[Grem] 1838 és később Az első zsidó-keresztény női egyesület

[Emoke Greschik]

 Johanna és Emilie - Az első zsidó-keresztény női egyesület
2014. január 06. hétfő, 06:00 | Írta: Hrotkó Larissza  talita.hu
 [image: ket_no1]
* A zsidó-keresztény párbeszéd sajátos társadalmi feladat: minden
nemzedéknek újra és újra meg kell fogalmazni az együttélés szándékát és a
kommunikáció módját. 1848-ban Hamburgban nyolc katolikus és nyolc zsidó nő
létrehozta az első közös szociális egyesületet.*





1848-ban a hamburgi hatóság hivatalosan is elismerte a német katolikus
felekezetet (a katolikusok ugyanis kisebbségben voltak a protestánsok
mellett), és engedélyezte annak helyi működését. Az elismerést követően a
katolikus kisebbség a város demokratikus struktúráinak kiépítéséért szállt
síkra. Így került a társadalmi emancipációt és integrációt szorgalmazó
zsidó Johanna Goldschmidt a katolikus kisebbség szociális hálózatába. Ennek
keretében megvalósíthatta egy régen dédelgetett és regényében is
megfogalmazott tervét: *egy vallásközi, női egyesület*et hozott létre. A
népművelés és ezen belül a nők oktatása olyan fontosak voltak számára, hogy
terveinek megvalósítása érdekében egy keresztény egyesülethez fordult
akkor, *amikor ez mind a hamburgi társadalmon, mind saját felekezetén belül
komoly és minden bizonnyal vitatott újítás volt.*

*Johanna Goldschmidt <http://de.wikipedia.org/wiki/Johanna_Goldschmidt>
(1806-1884), 8 gyermekes anya, a hamburgi reformzsidósághoz
tartozott.*Apja, Marcus Hertz Schwabe, hamburgi kereskedő, később a
Hansa-város
kereskedelmi tanácsosa címét viselte. Férje, Moritz David Goldschmidt is
kereskedő volt. Johanna korán megismerkedett Rousseau és Pestalozzi
pedagógiai nézeteivel, majd Friedrich Fröbel lelkes követője lett. *1847-ben
jelent meg "Rebeka és Amália. Levelezés egy izraelita nő és egy nemes hölgy
között korunk és életünk kérdéseiről" című regénye.* A mű az író neve
nélkül látott napvilágot, ezért később viták merültek fel a szerzőség
körül. Volt, aki egy keresztény lelkésznek tulajdonította, noha a
bevezetőből egyértelműen kitűnik, hogy a szerző egy zsidó nő: Rebeka Meier,
a regény főszereplőnője egyértelműen azonosítható Johanna Goldschmidttel.
Mindketten gondos feleségek és anyák, és mindketten úgy vélték, hogy a
házasság célja a gyerekek nevelése, amely elsősorban az anya feladata. *A
regény nemcsak olvasmányos, de tanulságos is: az előszóban a szerző írt a
zsidó nők hátrányos helyzetéről és egzisztenciális félelmeiről, és ismert
igaz barátságokat is a zsidók és a keresztények között.*

[image: Johanna_Goldschmidt]

A regénybeli egyesület tagjai ismeretterjesztő előadásokon vettek részt, és
különböző kérdéseket vitattak meg. Ebben a formában a nők felfedezhették és
fejleszthették gyakran elhanyagolt értelmi képességeiket, és átléphették a
vallási korlátokat. Ha idővel sikerül elérni, hogy az egyesületben senkit
nem foglalkoztat, mely felekezethez tartozik az új érdeklődő, akkor ez lesz
a hit leggyönyörűbb győzelme, mert a másik emberben csak egy testvért
látnánk - így nyilatkozott regényében Johanna Goldschmidt a felekezeti
határok nélküli együttműködésről.

*A nő közéleti szerepéről azt vallotta, hogy ne csak az érzelmekre
hallgasson, hanem álljon a szív és az ész logikája között. Egy nő ereje
éppen abban van, hogy a kettőt harmonizálhatja.* Hangoztatta, hogy a nő
legfontosabb működési tere az otthon és a család, de ez nem jelentette azt,
hogy teljesen ki kell vonnia magát a közéletből, hiszen *okosan hathatnak a
nők azokra, akiktől a politikai döntések függnek.*

A regény megjelenése után egy évvel, *1848-ban Hamburgban megalakult a
"Szociális Nőegylet", amelyben nyolc zsidó és nyolc keresztény nő jött
össze.* Emilie Wüstenfeld
<http://www.ewg-hamburg.de/index.php/schulprofil/unsere-schule/emilie-wuestenfeld>(1817-1874)
volt a keresztény nők egyik vezetője. Közös álmuk ezzel megvalósult: egy
olyan társaság, amelyben a különböző vallású és társadalmi helyzetű nők
megismerik egymás életkörülményeit, és *a társadalom jobbítása érdekében
felülkerekednek a különbségeken.* A katolikus városi kisebbség égisze alatt
megalakított női egyesület szigorúan kerülte a vallási témákat, *céljuk a
polgárok közötti kulturális és szociális kapcsolattartás* volt. Nem
törekedtek a más felekezetűek beolvasztására, kölcsönös szeretettel és
előzékenységgel a kezdeti vallási idegenkedést sikerült legyőzniük.* Egymás
szokásaira odafigyeltek: például az egyesületi ülések soha sem estek péntek
esti vagy szombati órákra. Ám a zsidó nők részéről mégis tapasztalható volt
egy bizonyos távolságtartás, nem voltak hajlandók hivatalosan csatlakozni a
német katolikusokat támogató női egyesülethez,* amelynek keretében működtek.

[image: Emilie_Wustenfeld]

1849-ben Hamburgban életbe lépett* az ún. "provizórikus rendelet", amely
fontos lépés volt a zsidók egyenjogúsítása útján*. Az egyesület még aznap
este ünnepséget tartott ebből az alkalomból, és meghatározta a működés
további céljait. *A női jogokat összehasonlították a férfiak jogaival, és
úgy vélték, hogy nem minden férfijog lenne fontos a nők számára.* A nők
nyilvános fellépésének kérdésében nézeteltérések merültek fel, de közös
megállapodással távol tartották magukat a radikális női mozgalmaktól,
amelyek szerintük nem használtak a nők társadalmi helyzete javításának.
Szakmai területen is *nézeteltérések* merültek fel: a tagok egy része Friedrich
Fröbel <http://hu.metapedia.org/wiki/Fr%C3%B6bel_Friedrich> programját
támogatta, és az óvodák létesítése mellett döntött, a másik rész - az
óvodák körüli első nehézségek láttára - megtorpant, és inkább Karl
Fröbel<http://de.wikipedia.org/wiki/Karl_Friedrich_Fr%C3%B6bel>női
főiskolai terveit favorizálta. *A
zsidó tagok elzárkózása a keresztény egyesülethez való csatlakozástól
tovább növelte a kialakult feszültségeket.* 1849-ben az egyesület megszűnt,
ami azonban *nem jelentette azt, hogy Johanna Goldschmidt és Emilie
Wüstenfeld felhagytak volna társadalmi működésükkel.*

A megkezdett tervek *később kisebb-nagyobb siker*rel megvalósultak,
1849-ben 22 óvoda nyílt meg Hamburgban. A női
főiskola,<http://de.wikipedia.org/wiki/Hochschule_f%C3%BCr_das_weibliche_Geschlecht>amely
elsősorban óvónőket képzett, 1850-ben létesült és 1852-ig működött.
*Egy
felekezetközi utódszervezet is alakult a szegények ápolására.* A Johanna
Goldschmidt nevéhez kapcsolódó *Fröbel-szeminárium máig is működik, a
főiskolát alapító Emilie Wüstenfeld nevét ma gimnázium viseli Hamburgban*.

[image: noi_egyesolet_1870k]


Rebeka és Amália természetesen nem mindenben hasonlítottak Johanna
Goldschmidtre, illetve Emilie Wüstenfeldre. Mindkét nő erős jellemmel és
akarattal rendelkezett, mindkettőnek világos elképzelése volt arról, mit
tehet, illetve mit kell tennie egy nőnek a társadalomért. És még egy nagyon
fontos vonás: mindketten megértették *a női összefogás fontosságát, és a
konkrét együttműködés érdekében képesek voltak átlépni a felekezeti
korlátokon. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140106/e8931584/attachment.html