<html>
<head>
<meta content="text/html; charset=ISO-8859-2"
http-equiv="Content-Type">
</head>
<body bgcolor="#FFFFFF" text="#000000">
Sziasztok!<br>
<br>
Azoktól, akik azt mondják, hogy a magzat az anya része csak azt
kérdezem, hogy mond kedves anyuka, a benned lévő embriónak milyen a
DNS-e?<br>
<br>
Ugyanaz, mint az összes sejtedé vagy esetleg "tök véletlenül" a
később megszületett - ha engedik világra jönni - gyermeked
DNS-ével egyező?<br>
<br>
Ha nem ugyanaz a DNS-e, akkor miért mondod azt, hogy az a te tested
része, amivel azt csinálhatsz, amit akarsz?<br>
<br>
Ez ennyire egyszerű és igazából nem is kell sok CSI-t nézni, hogy
tudja ezt az ember, még 6 osztállyal is!<br>
<br>
Gábor<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
2014.02.26. 13:18 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
<blockquote
cite="mid:CALP0BwOfzUb9jtw0OjM_9ie3JNFJsbifb8_rhG7o_eGRmoH2Fg@mail.gmail.com"
type="cite">
<div dir="ltr"><a moz-do-not-send="true"
href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140203_sebeket_kell_most_bekotozni_beszelgetes_az_abortusz_hu_alapitojaval/fullsite"
target="_blank">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140203_sebeket_kell_most_bekotozni_beszelgetes_az_abortusz_hu_alapitojaval/fullsite</a><br>
<br>
<div class="gmail_extra">
<div class="gmail_quote">
<blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px
0.8ex;border-left:1px solid
rgb(204,204,204);padding-left:1ex">
<div dir="ltr">
<div> 2014. február 24. 11:32 | <b>Írta: Mirk Klara </b>
</div>
<p> <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Az,
hogy a testem felett én rendelkezem</b></u>, <u><b>az
egyik legnagyobb téveszme</b></u> – <u><b>mondta
a Mandinernek Olaj Anett, az <a
moz-do-not-send="true" href="http://abortusz.hu"
target="_blank">abortusz.hu</a> alapítója és
szerkesztője</b></u>. Anett maga is átélt egy
abortuszt, majd sok évvel később megtért és családot
alapított. Azóta<u><b> küldetésének érzi, hogy
elmondja, miért az abortusz a legrosszabb
választás.</b></u> Ítélni senki felett nem akar,
csupán a saját tapasztalatát szeretné megosztani.
Interjúnk. </p>
<div> </div>
<p><u><b>Nemrég nagy port kavart Spanyolországban az
abortusztörvény </b><a moz-do-not-send="true"
href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20131223_szigoruan_korlatozna_az_abortuszt_a_konzervativ_spanyol_kormany?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402"
target="_blank"><b>szigorításának</b></a></u><b><u>
kérdése</u>, amely <u>a konzervatív kormány
választási ígéretei közt szerepelt</u>. Számos
tüntetést szerveztek a szigorítás ellen, Budapesten
a Nők Szövetsége vonult a spanyol nagykövetség elé,
mert <a moz-do-not-send="true"
href="http://nokszovetsege.hu/2014/01/11/level-jose-barroso-az-europai-bizottsag-elnokenek-kepes-beszamolo-a-demonstraciorol/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402"
target="_blank">szerintük</a> <i>„minden nőnek
elidegeníthetetlen joga, hogy eldöntse, akar-e
gyereket vagy sem. Nincs joga ebbe se az
egyháznak, se a kormánynak beleszólni”.</i>Követed
az abortusszal kapcsolatos híreket? </b></p>
<p>A legelején, amikor az életvédelembe belecsöppentem,
nagyon elfogult voltam és viszonylag harciasan fogtam
fel az egész dolgot. Úgy gondoltam, hogy alapvetően
fontos a törvényi szabályozás és hangoztatnunk kell a
véleményünket, de azóta ez sokat tompult bennem. Egyre
jobban kezdem megismerni a dolog lelki hátterét, és
azt gondolom, hogy sokkal inkább ez utóbbin múlik az
abortusz kérdése a nőkben és a férfiakban is. Persze,
<u><b>valahol meg kell mutatni, hogy van egy másik
oldal, hogy az emberek ne csak azt hallják a
médiában:<i> „<span
style="background-color:rgb(234,209,220)">a
testem fölött én rendelkezem”</span></i>.
Hiszen ez<span
style="background-color:rgb(213,166,189)"> az
egyik legnagyobb téveszme</span>, </b><b>de
elsősorban mégsem a tüntetéseken fog múlni, hogy
egy lány elmegy abortuszra vagy sem. </b></u></p>
<p><b>Mit értesz az alatt, miszerint téveszme, hogy a
saját testünkkel rendelkezünk?</b></p>
<p>A testünket (és a lelkünket) Istentől kaptuk
valamire, azaz konkrét funkcióval és céllal. Amikor
nem erre használjuk, látszólag szabadon döntünk, de
éppen ilyenkor vagyunk <u><b>teljes rabságban: az
önérdek, a gonosz lélek által keltett illúziók</b></u>at
kergetjük. Így tehát <u><b>nem magunk döntünk a
testünk felett, hanem</b></u> <u><b>átadjuk az
irányítást az egónak, aki a „másik oldal” eszköze.</b></u>
<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szabad
döntés helyett hazugságot cselekszünk.</b></u> A
várandósság esetére pedig leszögezhetjük: egyértelmű,
hogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy
másik ember nem lehet az én tulajdonom, mint egy
tárgy, aminek a létéről dönthetek</b></u>. <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A gyerek
bennem egy ajándék Istentől, egy valós személy,
akit az első naptól kezdve ugyanúgy tisztelnem
kell, mint bármelyik, már megszületett
felebarátomat.</b></u> Uzsalyné Rita szavaival: a
gyereket kedves ajándékként „kihelyezte” Isten hozzám
egy időre, amíg felnevelem, de nem az én tulajdonom.</p>
<p><u><b>Miért indítottad az <a moz-do-not-send="true"
href="https://hu-hu.facebook.com/johiroda?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402"
target="_blank">abortusz.hu</a>-t?</b></u></p>
<p>Nem az információátadáson van a hangsúly, tehát nem
abban akar segíteni, hogy az ember minél többet
megtudhasson az abortuszról és dönthessen; hanem úgy
is mondhatnánk, hogy az oldal amolyan „lelki fröccs”
akar lenni. Ezért <u><b>van több videó is, direkt le
is fordítottuk, feliratoztuk őket, hogy bárkinek
segítségül szolgáljanak.</b></u> Amikor <u><b>abortusz
előtt áll egy nő,</b></u> olyankor egy
iszonyatosan zárt állapotban van az agya és a szíve,
és <u><b>nagyon-nagyon fél</b></u>. Ez a félelem
eluralkodik rajta, és nem igazán fogadja be a külvilág
ingereit. Ebbe az állapotba szeretnénk mégis
valahogyan betörni azzal, hogy picit megmutatjuk a
pozitív oldalát a gyerekvállalásnak. <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Megpróbáljuk
az anyákban azt a részt megszólítani, amit éppen
elnyomni próbálnak, de – mivel ez a lényegünk –
azért ez mégis letagadhatatlanul ott van</b></u>.
Mindemellett persze én is tervezem leírni, hogy
pontosan mi a hivatalos procedúra, ha az ember
abortuszra készül vagy ha éppen meg akarja tartani a
kisbabát, de szerintem ezzel nagyon sok szervezet
foglalkozik már Magyarországon. Van már sok információ
arról is, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogyan
lehet örökbe adni vagy miként lehet anyaotthonba
kerülni. </b></u>Nekem viszont az a célom, hogy
akik tényleg tervezik az abortuszt, tehát még nem
döntötték el, hogy megtartják-e a babát, azokat
esetleg megindítsam abba az irányba, hogy vajon jó-e
ez a döntés. </p>
<p><b>Az, hogy ilyen <u
style="background-color:rgb(255,255,0)">őszintén <a
moz-do-not-send="true"
href="http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1765&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402:mire-jo-egy-abortusz&catid=43:lelki&Itemid=69"
target="_blank">beszélsz</a> a múltadról, az
abortuszodról, tudatos döntés volt?</u> Hogy kell
ezt elképzelni, egyik pillanatról a másikra úgy
döntöttél, hogy, ezt nem lehet máshogy, <u
style="background-color:rgb(255,255,0)">nem lehet
ködösíteni, ki kell állni és el kell mondani azt
az egészet úgy ahogy volt, szóról szóra?</u></b></p>
<p>Igen. Persze nem egyik pillanatról a másikra hoztam
meg a döntést. Átéltem azt az élményt, amiről a <a
moz-do-not-send="true"
href="http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1765&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402:mire-jo-egy-abortusz&catid=43:lelki&Itemid=69"
target="_blank">tanúságtételemben</a> beszélek, és
aminek hatására <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>teljesen
meggyógyultam</b></u>; mégis, ez egy annyira <u
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagy
szégyen és annyira belém ivódott az elmúlt tizenöt
évben, hogy erről nem beszélünk (anyukámnak sem
beszéltem róla, tavaly tudta meg ő is)</b></u><span
style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span>
hogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ebbe
a hazugságba belekényelmesedtem</b></u>. Ez egy
kicsit ördögi dolog: olyan, mint amikor már nem veszi
észre a szemed a rendetlenséget, ha hosszú ideje
uralkodik a szobádban. Ugyanez volt velem még
hónapokig az „élményem” után, de közben már éreztem,
hogy nekem erről beszélnem kéne és aztán ezt el is
kezdtem.</p>
<p><b>Kik állnak a honlap mögött rajtad és a férjeden
kívül? Van egy csapat, aki segíti a munkátokat? </b></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
férjem és én kezeljük a honlapra beérkező
leveleket és a telefonokat, de két tágabb csapat
is van, akikkel kapcsolatban állunk, és akik adott
esetben segítenek nekem. Az egyik egy életvédő
egyesület, melynek nem vagyok tagja, és akik
ugyanígy válságterhes anyákkal foglalkoznak.</b></u>
Ők ezt már évek óta csinálják, úgyhogy nagy
tapasztalatuk van, így nagy segítséget tudnak
nyújtani. A másik szervezet pedig Böjte Csaba
budapesti irodája, a „<a moz-do-not-send="true"
href="https://hu-hu.facebook.com/johiroda?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402"
target="_blank">Jóhíroda</a>”.</p>
<p><b>A saját missziódból kezdtél bele ebbe az egészbe.
Nem érzed úgy, hogy nagy fába vágtad a fejszédet, <u>nem
félsz a politikai, ideológiai támadásoktól? </u></b></p>
<p><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Remélem,
mindig elég pici tudok maradni ahhoz, </span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy
belekerüljek valami fölösleges, magasröptű
ideológiai harcba.</span></b></u><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>De
valóban értek már támadások és biztos fognak is még,
erre fokozatosan kezdek rájönni. Tudom, hogy fel kell
vérteznünk magunkat, ezért tettem is egy olyan
elhatározást az elején, hogy ha egy kicsit is a család
rovására megy ez az egész, akkor abba fogom hagyni.
Annyi bizonyos, hogy<u
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ez egy
nagyon nagy darázsfészek.</b></u> Ráadásul eddig
Magyarországon nem nagyon beszéltek a témáról az
emberek. Nyugaton már vannak erre külön szervezetek,
ahol szó esik az abortusszal való tapasztalatokról,
Magyarországon ez tabu még mindig, így mondhatni
úttörő vagyok. <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Alapvetően
99 százalékban pozitív fogadtatásban van részem </b></u><u
style=""><b>annak ellenére, hogy</b></u><u
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
legsúlyosabb bűnÖMről mesélek.</b></u> De jelen
van az az<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
1 százalék, amelyik megpróbál bántani,</b></u>
illetve nyilván egy-egy kudarc a munkámban is egyfajta
támadásként fogható fel. Hiszen <u
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
előfordul, hogy eljön hozzám egy lány, akinek már
megvan a „dátuma” és próbálok a lelkére beszélni,
felvillantani előtte a jó dolgokat, és mégis
elmegy abortuszra. Ha pedig több ilyet átélek,
akkor azt nagyon nehéz feldolgozni. </b></u>De
összegezve: <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
legfontosabb az, hogy a család maradjon az első.
Ehhez önkontrollra van szükségem, mert
legszívesebben „ide nekem az oroszlánt”-alapon
mennék mindenhova, de az bolondság lenne.</b></u></p>
<p><b>Hogy néz ki, mikor megkeres téged valaki? Akkor is
ebben a kis irodában, a Sziklakápolna mellett
ülteted le a téged megkeresőket? </b></p>
<p>Nem, általában kávézókban találkozunk vagy sétálni
szoktunk, vagy sokan csak telefonon keresnek fel és
akkor úgy beszélgetünk. Mindenkinél az a fontos, hogy
el tudja mondani a problémájá,t mert abban ott rejlik
a megoldás is. A lány körül a gyermek apja, az anyós,
a tágabb család mindig belekezd a maga verziójába;
pedig szerintem az a legfontosabb, hogy végig kell
hallgatni a lányt és a kétségeit. Csak utána lehet
megpróbálni őt elindítani a gondolkodásban valamilyen
irányba, ami persze nagyon nehéz. </p>
<p><b>Nagyon nehéz lehet meghúzni a határokat, hiszen
elég nagy hatást gyakorolsz ezzel az illető életére.
Ha valaki megtartja a gyermeket, még mindig számos
nehézség áll előtte.<u> Nem terveztek utólagos
lelkigondozást?</u> Nem akarjátok esetleg
valahogyan nyomon követni ezeket az embereket, vagy<u>
erre valamiféle terápiát kidolgozni? </u></b></p>
<p>Ez valóban nagyon fontos. Igazából ilyenkor számítok
a megismert életvédő szervezetek segítségére, hiszen
ők ezzel foglalkoznak: babakelengyét adnak a lánynak,
nyomon követik, hogy mikor érkezik el a szülés ideje,
kis ajándékkal készülnek, figyelik, hogy mi a helyzet
a gyerekkel, meglátogatják a kórházban. Természetesen
mindezt én is meg szeretném tenni személyesen; de
nyilvánvaló, hogy<u><b> ha sok ilyen anya lesz, már
nem fogom bírni.</b></u> Ez azért is nagyon
fontos, mert az apa, ha „dilemma van”, és végül a lány
a gyerek mellett dönt; akkor nagyon sokszor kilép a
képből, és több esetben a lány szüleire sem lehet
számítani. <u><b>Mindenképpen szüksége van a fiatal
anyának a támaszra, már csak egzisztenciálisan
is. </b></u></p>
<p><b>Talán lehetne ennek az egésznek egy prevenciós
oldalt is csinálni, esetleg elgondolkodtatni, <u>megismertetni
a fiatalokat a <a moz-do-not-send="true"
href="http://www.testteo.hu/testunk/mi-a-test-teologiaja-/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402"
target="_blank">test teológiájával</a>. Mintha
ezen a téren nem tennének meg eleget, még egyházi
oldalról sem.</u> Te látsz ilyen irányú
törekvéseket?</b></p>
<p>Egyrészt<u><b> látok, például a <a
moz-do-not-send="true"
href="http://www.parazskozpont.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201402"
target="_blank">Parázs Pasztorációs Központ</a> (a
Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye ifjúsági és
családpasztorációs központja)</b></u> régóta
üzemel Kecskeméten. Ők több ezer diákhoz jutnak el egy
évben, van egy kis csapatuk és az életvédelemről, a
családtervezésről, a nővé válásról tartanak
előadássorozatokat a diáklányoknak általános
iskolástól középiskolásig. Emellett én is szeretnék
persze tenni valamit e téren. Ahogy az anyaotthonokkal
és más életvédőkkel beszélgettem, egyértelművé vált,
hogy<u><b> valójában nem a válságterhesek azok,
akikkel el kellene kezdeni a missziót.</b></u>
Persze, egy nem várt terhesség esetén elveszhet egy
kisbaba és egy anyának a lelke, ha rossz irányba
indul. Viszont<u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> ha
elmennék egy iskolába és ott elmondanám egy egész
osztály előtt a történetemet, és ezt hallja az a
két-három lány, aki az osztályból a közeljövőben
esetleg teherbe esik, esetleg visszatartaná őket
az abortusztól.</b></u> Így még több embert
érhetnék el. Viszont itt jön be ismét a családommal
töltött idő kérdése; de azért a megelőzést is
fölvettem a teendők listájába. El is fog indulni
valami idén, mert talán ez a legfontosabb.</p>
<p><u><b>Hogyan fogod meg azokat, akik nem vallásosak? </b></u></p>
<p>Ez szintén nagyon nehéz, ráadásul <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az én
tanúságtételemből nem lehet a Jóistent kihagyni,
hiszen az egész róla szól, de ebben is segítséget
nyújtanak Ferenc pápa gondolatai.</b></u> Ő azt
mondta az egyik beszédében, hogy<u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
fölöslegesen és idő előtt ne moralizáljunk</b></u>.
Ha például egy leányanya elmegy a templomba,
megtartotta és kihordta azt a gyermeket, azaz mellette
döntött és megküzdött érte, és kéri, hogy kereszteljék
meg a babát; akkor ne kezdjük el vizsgálgatni, hogy
meg lehet-e keresztelni a gyermekét, hanem inkább a
Szentlélek bölcsességével mérlegeljünk és esetleg
kereszteljük meg. És majd utána, <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ha ez az
anya azt látja, hogy a bűnei ellenére van egy
befogadó, szeretetteli fogadtatás a templomban,
akkor majd valószínűleg felnő a hithez a doktrínák
szintjén is</b></u>. Ezt Ferenc pápa úgy
fogalmazta meg, hogy<u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> <i>„a
sebeket kell most bekötözni”</i>. Kötözzük be a
sebeket szeretettel, és utána beszélhetünk a
teológiai témákról. </b></u>Én is igyekszem úgy
közvetíteni a szeretetet, hogy az illető azt lássa:
van valaki, aki őt megérti és elfogadja. És a végén
csak annyit teszek hozzá, hogy imádkozni fogok érte,
hiszen azon múlik minden.</p>
<p style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Te
hogyan találkoztál a vallással? Eleve ilyen
neveltetésben részesültél? </b></u></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Nem; a
férjemen keresztül tértem meg. </b></u>Ő
kezdettől fogva katolikus, én csak elvileg voltam az:
megkereszteltek, de nem jártunk templomba a
szüleimmel; viszont ha például a nagymamáimnál voltam,
akkor azért mentünk. Kaptam Bibliát és imádkozgattam
otthon gyerekkoromban is, azt tartottam, hogy én
katolikus vagyok. Aztán <u><b>mikor elkerültem
filozófia szakra, akkor végképp eltávolodtam
ettől, hiszen ott teljesen máshonnan vizsgáltuk
ezeket a kérdéseket. </b></u>Ráadásul <u><b>elkezdtem
keleti filozófiákat tanulmányozni, és emlékszem
arra a kijelentésemre, hogy „<i>én nem vagyok
vallásos, de ha választanék, akkor biztosan
buddhista lennék”</i>. Ez volt szerintem a
mélypont.</b></u> <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Nemsokára
viszont találkoztam a leendő férjemmel, és ő a
második randinkon (vasárnap volt) megkérdezte,
hogy elmennék-e vele szentmisére. Szerelmesek
voltunk, én a felsliccelt szoknyámban rávágtam,
hogy persze, menjünk</b></u>, <u
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ismerem
én a szentmisét, de attól még nem fogok csinálni
semmit a templomban. </b></u>Nem térdelek, nem
állok föl. Így volt hónapokig, jártunk minden
vasárnap, aztán egyszer csak elkezdtem sírni, sírni,
egész miséket végigsírtam hónapokon keresztül. V<u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>égül
rájöttem, hogy hoppá, én már nem a szerelmem miatt
vagyok itt, hanem mert már tudtam, hogy van Isten,
Aki nagyon jó. </b></u>Persze ezt megírtam a
nagymamáimnak is, úgyhogy nagy volt a boldogság.</p>
<p><b>És a férjed meg tudott győzni téged, egy
filozófust? Hogy csinálta? Észérvekkel vagy
érzelmekkel?</b></p>
<p>Nekem <u><b>az a tapasztalatom, hogy észérvekkel
legtöbbször csak eltávolítani tudod az embert a
hittől, hiszen a hit elsősorban nem az észben
működik.
</b></u> Jézus se kezdett el hosszasan és
bonyolultan magyarázni<u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>. A
templom közege hozta el számomra a megtérést</b></u>.
A leendő <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>férjem</b></u>
részéről az volt, ami közelebb vitt engem Istenhez,
hogy soha nem ítélt meg. Ő nagyon <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
betartja a szabályokat és még kamasz korában,
amikor a leglázadóbb volt, akkor is ment minden
vasárnap szentmisére, nekem mégsem szólt semmit,
hogy én miért nem állok föl, miért nem térdelek,
miért nem imádkozom.</b></u> Egyszerűen
elfogadott. Toleráns volt és ez hatott rám. Gondolom,
ha megpróbált volna meggyőzni, akkor dacot hozott
volna elő belőlem, de így nem. Végül nyilván Jézus
jelenléte volt az, ami teljesen megváltoztatta a
szívemet. És amilyen megtéréstörténeteket eddig
hallottam, úgy látom, ez számít. Vagy az emberektől
egy szeretetgesztus, ami elindítja a másikban a kis
kukacot, hogy hoppá, vajon miért ilyen jó ő; vagy a
templomi közeg, azaz Isten kézzelfogható közelsége;
vagy esetleg valami nagy törés és szenvedés – sajnos
ez a leggyakoribb. </p>
<p><b>Elég nagy falat, hogy valakit szemtől szemben
megpróbáljunk meggyőzni egy ilyen súlyos témában;
akkor is, ha saját tapasztalatainkból táplálkozunk.
Készültél erre pszichológiai vagy mentálhigiénés
előtanulmányokkal?</b></p>
Nagyon nehéz feladat ez, és én nem is érzem magam erre
feljogosítva, hiszen nincsenek pszichológiai
előtanulmányaim. Viszont olvastam jó pár könyvet ebben a
témában, olyat is, ami pontosan azt járja körül, hogy
hogyan kell a válságterhes nőkkel beszélgetni. Terveim
között szerepel egy tanfolyam elvégzése, mert van erre
egy szerintem nagyon jó módszer. De azért próbálom az
eredeti kiindulóponthoz tartani magam, hogy <u
style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>engem nem
hívott többre a Jóisten, mint hogy elmondjam a
történetemet másoknak. Már tapasztaltam, hogy ez
több embernek segít. Nem akarok dönteni helyettük, </b></u>nem
akarom őket tudományosan megközelíteni, vagy a saját
hatáskörömet túllépni. Egyszerűen remélem, hogy azzal,
hogy megosztom valakivel a saját tapasztalataimat, tudok
rajta segíteni</div>
</blockquote>
</div>
<br>
</div>
<br>
</div>
<br>
<fieldset class="mimeAttachmentHeader"></fieldset>
<br>
<pre wrap="">_______________________________________________
Grem mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
</blockquote>
<br>
</body>
</html>