<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: Isten jóságos szemmel néz ránk, elfogad minket </h1>
<div class="">2014. december 25. csütörtök 01:55<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-josagos-szemmel-nez-rank-elfogad-minket">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-josagos-szemmel-nez-rank-elfogad-minket</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Karácsony üzenete - Isten gyengédsége: az az Isten, aki
jóságos szemmel néz ránk, aki elfogad minket a magunk nyomorúságában, a
mi kicsinységünkbe szerelmes Isten </u></span>- hangsúlyozta Ferenc pápa a
szenteste a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén. A szentatya
homíliáját az alábbiakban közreadjuk.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&img=o_10885284_912709625407309_22764443990310069_n.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&p=1&img=c_10885284_912709625407309_22764443990310069_n.jpg" alt="" border="0"></a><br>„A
nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál
országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad” (Iz 9,1).
„Megjelent a pásztorok előtt az Úr angyala, és az Úr dicsősége
beragyogta őket” (Lk 2,9). Karácsony szent éjszakáján a liturgia így
mutatja be nekünk a Megváltó születését: fényként, amely behatol a
legsűrűbb sötétségbe, és szétoszlatja azt. Az Úr jelenléte népe körében
megszünteti a vereség terhét, a rabszolgaság szomorúságát, és életbe
lépteti az örömet, az örvendezést.<br><br>Ezen az áldott éjszakán mi is
úgy jöttünk el Isten házába, hogy áthaladtunk a földet borító
sötétségen, mert a hit lépéseinket megvilágító lángja vezetett, és az a
remény éltetett, hogy rálelünk a „nagy világosságra”. Ha megnyitjuk
szívünket, mi is szemlélhetjük a gyermekben azt a Napot, mely a magasból
felkelvén megvilágítja a láthatárt.<br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A világot borító sötétség
eredete a régidők éjébe nyúlik vissza. Gondoljunk csak ama sötét
pillanatra, amikor az emberiség első bűncselekménye történt: amikor a
féltékenységtől elvakult Kain keze halálosan lesújtott testvérére,
Ábelre (vö. Ter 4,8). Ekképpen a századok folyására az erőszak, a
háború, a gyűlölködés és az elnyomás nyomta rá bélyegét</b></u></span>. Isten azonban,
aki reményét a képére és hasonlatosságára teremtett emberbe helyezte,
várt. Oly sokáig várakozott, talán már azon volt, hogy feladja. De nem
tudta feladni reményét, nem tagadhatta meg önmagát (vö. 2Tim 2,13).
Ezért továbbra is türelemmel várakozott, az emberek és népek minden
romlottsága ellenére.<br><br><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&img=o_10421422_912709612073977_2133360058130205946_n.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&p=1&img=c_10421422_912709612073977_2133360058130205946_n.jpg" alt="" border="0"></a><br>A
történelemben a sötétséget áttörő fény feltárja előttünk, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Isten
atya, és az ő türelmes hűsége</b></u><u><b> erősebb</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a sötétségnél, a romlottságnál.</b></u></span> Ez
a karácsonyi éjszaka üzenete! Isten nem ismeri a dühkitörést, sem a
türelmetlen felháborodást. Ő mindig ott van, mint az apa a tékozló
fiúról szóló példabeszédben, vár, hogy már messziről észrevegye
elveszett fia hazatérését.<br>Izajás próféciája olyan végtelen erejű
fény érkezését hirdeti meg, amely átszakítja a sötétséget. Ez <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a fény
Betlehemben születik, Mária ölelő karral, József gyengéd szeretettel, a
pásztorok ámuló szemmel fogadják. </b></u></span>Az angyalok a következő szavakkal
hirdették meg a Megváltó születését: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„Ez lesz nektek a jel: kisdedet
találtok pólyába takarva és jászolba fektetve”</b></u></span> (Lk 2,12). A „jel” Isten
végletekig vitt alázata, az a szeretet, amellyel azon az éjszakán magára
vette törékenységünket, szenvedésünket, aggódásunkat, vágyainkat és
korlátainkat. Az üzenet, amelyre mindenki várt, mindenki vágyott szíve
legmélyén, nem volt más, mint Isten gyengédsége: az az Isten, aki
jóságos szemmel néz ránk, aki elfogad minket a magunk nyomorúságában, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
mi kicsinységünkbe szerelmes Isten.</b></u></span><br><br>Miközben szemléljük a most
született, jászolba fektetett kis Jézust,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> e szent éjszaka arra hív
minket, hogy gondoljuk végig: hogyan fogadjuk Isten gyengéd szeretetét?
Engedem-e, hogy elérjen, hogy átöleljen, vagy meggátolom, hogy
közeledjen hozzám?</b></u></span> „De hát én keresem az Urat” – vethetné ellene valaki.
A legfontosabb azonban nem az, hogy keressem őt, hanem, hogy engedjem:
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hadd találjon ő rám, és hadd simogasson meg gyengéd szeretetével. Ez az a
kérdés, amelyet a gyermek már pusztán a jelenlétével feltesz nekünk:
megengedem-e Istennek, hogy szeressen engem?</b></u></span> Továbbá:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> megvan-e bennünk a
bátorság, hogy gyengéd szeretettel fogadjuk a mellettünk élők nehéz
sorsát és gondjait, vagy </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a személytelen megoldásokat </b></u></span>részesítjük
előnyben, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>melyek lehetnek bár hatékonyak, de nélkülözik az </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>evangélium
melegét?</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mily nagy szüksége van ma a világnak a gyengédségre!<br></b></u></span><br><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&img=o_1375825_912709692073969_2203039182322208618_n.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57880&p=1&img=c_1375825_912709692073969_2203039182322208618_n.jpg" alt="" border="0"></a><br>A
keresztény ember nem adhat más választ, csak amit Isten ad a mi
kicsinységünkre. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az életet jósággal és szelídséggel kell megközelíteni.</b></u></span>
Amikor tudatosítjuk magunkban, hogy Isten szerelmes a mi
kicsinységünkbe, és hogy ő maga kicsinnyé lesz, hogy még jobban tudjon
találkozni velünk, akkor nem tudjuk megtenni, hogy ne nyissuk meg előtte
szívünket, és ne kérleljük: „Uram, segíts, hogy olyan legyek, mint te!
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Add meg nekem a gyengédség kegyelmét az élet legfájdalmasabb körülményei
között, add meg nekem a személyes jóság kegyelmét bármiféle <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szükség
</span>láttán, és add meg nekem a szelídség kegyelmét </b></u></span>mindenfajta<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> konfliktus
közepette!”</b></u></span><br><br>Kedves fivéreim és nővéreim, e szent éjszakán
tekintsünk a betlehemi jászolra: ott „a nép, amely sötétségben jár, nagy
fényességet lát” (Iz 9,1). Az egyszerű emberek látják meg, azok, akik
készek befogadni Isten ajándékát. Ellenben nem látják meg a pökhendiek, a
beképzeltek, akik a törvényeket személyes szempontjaik alapján hozzák,
és akik elzárkóznak mások elől. N<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ézzük a betlehemi jászlat, imádkozzunk,
és kérjük a Szűzanyát: „Ó, Mária, mutasd meg nekünk Jézust!”<br></b></u></span><br>Fordította: Tőzsér Endre SP<br><br>Fotó: Vatikáni Rádió</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>