[Grem] ppk + Ferenc ppa KRITIKJA + ki lehet szent + progresszvek, tradicionalistk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. pr. 27., V, 14:11:44 CEST 

A szentté avatás nem
Nobel-békedíj<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140427_szilvay_gergely_a_szentte_avatas_nem_nobel_bekedij>

 2014. április 27. 09:50

A szentté avatás – amellett, hogy van egy objektív tartalma, – bizony
egyéb, politikai szempontokat is magában rejt. És itt kezdődnek* XXIII.
János és II. János Pál szentté avatása körül a kérdések és polémiák. *


*Vasárnap Ferenc pápa (és társaságában XVI. Benedek) szentté avatja két
elődjét, II. János Pált és XXIII. Jánost (a képen). János Pált talán nem
kell bemutatni senkinek, de ki volt XXIII. János? Miért avatják őket
egyszerre szentté? Egyáltalán, miért avatnak még szenteket és hogyan? Mit
mer megtenni Ferenc pápa és mit nem?*


*Egyszerre négy pápa lesz vasárnap a Szent Péter téren, ebből három egymást
követte a pápai trónon: II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc. Utóbbi kettő
még él, elődjüket és annak hárommal korábbi elődjét, XXIII. Jánost Ferenc
avatja szentté.*


*XXIII. János, azaz Angelo Roncalli a „jó pápa” néven vonult be a
történelembe, eredetileg mosolygós és közvetlen természete miatt. Átmeneti
pápának szánták a 12 évig uralkodó XXII. Piusz után, de nem az lett: az
alig öt évig pápáskodó Roncalli hívta össze az egyház irányvonalát máig
meghatározó II. Vatikáni Zsinatot, hogy kinyissa az egyház ablakát és friss
levegőt engedjen be rajta az aggiornamento jegyében. Ennek következtében
úgy emlékeznek rá, főleg nyugaton, mint a római arisztokrata családból
származó, reakciós és maradi elődjével szemben nyitott, joviális és
progresszív, paraszti származású pápa, aki lezárja a Piuszok korszakát
(János pápa úgy választott nevet, hogy megkérdezte: melyik volt a
leggyakrabban használt pápai név a történelemben, és azt a választ kapta: a
János. Igaz, az utolsó a 14. században uralkodott, mivel a XXIII. János
nevet utána felvette egy ellenpápa is, és általában az ellenpápák által
viselt nevek ki is mentek a divatból). János pápa egykori személyi titkára,
akit Ferenc pápa kreált bíborossá, tiltakozott a jó pápakifejezés ellen,
rámutatva egy interjúban, hogy a nyugati sajtónak elég egyoldalú a képe
Roncalliról.*


*II. János Pál, a reakciós?*


*II. János Pált nyugaton a zsinati reformokat megállító, reakciós és
konzervatív pápaként tartják számon, annak ellenére, hogy a tradicionalista
katolikusok (akik részint zsinatellenesek, de a tradik jelentős része nincs
ellene a II. Vatikán Zsinatnak) éppenséggel nem konzervatívként, hanem
inkább liberálisként tekintenek rá. Igaz viszont, hogy a progresszívek nem
kedvelték, Hans Küng is a történelem szekerét ha nem is visszafelé húzó, de
megállító pápaként tekint János Pálra. A nyugati liberális közvélemény
(legalábbis a média) nem kedvelte János Pált konzervatív családképe és
szexuáletikája miatt (elképesztő, hogy ilyen egy-ügyű a nyugati
„véleményformáló elit”), részint pedig amiatt, amiért mi szeretjük:
kommunistaellenessége miatt. A lengyel pápa kissé bűzlött az enyhülés
virágillatú levegőjében.*


*Mindennek tekintetében XXIII. János és II. János Pál közös szentté avatása
Ferenc részéről azt szolgálja, hogy János fénye beragyogja János Pált, és
tompítsa a róla kialakult vélemények élét. Emellett a közös szentté avatás
az egyházon belüli irányzatok kibékítését is szolgálná egyes vélemények
szerint – nos, ez nehézkesebb kérdés, itt ugyanis a két pápa körülbelül
mégiscsak ugyanazon vonal képviselőjének számít. Nem lehet mondani, hogy az
egyházon belül János a progresszívek, János Pál pedig a konzervatívok
pápája.*

*Egyrészt: II. János Pál zsinati szakértőként kezdte (igaz, XVI. Benedek
is). Másrészt: névválasztása a zsinati pápákkal, XXIII. Jánossal és VI.
Pállal való kontinuitását volt hivatva kifejezni. Harmadrészt: a két pápa
tevékenységét jobban ismerők inkább témánként foglalnak állást. A
tradicionalisták nem örülnek, hogy János összehívta a zsinatot, sem a
tradik, sem a konzervatívok nem szívlelik a János pápa által elindított,
kommunista országokkal való kibékülést szolgáló ostpolitikot. Viszont a
tradik előszeretettel idézik János pápának a latint, mint liturgikus
nyelvet méltató és megőrzésére buzdító enciklikáját, valamint az utoljára
általa megújított tridenti misekönyvből miséznek. Tradicionalisták tömegei
nézik végig időről időre a XXIII. János pápa koronázásáról készült
fekete-fehér **felvételeket
<http://www.youtube.com/watch?v=knBzW1Ur63g&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>
a
YouTube-on, mivel utódja már csak amolyan Tesco gazdaságosra sikerült
tiarát használt (pedig VI. Pál koronáját
<http://www.catholicvote.org/wp-content/uploads/2013/03/paul6-wearing-tiara.jpg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>*
* VIII. Bonifácéról mintázták), és le is tette azt a Szent Péter-bazilika
oltárára. (Persze erre mondható, hogy a progresszívek is az irányvonala
miatt szeretik Jánost, és az mutatott előre, koronázás ide, koronázás oda.)*

*Másrészt II. János Pál egyházi értelemben ugyan konzervatív volt, de nem
tradicionalista. A tradik körülbelül a „legkisebb rosszként” tekintenek rá,
támogatva számos megnyilatkozását, konzervatívnak gondolt morális
állásfoglalását, de a tradicionalisták kiütést kaptak az Assisiben
megrendezett vallásközi találkozóktól, mint amelyek maszatolnak és a
szinkretizmust segítik elő, valamint nem kedvelték poliészter miseruháit,
és máig szörnyülködve emlegetik II. János Pál szertartásmesterét, Piero
Marinit, aki giccsesnél giccsesebb, tartás nélküli ruhákat adott időnként a
Szentatyára (**például*<http://www.nostra-aetate.org/JP_II_JUIFS_2/46.jpg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>
* a szentév megnyitásának alkalmából). Az egyházi (neo)konzervatívoknak
János Pál körülbelül az ideális pápa volt, a liberálisok viszont nem
szerették. Egy pápa, aki elítélte a felszabadítás teológiáját, és elment
Dél-Amerikába, hogy leintse a szandinista rezsimet Nicaraguában? Ugyan!*


*Kit avat szentté az egyház?*


*Az elsődleges kérdés a jelölt istenkapcsolata – ez az, ami miatt pusztán
erkölcsi nagyságokat soha nem fog az egyház szentté avatni. A szentség nem
Nobel-békedíj. Csak az egyház által hirdetett, abszolút transzcendens
igazságokhoz hű embert teszik nyilvános tisztelet tárgyává. Kell persze az
erkölcsös élet, de ez az istenszeretet következménye kell legyen. Nem
akármilyen istené, nem akármilyen vallási közösségben. Nincs apelláta. Soha
nem is lesz. De ebbe belefér az élet élvezete, nem kell puritán
önsanyargatónak lenni (igaz, ez nincs is kizárva). Szalézi Szent Ferenctől
kérdezték meg: mit tenne, ha megtudná, hogy tíz perc múlva meghal?
Billiárdoznék tovább – szólt a válasz. Aquinói Szent Tamás sem az
önsanyargatás miatt volt olyan széles, hogy két székre helyezte a
refektóriumban szentséges testének fundamentumát. Mindez azonban nem
elegendő, nagymamáink sorát avathatnák így szentté. Szükség van arra is,
hogy valamiért az egyház követendő példaképnek tartsa az illetőt. És arra
is, hogy létező emlékezete, kultusza legyen, legyen szentségi emlékezete a
jelöltnek. Az eljárást az illetékes egyházmegye indítja el, és sok fázison
megy keresztül, melynek során két csodára is szükség van, kivéve vértanúk
esetében. A csoda nem holmi kibúvó: az egyház komolyan és aggályosan
vizsgáltatja meg egymást nem ismerő orvosokkal a csodásnak tűnő eseteket,
igen körültekintő módon eljárva. Gyakran adnak ki szakvéleményt kérve
eseteket ateista orvosoknak például. Számos eljárás áll évekig csodahiány
miatt, az egyház pedig nem siet, ahogy sosem tette a történelem folyamán. A
szentté avatás tulajdonképp a boldoggá avatottak tiszteleti körének
szélesebb körű engedélyezése. A szenteket, boldogokat természetesen nem
imádják a katolikusok, pusztán tisztelik.*

*Mindebből is látszik, hogy a szentté avatás – amellett, hogy van egy
objektív tartalma, – bizony egyéb, politikainak is nevezhető szempontokat
is magában rejt. És itt kezdődnek XXIII. János és II. János Pál szentté
avatása körül a kérdések és polémiák. Mindenekelőtt: Ferenc pápa azzal
indított, hogy hatáskörénél fogva kivette a két eljárást a szentté avatási
eljárások hagyományos menetéből, és a szokásos vizsgálatok közül többet is
mellőzve döntött a szentté avatás mellett. Persze ezt a pápa elméletileg
megteheti, és ha mondjuk van egy ilyen eset, afölött könnyen napirendre
lehetne térni. De Ferenc pár hónapon belül hat esetben **rendelt el
<http://chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1350746?eng=y&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>*
* gyorsított eljárást, vett ki valakit a szokásos eljárások alól. Ez nem
túl szerencsés üzenet. Ferenc pápát sokan imádják azért, mert megszegi a
mumus szabályokat, de itt látszik, hogy ez visszaüthet: a pápák alapesetben
a hagyományhoz, szokásokhoz, egyházi szabályokhoz igazodva kormányoznak,
mivel ezzel mutatnak példát, és mert nem abszolút uralkodók, hanem számos
dolog köti őket (a pápai tévedhetetlenség a közhiedelemmel ellentétben nem
vonatkozik a pápa teljes tevékenységére, minden szavára). Ilyen értelemben
a pápák valamiféle jogállam élén uralkodnak mint abszolút uralkodók. Ferenc
pápa nagyon szereti hangsúlyozni, hogy mennyire hatalomellenes, és nem
szeret egyedül határozni és hogy közösségileg kell irányítani, de amilyen
szépen eladja ezt kifelé, annyira nem így csinálja befelé: Ferenc igazából
meglehetősen kemény kézzel irányítja az egyházat, egy hosszú távon világos
vonalvezetés mentén, azonban a Vatikánból érkező hírek szerint az egyes
lépései gyakran érthetetlenek. Ez a szabályok állandó rugalmas
értelmezésével egy permanens kivételes állapotot szül, amit nehéz sokáig
fenntartani. *

*A szentté avatások hitelét viszont a szabályok betartása növeli. Nem hiába
ódzkodott eleinte Benedek attól, hogy az előírásokat megszegve, halála után
öt éven belül boldoggá avassa János Pált – habár mégis
**megtette*<http://hetivalasz.hu/itthon/boldogga-avattak-ii-janos-pal-papat-37451?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>*.
Ferenc pápának nincsenek ilyen skrupulusai, ő populista, áramvonalas,
pontosan tudja, mi a népszerű és azt ki is szolgálja, így örömest eleget
tesz a „santo subito” (azonnal szent) népi kívánságának. (Mint nemrég a
nagycsütörtöki lábmosással kapcsolatban a Mandiner.keresztényen **beszámoltunk
róla*<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140424_elvaltak_es_aldozas_ferenc_papa_ujra_osszezavarta_a_katolikusokat?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>*,
amikor
a pápa a 12 megkeresztelt, katolikus férfiember előírását megszegve a
börtönben az utolsó vacsora emlékére muszlim nők lábát is megmosta, egy
volt anglikán, ma katolikus pap Dwight Longenecker atya **azt
írta*<http://www.patheos.com/blogs/standingonmyhead/2014/04/the-problem-with-washing-womens-feet.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>
*: nem az a baj, hogy pápa megszegi a szabályokat, ő a pápa, megteheti. A
fő baj az, hogy a hétköznapi papok nem szeghetik meg a szabályokat, viszont
a pápa egy-egy ilyen népszerű aktusa után sokan összezavarodnak,
félreértik, félremagyarázzák, és ezeket a problémákat nekik, a hétköznapi
papoknak kell kezelni, miután a pápa learatta a népszerűség gyümölcseit.)*


*Pápák és szentek*

*A történelem 264 pápájából (az ezen felüli utolsó kettő még él) százat
sem **avattak szentté*<http://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404:Szentt%C3%A9_avatott_p%C3%A1p%C3%A1k>
*, de ebből ötven majdnem megegyezik az első ötvennel, és az utolsó kétszáz
évben alig volt szentté nyilvánított pápa, a huszadik századból csak az
egyébként a tradicionalisták által kedvelt, progresszívek által ad acta
tett X. Szent Piusz (plusz a boldogok, akiket most avatnak szentté). Már
II. János Pál boldoggá avatásokat felmerült többekben a kérdés: nem
rossz-e, ha a boldoggá, szentté avattatás kvázi halál utáni joga lesz a
pápáknak?*

*Roberto di Mattei, a Szentszék által is kitüntetett olasz
(tradicionalista) történész például a következő aggodalmakat **fogalmazta
meg*<http://www.cfnews.org/page88/files/6f68a916ecfd1824ca26cf802db0c2fc-217.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>*
a
Catholic Family Newsnak adott, nagy port kavart interjújában (magyarul
részletek **itt*<http://www.katolikus-honlap.hu/1401/mattei2.htm?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>
*):*


*„Engem egészében megdöbbent az a felületesség, amivel az elmúlt években a
szentté avatási pereket megkezdik és eldöntik. Az I. Vatikáni Zsinat
definiálta a pápa joghatósági primátusát és bizonyos körülmények között a
tanítóhivatali tévedhetetlenségét, de egészen biztosan nem a pápák
személyes makulátlanságát. Az Egyház történelmében voltak jó és voltak
rossz pápák, és azok száma, akiket szentté avattak, csekély. Ma az embernek
az a benyomása, hogy azon igyekeznek, hogy a pápa tévedhetetlenségét
személyes makulátlanságával helyettesítsék. Az összes pápát, jobban mondva
a II. Vatikáni Zsinat utáni összes pápát szentként prezentálják. Nem
véletlen, hogy XXIII. János és II. János Pál szentté avatása IX. Piusz
szentté avatását és XII. Piusz boldoggá avatását a háttérbe szorította,
miközben VI. Pál boldoggá avatási pere teljes gőzzel halad. Majdnem úgy
tűnik, mintha a zsinatot és a zsinatutáni időt a szentség nimbuszával
akarnák körülövezni, hogy ezzel egy történelmi kort »tévedhetetlenné«
nyilvánítsanak, mely az Egyházban a tan elsőbbségének a lelkipásztori
gyakorlat elsőbbségével való felcseréléséhez vezetett.”*


*Mattei szerint, ha egy pápát szentté avatunk, nem csak személyes
életszentsége kérdés, hanem pápaságának politikai oldala is. Amit pedig a
zsinat előtti és utáni pápákról mond, az valóban elgondolkodtató. VI. Pál
boldoggá avatási pere is folyamatban van, habár a progresszívek nem
szeretik a fogamzásgátlást elvető Humanae Vitae enciklikája miatt, az
egyház őskonzervatívjai viszont habozó, nehezen döntő természetét nem
kedvelték, és ugyebár az ő nevéhez fűződik az új liturgia is. (Egyébként
korábban XII. Piusz bíborosa volt.) *


*Progresszívek vs. tradicionalisták*

*Ha van két pápa, akivel kapcsolatban körülbelül egyértelműek egyházon
belül is a törésvonalak, akkor az VI. Pál és XII. Piusz: Pál, a zsinat
pápája a progresszívek kedvence (bár van, akinek még ő is reakciós volt), a
tradik egyöntetűen nem kedvelik; XII. Piusz egyértelműen a tradik kedvence
és a progresszívek nem kedvelik (az egyházon belüli három fő irányzatról,
tradicionalistákról, neokonokról és haladókról a **Kommentár
oldalán*<http://kommentar.info.hu/iras/2011_4/_megkeresztelt_kapitalizmus_?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>
*olvashat többet). A mainstream, zsinati alapon álló konzervatívok pedig
mindenkiben a kontinuitást hangsúlyozzák (és hát alapvetően igazuk is
van). Ferenc pápa egyébként eszmeileg leginkább VI. Pál örököse,
viselkedésben pedig XXIII. Jánosé, de kicsit a vatikáni szabályokat eleinte
úgyszintén lazán kezelő és közvetlen II. János Pálé is (valamint a
mosolygós, 33 nap után elhunyt I. János Pálé). XII. Piusz arisztokratizmusa
és VI. Pál visszafogottsága távol áll Ferenctől, bár ami az öltözködését
illeti, sajnos egy az egyben a VI. Pál-féle tescogazdaságos, hatvanas
évekbeli minimalizmus foglya. Ennél II. János Pál is fényévekkel jobb volt.
Talán XXIII. János példája üzenhetné, hogy összefér egymással személyes
közvetlenség és a pápai hivatalhoz, intézményhez méltó öltözködés. De ez
zavart okozna Ferenc pápa körül az erőben, ami most az egyszerűség egyszerű
üzenetét hangsúlyozza.*

*Mindenesetre, ha már ekkora avatási kedve van Ferencnek, sokan örülnének,
ha XII. Piuszt is oltárra emelné – ami egyébként nem elképzelhetetlen, már
kifejezte ebbéli szándékát, bár irányvonalába egyáltalán nem illenék bele.
Reméljük, akkor már egy-két kevésbé népszerű pápát is sikerül szentté
avatni, hisz mégsem a közvélemény kiszolgálása kéne legyen az elsődleges
cél, hanem az alakítása. Ha Ferenc tényleg olyan újító és olyan merész,
mint aminek mutatja magát, akkor bizony nem csak a vatikáni
adminisztrációval és az egyház konzervatívjaival mer szembe menni, hanem a
világ liberális véleményvezéreivel is, és szentté avatja IX. Piuszt és XII.
Piuszt is – valamint Mindszenty bíborost. Amen.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140427/9eaf866c/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl