[Grem] abortuszt átélt Mirk Klára életvédelme + egyebek

[Emoke Greschik]

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140203_sebeket_kell_most_bekotozni_beszelgetes_az_abortusz_hu_alapitojaval/fullsite

2014. február 24. 11:32 | *Írta: Mirk Klara *
>
> *Az, hogy a testem felett én rendelkezem*, *az egyik legnagyobb téveszme*- *mondta
> a Mandinernek Olaj Anett, az abortusz.hu <http://abortusz.hu> alapítója és
> szerkesztője*. Anett maga is átélt egy abortuszt, majd sok évvel később
> megtért és családot alapított. Azóta* küldetésének érzi, hogy elmondja,
> miért az abortusz a legrosszabb választás.* Ítélni senki felett nem akar,
> csupán a saját tapasztalatát szeretné megosztani. Interjúnk.
>
> *Nemrég nagy port kavart Spanyolországban az abortusztörvény
> szigorításának
> <http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20131223_szigoruan_korlatozna_az_abortuszt_a_konzervativ_spanyol_kormany?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>**
> kérdése, amely a konzervatív kormány választási ígéretei közt szerepelt.
> Számos tüntetést szerveztek a szigorítás ellen, Budapesten a Nők Szövetsége
> vonult a spanyol nagykövetség elé, mert szerintük
> <http://nokszovetsege.hu/2014/01/11/level-jose-barroso-az-europai-bizottsag-elnokenek-kepes-beszamolo-a-demonstraciorol/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>
> "minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy eldöntse, akar-e gyereket vagy
> sem. Nincs joga ebbe se az egyháznak, se a kormánynak beleszólni".Követed
> az abortusszal kapcsolatos híreket? *
>
> A legelején, amikor az életvédelembe belecsöppentem, nagyon elfogult
> voltam és viszonylag harciasan fogtam fel az egész dolgot. Úgy gondoltam,
> hogy alapvetően fontos a törvényi szabályozás és hangoztatnunk kell a
> véleményünket, de azóta ez sokat tompult bennem. Egyre jobban kezdem
> megismerni a dolog lelki hátterét, és azt gondolom, hogy sokkal inkább ez
> utóbbin múlik az abortusz kérdése a nőkben és a férfiakban is. Persze, *valahol
> meg kell mutatni, hogy van egy másik oldal, hogy az emberek ne csak azt
> hallják a médiában: "a testem fölött én rendelkezem". Hiszen ez az egyik
> legnagyobb téveszme, de elsősorban mégsem a tüntetéseken fog múlni, hogy
> egy lány elmegy abortuszra vagy sem. *
>
> *Mit értesz az alatt, miszerint téveszme, hogy a saját testünkkel
> rendelkezünk?*
>
> A testünket (és a lelkünket) Istentől kaptuk valamire, azaz konkrét
> funkcióval és céllal. Amikor nem erre használjuk, látszólag szabadon
> döntünk, de éppen ilyenkor vagyunk *teljes rabságban: az önérdek, a
> gonosz lélek által keltett illúziók*at kergetjük. Így tehát *nem magunk
> döntünk a testünk felett, hanem* *átadjuk az irányítást az egónak, aki a
> "másik oldal" eszköze.* *Szabad döntés helyett hazugságot cselekszünk.* A
> várandósság esetére pedig leszögezhetjük: egyértelmű, hogy *egy másik
> ember nem lehet az én tulajdonom, mint egy tárgy, aminek a létéről
> dönthetek*. *A gyerek bennem egy ajándék Istentől, egy valós személy,
> akit az első naptól kezdve ugyanúgy tisztelnem kell, mint bármelyik, már
> megszületett felebarátomat.* Uzsalyné Rita szavaival: a gyereket kedves
> ajándékként "kihelyezte" Isten hozzám egy időre, amíg felnevelem, de nem az
> én tulajdonom.
>
> *Miért indítottad az abortusz.hu
> <https://hu-hu.facebook.com/johiroda?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>-t?*
>
> Nem az információátadáson van a hangsúly, tehát nem abban akar segíteni,
> hogy az ember minél többet megtudhasson az abortuszról és dönthessen; hanem
> úgy is mondhatnánk, hogy az oldal amolyan "lelki fröccs" akar lenni. Ezért *van
> több videó is, direkt le is fordítottuk, feliratoztuk őket, hogy bárkinek
> segítségül szolgáljanak.* Amikor *abortusz előtt áll egy nő,* olyankor
> egy iszonyatosan zárt állapotban van az agya és a szíve, és *nagyon-nagyon
> fél*. Ez a félelem eluralkodik rajta, és nem igazán fogadja be a külvilág
> ingereit. Ebbe az állapotba szeretnénk mégis valahogyan betörni azzal, hogy
> picit megmutatjuk a pozitív oldalát a gyerekvállalásnak. *Megpróbáljuk az
> anyákban azt a részt megszólítani, amit éppen elnyomni próbálnak, de -
> mivel ez a lényegünk - azért ez mégis letagadhatatlanul ott van*.
> Mindemellett persze én is tervezem leírni, hogy pontosan mi a hivatalos
> procedúra, ha az ember abortuszra készül vagy ha éppen meg akarja tartani a
> kisbabát, de szerintem ezzel nagyon sok szervezet foglalkozik már
> Magyarországon. Van már sok információ arról is, *hogyan lehet örökbe
> adni vagy miként lehet anyaotthonba kerülni. *Nekem viszont az a célom,
> hogy akik tényleg tervezik az abortuszt, tehát még nem döntötték el, hogy
> megtartják-e a babát, azokat esetleg megindítsam abba az irányba, hogy
> vajon jó-e ez a döntés.
>
> *Az, hogy ilyen őszintén beszélsz
> <http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1765&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402:mire-jo-egy-abortusz&catid=43:lelki&Itemid=69>
> a múltadról, az abortuszodról, tudatos döntés volt? Hogy kell ezt
> elképzelni, egyik pillanatról a másikra úgy döntöttél, hogy, ezt nem lehet
> máshogy, nem lehet ködösíteni, ki kell állni és el kell mondani azt az
> egészet úgy ahogy volt, szóról szóra?*
>
> Igen. Persze nem egyik pillanatról a másikra hoztam meg a döntést. Átéltem
> azt az élményt, amiről a tanúságtételemben<http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1765&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402:mire-jo-egy-abortusz&catid=43:lelki&Itemid=69>beszélek, és aminek hatására *teljesen
> meggyógyultam*; mégis, ez egy annyira *nagy szégyen és annyira belém
> ivódott az elmúlt tizenöt évben, hogy erről nem beszélünk (anyukámnak sem
> beszéltem róla, tavaly tudta meg ő is)*, hogy *ebbe a hazugságba
> belekényelmesedtem*. Ez egy kicsit ördögi dolog: olyan, mint amikor már
> nem veszi észre a szemed a rendetlenséget, ha hosszú ideje uralkodik a
> szobádban. Ugyanez volt velem még hónapokig az "élményem" után, de közben
> már éreztem, hogy nekem erről beszélnem kéne és aztán ezt el is kezdtem.
>
> *Kik állnak a honlap mögött rajtad és a férjeden kívül? Van egy csapat,
> aki segíti a munkátokat? *
>
> *A férjem és én kezeljük a honlapra beérkező leveleket és a telefonokat,
> de két tágabb csapat is van, akikkel kapcsolatban állunk, és akik adott
> esetben segítenek nekem. Az egyik egy életvédő egyesület, melynek nem
> vagyok tagja, és akik ugyanígy válságterhes anyákkal foglalkoznak.* Ők
> ezt már évek óta csinálják, úgyhogy nagy tapasztalatuk van, így nagy
> segítséget tudnak nyújtani. A másik szervezet pedig Böjte Csaba budapesti
> irodája, a "Jóhíroda<https://hu-hu.facebook.com/johiroda?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>
> ".
>
> *A saját missziódból kezdtél bele ebbe az egészbe. Nem érzed úgy, hogy
> nagy fába vágtad a fejszédet, nem félsz a politikai, ideológiai
> támadásoktól? *
>
> *Remélem, mindig elég pici tudok maradni ahhoz, hogy belekerüljek valami
> fölösleges, magasröptű ideológiai harcba.* De valóban értek már támadások
> és biztos fognak is még, erre fokozatosan kezdek rájönni. Tudom, hogy fel
> kell vérteznünk magunkat, ezért tettem is egy olyan elhatározást az elején,
> hogy ha egy kicsit is a család rovására megy ez az egész, akkor abba fogom
> hagyni. Annyi bizonyos, hogy* ez egy nagyon nagy darázsfészek.* Ráadásul
> eddig Magyarországon nem nagyon beszéltek a témáról az emberek. Nyugaton
> már vannak erre külön szervezetek, ahol szó esik az abortusszal való
> tapasztalatokról, Magyarországon ez tabu még mindig, így mondhatni úttörő
> vagyok. *Alapvetően 99 százalékban pozitív fogadtatásban van részem **annak
> ellenére, hogy** a legsúlyosabb bűnÖMről mesélek.* De jelen van az az* 1
> százalék, amelyik megpróbál bántani,* illetve nyilván egy-egy kudarc a
> munkámban is egyfajta támadásként fogható fel. Hiszen * előfordul, hogy
> eljön hozzám egy lány, akinek már megvan a "dátuma" és próbálok a lelkére
> beszélni, felvillantani előtte a jó dolgokat, és mégis elmegy abortuszra.
> Ha pedig több ilyet átélek, akkor azt nagyon nehéz feldolgozni. *De
> összegezve: *a legfontosabb az, hogy a család maradjon az első. Ehhez
> önkontrollra van szükségem, mert legszívesebben "ide nekem az
> oroszlánt"-alapon mennék mindenhova, de az bolondság lenne.*
>
> *Hogy néz ki, mikor megkeres téged valaki? Akkor is ebben a kis irodában,
> a Sziklakápolna mellett ülteted le a téged megkeresőket? *
>
> Nem, általában kávézókban találkozunk vagy sétálni szoktunk, vagy sokan
> csak telefonon keresnek fel és akkor úgy beszélgetünk. Mindenkinél az a
> fontos, hogy el tudja mondani a problémájá,t mert abban ott rejlik a
> megoldás is. A lány körül a gyermek apja, az anyós, a tágabb család mindig
> belekezd a maga verziójába; pedig szerintem az a legfontosabb, hogy végig
> kell hallgatni a lányt és a kétségeit. Csak utána lehet megpróbálni őt
> elindítani a gondolkodásban valamilyen irányba, ami persze nagyon nehéz.
>
> *Nagyon nehéz lehet meghúzni a határokat, hiszen elég nagy hatást
> gyakorolsz ezzel az illető életére. Ha valaki megtartja a gyermeket, még
> mindig számos nehézség áll előtte. Nem terveztek utólagos lelkigondozást?
>  Nem akarjátok esetleg valahogyan nyomon követni ezeket az embereket, vagy
> erre valamiféle terápiát kidolgozni? *
>
> Ez valóban nagyon fontos. Igazából ilyenkor számítok a megismert életvédő
> szervezetek segítségére, hiszen ők ezzel foglalkoznak: babakelengyét adnak
> a lánynak, nyomon követik, hogy mikor érkezik el a szülés ideje, kis
> ajándékkal készülnek, figyelik, hogy mi a helyzet a gyerekkel,
> meglátogatják a kórházban. Természetesen mindezt én is meg szeretném tenni
> személyesen; de nyilvánvaló, hogy* ha sok ilyen anya lesz, már nem fogom
> bírni.* Ez azért is nagyon fontos, mert az apa, ha "dilemma van", és
> végül a lány a gyerek mellett dönt; akkor nagyon sokszor kilép a képből, és
> több esetben a lány szüleire sem lehet számítani. *Mindenképpen szüksége
> van a fiatal anyának a támaszra, már csak egzisztenciálisan is. *
>
> *Talán lehetne ennek az egésznek egy prevenciós oldalt is csinálni,
> esetleg elgondolkodtatni, megismertetni a fiatalokat a test teológiájával
> <http://www.testteo.hu/testunk/mi-a-test-teologiaja-/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402>.
> Mintha ezen a téren nem tennének meg eleget, még egyházi oldalról sem. Te
> látsz ilyen irányú törekvéseket?*
>
> Egyrészt* látok, például a Parázs Pasztorációs Központ
> <http://www.parazskozpont.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402> (a
> Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye ifjúsági és családpasztorációs központja)* régóta
> üzemel Kecskeméten. Ők több ezer diákhoz jutnak el egy évben, van egy kis
> csapatuk és az életvédelemről, a családtervezésről, a nővé válásról
> tartanak előadássorozatokat a diáklányoknak általános iskolástól
> középiskolásig. Emellett én is szeretnék persze tenni valamit e téren.
> Ahogy az anyaotthonokkal és más életvédőkkel beszélgettem, egyértelművé
> vált, hogy* valójában nem a válságterhesek azok, akikkel el kellene
> kezdeni a missziót.* Persze, egy nem várt terhesség esetén elveszhet egy
> kisbaba és egy anyának a lelke, ha rossz irányba indul. Viszont* ha
> elmennék egy iskolába és ott elmondanám egy egész osztály előtt a
> történetemet, és ezt hallja az a két-három lány, aki az osztályból a
> közeljövőben esetleg teherbe esik, esetleg visszatartaná őket az
> abortusztól.* Így még több embert érhetnék el. Viszont itt jön be ismét a
> családommal töltött idő kérdése; de azért a megelőzést is fölvettem a
> teendők listájába. El is fog indulni valami idén, mert talán ez a
> legfontosabb.
>
> *Hogyan fogod meg azokat, akik nem vallásosak? *
>
> Ez szintén nagyon nehéz, ráadásul *az én tanúságtételemből nem lehet a
> Jóistent kihagyni, hiszen az egész róla szól, de ebben is segítséget
> nyújtanak Ferenc pápa gondolatai.* Ő azt mondta az egyik beszédében, hogy*
> fölöslegesen és idő előtt ne moralizáljunk*. Ha például egy leányanya
> elmegy a templomba, megtartotta és kihordta azt a gyermeket, azaz mellette
> döntött és megküzdött érte, és kéri, hogy kereszteljék meg a babát; akkor
> ne kezdjük el vizsgálgatni, hogy meg lehet-e keresztelni a gyermekét, hanem
> inkább a Szentlélek bölcsességével mérlegeljünk és esetleg kereszteljük
> meg. És majd utána, *ha ez az anya azt látja, hogy a bűnei ellenére van
> egy befogadó, szeretetteli fogadtatás a templomban, akkor majd valószínűleg
> felnő a hithez a doktrínák szintjén is*. Ezt Ferenc pápa úgy fogalmazta
> meg, hogy* "a sebeket kell most bekötözni". Kötözzük be a sebeket
> szeretettel, és utána beszélhetünk a teológiai témákról. *Én is igyekszem
> úgy közvetíteni a szeretetet, hogy az illető azt lássa: van valaki, aki őt
> megérti és elfogadja. És a végén csak annyit teszek hozzá, hogy imádkozni
> fogok érte, hiszen azon múlik minden.
>
> *Te hogyan találkoztál a vallással? Eleve ilyen neveltetésben
> részesültél? *
>
> *Nem; a férjemen keresztül tértem meg. *Ő kezdettől fogva katolikus, én
> csak elvileg voltam az: megkereszteltek, de nem jártunk templomba a
> szüleimmel; viszont ha például a nagymamáimnál voltam, akkor azért mentünk.
> Kaptam Bibliát és imádkozgattam otthon gyerekkoromban is, azt tartottam,
> hogy én katolikus vagyok. Aztán *mikor elkerültem filozófia szakra, akkor
> végképp eltávolodtam ettől, hiszen ott teljesen máshonnan vizsgáltuk ezeket
> a kérdéseket. *Ráadásul *elkezdtem keleti filozófiákat tanulmányozni, és
> emlékszem arra a kijelentésemre, hogy "én nem vagyok vallásos, de ha
> választanék, akkor biztosan buddhista lennék". Ez volt szerintem a
> mélypont.* *Nemsokára viszont találkoztam a leendő férjemmel, és ő a
> második randinkon (vasárnap volt) megkérdezte, hogy elmennék-e vele
> szentmisére. Szerelmesek voltunk, én a felsliccelt szoknyámban rávágtam,
> hogy persze, menjünk*, *ismerem én a szentmisét, de attól még nem fogok
> csinálni semmit a templomban. *Nem térdelek, nem állok föl. Így volt
> hónapokig, jártunk minden vasárnap, aztán egyszer csak elkezdtem sírni,
> sírni, egész miséket végigsírtam hónapokon keresztül. V*égül rájöttem,
> hogy hoppá, én már nem a szerelmem miatt vagyok itt, hanem mert már tudtam,
> hogy van Isten, Aki nagyon jó. *Persze ezt megírtam a nagymamáimnak is,
> úgyhogy nagy volt a boldogság.
>
> *És a férjed meg tudott győzni téged, egy filozófust? Hogy csinálta?
> Észérvekkel vagy érzelmekkel?*
>
> Nekem *az a tapasztalatom, hogy észérvekkel legtöbbször csak eltávolítani
> tudod az embert a hittől, hiszen a hit elsősorban nem az észben működik. *Jézus se kezdett el hosszasan és bonyolultan magyarázni*.
> A templom közege hozta el számomra a megtérést*. A leendő *férjem*részéről az volt, ami közelebb vitt engem Istenhez, hogy soha nem ítélt
> meg. Ő nagyon * betartja a szabályokat és még kamasz korában, amikor a
> leglázadóbb volt, akkor is ment minden vasárnap szentmisére, nekem mégsem
> szólt semmit, hogy én miért nem állok föl, miért nem térdelek, miért nem
> imádkozom.* Egyszerűen elfogadott. Toleráns volt és ez hatott rám.
> Gondolom, ha megpróbált volna meggyőzni, akkor dacot hozott volna elő
> belőlem, de így nem. Végül nyilván Jézus jelenléte volt az, ami teljesen
> megváltoztatta a szívemet. És amilyen megtéréstörténeteket eddig hallottam,
> úgy látom, ez számít. Vagy az emberektől egy szeretetgesztus, ami elindítja
> a másikban a kis kukacot, hogy hoppá, vajon miért ilyen jó ő; vagy a
> templomi közeg, azaz Isten kézzelfogható közelsége; vagy esetleg valami
> nagy törés és szenvedés - sajnos ez a leggyakoribb.
>
> *Elég nagy falat, hogy valakit szemtől szemben megpróbáljunk meggyőzni egy
> ilyen súlyos témában; akkor is, ha saját tapasztalatainkból táplálkozunk.
> Készültél erre pszichológiai vagy mentálhigiénés előtanulmányokkal?*
> Nagyon nehéz feladat ez, és én nem is érzem magam erre feljogosítva,
> hiszen nincsenek pszichológiai előtanulmányaim. Viszont olvastam jó pár
> könyvet ebben a témában, olyat is, ami pontosan azt járja körül, hogy
> hogyan kell a válságterhes nőkkel beszélgetni. Terveim között szerepel egy
> tanfolyam elvégzése, mert van erre egy szerintem nagyon jó módszer. De
> azért próbálom az eredeti kiindulóponthoz tartani magam, hogy *engem nem
> hívott többre a Jóisten, mint hogy elmondjam a történetemet másoknak. Már
> tapasztaltam, hogy ez több embernek segít. Nem akarok dönteni helyettük, *nem
> akarom őket tudományosan megközelíteni, vagy a saját hatáskörömet túllépni.
> Egyszerűen remélem, hogy azzal, hogy megosztom valakivel a saját
> tapasztalataimat, tudok rajta segíteni
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140226/c023558a/attachment.html