[Grem] Jelenits I./ nnep, egyetemi okt., hzassg, budai vr, szakmunksokt., cignysg

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Dec. 25., Cs, 21:21:16 CET 

Jelenits István: Ünnep az, amikor kilépünk a pillanat nyomása alól
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141217_jelenits_istvan_unnep_az_amikor_kilepunk_a_pillanat_nyomasa_alol>

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox?compose=14a8310740f2232e


2014. december 24. 11:48 | *Írta: Szilvay Gergely *

*Ünnep az, amikor nem csak a pillanat erőfeszítésének, problémájának
nyomása alatt vagyunk és nem csak pihenünk, hanem kicsit elgondolkodunk
múltról, jövőről, emlékeinkről, terveinkről *– mondja Jelenits István
piarista szerzetes a Mandinernek. Az irodalmár-pedagógussal a karácsony és
az ünnep mellett társadalmunk és településeink állapotáról, az oktatás
helyzetéről is beszélgettünk. A Budapest díszpolgárává avatott volt
tartományfőnök szerint ma túlságosan kampányszerűen hoznak döntéseket,
pedig nem ártana némi megfontoltság.

*Leköszönt az egyetemi katedráról, és nem tanít tovább esztétikát a Pázmány
bölcsészkarán. Miért?*
Mert* 82 éves vagyok. Kijárni is bajos volt és nem tudok már olyan hangosan
beszélni, hogy mindenki halljon, nem tudok másfél órán át beszélni.* *Amikor
pedig elkezdtem esztétikát tanítani, személyesebb kapcsolatba tudtam a
diákokkal kerülni, el tudtunk menni egy-egy kiállításra, koncertre, amelyek
jó kiindulópontok voltak az előadás számára is.** A bolognai rendszer miatt
viszont a diákok sokáig nem döntenek arról, merre tovább, és csak bevezető
tantárgyakat vesznek fel. Sokan vannak, nincs mélyebb elkötelezettségük, és
ezt így már nem volt kedvem csinálni. *

*Jelenleg nem a humán képzésnek áll a világ. Hogyan látja a bölcsészkarok
helyzetét?*

Nyilván jobb karriert lehet csinálni máshol. De akinek humán hajlama van,
az azért próbál ezen a területen boldogulni. A jövőnek csak szüksége van
humán értelmiségre is! *Az ember mégiscsak fontosabb, mint a többi dolog,
az ember személyiségének a formálásához közelebb vannak a művészetek és a
humán tárgyak. *Azért is nevezzük őket humán tárgyaknak, mert *jobban
kapcsolódnak az ember belső világához, személyiségéhez*. Ha az ember nem
akar magáról megfeledkezni, kell hogy legyen valamilyen megalapozottsága
ezen a területen is.

*Általában a legtöbb iskolai évfolyam azt gondolja magáról, hogy ő volt az
utolsó nagy évfolyam és aztán jött a hanyatlás. Mint évtizedeket
végigtanító tanárember, igazat ad a mindenkori végzősöknek, vagy optikai
csalódás áldozatai?*

*Ma szétszórtabb a fiatalok érdeklődése, mint régen.* Az életünk egy kicsit
olyan, mint egy nagy fogadás, ahol megterítik az asztalt és ki-ki megrakja
a tányérját azzal, amit enni szeretne. Számot kell viszont vetnünk azzal,
hogy *nem ehetünk mindenből, és a fontos, hogy jóllakjunk s olyat együnk,
amivel meg vagyunk elégedve*. Ahhoz, hogy mindent kipróbáljunk, kevés egy
élet. Manapság ez a teríték eléggé bőséges, mindenki úgy érzi, hogy
bármihez hozzáfoghat és nehéz valami mellett elköteleződni. *Lehet mással
is foglalkozni mellékesen, de a szakmámat meg kell szeretni, akkor is, ha
kényszerűségből választottam, és meg kell próbálnom otthon éreznem magam
benne*. Akárhogy is, de több, ha egy valamiben otthon vagyok, mint ha
sokban bukdácsolok; és negyvenéves koromra még nem döntöttem el, hogy hol
kötelezem el magam.

*Sokat hallani ma, hogy nehezebben köteleződünk el, mint régen, bár
általában a párkapcsolatokra gondolnak az ezt emlegetők. *

*A házassággal kapcsolatban is azért nehezebb az elköteleződés, mert
manapság a kenyérkereset ügye sokkal nehezebben dől el, mint régen; és
akkor nem érnek rá a fiatalok azzal törődni, hogy a házasságukat
megalapozzák*. Először eldöntik, mit akarnak csinálni, megszerzik a
megfelelő diplomákat és kiküzdik a magukét, csak addigra megkeményedik a
személyiség, kevésbé lesz alkalmazkodóképes. Ha valaki negyvenéves korában
nősül meg vagy megy férjhez, akkor van egy kialakult személyisége és kicsit
megszokta a magányt. Akkor is, ha egyébként érzi a társra való igényét,
nehezebben tud igazodni.* Szerintem a válások száma is azért nő, mert
mellékes érdeklődéssel kötik a házasságokat. Nem az a fő szempont, hogy
megfelelő párt találjanak az emberek, hanem hogy a megfelelő életpályát
futhassák be*.

*Nemrég Budapest díszpolgára lett. Korábban a Heti Válaszban bírálta
<http://mandiner.hu/cikk/20140508_jelenits_istvan_emlekmu_helyett_tankonyvet?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201412>
az új emlékműveket, az emlékezetpolitikát. Megbékélt már mindezzel?*

Egy konkrét emlékműről van szó, amivel kapcsolatban változatlanul
fenntartom a véleményemet. De amúgy is azt gondolom, hogy nem jó úton jár
az emlékezetpolitika. A város díszei nem arra valók, hogy oktassák és
harsányan befolyásolják az embereket. Diktatúrák csinálták ezt, aztán a
szobraikat ötven év után elvitték a szeméttelepre. A városnak derűsnek,
kedvesnek, szépnek kell lennie, nem pedig leckéket kell lenyomnia az
emberek torkán. Esetleg kaphatna szobrot olyan valaki is, aki csak
keveseknek fontos. Most viszont verseny van, egy konkrét hatalom felállítja
a maga emlékműveit, a többiek meg dühöngenek.

*Van olyan, számára kedves személyiség, akinek szobrot állítana?*

Én szeretem az olyan modern szobrokat, amelyek nem talapzaton állnak, hanem
elvegyülnek az utcaképben. Szmrecsányi Boldizsár rolleres szobránál
állandóan fotózkodnak a turisták. Móricz Zsigmondot is jobb szeretem most
úgy látni a körtéren, hogy ugyan egy kis zsámolyon áll, de elvész az
emberek között. Valaki akár a kalapját is a fejére tehetné, és ezt nem a
nemzet meggyalázásának, hanem tréfának kellene tekinteni.

*Mit gondol a budai vár felújításáról? *

*Érdekes, hogy a háború, azzal, hogy sok kárt is tett a várban, hasznára is
lett a nemzetnek, mert a barokk házak mögül kibontotta a középkori
ablakokat és boltíveket. A vár gazdagabb lett a pusztulás után. Van mit
megbecsülni: szép, ha újra felfedezzük, vigyázunk rá. Lehet, *hogy
fontosabb helye is lehetne a pénznek, de hogy *a vár a figyelem
középpontjában áll, az a szívem szerint való.*

*Általában véve hogyan vélekedik a budapesti változásokról?*

Örülök, hogy számos terünk megújult, *jobban figyelnek a gyalogosokra*. Azt
nem tudom, hogy kellő előrelátással születtek-e meg ezek a felújítások,
vagy pedig gyors, hevenyészett megoldásokról van-e szó, mert nagyon szépek
a lerakott kőlapok, de hamar elkezdenek billegni, s eső közben hatalmas
tavak keletkeznek. Itt is *annak a levét isszuk meg, hogy kicsit
kampányszerűen történnek ezek a dolgok, ahelyett,* h*ogy nagyobb
bölcsességgel, megalapozottabban hajtanák mindezt végre. *Nekünk
piaristáknak van egy szakmunkásképzőnk Gödön, én voltam a tartományfőnök,
amikor ezt megalapítottuk. Akkor azt reméltük, hogy jól képzett
kisiparosokat tudunk nevelni. Manapság hiányoznak a kisiparosok, de nem is
nekik áll a világ. Ma már a kőműves is szinte gombokat nyomogat, de azért
még vannak falak, amiket kézzel kell rakni, vannak régi házak, amiket
kézzel kell rendbe hozni, amihez, akár egy utca befedéséhez is, nem baj, ha
rendelkezésre állnak egyedi megoldásokkal előálló szakemberek. Sietve
igyekeznek megoldani a szakmunkásképzést, ezért a rutinfeladatokat mindenki
kirázza a kisujjából, de a kreatív megoldásokat igénylő problémákat nem
oldják meg. Németországban érettségi után hat hónap alatt elsajátítanak egy
szakmát – a gépek kezeléséhez értenek, de egyedi helyzetek kezeléséhez
nincs tapasztalatuk.

*Milyen perspektívák vannak a szakmunkás-képzésben?*

*Amikor a gödi szakmunkásképző*t elindítottuk, egyszer csak jelentkeztek*
Észak-Olaszországból az ottani márványbányák,* amelyek a rendszerváltás
után Magyarországon is jelen voltak. Elmondták, ők pontosan tudják, hogy
Budapesten melyik ház lépcsőháza épült az ő márványukból. Ezért aztán a
sérült lépcsőket ők ki tudnák javítani, mindenhova ugyanolyan márvány
kerülne, mint volt, és így nem kellene kicserélni-felújítani az egész
lépcsőházat. *Felajánlották, hogy ha megtanítjuk olaszul a diákjainkat,
akkor kimehetnek hozzájuk két évre, és utána Budapesten kizárólag ezek az
emberek foglalkozhatnak az ő köveikkel. Mindezt nem tudtuk akkor vállalni,
mert a diákjaink nem voltak ilyen elszántak, pedig szép perspektíva lett
volna a számukra és megalapozták volna a jövőjüket. Ilyen szakikra lenne
szükség. *

*Differenciálni kell a diákok közt?*

Van, akinek ilyen-olyan okból nem megy jól a tanulás, de például
hozzászokik, hogy másodszorra, az utolsók közt átengedik – megkapja az
általános iskolai végbizonyítványt, de teljesen megutálta a tanulást.
Veszélyes őt még 16 éves koráig az iskolapadban tartani, de ha *odaengedjük
a gyalupadhoz és megszereti a fát, akkor remekelni tud, és azt veszi észre,
hogy értékes ember. Nem az iskolai elméleti tudása, hanem a műhelyben
megszerzett gyakorlati ismeretek miatt.* Megjön az önbecsülése, elvégzi azt
a szakmát, aztán motivált lesz, hogy az asztalosüzeme megnyitásához esetleg
megtanuljon egy nyelvet és elmélyedjen a matematikában is. Külön
élettörténetek vannak, és veszélyes, ha egy társadalom eleve egy pályára
akarja nevelni az egyenlőség nevében a gyermekeit és egyformaságot hirdet.
Egyenlőek vagyunk, de nem egyformák. Az egyenlő megbecsülés pedig éppen azt
jelentené, hogy mindenkinek adjuk meg azt a lehetőséget a kibontakozásra,
ami számára valódi lehetőség. S ezt keresni kell, *sokrétűvé kell tenni a
közoktatást és a tankönyveket.*

*Ismeri az új tankönyveket?*

Egy ötödikes irodalom tankönyvről írtam is a Vigíliában. Teljesen rossz.
Huszonhét tankönyvet adtak ki, az egyikről elismerő kritika jelent meg,
elhiszem hogy az igaz. Februárban határozták el, hogy a következő évre ki
kell adni új tankönyveket. Nos, ennyi idő alatt nem lehet jó tankönyvet
írni. Szerencsés esetben valakinek van egy félig megírt tankönyve, amit már
csak be kell fejezni, de ez puszta szerencse. Ráadásul fiatalabbaknak adták
ki a tankönyvírás feladatát, akik lehet, hogy a tudományukhoz értenek; de
ha nem láttak gyereket, akkor nem tudnak jó tankönyvet írni.

*Mi a probléma az ötödikes irodalom tankönyvvel?*

*Például hogy a családról szóló fejezet mind csupa szerencsétlen családról
szól*. *Csak Arany János Családi köre képviseli a szép családi viszonyokat.
*József Attila Mama című verse mellé nincs magyarázat, pedig egy mai
tízéves gyermek nem tudja, mi az a mosónő és hogy miért megy a költő
anyukája fel a padlásra, amikor lent sír a gyereke. Persze rá lehet ezt
bízni a tanárra is, de a tanár nem azért van, hogy ezeket elmagyarázza. A
vers mellett van egy mai pszichológus szövege, ami arról szól, hogy miként
kell bánni a gyerekkel, ha magával viszi a szülő bevásárolni és az
okvetetlenkedik, hogy csokoládét szeretne. Ez egy szülőknek szóló szöveg
lenne egyébként. A gyereknek úgy tűnik, hasonló a két helyzet. De a mama
azért ment a padlásra, hogy kiteregesse a frissen mosott ruhát s megkeresse
gyerekei számára a kenyérre valót. A gyerek nem érti az alapvető
különbséget. Ráadásul ez emlékező vers, a felnőtt költő idézi fel a
jelenetet, mert most már érti, mit miért tett az anyukája.* Egy
irodalomtankönyvnek nem az életbe való bevezetésnek kell lennie elsősorban,
hanem irodalomtankönyvnek. Emellett egy ötödikes gyerek nem szereti, ha
lelkiznek vele, és inkább figyel az irodalomra, mint hogy az órán a
szüleivel való problémáit feszegessék*. Lehet foglalkozni a szülő-gyermek
kapcsolattal is, de nem frontális kérdésfelvetéssel, hanem suttyomban. Hála
az égnek kinőttünk a marxista tankönyvekből, de mintha az újak mögött nem
lenne szakmai tapasztalat.

*Sokan vannak, akik szerint a szakmunkásképzésre helyezett hangsúly a
cigányok hátrányos helyzetét betonozza be. Eközben Kazincbarcikán sikeres
szakmunkásképzőt üzemeltet
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20131009_abraham_bela_az_eletenek_tobb_ertelme_van_a_hetkoznapoknal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201412>
a szalézi rend, ahová hatszáz cigány jár, és Forgács István romaügyi
szakértő is úgy gondolja
<http://mandiner.blog.hu/2014/12/16/szuk_utcaba_fordulva_ciganysag_kozmunka_szakiskola?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201412>,
a szakmunkásképzés kitörés lehet rengeteg cigánynak. Ön szerint hol az
igazság?*

Utóbbival értek egyet, csak fontos lenne, hogy nagyobb körültekintéssel
járjunk el, mint a tankönyvek esetében. Én is azt gondolom, hogy* a
cigányok számára jó volna, ha meg tudnánk szerettetni velük egy-egy
szakmát. Nem hiszem, hogy ha valakiből nagyon jó asztalos meg kőműves lesz,
akkor szégyenkeznie kellene amiatt, hogy a másiknak mondjuk doktorátusa
van. Hasznos tagja lesz a társadalomnak, meg fogják becsülni őt; és az
orvosa úgy fog rá tekinteni, amikor segítségre szorul, hogy a saját
asztalosának segíthet, aki oly remekül megcsinálta a bútorait.*

*Nemrég volt újabb forduló
<http://mandiner.blog.hu/2014/12/13/arnyekbokszolas_a_puszta_szegregacio-ellenesseg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201412>
a nyíregyházi, Huszár-telepi görög katolikus iskola perében, amelynek ugyan
magas színvonalát a perlők, a Mohácsi Erzsébet-féle Esélyt a Hátrányos
Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány is elismeri, de mivel spontán szegregáció
tapasztalható az iskolában, be akarják záratni. A kormány válaszként azt
tervezi, hogy az illetékes miniszter kivonhat iskolákat a törvényi
szegregáció-tilalom hatálya alól. Ön hogy foglal állást az
integráció-szegregáció vitájában?*

Én is azt gondolom, hogy ezt nem ideológiai megfontolások, hanem a
gyakorlat elfogadásával kell megoldani. A különböző helyzetben lévő
állampolgárok közti együttműködést is az segíti, ha ezt a különbséget nem
vesszük hallatlanra és nem kényszerítjük egy település polgárait, hogy
olyan iskolába járassák gyermekeiket, ahol 30 százalék cigány van. Ha 2
százalék cigány van, akkor ők igyekeznek alkalmazkodni a többséghez. Ha
azonban sokan vannak, magukkal rántják az osztályt, és megharagszik rájuk a
közösség. S ekko*r hiába igyekeznek bölcsen és okosan viselkedni a tanárok.
A széllel nem lehet szembe menni. Tudomásul kell venni egy természetes
nyomást vagy feszültséget. Az elvek megvalósítása érdekében akár olyan
megoldásokat is el kell fogadnunk, amelyeket nem tartunk tökéletesnek, de
alkalmazkodnak a viszonyokhoz.*


*Hogy ünnepel a piarista szerzetesközösség karácsonykor?*

Mi nem önmagunk miatt vagyunk, hanem szolgálunk. Például elmegyünk éjféli
misét mondani olyan helyre, ahol nincs pap, aztán lefekszünk, hogy reggel
újra misézhessünk. Elsősorban nem a saját karácsonyunk meghitt
megünneplésén munkálkodunk, hanem igyekszünk a pap nélkül maradt közösségek
segítségére sietni. Ahol ugyanis egy pap több közösséget lát el, éjféli
miséből ott is csak egyet lehet mondani, és ugyan lehetne egy éjféli misét
este tízre is tenni, de az emberek jobban szeretik, ha az éjféli mise
éjfélkor van. Ilyenkor kérnek meg minket, hogy segítsünk. Akik pedig nem
tudnak közülünk mozogni, azok itthon a társalgóban felállítanak egy
karácsonyfát, elbeszélgetnek, imádkoznak, meggyújtanak egy gyertyát.

*Mi az ünnep ön számára?*

*Ünnep az, amikor nem csak a pillanat erőfeszítésének, problémájának
nyomása alatt vagyunk és nem csak pihenünk, hanem kicsit elgondolkodunk
múltról, jövőről, emlékeinkről, terveinkről, arról, amik az életünk
kincsei, s beszélgetünk. Az ünnepkor megnyílik egy gazdagság a pillanat
feladatain túl.*

*A kereszténység kezdeteikor inkább városi vallás volt, ma viszont úgy
tartjuk, a falvak a még meglévő bástyái; habár közben egyre több élő
keresztény kisközösség van a városokban. Városban élő szerzetesként hogy
látja kereszténység, falvak és városok viszonyát ma?*

A falvak veszélybe kerültek, hiszen a falvak kultúrája sokkal inkább
elpusztult, mint a városé, és így még inkább fogyasztókká váltak a
falusiak. Nem mesélnek, nem a népdalaikat éneklik vagy beszélgetnek, hanem
mondjuk csak leisszák magukat. Már a mezőgazdaság gépesítésével
megkezdődött az a folyamat, hogy egyre könnyebben meg lehetett élni a
mezőgazdaságból a korábbihoz képest, és egyre többen mentek el a városba
dolgozni. Későn értek haza, csak aludni vagy csak hétvégére, és a többi
falusihoz kötődő viszonya meglazult. Nehéz a falunak a jelenlegi
lehetőségek közt megtalálni az életformáját. Ez a lelkipásztorkodásban is
nehéz, hiszen kevés a pap, egy városban még mindig többen vagyunk, és ha a
pap sok falut lát el, de nem él ott, akkor örökké rohangál, nincs ott az
emberekkel, csak egy faluban tud a közösség része lenni talán; és olyan
lesz a pap, mint egy szolgáltató, akit elhívnak misézni, ő jön, aztán
továbbáll.

*Van még egy-két tudományos terve, mint egy interjúban említette. Mik ezek?*

Igen, ezek elmaradtak eddig, és még tovább halogatnom kell őket
valószínűleg, mert sok diákom volt, és most, hogy nincsenek körvonalazható
tennivalóim, lekötnek az ilyen kapcsolataim. Egy délelőtt hat-hét telefont
kapok és azok elgondolkoztatnak, így nem tudok a könyveimmel foglalkozni,
egy-egy gondolatot végigvinni. *Érdekel a középkor, és volt pár dolog,
amibe belekezdtem korábban, például a Gellért-legendával kapcsolatban, s
ezeket folytatnám, de az emberek igényei sürgetőbbek.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141225/0931b1d1/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl