[Grem] F.pápa /a szenteste bemutatott szentmise

[Emoke Greschik]

Ferenc pĂĄpa: Isten jĂłsĂĄgos szemmel nĂŠz rĂĄnk, elfogad minket
2014. december 25. csĂźtĂśrtĂśk 01:55
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-josagos-szemmel-nez-rank-elfogad-minket
*KarĂĄcsony Ăźzenete - Isten gyengĂŠdsĂŠge: az az Isten, aki jĂłsĂĄgos szemmel
nĂŠz rĂĄnk, aki elfogad minket a magunk nyomorĂşsĂĄgĂĄban, a mi kicsinysĂŠgĂźnkbe
szerelmes Isten *- hangsĂşlyozta Ferenc pĂĄpa a szenteste a Szent
PĂŠter-bazilikĂĄban bemutatott szentmisĂŠn. A szentatya homĂ­liĂĄjĂĄt az
alĂĄbbiakban kĂśzreadjuk.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&img=o_10885284_912709625407309_22764443990310069_n.jpg>
„A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál
országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad” (Iz 9,1).
„Megjelent a pásztorok előtt az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta
őket” (Lk 2,9). Karácsony szent éjszakáján a liturgia így mutatja be nekünk
a MegvĂĄltĂł szĂźletĂŠsĂŠt: fĂŠnykĂŠnt, amely behatol a legsĹąrĹąbb sĂśtĂŠtsĂŠgbe, ĂŠs
szétoszlatja azt. Az Úr jelenléte népe körében megszünteti a vereség
terhĂŠt, a rabszolgasĂĄg szomorĂşsĂĄgĂĄt, ĂŠs ĂŠletbe lĂŠpteti az ĂśrĂśmet, az
ĂśrvendezĂŠst.

Ezen az ĂĄldott ĂŠjszakĂĄn mi is Ăşgy jĂśttĂźnk el Isten hĂĄzĂĄba, hogy ĂĄthaladtunk
a fĂśldet borĂ­tĂł sĂśtĂŠtsĂŠgen, mert a hit lĂŠpĂŠseinket megvilĂĄgĂ­tĂł lĂĄngja
vezetett, és az a remény éltetett, hogy rálelünk a „nagy világosságra”. Ha
megnyitjuk szĂ­vĂźnket, mi is szemlĂŠlhetjĂźk a gyermekben azt a Napot, mely a
magasbĂłl felkelvĂŠn megvilĂĄgĂ­tja a lĂĄthatĂĄrt.

*A világot borító sötétség eredete a régidők éjébe nyúlik vissza.
Gondoljunk csak ama sötét pillanatra, amikor az emberiség első
bűncselekménye történt: amikor a féltékenységtől elvakult Kain keze
halålosan lesújtott testvÊrÊre, Ábelre (vÜ. Ter 4,8). EkkÊppen a szåzadok
folyására az erőszak, a háború, a gyűlölködés és az elnyomás nyomta rá
bĂŠlyegĂŠt*. Isten azonban, aki remĂŠnyĂŠt a kĂŠpĂŠre ĂŠs hasonlatossĂĄgĂĄra
teremtett emberbe helyezte, vĂĄrt. Oly sokĂĄig vĂĄrakozott, talĂĄn mĂĄr azon
volt, hogy feladja. De nem tudta feladni remĂŠnyĂŠt, nem tagadhatta meg
ĂśnmagĂĄt (vĂś. 2Tim 2,13). EzĂŠrt tovĂĄbbra is tĂźrelemmel vĂĄrakozott, az
emberek ĂŠs nĂŠpek minden romlottsĂĄga ellenĂŠre.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&img=o_10421422_912709612073977_2133360058130205946_n.jpg>
A történelemben a sötétséget áttörő fény feltárja előttünk, hogy* Isten
atya, és az ő türelmes hűsége** erősebb* *a sötétségnél, a romlottságnál.*
Ez a karĂĄcsonyi ĂŠjszaka Ăźzenete! Isten nem ismeri a dĂźhkitĂśrĂŠst, sem a
tßrelmetlen felhåborodåst. Ő mindig ott van, mint az apa a tÊkozló fiúról
szóló példabeszédben, vár, hogy már messziről észrevegye elveszett fia
hazatĂŠrĂŠsĂŠt.
IzajĂĄs prĂłfĂŠciĂĄja olyan vĂŠgtelen erejĹą fĂŠny ĂŠrkezĂŠsĂŠt hirdeti meg, amely
átszakítja a sötétséget. Ez *a fény Betlehemben születik, Mária ölelő
karral, JĂłzsef gyengĂŠd szeretettel, a pĂĄsztorok ĂĄmulĂł szemmel fogadjĂĄk. *Az
angyalok a következő szavakkal hirdették meg a Megváltó születését: *„Ez
lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve”*
(Lk 2,12). A „jel” Isten végletekig vitt alázata, az a szeretet, amellyel
azon az ĂŠjszakĂĄn magĂĄra vette tĂśrĂŠkenysĂŠgĂźnket, szenvedĂŠsĂźnket,
aggĂłdĂĄsunkat, vĂĄgyainkat ĂŠs korlĂĄtainkat. Az Ăźzenet, amelyre mindenki vĂĄrt,
mindenki vĂĄgyott szĂ­ve legmĂŠlyĂŠn, nem volt mĂĄs, mint Isten gyengĂŠdsĂŠge: az
az Isten, aki jĂłsĂĄgos szemmel nĂŠz rĂĄnk, aki elfogad minket a magunk
nyomorĂşsĂĄgĂĄban, *a mi kicsinysĂŠgĂźnkbe szerelmes Isten.*

MikĂśzben szemlĂŠljĂźk a most szĂźletett, jĂĄszolba fektetett kis JĂŠzust,* e
szent ĂŠjszaka arra hĂ­v minket, hogy gondoljuk vĂŠgig: hogyan fogadjuk Isten
gyengĂŠd szeretetĂŠt? Engedem-e, hogy elĂŠrjen, hogy ĂĄtĂśleljen, vagy
meggátolom, hogy közeledjen hozzám?* „De hát én keresem az Urat” – vethetné
ellene valaki. A legfontosabb azonban nem az, hogy keressem őt, hanem, hogy
engedjem: *hadd találjon ő rám, és hadd simogasson meg gyengéd
szeretetĂŠvel. Ez az a kĂŠrdĂŠs, amelyet a gyermek mĂĄr pusztĂĄn a jelenlĂŠtĂŠvel
feltesz nekĂźnk: megengedem-e Istennek, hogy szeressen engem?* TovĂĄbbĂĄ:*
megvan-e bennĂźnk a bĂĄtorsĂĄg, hogy gyengĂŠd szeretettel fogadjuk a mellettĂźnk
élők nehéz sorsát és gondjait, vagy **a személytelen megoldásokat *részesítjük
előnyben, *melyek lehetnek bár hatékonyak, de nélkülözik az **evangélium
melegĂŠt?*
*Mily nagy szĂźksĂŠge van ma a vilĂĄgnak a gyengĂŠdsĂŠgre!*
<http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&img=o_1375825_912709692073969_2203039182322208618_n.jpg>
A keresztĂŠny ember nem adhat mĂĄs vĂĄlaszt, csak amit Isten ad a mi
kicsinysĂŠgĂźnkre. *Az ĂŠletet jĂłsĂĄggal ĂŠs szelĂ­dsĂŠggel kell megkĂśzelĂ­teni.*
Amikor tudatosĂ­tjuk magunkban, hogy Isten szerelmes a mi kicsinysĂŠgĂźnkbe,
és hogy ő maga kicsinnyé lesz, hogy még jobban tudjon találkozni velünk,
akkor nem tudjuk megtenni, hogy ne nyissuk meg előtte szívünket, és ne
kérleljük: „Uram, segíts, hogy olyan legyek, mint te! *Add meg nekem a
gyengĂŠdsĂŠg kegyelmĂŠt az ĂŠlet legfĂĄjdalmasabb kĂśrĂźlmĂŠnyei kĂśzĂśtt, add meg
nekem a szemĂŠlyes jĂłsĂĄg kegyelmĂŠt bĂĄrmifĂŠle szĂźksĂŠg lĂĄttĂĄn, ĂŠs add meg
nekem a szelídség kegyelmét *mindenfajta* konfliktus közepette!”*

Kedves fivéreim és nővéreim, e szent éjszakán tekintsünk a betlehemi
jászolra: ott „a nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát” (Iz
9,1). Az egyszerĹą emberek lĂĄtjĂĄk meg, azok, akik kĂŠszek befogadni Isten
ajĂĄndĂŠkĂĄt. Ellenben nem lĂĄtjĂĄk meg a pĂśkhendiek, a bekĂŠpzeltek, akik a
tĂśrvĂŠnyeket szemĂŠlyes szempontjaik alapjĂĄn hozzĂĄk, ĂŠs akik elzĂĄrkĂłznak
mások elől. N
*ézzük a betlehemi jászlat, imádkozzunk, és kérjük a Szűzanyát: „Ó, Mária,
mutasd meg nekünk Jézust!”*
Fordította: Tőzsér Endre SP

FotĂł: VatikĂĄni RĂĄdiĂł

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141225/a6a081ff/attachment.html