[Grem] abortuszt átélt Mirk Klára életvédelme + egyebek
Szodfridt Gábor
szodt at t-online.hu
2014. Feb. 26., Sze, 14:33:16 CET
Sziasztok!
Azoktól, akik azt mondják, hogy a magzat az anya része csak azt
kérdezem, hogy mond kedves anyuka, a benned lévő embriónak milyen a DNS-e?
Ugyanaz, mint az összes sejtedé vagy esetleg "tök véletlenül" a később
megszületett - ha engedik világra jönni - gyermeked DNS-ével egyező?
Ha nem ugyanaz a DNS-e, akkor miért mondod azt, hogy az a te tested
része, amivel azt csinálhatsz, amit akarsz?
Ez ennyire egyszerű és igazából nem is kell sok CSI-t nézni, hogy tudja
ezt az ember, még 6 osztállyal is!
Gábor
2014.02.26. 13:18 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
> http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140203_sebeket_kell_most_bekotozni_beszelgetes_az_abortusz_hu_alapitojaval/fullsite
>
> 2014. február 24. 11:32 | *Írta: Mirk Klara *
>
> _*Az, hogy a testem felett én rendelkezem*_, _*az egyik legnagyobb
> téveszme*_ -- _*mondta a Mandinernek Olaj Anett, az abortusz.hu
> <http://abortusz.hu> alapítója és szerkesztője*_. Anett maga is
> átélt egy abortuszt, majd sok évvel később megtért és családot
> alapított. Azóta_*küldetésének érzi, hogy elmondja, miért az
> abortusz a legrosszabb választás.*_ Ítélni senki felett nem akar,
> csupán a saját tapasztalatát szeretné megosztani. Interjúnk.
>
> _*Nemrég nagy port kavart Spanyolországban az abortusztörvény
> **szigorításának*
> <http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20131223_szigoruan_korlatozna_az_abortuszt_a_konzervativ_spanyol_kormany?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>_*_kérdése_,
> amely _a konzervatív kormány választási ígéretei közt szerepelt_.
> Számos tüntetést szerveztek a szigorítás ellen, Budapesten a Nők
> Szövetsége vonult a spanyol nagykövetség elé, mert szerintük
> <http://nokszovetsege.hu/2014/01/11/level-jose-barroso-az-europai-bizottsag-elnokenek-kepes-beszamolo-a-demonstraciorol/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>
> /"minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy eldöntse, akar-e
> gyereket vagy sem. Nincs joga ebbe se az egyháznak, se a
> kormánynak beleszólni"./Követed az abortusszal kapcsolatos híreket? *
>
> A legelején, amikor az életvédelembe belecsöppentem, nagyon
> elfogult voltam és viszonylag harciasan fogtam fel az egész
> dolgot. Úgy gondoltam, hogy alapvetően fontos a törvényi
> szabályozás és hangoztatnunk kell a véleményünket, de azóta ez
> sokat tompult bennem. Egyre jobban kezdem megismerni a dolog lelki
> hátterét, és azt gondolom, hogy sokkal inkább ez utóbbin múlik az
> abortusz kérdése a nőkben és a férfiakban is. Persze, _*valahol
> meg kell mutatni, hogy van egy másik oldal, hogy az emberek ne
> csak azt hallják a médiában:/"a testem fölött én rendelkezem"/.
> Hiszen ezaz egyik legnagyobb téveszme, **de elsősorban mégsem a
> tüntetéseken fog múlni, hogy egy lány elmegy abortuszra vagy sem. *_
>
> *Mit értesz az alatt, miszerint téveszme, hogy a saját testünkkel
> rendelkezünk?*
>
> A testünket (és a lelkünket) Istentől kaptuk valamire, azaz
> konkrét funkcióval és céllal. Amikor nem erre használjuk,
> látszólag szabadon döntünk, de éppen ilyenkor vagyunk _*teljes
> rabságban: az önérdek, a gonosz lélek által keltett illúziók*_at
> kergetjük. Így tehát _*nem magunk döntünk a testünk felett,
> hanem*_ _*átadjuk az irányítást az egónak, aki a "másik oldal"
> eszköze.*_ _*Szabad döntés helyett hazugságot cselekszünk.*_ A
> várandósság esetére pedig leszögezhetjük: egyértelmű, hogy _*egy
> másik ember nem lehet az én tulajdonom, mint egy tárgy, aminek a
> létéről dönthetek*_. _*A gyerek bennem egy ajándék Istentől, egy
> valós személy, akit az első naptól kezdve ugyanúgy tisztelnem
> kell, mint bármelyik, már megszületett felebarátomat.*_ Uzsalyné
> Rita szavaival: a gyereket kedves ajándékként "kihelyezte" Isten
> hozzám egy időre, amíg felnevelem, de nem az én tulajdonom.
>
> _*Miért indítottad az abortusz.hu
> <https://hu-hu.facebook.com/johiroda?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>-t?*_
>
> Nem az információátadáson van a hangsúly, tehát nem abban akar
> segíteni, hogy az ember minél többet megtudhasson az abortuszról
> és dönthessen; hanem úgy is mondhatnánk, hogy az oldal amolyan
> "lelki fröccs" akar lenni. Ezért _*van több videó is, direkt le is
> fordítottuk, feliratoztuk őket, hogy bárkinek segítségül
> szolgáljanak.*_ Amikor _*abortusz előtt áll egy nő,*_ olyankor egy
> iszonyatosan zárt állapotban van az agya és a szíve, és
> _*nagyon-nagyon fél*_. Ez a félelem eluralkodik rajta, és nem
> igazán fogadja be a külvilág ingereit. Ebbe az állapotba
> szeretnénk mégis valahogyan betörni azzal, hogy picit megmutatjuk
> a pozitív oldalát a gyerekvállalásnak. _*Megpróbáljuk az anyákban
> azt a részt megszólítani, amit éppen elnyomni próbálnak, de --
> mivel ez a lényegünk -- azért ez mégis letagadhatatlanul ott
> van*_. Mindemellett persze én is tervezem leírni, hogy pontosan mi
> a hivatalos procedúra, ha az ember abortuszra készül vagy ha éppen
> meg akarja tartani a kisbabát, de szerintem ezzel nagyon sok
> szervezet foglalkozik már Magyarországon. Van már sok információ
> arról is, _*hogyan lehet örökbe adni vagy miként lehet
> anyaotthonba kerülni. *_Nekem viszont az a célom, hogy akik
> tényleg tervezik az abortuszt, tehát még nem döntötték el, hogy
> megtartják-e a babát, azokat esetleg megindítsam abba az irányba,
> hogy vajon jó-e ez a döntés.
>
> *Az, hogy ilyen _őszintén beszélsz
> <http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1765&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402:mire-jo-egy-abortusz&catid=43:lelki&Itemid=69>
> a múltadról, az abortuszodról, tudatos döntés volt?_ Hogy kell ezt
> elképzelni, egyik pillanatról a másikra úgy döntöttél, hogy, ezt
> nem lehet máshogy, _nem lehet ködösíteni, ki kell állni és el kell
> mondani azt az egészet úgy ahogy volt, szóról szóra?_*
>
> Igen. Persze nem egyik pillanatról a másikra hoztam meg a döntést.
> Átéltem azt az élményt, amiről a tanúságtételemben
> <http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1765&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402:mire-jo-egy-abortusz&catid=43:lelki&Itemid=69>
> beszélek, és aminek hatására _*teljesen meggyógyultam*_; mégis, ez
> egy annyira _*nagy szégyen és annyira belém ivódott az elmúlt
> tizenöt évben, hogy erről nem beszélünk (anyukámnak sem beszéltem
> róla, tavaly tudta meg ő is)*_, hogy _*ebbe a hazugságba
> belekényelmesedtem*_. Ez egy kicsit ördögi dolog: olyan, mint
> amikor már nem veszi észre a szemed a rendetlenséget, ha hosszú
> ideje uralkodik a szobádban. Ugyanez volt velem még hónapokig az
> "élményem" után, de közben már éreztem, hogy nekem erről beszélnem
> kéne és aztán ezt el is kezdtem.
>
> *Kik állnak a honlap mögött rajtad és a férjeden kívül? Van egy
> csapat, aki segíti a munkátokat? *
>
> _*A férjem és én kezeljük a honlapra beérkező leveleket és a
> telefonokat, de két tágabb csapat is van, akikkel kapcsolatban
> állunk, és akik adott esetben segítenek nekem. Az egyik egy
> életvédő egyesület, melynek nem vagyok tagja, és akik ugyanígy
> válságterhes anyákkal foglalkoznak.*_ Ők ezt már évek óta
> csinálják, úgyhogy nagy tapasztalatuk van, így nagy segítséget
> tudnak nyújtani. A másik szervezet pedig Böjte Csaba budapesti
> irodája, a "Jóhíroda
> <https://hu-hu.facebook.com/johiroda?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>".
>
> *A saját missziódból kezdtél bele ebbe az egészbe. Nem érzed úgy,
> hogy nagy fába vágtad a fejszédet, _nem félsz a politikai,
> ideológiai támadásoktól? _*
>
> _*Remélem, mindig elég pici tudok maradni ahhoz, hogy belekerüljek
> valami fölösleges, magasröptű ideológiai harcba.*_De valóban értek
> már támadások és biztos fognak is még, erre fokozatosan kezdek
> rájönni. Tudom, hogy fel kell vérteznünk magunkat, ezért tettem is
> egy olyan elhatározást az elején, hogy ha egy kicsit is a család
> rovására megy ez az egész, akkor abba fogom hagyni. Annyi
> bizonyos, hogy_*ez egy nagyon nagy darázsfészek.*_ Ráadásul eddig
> Magyarországon nem nagyon beszéltek a témáról az emberek. Nyugaton
> már vannak erre külön szervezetek, ahol szó esik az abortusszal
> való tapasztalatokról, Magyarországon ez tabu még mindig, így
> mondhatni úttörő vagyok. _*Alapvetően 99 százalékban pozitív
> fogadtatásban van részem *__*annak ellenére, hogy*__*a
> legsúlyosabb bűnÖMről mesélek.*_ De jelen van az az_*1 százalék,
> amelyik megpróbál bántani,*_ illetve nyilván egy-egy kudarc a
> munkámban is egyfajta támadásként fogható fel. Hiszen _*előfordul,
> hogy eljön hozzám egy lány, akinek már megvan a "dátuma" és
> próbálok a lelkére beszélni, felvillantani előtte a jó dolgokat,
> és mégis elmegy abortuszra. Ha pedig több ilyet átélek, akkor azt
> nagyon nehéz feldolgozni. *_De összegezve: _*a legfontosabb az,
> hogy a család maradjon az első. Ehhez önkontrollra van szükségem,
> mert legszívesebben "ide nekem az oroszlánt"-alapon mennék
> mindenhova, de az bolondság lenne.*_
>
> *Hogy néz ki, mikor megkeres téged valaki? Akkor is ebben a kis
> irodában, a Sziklakápolna mellett ülteted le a téged megkeresőket? *
>
> Nem, általában kávézókban találkozunk vagy sétálni szoktunk, vagy
> sokan csak telefonon keresnek fel és akkor úgy beszélgetünk.
> Mindenkinél az a fontos, hogy el tudja mondani a problémájá,t mert
> abban ott rejlik a megoldás is. A lány körül a gyermek apja, az
> anyós, a tágabb család mindig belekezd a maga verziójába; pedig
> szerintem az a legfontosabb, hogy végig kell hallgatni a lányt és
> a kétségeit. Csak utána lehet megpróbálni őt elindítani a
> gondolkodásban valamilyen irányba, ami persze nagyon nehéz.
>
> *Nagyon nehéz lehet meghúzni a határokat, hiszen elég nagy hatást
> gyakorolsz ezzel az illető életére. Ha valaki megtartja a
> gyermeket, még mindig számos nehézség áll előtte._Nem terveztek
> utólagos lelkigondozást?_ Nem akarjátok esetleg valahogyan nyomon
> követni ezeket az embereket, vagy_erre valamiféle terápiát
> kidolgozni? _*
>
> Ez valóban nagyon fontos. Igazából ilyenkor számítok a megismert
> életvédő szervezetek segítségére, hiszen ők ezzel foglalkoznak:
> babakelengyét adnak a lánynak, nyomon követik, hogy mikor érkezik
> el a szülés ideje, kis ajándékkal készülnek, figyelik, hogy mi a
> helyzet a gyerekkel, meglátogatják a kórházban. Természetesen
> mindezt én is meg szeretném tenni személyesen; de nyilvánvaló,
> hogy_*ha sok ilyen anya lesz, már nem fogom bírni.*_ Ez azért is
> nagyon fontos, mert az apa, ha "dilemma van", és végül a lány a
> gyerek mellett dönt; akkor nagyon sokszor kilép a képből, és több
> esetben a lány szüleire sem lehet számítani. _*Mindenképpen
> szüksége van a fiatal anyának a támaszra, már csak
> egzisztenciálisan is. *_
>
> *Talán lehetne ennek az egésznek egy prevenciós oldalt is
> csinálni, esetleg elgondolkodtatni, _megismertetni a fiatalokat a
> test teológiájával
> <http://www.testteo.hu/testunk/mi-a-test-teologiaja-/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>.
> Mintha ezen a téren nem tennének meg eleget, még egyházi oldalról
> sem._ Te látsz ilyen irányú törekvéseket?*
>
> Egyrészt_*látok, például a Parázs Pasztorációs Központ
> <http://www.parazskozpont.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402> (a
> Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye ifjúsági és családpasztorációs
> központja)*_ régóta üzemel Kecskeméten. Ők több ezer diákhoz
> jutnak el egy évben, van egy kis csapatuk és az életvédelemről, a
> családtervezésről, a nővé válásról tartanak előadássorozatokat a
> diáklányoknak általános iskolástól középiskolásig. Emellett én is
> szeretnék persze tenni valamit e téren. Ahogy az anyaotthonokkal
> és más életvédőkkel beszélgettem, egyértelművé vált,
> hogy_*valójában nem a válságterhesek azok, akikkel el kellene
> kezdeni a missziót.*_ Persze, egy nem várt terhesség esetén
> elveszhet egy kisbaba és egy anyának a lelke, ha rossz irányba
> indul. Viszont_*ha elmennék egy iskolába és ott elmondanám egy
> egész osztály előtt a történetemet, és ezt hallja az a két-három
> lány, aki az osztályból a közeljövőben esetleg teherbe esik,
> esetleg visszatartaná őket az abortusztól.*_ Így még több embert
> érhetnék el. Viszont itt jön be ismét a családommal töltött idő
> kérdése; de azért a megelőzést is fölvettem a teendők listájába.
> El is fog indulni valami idén, mert talán ez a legfontosabb.
>
> _*Hogyan fogod meg azokat, akik nem vallásosak? *_
>
> Ez szintén nagyon nehéz, ráadásul _*az én tanúságtételemből nem
> lehet a Jóistent kihagyni, hiszen az egész róla szól, de ebben is
> segítséget nyújtanak Ferenc pápa gondolatai.*_ Ő azt mondta az
> egyik beszédében, hogy_*fölöslegesen és idő előtt ne
> moralizáljunk*_. Ha például egy leányanya elmegy a templomba,
> megtartotta és kihordta azt a gyermeket, azaz mellette döntött és
> megküzdött érte, és kéri, hogy kereszteljék meg a babát; akkor ne
> kezdjük el vizsgálgatni, hogy meg lehet-e keresztelni a gyermekét,
> hanem inkább a Szentlélek bölcsességével mérlegeljünk és esetleg
> kereszteljük meg. És majd utána, _*ha ez az anya azt látja, hogy a
> bűnei ellenére van egy befogadó, szeretetteli fogadtatás a
> templomban, akkor majd valószínűleg felnő a hithez a doktrínák
> szintjén is*_. Ezt Ferenc pápa úgy fogalmazta meg, hogy_*/"a
> sebeket kell most bekötözni"/. Kötözzük be a sebeket szeretettel,
> és utána beszélhetünk a teológiai témákról. *_Én is igyekszem úgy
> közvetíteni a szeretetet, hogy az illető azt lássa: van valaki,
> aki őt megérti és elfogadja. És a végén csak annyit teszek hozzá,
> hogy imádkozni fogok érte, hiszen azon múlik minden.
>
> _*Te hogyan találkoztál a vallással? Eleve ilyen neveltetésben
> részesültél? *_
>
> _*Nem; a férjemen keresztül tértem meg. *_Ő kezdettől fogva
> katolikus, én csak elvileg voltam az: megkereszteltek, de nem
> jártunk templomba a szüleimmel; viszont ha például a nagymamáimnál
> voltam, akkor azért mentünk. Kaptam Bibliát és imádkozgattam
> otthon gyerekkoromban is, azt tartottam, hogy én katolikus vagyok.
> Aztán _*mikor elkerültem filozófia szakra, akkor végképp
> eltávolodtam ettől, hiszen ott teljesen máshonnan vizsgáltuk
> ezeket a kérdéseket. *_Ráadásul _*elkezdtem keleti filozófiákat
> tanulmányozni, és emlékszem arra a kijelentésemre, hogy "/én nem
> vagyok vallásos, de ha választanék, akkor biztosan buddhista
> lennék"/. Ez volt szerintem a mélypont.*_ _*Nemsokára viszont
> találkoztam a leendő férjemmel, és ő a második randinkon (vasárnap
> volt) megkérdezte, hogy elmennék-e vele szentmisére. Szerelmesek
> voltunk, én a felsliccelt szoknyámban rávágtam, hogy persze,
> menjünk*_, _*ismerem én a szentmisét, de attól még nem fogok
> csinálni semmit a templomban. *_Nem térdelek, nem állok föl. Így
> volt hónapokig, jártunk minden vasárnap, aztán egyszer csak
> elkezdtem sírni, sírni, egész miséket végigsírtam hónapokon
> keresztül. V_*égül rájöttem, hogy hoppá, én már nem a szerelmem
> miatt vagyok itt, hanem mert már tudtam, hogy van Isten, Aki
> nagyon jó. *_Persze ezt megírtam a nagymamáimnak is, úgyhogy nagy
> volt a boldogság.
>
> *És a férjed meg tudott győzni téged, egy filozófust? Hogy
> csinálta? Észérvekkel vagy érzelmekkel?*
>
> Nekem _*az a tapasztalatom, hogy észérvekkel legtöbbször csak
> eltávolítani tudod az embert a hittől, hiszen a hit elsősorban nem
> az észben működik. *_ Jézus se kezdett el hosszasan és bonyolultan
> magyarázni_*. A templom közege hozta el számomra a megtérést*_. A
> leendő _*férjem*_ részéről az volt, ami közelebb vitt engem
> Istenhez, hogy soha nem ítélt meg. Ő nagyon _*betartja a
> szabályokat és még kamasz korában, amikor a leglázadóbb volt,
> akkor is ment minden vasárnap szentmisére, nekem mégsem szólt
> semmit, hogy én miért nem állok föl, miért nem térdelek, miért nem
> imádkozom.*_ Egyszerűen elfogadott. Toleráns volt és ez hatott
> rám. Gondolom, ha megpróbált volna meggyőzni, akkor dacot hozott
> volna elő belőlem, de így nem. Végül nyilván Jézus jelenléte volt
> az, ami teljesen megváltoztatta a szívemet. És amilyen
> megtéréstörténeteket eddig hallottam, úgy látom, ez számít. Vagy
> az emberektől egy szeretetgesztus, ami elindítja a másikban a kis
> kukacot, hogy hoppá, vajon miért ilyen jó ő; vagy a templomi
> közeg, azaz Isten kézzelfogható közelsége; vagy esetleg valami
> nagy törés és szenvedés -- sajnos ez a leggyakoribb.
>
> *Elég nagy falat, hogy valakit szemtől szemben megpróbáljunk
> meggyőzni egy ilyen súlyos témában; akkor is, ha saját
> tapasztalatainkból táplálkozunk. Készültél erre pszichológiai vagy
> mentálhigiénés előtanulmányokkal?*
>
> Nagyon nehéz feladat ez, és én nem is érzem magam erre
> feljogosítva, hiszen nincsenek pszichológiai előtanulmányaim.
> Viszont olvastam jó pár könyvet ebben a témában, olyat is, ami
> pontosan azt járja körül, hogy hogyan kell a válságterhes nőkkel
> beszélgetni. Terveim között szerepel egy tanfolyam elvégzése, mert
> van erre egy szerintem nagyon jó módszer. De azért próbálom az
> eredeti kiindulóponthoz tartani magam, hogy _*engem nem hívott
> többre a Jóisten, mint hogy elmondjam a történetemet másoknak. Már
> tapasztaltam, hogy ez több embernek segít. Nem akarok dönteni
> helyettük, *_nem akarom őket tudományosan megközelíteni, vagy a
> saját hatáskörömet túllépni. Egyszerűen remélem, hogy azzal, hogy
> megosztom valakivel a saját tapasztalataimat, tudok rajta segíteni
>
>
>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140226/2231cf68/attachment.html
További információk a(z) Grem levelezőlistáról