<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Johanna és Emilie – Az első zsidó-keresztény női egyesület
</h2>
<div class="">
2014. január 06. hétfő, 06:00 | Írta: Hrotkó Larissza <a href="http://talita.hu">talita.hu</a><br></div>
</div>
<img style="float: left;" alt="ket_no1" src="http://talita.hu/images/stories/ket_no1.jpg" height="364" width="245"><br>
<div style="text-align:left"><b> <u style="background-color:rgb(255,255,0)">A zsidó-keresztény párbeszéd
sajátos társadalmi feladat: minden nemzedéknek újra és újra meg kell
fogalmazni az együttélés szándékát és a kommunikáció módját. 1848-ban
Hamburgban nyolc katolikus és nyolc zsidó nő létrehozta az első közös
szociális egyesületet.</u></b></div>
<p> </p>
<p> </p>
<p>1848-ban a hamburgi hatóság hivatalosan is elismerte a német
katolikus felekezetet (a katolikusok ugyanis kisebbségben voltak a
protestánsok mellett), és engedélyezte annak helyi működését. Az
elismerést követően a katolikus kisebbség a város demokratikus
struktúráinak kiépítéséért szállt síkra. Így került a társadalmi
emancipációt és integrációt szorgalmazó zsidó Johanna Goldschmidt a
katolikus kisebbség szociális hálózatába. Ennek keretében
megvalósíthatta egy régen dédelgetett és regényében is megfogalmazott
tervét: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy vallásközi, női egyesület</b></u>et hozott létre. A népművelés és
ezen belül a nők oktatása olyan fontosak voltak számára, hogy terveinek
megvalósítása érdekében egy keresztény egyesülethez fordult akkor,
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amikor ez mind a hamburgi társadalmon, mind saját felekezetén belül
komoly és minden bizonnyal vitatott újítás volt.</b></u></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><a href="http://de.wikipedia.org/wiki/Johanna_Goldschmidt">Johanna Goldschmidt</a>
(1806–1884), 8 gyermekes anya, a hamburgi reformzsidósághoz tartozott.</u></b>
Apja, Marcus Hertz Schwabe, hamburgi kereskedő, később a Hansa-város
kereskedelmi tanácsosa címét viselte. Férje, Moritz David Goldschmidt is
kereskedő volt. Johanna korán megismerkedett Rousseau és Pestalozzi
pedagógiai nézeteivel, majd Friedrich Fröbel lelkes követője lett.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>1847-ben jelent meg „Rebeka és Amália. Levelezés egy izraelita nő és egy
nemes hölgy között korunk és életünk kérdéseiről” című regénye.</b></u> A mű az
író neve nélkül látott napvilágot, ezért később viták merültek fel a
szerzőség körül. Volt, aki egy keresztény lelkésznek tulajdonította,
noha a bevezetőből egyértelműen kitűnik, hogy a szerző egy zsidó nő:
Rebeka Meier, a regény főszereplőnője egyértelműen azonosítható Johanna
Goldschmidttel. Mindketten gondos feleségek és anyák, és mindketten úgy
vélték, hogy a házasság célja a gyerekek nevelése, amely elsősorban az
anya feladata. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A regény nemcsak olvasmányos, de tanulságos is: az
előszóban a szerző írt a zsidó nők hátrányos helyzetéről és
egzisztenciális félelmeiről, és ismert igaz barátságokat is a zsidók és a
keresztények között.</b></u></p>
<p><img src="http://talita.hu/images/stories/Johanna_Goldschmidt.jpg" alt="Johanna_Goldschmidt" style="float: right;" height="273" width="204"></p>
<p>A regénybeli egyesület tagjai ismeretterjesztő előadásokon vettek
részt, és különböző kérdéseket vitattak meg. Ebben a formában a nők
felfedezhették és fejleszthették gyakran elhanyagolt értelmi
képességeiket, és átléphették a vallási korlátokat. Ha idővel sikerül
elérni, hogy az egyesületben senkit nem foglalkoztat, mely felekezethez
tartozik az új érdeklődő, akkor ez lesz a hit leggyönyörűbb győzelme,
mert a másik emberben csak egy testvért látnánk – így nyilatkozott
regényében Johanna Goldschmidt a felekezeti határok nélküli
együttműködésről.</p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A nő közéleti szerepéről azt vallotta, hogy ne csak az érzelmekre
hallgasson, hanem álljon a szív és az ész logikája között. Egy nő ereje
éppen abban van, hogy a kettőt harmonizálhatja.</b></u> Hangoztatta, hogy a nő
legfontosabb működési tere az otthon és a család, de ez nem jelentette
azt, hogy teljesen ki kell vonnia magát a közéletből, hiszen <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>okosan
hathatnak a nők azokra, akiktől a politikai döntések függnek.</b></u></p>
<p>A regény megjelenése után egy évvel, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>1848-ban Hamburgban megalakult a
„Szociális Nőegylet”, amelyben nyolc zsidó és nyolc keresztény nő jött
össze.</b></u> <a href="http://www.ewg-hamburg.de/index.php/schulprofil/unsere-schule/emilie-wuestenfeld">Emilie Wüstenfeld </a>(1817–1874)
volt a keresztény nők egyik vezetője. Közös álmuk ezzel megvalósult:
egy olyan társaság, amelyben a különböző vallású és társadalmi helyzetű
nők megismerik egymás életkörülményeit, és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a társadalom jobbítása
érdekében felülkerekednek a különbségeken.</b></u> A katolikus városi kisebbség
égisze alatt megalakított női egyesület szigorúan kerülte a vallási
témákat, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>céljuk a polgárok közötti kulturális és szociális
kapcsolattartás</b></u> volt. Nem törekedtek a más felekezetűek beolvasztására,
kölcsönös szeretettel és előzékenységgel a kezdeti vallási idegenkedést
sikerült legyőzniük.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Egymás szokásaira odafigyeltek: például az
egyesületi ülések soha sem estek péntek esti vagy szombati órákra. Ám a
zsidó nők részéről mégis tapasztalható volt egy bizonyos távolságtartás,
nem voltak hajlandók hivatalosan csatlakozni a német katolikusokat
támogató női egyesülethez,</b></u> amelynek keretében működtek.</p>
<p><img src="http://talita.hu/images/stories/Emilie_Wustenfeld.jpg" alt="Emilie_Wustenfeld" style="float: left;" height="312" width="205"></p>
<p>1849-ben Hamburgban életbe lépett<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az ún. „provizórikus rendelet”,
amely fontos lépés volt a zsidók egyenjogúsítása útján</b></u>. Az egyesület még
aznap este ünnepséget tartott ebből az alkalomból, és meghatározta a
működés további céljait. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A női jogokat összehasonlították a férfiak
jogaival, és úgy vélték, hogy nem minden férfijog lenne fontos a nők
számára.</b></u> A nők nyilvános fellépésének kérdésében nézeteltérések merültek
fel, de közös megállapodással távol tartották magukat a radikális női
mozgalmaktól, amelyek szerintük nem használtak a nők társadalmi helyzete
javításának. Szakmai területen is <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>nézeteltérések</b></u> merültek fel: a tagok
egy része <a href="http://hu.metapedia.org/wiki/Fr%C3%B6bel_Friedrich">Friedrich Fröbel</a>
programját támogatta, és az óvodák létesítése mellett döntött, a másik
rész – az óvodák körüli első nehézségek láttára – megtorpant, és inkább <a href="http://de.wikipedia.org/wiki/Karl_Friedrich_Fr%C3%B6bel">Karl Fröbel</a>
női főiskolai terveit favorizálta. <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A zsidó tagok elzárkózása a
keresztény egyesülethez való csatlakozástól tovább növelte a kialakult
feszültségeket.</b></u> 1849-ben az egyesület megszűnt, ami azonban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nem
jelentette azt, hogy Johanna Goldschmidt és Emilie Wüstenfeld felhagytak
volna társadalmi működésükkel.</b></u></p>
<p>A megkezdett tervek <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>később kisebb-nagyobb siker</b></u>rel megvalósultak, 1849-ben 22 óvoda nyílt meg Hamburgban. A <a href="http://de.wikipedia.org/wiki/Hochschule_f%C3%BCr_das_weibliche_Geschlecht">női főiskola,</a>
amely elsősorban óvónőket képzett, 1850-ben létesült és 1852-ig
működött. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egy felekezetközi utódszervezet is alakult a szegények
ápolására.</b></u> A Johanna Goldschmidt nevéhez kapcsolódó <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Fröbel-szeminárium
máig is működik, a főiskolát alapító Emilie Wüstenfeld nevét ma
gimnázium viseli Hamburgban</b></u>.</p>
<p><img src="http://talita.hu/images/stories/noi_egyesolet_1870k.jpg" alt="noi_egyesolet_1870k" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" height="256" width="400"></p>
<p><br>Rebeka és Amália természetesen nem mindenben hasonlítottak
Johanna Goldschmidtre, illetve Emilie Wüstenfeldre. Mindkét nő erős
jellemmel és akarattal rendelkezett, mindkettőnek világos elképzelése
volt arról, mit tehet, illetve mit kell tennie egy nőnek a
társadalomért. És még egy nagyon fontos vonás: mindketten megértették <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
női összefogás fontosságát, és a konkrét együttműködés érdekében képesek
voltak átlépni a felekezeti korlátokon. </b></u></p>
<p> </p></div>