<div dir="ltr"><h1>Szegényen a szegényekért – megjelent Müller bíboros új könyve</h1><div>
<div>
<div>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><i>Szegényen a szegényekért. Az egyház küldetése </i>cím</b></u>mel
a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában február 25-én megjelent Gerhard
Ludwig <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusának könyve</b></u>,
amelyhez <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ferenc pápa írt előszót.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p>Müller
bíborost régi barátság fűzi Gustavo Gutiérrez perui szerzetespaphoz,
aki a felszabadítás teológiájának atyja. A kötet bemutatóján, amelyet
február 25-én tartottak a X. Szent Piusz teremben, Gutiérrez is jelen
volt.</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)">Várnai Jakabot, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi főiskola rektorát kérdeztük a könyvről és a felszabadítás teológiájáról.<br><br><b>Mi a felszabadítás teológiája, milyen helyet foglal el ma az egyház teológiai tanításában?</b></u><br>
<br>–
A felszabadítás teológiája egy eléggé tág megjelölése minden olyan
teológiai törekvésnek, amely a mai társadalom és kultúra viszonyaira
alkalmazza az Ó- és Újszövetség üzenetét a szabadító Istenről, és az
elnyomás és igazságtalanság szociális helyzeteit Isten Szava alapján
ítéli meg. Magyarországon ezzel a megnevezéssel túlságosan hamar
összekapcsolódik az 1985-ös egyházi megnyilatkozás, amely azonban a
felszabadítási teológiának csak azt részét ítélte el, amely a marxista
társadalomelemzés alapján haladt. <br><br>Ferenc pápa megválasztása után
több tudósítás is megjelent az általa végzett teológiai tanulmányokról,
és kiemelték, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Argentínában a felszabadítási teológiának inkább egy
olyan változata terjedt el, amely távolságot tart a marxizmustól. </b></u><br><br><b>Mit jelent a szegényekhez közel álló egyház?</b><br><br>–
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ferenc pápa egyértelműen vállalja a szegények közelségét, és felemeli
szavát az őket sújtó igazságtalanságok miatt.</b></u> Elég ehhez elolvasni az
Evangelii gaudium 4. fejezetét. Arra is rá kell mutatni, hogy az
evangélium társadalomkritikai üzenete a pápai tanításokban is helyet
kapott, például XVI. Benedek pápa <i>Caritas in Veritate</i> kezdetű enciklikájában. <br><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mullerkonyv_0.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mullerkonyv.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="400" width="300"></a><b>Miért
fontos, hogy a Hittani Kongregáció vezetője könyvet adott ki ebben a
kérdésben, amelyben saját írásait és Gutierrez, a felszabadítás
teológiája atyjának írásait is közzéteszi, és a könyvhöz maga a pápa
írt előszót?</b><br><br>– <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Gustavo Gutiérrez perui teológus hosszú
évek munkájával elérte, hogy meghatározó európai teológusok és műhelyek
megértsék igazi szándékát. Így alakított ki személyes kapcsolatot
Gerhard Ludwig Müllerrel is,</b></u> aki a Hittani Kongregáció prefektusaként
most hitet tesz Gutiérrez munkássága mellett. Egy hosszú vita és több
viharos reakció nyomán az evangélium felszabadító üzenetéről szóló
teológiai reflexió most letisztultabb formában polgárjogot nyer a
hivatalos egyházi „közbeszédben”. Ennek nyomán<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Ferenc pápa 2013.
szeptember 11-én személyesen is fogadta Gutiérrezt. </b></u></p><p><b>Ferenc pápa előszava Gerhard Ludwig Müller bíboros <i>Szegényen a szegények szolgálatában – Az egyház küldetése</i> című könyvéhez.</b><br>
<br>
Melyikünket nem fog el rossz érzés, ha a szegénységnek pusztán már a
szavával is találkozik? <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szegénységnek sokféle formája van: fizikai,
anyagi, lelki, társadalmi, erkölcsi szegénység.</b></u> A nyugati világ főleg a
gazdasági hatalom hiányával azonosítja a szegénységet, és negatívnak
bélyegzi ezt az állapotot. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nyugaton ugyanis a kormányzat lényegében azon
a hatalmon alapszik, amelyre a pénz ma szert tett, és ez a hatalom
látszólag felette áll minden másnak.</b></u> Ezért a gazdasági hatalom hiánya
jelentéktelenséget jelent politikai, társadalmi, sőt emberi szinten is. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
pénz nélküli ember csak annyiban számít, amennyiben más célokra
felhasználható.</b></u> <b><u>Sokféle szegénység van, ám az anyagi szegénység az,
amelytől leginkább iszonyodunk.</u></b><br><br>Nagy igazság van ebben. <u><b>A pénz
olyan eszköz, amely valamiképpen – miként a tulajdon – kitágítja és
növeli az emberi szabadság lehetőségeit, hozzájárul, hogy szabadságunk
kibontakozzék, alakítsa a világot és gyümölcsöt hozzon. </b><b style="background-color:rgb(255,255,0)">Magában véve jó
eszköz, ahogyan szinte minden, amivel az ember rendelkezik</b></u>: a pénz
eszköz tehát, amely kitágítja lehetőségeinket. Ugyanakkor <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ember ellen
is fordulhat. A pénz és a gazdasági hatalom ugyanis el is távolíthatja
az embert az embertől, be is zárhatja önös és önző látókörébe. </b></u>Maga az
arám szó, amelyet Jézus használ az evangéliumban – mammon, vagyis
rejtett kincs (vö. Mt 6,24; Lk 16,13) –, megérteti velünk, hogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor a
gazdasági hatalmat olyan eszközként használjuk, amely magunknak
megtartott, másoktól pedig elrejtett javakat termel, akkor az
jogtalanságot szül, és elveszti eredendően pozitív értékét. </b></u>A görög
kifejezés is, melyet Szent Pál a Filippieknek írt levelében használ (vö.
Fil 2,6) – <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>harpagmosz –, olyan értékre utal, amelyet valaki féltékenyen
megtart magának, sőt amely másoktól rabolt érték</b></u>. Ez akkor fordul elő,
amikor olyan emberek használják a javakat, akik szolidaritásról csak
akkor akarnak hallani, ha ismerőseik kisebb-nagyobb köréről van szó,
vagy ha arról, hogy ővelük legyenek mások szolidárisak, de akkor nem,
amikor nekik kellene szolidárisnak lenniük másokkal. Ez történik, <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor
az ember, mivel elveszítette reményét valamely </b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>transzcendens
valóság</b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ban</b></u>, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elveszítette az</b></u> <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ingyenesség </b></u>ízét is, annak<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> egyszerű örömét,
hogy jót tenni jó </b></u>(vö. Lk 6,33sk).<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ha viszont az embert
ránevelték arra, hogy elismerje azt az alapvető szolidaritást, amely
összekapcsolja őt az összes többi emberrel </b></u>– az egyház társadalmi
tanítása emlékeztet erre minket –, akkor <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>jól tudja, hogy nem tarthatja
meg magának azokat a javakat, amelyekkel rendelkezik. Ha valaki
hozzászokott ahhoz, hogy szolidárisan éljen, tudja, </b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy amit megtagad
másoktól és megtart magának, előbb-utóbb őellene fordul.</b></u> Végeredményben
erre gondol <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Jézus az evangéliumban, amikor a rozsdára és a molyra utal</b></u>,
<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amelyek tönkreteszik az önzően birtokolt értékeket </b></u>(vö. Mt 6,19–20; Lk
12,33). Amikor viszont a javakat, amelyekkel rendelkezünk, nemcsak saját
szükségleteink kielégítésére fordítjuk, hanem <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>továbbadjuk, akkor
megsokszorozódnak, és gyakorta nem is várt gyümölcsöt hoznak.</b></u> Eredendően
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szoros kötelék fűzi egymáshoz ugyanis a hasznot és a szolidaritást,
termékeny kölcsönös kapcsolatban van a nyereség és az adomány, </b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bűn
pedig ezt a szoros kapcsolatot akarja elhomályosítani és szétszakítani. </b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
keresztények feladata, hogy újra felfedezzék, megéljék és mindenkinek
hirdessék a haszonnak és a szolidaritásnak ezt az eredendő és értékes
egységét.</b></u> Nagy szüksége van a mai világnak arra, hogy felfedezze ezt a
tündöklő igazságot! Minél inkább hajlandó lesz számot vetni ezzel, annál
jobban csökken majd a bennünket kínzó szegénység is.<br><br>Nem szabad
azonban elfelejtenünk, hogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a szegénységnek nemcsak az anyagiakkal
kapcsolatos formái léteznek.</b></u> Maga <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Jézus emlékeztet</b></u> minket arra, hogy<u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>
életünk nem csak „vagyonunktól” függ (vö. Lk 12,15)</b></u>. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ember eredendően
szegény, rászoruló és nélkülöző. </b></u>Miután megszülettünk, ahhoz, hogy
éljünk, szükségünk volt szüleink gondoskodó szeretetére, és ugyanígy
életünk egyetlen szakaszában<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b style="background-color:rgb(255,255,0)"> sem tudunk teljesen megszabadulni attól,
hogy </b><b>szükségünk legyen másokra, mások segítségére; mindig lesz valaki
vagy valami az életünkben, akivel vagy amivel szemben magunkban
tehetetlennek bizonyulunk.</b></u> Ez is „teremtett” voltunkhoz, teremtett
létállapotunkhoz tartozik: nem mi magunk hoztuk létre magunkat, és
egymagunkban nem is tudjuk megadni magunknak mindazt, amire szükségünk
van. Ennek az igazságnak a becsületes elismerése<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> arra késztet minket,
hogy maradjunk alázatosak, és gyakoroljuk bátran a szolidaritást, mint
az élethez elengedhetetlenül hozzátartozó erényt. </b></u>Akár akarjuk, akár
nem, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindig függünk valakitől vagy valamitől. </b></u>Ezt életünk
korlátozásaként is megélhetjük, de lehetőséget és erőtartalékot is
láthatunk benne: élhetjük úgy életünket, hogy számot vetünk ezzel a
világgal, amelyben senki sem nélkülözheti a másikat, mindnyájan –
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindenki a maga módján – hasznosak és értékesek vagyunk mindenki
számára.</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Ennek az igazságnak a felfedezése a feladatunk, ez pedig
felelős és felelőssé tevő gyakorlatra késztet,</b></u> valami olyan érték felé
irányulva, amely tényleg egyszerre személyes és közös.<br><br>Nyilvánvaló,
hogy ez a gyakorlat <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>csak újfajta gondolkodásmódból alakulhat ki, csak
akkor jöhet létre, ha új módon tekintünk egymásra!</b></u> Olyan társadalmi
gyakorlat, amelyben a közjó nem marad üres szólam vagy elvont fogalom,
egyedül akkor lehetséges, ha az ember nem önmagában álló világként fogja
fel önmagát, hanem olyannak, aki természeténél fogva össze van kötve a
többiekkel, és eredendően „testvérnek” érzi őket.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Ha az ember így fogja
fel önmagát, és ha az embert arra nevelik, hogy így éljen, akkor az
eredendő teremtményi szegénységet többé nem fogyatékosságnak tartja,
hanem erőforrásnak. </b></u>Az a dolog, ami valakit gazdagít, és ha ez a valaki
szabadon másnak adja, az olyan érték, olyan ajándék, amely azután
mindenki hasznára válik. <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Az evangélium is arra hív minket, hogy ezzel a
pozitív látásmóddal szemléljük a szegénységet. Ez a látásmód segít
megértenünk azt is, hogy Jézus miért teszi ezt az állapotot valódi
„boldogsággá”: „Boldogok vagytok ti, szegények! (Lk 6,20). </b></u>Ezért tehát,
még ha megteszünk is minden tőlünk telhetőt, és elkerüljük a
gyengeségeinkre való felelőtlen hivatkozás minden formáját, ne féljünk
elismerni, hogy rászorulók vagyunk, képtelenek arra, hogy megadjuk
magunknak mindazt, amire szükségünk van, mert egymagunkban és pusztán
saját erőnkből nem tudunk legyőzni minden akadályt. Ne féljünk ezt
elismerni, mert <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Jézusban maga Isten alacsonyodott le (vö. Fil 2,8),
alacsonyodik le hozzánk és szegénységünkhöz, hogy segítsen nekünk, és
megajándékozzon minket azokkal a javakkal, amelyeket magunktól nem
tudnánk megszerezni.</b></u><br><br>Ezért dicséri Jézus <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>a „lélekben szegényeket”
(Mt 5,3)</b></u>, vagyis azokat, akik így tekintenek saját szükségleteikre,
akik rászorulónak tartják s ezért Istenre bízzák magukat, és <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>nem félnek
attól, hogy függjenek tőle (vö. Mt 6,26).</b></u> Istentől kaphatjuk meg ugyanis
azt az igazán jót, amelyet semmi sem korlátozhat, mert Isten
hatalmasabb minden korlátnál, s ezt bebizonyította, amikor legyőzte a
halált. <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Isten gazdagból szegénnyé lett (vö. 2Kor 8,9), hogy ajándékaival
gazdaggá tegyen minket! </b></u>Ő szeret minket, létünk minden rostja drága
számára, szemében mindnyájan megismételhetetlenek és végtelenül
értékesek vagyunk: <u style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>„Hajatok szála is számon van tartva…, többet értek a
verebeknél” (Lk 12,7</b></u>).Köszönettel tartozom Gerhard Ludwig Müller bíboros
úrnak, a Hittani Kongregáció prefektusának, aki ebben a könyvben rá
akarta irányítani figyelmünket ezekre a szempontokra. Biztos vagyok
abban, hogy bárki közületek olvassa majd ezeket az oldalakat,
valamiképpen megérintik majd szívét, és érezni fogja annak szükségét,
hogy megújítsa életét.<br><br>Barátaim, kedves olvasók, tudnotok kell,
hogy mostantól ezen szükségetekben testvérként mellettetek állok, és
ezen az úton őszinte társatokként veletek járok.<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP</p><p>Magyar Kurír<br>(tzs)</p></div>