[Grem] Müller bíboros: Szegényen a szegényekért

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Feb. 27., Cs, 10:55:43 CET


Szegényen a szegényekért - megjelent Müller bíboros új könyve

*Szegényen a szegényekért. Az egyház küldetése cím*mel a Vatikáni
Könyvkiadó gondozásában február 25-én megjelent Gerhard Ludwig *Müller
bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusának könyve*, amelyhez *Ferenc pápa
írt előszót.*

Müller bíborost régi barátság fűzi Gustavo Gutiérrez perui szerzetespaphoz,
aki a felszabadítás teológiájának atyja. A kötet bemutatóján, amelyet
február 25-én tartottak a X. Szent Piusz teremben, Gutiérrez is jelen volt.



*Várnai Jakabot, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi főiskola rektorát
kérdeztük a könyvről és a felszabadítás teológiájáról.Mi a felszabadítás
teológiája, milyen helyet foglal el ma az egyház teológiai tanításában?*

- A felszabadítás teológiája egy eléggé tág megjelölése minden olyan
teológiai törekvésnek, amely a mai társadalom és kultúra viszonyaira
alkalmazza az Ó- és Újszövetség üzenetét a szabadító Istenről, és az
elnyomás és igazságtalanság szociális helyzeteit Isten Szava alapján ítéli
meg. Magyarországon ezzel a megnevezéssel túlságosan hamar összekapcsolódik
az 1985-ös egyházi megnyilatkozás, amely azonban a felszabadítási
teológiának csak azt részét ítélte el, amely a marxista társadalomelemzés
alapján haladt.

Ferenc pápa megválasztása után több tudósítás is megjelent az általa
végzett teológiai tanulmányokról, és kiemelték, hogy *Argentínában a
felszabadítási teológiának inkább egy olyan változata terjedt el, amely
távolságot tart a marxizmustól. *

*Mit jelent a szegényekhez közel álló egyház?*

- *Ferenc pápa egyértelműen vállalja a szegények közelségét, és felemeli
szavát az őket sújtó igazságtalanságok miatt.* Elég ehhez elolvasni az
Evangelii gaudium 4. fejezetét. Arra is rá kell mutatni, hogy az evangélium
társadalomkritikai üzenete a pápai tanításokban is helyet kapott, például
XVI. Benedek pápa *Caritas in Veritate* kezdetű enciklikájában.
<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mullerkonyv_0.jpg>*Miért
fontos, hogy a Hittani Kongregáció vezetője könyvet adott ki ebben a
kérdésben, amelyben saját írásait és Gutierrez, a felszabadítás teológiája
atyjának írásait is közzéteszi,  és a könyvhöz maga a pápa írt előszót?*

- *Gustavo Gutiérrez perui teológus hosszú évek munkájával elérte, hogy
meghatározó európai teológusok és műhelyek megértsék igazi szándékát. Így
alakított ki személyes kapcsolatot Gerhard Ludwig Müllerrel is,* aki a
Hittani Kongregáció prefektusaként most hitet tesz Gutiérrez munkássága
mellett. Egy hosszú vita és több viharos reakció nyomán az evangélium
felszabadító üzenetéről szóló teológiai reflexió most letisztultabb
formában polgárjogot nyer a hivatalos egyházi "közbeszédben". Ennek nyomán*
Ferenc pápa 2013. szeptember 11-én személyesen is fogadta Gutiérrezt. *

*Ferenc pápa előszava Gerhard Ludwig Müller bíboros Szegényen a szegények
szolgálatában - Az egyház küldetése című könyvéhez.*

Melyikünket nem fog el rossz érzés, ha a szegénységnek pusztán már a
szavával is találkozik? *A szegénységnek sokféle formája van: fizikai,
anyagi, lelki, társadalmi, erkölcsi szegénység.* A nyugati világ főleg a
gazdasági hatalom hiányával azonosítja a szegénységet, és negatívnak
bélyegzi ezt az állapotot. *Nyugaton ugyanis a kormányzat lényegében azon a
hatalmon alapszik, amelyre a pénz ma szert tett, és ez a hatalom látszólag
felette áll minden másnak.* Ezért a gazdasági hatalom hiánya
jelentéktelenséget jelent politikai, társadalmi, sőt emberi szinten is. *A
pénz nélküli ember csak annyiban számít, amennyiben más célokra
felhasználható.* *Sokféle szegénység van, ám az anyagi szegénység az,
amelytől leginkább iszonyodunk.*

Nagy igazság van ebben. *A pénz olyan eszköz, amely valamiképpen - miként a
tulajdon - kitágítja és növeli az emberi szabadság lehetőségeit,
hozzájárul, hogy szabadságunk kibontakozzék, alakítsa a világot és
gyümölcsöt hozzon. Magában véve jó eszköz, ahogyan szinte minden, amivel az
ember rendelkezik*: a pénz eszköz tehát, amely kitágítja lehetőségeinket.
Ugyanakkor *az ember ellen is fordulhat. A pénz és a gazdasági hatalom
ugyanis el is távolíthatja az embert az embertől, be is zárhatja önös és
önző látókörébe. *Maga az arám szó, amelyet Jézus használ az evangéliumban
- mammon, vagyis rejtett kincs (vö. Mt 6,24; Lk 16,13) -, megérteti velünk,
hogy *amikor a gazdasági hatalmat olyan eszközként használjuk, amely
magunknak megtartott, másoktól pedig elrejtett javakat termel, akkor az
jogtalanságot szül, és elveszti eredendően pozitív értékét. *A görög
kifejezés is, melyet Szent Pál a Filippieknek írt levelében használ (vö.
Fil 2,6) - *harpagmosz -, olyan értékre utal, amelyet valaki féltékenyen
megtart magának, sőt amely másoktól rabolt érték*. Ez akkor fordul elő,
amikor olyan emberek használják a javakat, akik szolidaritásról csak akkor
akarnak hallani, ha ismerőseik kisebb-nagyobb köréről van szó, vagy ha
arról, hogy ővelük legyenek mások szolidárisak, de akkor nem, amikor nekik
kellene szolidárisnak lenniük másokkal. Ez történik, *amikor az ember,
mivel elveszítette reményét valamely **transzcendens valóság**ban*,
*elveszítette
az* *ingyenesség *ízét is, annak* egyszerű örömét, hogy jót tenni jó *(vö.
Lk 6,33sk).

*Ha viszont az embert ránevelték arra, hogy elismerje azt az alapvető
szolidaritást, amely összekapcsolja őt az összes többi emberrel *- az
egyház társadalmi tanítása emlékeztet erre minket -, akkor *jól tudja, hogy
nem tarthatja meg magának azokat a javakat, amelyekkel rendelkezik. Ha
valaki hozzászokott ahhoz, hogy szolidárisan éljen, tudja, **hogy amit
megtagad másoktól és megtart magának, előbb-utóbb őellene
fordul.*Végeredményben erre gondol *Jézus
az evangéliumban, amikor a rozsdára és a molyra utal*, *amelyek
tönkreteszik az önzően birtokolt értékeket *(vö. Mt 6,19-20; Lk 12,33).
Amikor viszont a javakat, amelyekkel rendelkezünk, nemcsak saját
szükségleteink kielégítésére fordítjuk, hanem *továbbadjuk, akkor
megsokszorozódnak, és gyakorta nem is várt gyümölcsöt hoznak.*
Eredendően *szoros
kötelék fűzi egymáshoz ugyanis a hasznot és a szolidaritást, termékeny
kölcsönös kapcsolatban van a nyereség és az adomány, **a bűn pedig ezt a
szoros kapcsolatot akarja elhomályosítani és szétszakítani. **A
keresztények feladata, hogy újra felfedezzék, megéljék és mindenkinek
hirdessék a haszonnak és a szolidaritásnak ezt az eredendő és értékes
egységét.* Nagy szüksége van a mai világnak arra, hogy felfedezze ezt a
tündöklő igazságot! Minél inkább hajlandó lesz számot vetni ezzel, annál
jobban csökken majd a bennünket kínzó szegénység is.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy *a szegénységnek nemcsak az
anyagiakkal kapcsolatos formái léteznek.* Maga *Jézus emlékeztet* minket
arra, hogy* életünk nem csak "vagyonunktól" függ (vö. Lk 12,15)*. *Az ember
eredendően szegény, rászoruló és nélkülöző. *Miután megszülettünk, ahhoz,
hogy éljünk, szükségünk volt szüleink gondoskodó szeretetére, és ugyanígy
életünk egyetlen szakaszában* sem tudunk teljesen megszabadulni attól, hogy
szükségünk legyen másokra, mások segítségére; mindig lesz valaki vagy
valami az életünkben, akivel vagy amivel szemben magunkban tehetetlennek
bizonyulunk.* Ez is "teremtett" voltunkhoz, teremtett létállapotunkhoz
tartozik: nem mi magunk hoztuk létre magunkat, és egymagunkban nem is
tudjuk megadni magunknak mindazt, amire szükségünk van. Ennek az igazságnak
a becsületes elismerése* arra késztet minket, hogy maradjunk alázatosak, és
gyakoroljuk bátran a szolidaritást, mint az élethez elengedhetetlenül
hozzátartozó erényt. *Akár akarjuk, akár nem, *mindig függünk valakitől
vagy valamitől. *Ezt életünk korlátozásaként is megélhetjük, de lehetőséget
és erőtartalékot is láthatunk benne: élhetjük úgy életünket, hogy számot
vetünk ezzel a világgal, amelyben senki sem nélkülözheti a másikat,
mindnyájan - *mindenki a maga módján - hasznosak és értékesek vagyunk
mindenki számára.** Ennek az igazságnak a felfedezése a feladatunk, ez
pedig felelős és felelőssé tevő gyakorlatra késztet,* valami olyan érték
felé irányulva, amely tényleg egyszerre személyes és közös.

Nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat *csak újfajta gondolkodásmódból alakulhat
ki, csak akkor jöhet létre, ha új módon tekintünk egymásra!* Olyan
társadalmi gyakorlat, amelyben a közjó nem marad üres szólam vagy elvont
fogalom, egyedül akkor lehetséges, ha az ember nem önmagában álló világként
fogja fel önmagát, hanem olyannak, aki természeténél fogva össze van kötve
a többiekkel, és eredendően "testvérnek" érzi őket.* Ha az ember így fogja
fel önmagát, és ha az embert arra nevelik, hogy így éljen, akkor az
eredendő teremtményi szegénységet többé nem fogyatékosságnak tartja, hanem
erőforrásnak. *Az a dolog, ami valakit gazdagít, és ha ez a valaki szabadon
másnak adja, az olyan érték, olyan ajándék, amely azután mindenki hasznára
válik. *Az evangélium is arra hív minket, hogy ezzel a pozitív látásmóddal
szemléljük a szegénységet. Ez a látásmód segít megértenünk azt is, hogy
Jézus miért teszi ezt az állapotot valódi "boldogsággá": "Boldogok vagytok
ti, szegények! (Lk 6,20). *Ezért tehát, még ha megteszünk is minden tőlünk
telhetőt, és elkerüljük a gyengeségeinkre való felelőtlen hivatkozás minden
formáját, ne féljünk elismerni, hogy rászorulók vagyunk, képtelenek arra,
hogy megadjuk magunknak mindazt, amire szükségünk van, mert egymagunkban és
pusztán saját erőnkből nem tudunk legyőzni minden akadályt. Ne féljünk ezt
elismerni, mert *Jézusban maga Isten alacsonyodott le (vö. Fil 2,8),
alacsonyodik le hozzánk és szegénységünkhöz, hogy segítsen nekünk, és
megajándékozzon minket azokkal a javakkal, amelyeket magunktól nem tudnánk
megszerezni.*

Ezért dicséri Jézus *a "lélekben szegényeket" (Mt 5,3)*, vagyis azokat,
akik így tekintenek saját szükségleteikre, akik rászorulónak tartják s
ezért Istenre bízzák magukat, és *nem félnek attól, hogy függjenek tőle
(vö. Mt 6,26).* Istentől kaphatjuk meg ugyanis azt az igazán jót, amelyet
semmi sem korlátozhat, mert Isten hatalmasabb minden korlátnál, s ezt
bebizonyította, amikor legyőzte a halált. *Isten gazdagból szegénnyé lett
(vö. 2Kor 8,9), hogy ajándékaival gazdaggá tegyen minket! *Ő szeret minket,
létünk minden rostja drága számára, szemében mindnyájan
megismételhetetlenek és végtelenül értékesek vagyunk: *"Hajatok szála is
számon van tartva..., többet értek a verebeknél" (Lk 12,7*).Köszönettel
tartozom Gerhard Ludwig Müller bíboros úrnak, a Hittani Kongregáció
prefektusának, aki ebben a könyvben rá akarta irányítani figyelmünket
ezekre a szempontokra. Biztos vagyok abban, hogy bárki közületek olvassa
majd ezeket az oldalakat, valamiképpen megérintik majd szívét, és érezni
fogja annak szükségét, hogy megújítsa életét.

Barátaim, kedves olvasók, tudnotok kell, hogy mostantól ezen szükségetekben
testvérként mellettetek állok, és ezen az úton őszinte társatokként veletek
járok.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír
(tzs)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140227/016b2b77/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról