<div dir="ltr"><div class=""><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140427_szilvay_gergely_a_szentte_avatas_nem_nobel_bekedij">A szentté avatás nem Nobel-békedíj</a></div>
<div class=""> <br></div>
<div class="">
2014. április 27. 09:50
</div>
<p class="">
A szentté avatás – amellett, hogy van egy objektív tartalma,
– bizony egyéb, politikai szempontokat is magában rejt. És itt
kezdődnek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> XXIII. János és II. János Pál szentté avatása körül a kérdések
és polémiák.
</b></u></span></p>
<div class="" id="articleBillboard">
</div>
<p><em>Vasárnap Ferenc pápa (és társaságában XVI.
Benedek) szentté avatja két elődjét, II. János Pált és XXIII. Jánost (a
képen). János Pált talán nem kell bemutatni senkinek, de ki volt XXIII.
János? Miért avatják őket egyszerre szentté? Egyáltalán, miért avatnak
még szenteket és hogyan? <u><b>Mit mer megtenni Ferenc pápa és mit nem?</b></u><br></em></p><p><em>Egyszerre
négy pápa lesz vasárnap a Szent Péter téren, ebből három egymást
követte a pápai trónon: II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc. Utóbbi
kettő még él, elődjüket és annak hárommal korábbi elődjét, XXIII. Jánost
Ferenc avatja szentté.<br></em></p><p><em>XXIII. János, azaz Angelo
Roncalli a „jó pápa” néven vonult be a történelembe, eredetileg
mosolygós és közvetlen természete miatt. Átmeneti pápának szánták a 12
évig uralkodó XXII. Piusz után, de nem az lett: az alig öt évig
pápáskodó Roncalli hívta össze az egyház irányvonalát máig meghatározó
II. Vatikáni Zsinatot, hogy kinyissa az egyház ablakát és friss levegőt
engedjen be rajta az aggiornamento jegyében. Ennek következtében úgy
emlékeznek rá, főleg nyugaton, mint a római arisztokrata családból
származó, reakciós és maradi elődjével szemben nyitott, joviális és
progresszív, paraszti származású pápa, aki lezárja a Piuszok korszakát
(János pápa úgy választott nevet, hogy megkérdezte: melyik volt a
leggyakrabban használt pápai név a történelemben, és azt a választ
kapta: a János. Igaz, az utolsó a 14. században uralkodott, mivel a
XXIII. János nevet utána felvette egy ellenpápa is, és általában az
ellenpápák által viselt nevek ki is mentek a divatból). János pápa
egykori személyi titkára, akit Ferenc pápa kreált bíborossá, tiltakozott
a jó pápakifejezés ellen, rámutatva egy interjúban, hogy a nyugati
sajtónak elég egyoldalú a képe Roncalliról.<br></em></p><p><em><strong>II. János Pál, a reakciós?</strong><br></em></p><p><em>II.
János Pált nyugaton a zsinati reformokat megállító, reakciós és
konzervatív pápaként tartják számon, annak ellenére, hogy a
tradicionalista katolikusok (akik részint zsinatellenesek, de a tradik
jelentős része nincs ellene a II. Vatikán Zsinatnak) éppenséggel nem
konzervatívként, hanem inkább liberálisként tekintenek rá. Igaz viszont,
hogy a progresszívek nem kedvelték, Hans Küng is a történelem szekerét
ha nem is visszafelé húzó, de megállító pápaként tekint János Pálra. A
nyugati liberális közvélemény (legalábbis a média) nem kedvelte János
Pált konzervatív családképe és szexuáletikája miatt (elképesztő, hogy
ilyen egy-ügyű a nyugati „véleményformáló elit”), részint pedig amiatt,
amiért mi szeretjük: kommunistaellenessége miatt. A lengyel pápa kissé
bűzlött az enyhülés virágillatú levegőjében.<br></em></p><p><em>Mindennek
tekintetében <u><b>XXIII. János és II. János Pál közös szentté avatása Ferenc
részéről azt szolgálja, hogy János fénye beragyogja János Pált, és
tompítsa a róla kialakult vélemények élét.</b></u> Emellett a közös szentté
avatás <u><b>az egyházon belüli irányzatok kibékítését is szolgálná egyes
vélemények szerint</b></u> – nos, ez nehézkesebb kérdés, itt ugyanis a két pápa
körülbelül mégiscsak ugyanazon vonal képviselőjének számít. <u><b>Nem lehet
mondani, hogy az egyházon belül János a progresszívek, János Pál pedig a
konzervatívok pápája</b></u>.<br></em></p><p><em>Egyrészt:<u><b> II. János Pál
zsinati szakértőként kezdte (igaz, XVI. Benedek is). Másrészt:
névválasztása a zsinati pápákkal, XXIII. Jánossal és VI. Pállal való
kontinuitását volt hivatva kifejezni.</b></u> Harmadrészt: a két pápa
tevékenységét jobban ismerők inkább témánként foglalnak állást.<u><b> A
tradicionalisták nem örülnek, hogy János összehívta a zsinatot, sem a
tradik, sem a konzervatívok nem szívlelik a János pápa által elindított,
kommunista országokkal való kibékülést szolgáló ostpolitikot. Viszont a
tradik előszeretettel idézik János pápának a latint, mint liturgikus
nyelvet méltató és megőrzésére buzdító enciklikáját, valamint az
utoljára általa megújított tridenti misekönyvből miséznek.
Tradicionalisták tömegei nézik végig időről időre a XXIII. János pápa
koronázásáról készült fekete-fehér </b></u></em><u><b><a target="_blank" href="http://www.youtube.com/watch?v=knBzW1Ur63g&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>felvételeket</em></a><em> a YouTube-on, mivel utódja már csak amolyan Tesco gazdaságosra sikerült tiarát használt (pedig VI. Pál </em><a target="_blank" href="http://www.catholicvote.org/wp-content/uploads/2013/03/paul6-wearing-tiara.jpg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>koronáját</em></a></b></u><em><u><b> VIII.
Bonifácéról mintázták), és le is tette azt a Szent Péter-bazilika
oltárára.</b></u> (Persze erre mondható, hogy a progresszívek is az irányvonala
miatt szeretik Jánost, és az mutatott előre, koronázás ide, koronázás
oda.)<br></em></p><p><em>Másrészt <u><b>II. János Pál egyházi értelemben ugyan
konzervatív volt, de nem tradicionalista. A tradik körülbelül a
„legkisebb rosszként” tekintenek rá, </b></u>támogatva számos megnyilatkozását,
konzervatívnak gondolt morális állásfoglalását, de <u><b>a tradicionalisták
kiütést kaptak az Assisiben megrendezett vallásközi találkozóktól,</b></u> mint
amelyek maszatolnak és a szinkretizmust segítik elő, valamint <u><b>nem
kedvelték poliészter miseruháit, és máig szörnyülködve emlegetik II.
János Pál szertartásmesterét, Piero Marinit, aki giccsesnél giccsesebb,
tartás nélküli ruhákat adott időnként a Szentatyára </b></u>(</em><a target="_blank" href="http://www.nostra-aetate.org/JP_II_JUIFS_2/46.jpg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>például</em></a><em> a
szentév megnyitásának alkalmából). <u><b>Az egyházi (neo)konzervatívoknak
János Pál körülbelül az ideális pápa volt, a liberálisok viszont nem
szerették. Egy pápa, aki elítélte a felszabadítás teológiáját, és elment
Dél-Amerikába, hogy leintse a szandinista rezsimet Nicaraguában? </b></u>Ugyan!<br></em></p><p><em><u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><strong>Kit avat szentté az egyház?</strong></span></u><br></em></p><p>
<em>Az
elsődleges kérdés a jelölt <u><b>istenkapcsolata</b></u> – ez az, ami miatt <u><b>pusztán
erkölcsi nagyságokat soha nem fog az egyház szentté avatni</b></u>. A szentség
nem Nobel-békedíj. Csak az egyház által hirdetett, abszolút
<u><b>transzcendens igazságokhoz hű embert teszik nyilvános tisztelet
tárgyává</b></u>. Kell persze <u><b>az erkölcsös élet, de ez az istenszeretet
következménye kell legyen</b></u>. Nem akármilyen istené, nem akármilyen vallási
közösségben. Nincs apelláta. Soha nem is lesz. De ebbe belefér az élet
élvezete, <u><b>nem kell puritán önsanyargatónak lenni</b></u> (igaz, ez nincs is
kizárva). <u>Szalézi Szent Ferenctől kérdezték meg: mit tenne, ha megtudná,
hogy tíz perc múlva meghal? Billiárdoznék tovább – szólt a válasz</u>.
Aquinói Szent Tamás sem az önsanyargatás miatt volt olyan széles, hogy
két székre helyezte a refektóriumban szentséges testének fundamentumát.
Mindez azonban nem elegendő, nagymamáink sorát avathatnák így szentté.
Szükség van arra is, hogy valamiért az egyház <u><b>követendő példaképnek
tartsa</b></u> az illetőt. És arra is, hogy <u><b>létező emlékezete, kultusza legyen</b></u>,
legyen szentségi emlékezete a jelöltnek. Az eljárást az illetékes
egyházmegye indítja el, és sok fázison megy keresztül, melynek során két
csodára is szükség van, kivéve vértanúk esetében. A<u><b> csoda</b></u> nem holmi
kibúvó: <u><b>az egyház komolyan és aggályosan vizsgáltatja meg egymást nem
ismerő orvosokkal a csodásnak tűnő eseteket, igen körültekintő módon
eljárva.</b></u> Gyakran adnak ki szakvéleményt kérve eseteket ateista
orvosoknak például. Számos eljárás áll évekig csodahiány miatt, az
egyház pedig nem siet, ahogy sosem tette a történelem folyamán. A
szentté avatás tulajdonképp a boldoggá avatottak tiszteleti körének
szélesebb körű engedélyezése. <u>A szenteket, boldogokat természetesen nem
imádják a katolikusok, pusztán tisztelik.</u><br></em></p><p><em>Mindebből
is látszik, hogy a szentté avatás – amellett, hogy van egy objektív
tartalma, – b<u><b>izony egyéb, politikainak is nevezhető szempontokat is
magában rejt.</b></u> És itt kezdődnek XXIII. János és II. János Pál szentté
avatása körül a kérdések és polémiák. Mindenekelőtt: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ferenc pápa azzal
indított, hogy hatáskörénél fogva kivette a két eljárást a szentté
avatási eljárások hagyományos menetéből, és a szokásos vizsgálatok közül
többet is mellőzve döntött a szentté avatás mellett. </b></u></span>Persze ezt a pápa
elméletileg megteheti, és ha mondjuk van egy ilyen eset, afölött könnyen
napirendre lehetne térni. De <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ferenc pár hónapon belül hat esetben </b></u></span></em><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><a target="_blank" href="http://chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1350746?eng=y&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>rendelt el</em></a></b></u></span><em><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> gyorsított
eljárást, vett ki valakit a szokásos eljárások alól. Ez nem túl
szerencsés üzenet. Ferenc pápát sokan imádják azért, mert megszegi a
mumus szabályokat, de itt látszik, hogy ez visszaüthet: a pápák
alapesetben a hagyományhoz, szokásokhoz, egyházi szabályokhoz igazodva
kormányoznak, mivel ezzel mutatnak példát, és mert nem abszolút
uralkodók, hanem számos dolog köti őket (a pápai tévedhetetlenség a
közhiedelemmel ellentétben nem vonatkozik a pápa teljes tevékenységére,
minden szavára).</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ilyen értelemben a pápák valamiféle jogállam élén
uralkodnak mint abszolút uralkodók.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ferenc pápa nagyon szereti
hangsúlyozni, hogy mennyire hatalomellenes, és nem szeret egyedül
határozni és hogy közösségileg kell irányítani, de amilyen szépen eladja
ezt kifelé, annyira nem így csinálja befelé: Ferenc igazából
meglehetősen kemény kézzel irányítja az egyházat, egy hosszú távon
világos vonalvezetés mentén, azonban a Vatikánból érkező hírek szerint
az egyes lépései gyakran érthetetlenek.</b></u></span> Ez a szabályok állandó rugalmas
értelmezésével egy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> permanens kivételes állapotot szül, amit nehéz sokáig
fenntartani. </b></u></span><br></em></p><p><em>A szentté avatások hitelét viszont a
szabályok betartása növeli. Nem hiába ódzkodott eleinte Benedek attól,
hogy az előírásokat megszegve, halála után öt éven belül boldoggá avassa
János Pált – habár mégis </em><a target="_blank" href="http://hetivalasz.hu/itthon/boldogga-avattak-ii-janos-pal-papat-37451?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>megtette</em></a><em>.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ferenc pápának nincsenek ilyen skrupulusai, ő populista, áramvonalas,
pontosan tudja, mi a népszerű és azt ki is szolgálja,</b></u></span> így örömest eleget
tesz a „santo subito” (azonnal szent) népi kívánságának. (Mint nemrég a
nagycsütörtöki lábmosással kapcsolatban a Mandiner.keresztényen </em><a target="_blank" href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140424_elvaltak_es_aldozas_ferenc_papa_ujra_osszezavarta_a_katolikusokat?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>beszámoltunk róla</em></a><em>, amikor
a pápa a 12 megkeresztelt, katolikus férfiember előírását megszegve a
börtönben az utolsó vacsora emlékére muszlim nők lábát is megmosta, egy
volt anglikán, ma katolikus pap Dwight Longenecker atya </em><a target="_blank" href="http://www.patheos.com/blogs/standingonmyhead/2014/04/the-problem-with-washing-womens-feet.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>azt írta</em></a><em>:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
nem az a baj, hogy pápa megszegi a szabályokat, ő a pápa, megteheti. A
fő baj az, hogy a hétköznapi papok nem szeghetik meg a szabályokat,
viszont a pápa egy-egy ilyen népszerű aktusa után sokan összezavarodnak,
félreértik, félremagyarázzák, és ezeket a problémákat nekik, a
hétköznapi papoknak kell kezelni, miután a pápa learatta a népszerűség
gyümölcseit.)</b></u></span><br></em></p><p><em><strong>Pápák és szentek</strong><br></em></p><p><em>A történelem 264 pápájából (az ezen felüli utolsó kettő még él) százat sem </em><a target="_blank" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404:Szentt%C3%A9_avatott_p%C3%A1p%C3%A1k"><em>avattak szentté</em></a><em>,
de ebből ötven majdnem megegyezik az első ötvennel, és az utolsó
kétszáz évben alig volt szentté nyilvánított pápa, a huszadik századból
csak az egyébként a tradicionalisták által kedvelt, progresszívek által
ad acta tett X. Szent Piusz (plusz a boldogok, akiket most avatnak
szentté). Már II. János Pál boldoggá avatásokat felmerült többekben a
kérdés: nem rossz-e, ha a boldoggá, szentté avattatás kvázi halál utáni
joga lesz a pápáknak?<br></em></p><p><em>Roberto di Mattei, a Szentszék által is kitüntetett olasz (tradicionalista) történész például a következő aggodalmakat </em><a target="_blank" href="http://www.cfnews.org/page88/files/6f68a916ecfd1824ca26cf802db0c2fc-217.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>fogalmazta meg</em></a><em> a Catholic Family Newsnak adott, nagy port kavart interjújában (magyarul részletek </em><a target="_blank" href="http://www.katolikus-honlap.hu/1401/mattei2.htm?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>itt</em></a><em>):<br>
</em></p><p><em>„<u><b>Engem
egészében megdöbbent az a felületesség, amivel az elmúlt években a
szentté avatási pereket megkezdik és eldöntik. Az I. Vatikáni Zsinat
definiálta a pápa joghatósági primátusát és bizonyos körülmények között a
tanítóhivatali tévedhetetlenségét, de egészen biztosan nem a pápák
személyes makulátlanságát. Az Egyház történelmében voltak jó és voltak
rossz pápák, és azok száma, akiket szentté avattak, csekély. Ma az
embernek az a benyomása, hogy azon igyekeznek, hogy a pápa
tévedhetetlenségét személyes makulátlanságával helyettesítsék.</b><b> Az összes
pápát, jobban mondva a II. Vatikáni Zsinat utáni összes pápát szentként
prezentálják. Nem véletlen, hogy XXIII. János és II. János Pál szentté
avatása IX. Piusz szentté avatását és XII. Piusz boldoggá avatását a
háttérbe szorította, miközben VI. Pál boldoggá avatási pere teljes
gőzzel halad. Majdnem úgy tűnik, mintha a zsinatot és a zsinatutáni időt
a szentség nimbuszával akarnák körülövezni, hogy ezzel egy történelmi
kort »tévedhetetlenné« nyilvánítsanak, mely az Egyházban a tan
elsőbbségének a lelkipásztori gyakorlat elsőbbségével való
felcseréléséhez vezetett.”</b></u><br></em></p><p><em>Mattei szerint, ha egy
pápát szentté avatunk, nem csak személyes életszentsége kérdés, hanem
pápaságának politikai oldala is. Amit pedig a zsinat előtti és utáni
pápákról mond, az valóban elgondolkodtató. VI. Pál boldoggá avatási pere
is folyamatban van, habár a progresszívek nem szeretik a
fogamzásgátlást elvető Humanae Vitae enciklikája miatt, az egyház
őskonzervatívjai viszont habozó, nehezen döntő természetét nem
kedvelték, és ugyebár az ő nevéhez fűződik az új liturgia is. (Egyébként
korábban XII. Piusz bíborosa volt.) <br></em></p><p><em><strong>Progresszívek vs. tradicionalisták</strong><br></em></p><p><em>Ha
van két pápa, akivel kapcsolatban körülbelül <u><b>egyértelműek egyházon
belül is a törésvonalak, akkor az VI. Pál és XII. Piusz: Pál,</b></u> a zsinat
pápája a progresszívek kedvence (bár van, akinek még ő is reakciós
volt), a tradik egyöntetűen nem kedvelik; XII. Piusz egyértelműen a
tradik kedvence és a progresszívek nem kedvelik (az egyházon belüli
három fő irányzatról, tradicionalistákról, neokonokról és haladókról a </em><a target="_blank" href="http://kommentar.info.hu/iras/2011_4/_megkeresztelt_kapitalizmus_?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404"><em>Kommentár oldalán</em></a><em>olvashat
többet). <u><b>A mainstream, zsinati alapon álló konzervatívok pedig
mindenkiben a kontinuitást hangsúlyozzák (és hát alapvetően igazuk is
van).</b></u> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ferenc pápa egyébként eszmeileg leginkább VI. Pál örököse,
viselkedésben pedig XXIII. Jánosé, de kicsit a vatikáni szabályokat
eleinte úgyszintén lazán kezelő és közvetlen II. János Pálé is (valamint
a mosolygós, 33 nap után elhunyt I. János Pálé)</b></u></span>. XII. Piusz
arisztokratizmusa és VI. Pál visszafogottsága távol áll Ferenctől, bár <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
ami az öltözködését illeti, sajnos egy az egyben a VI. Pál-féle
tescogazdaságos, hatvanas évekbeli minimalizmus foglya.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ennél II. János
Pál is fényévekkel jobb volt. Talán XXIII. János példája üzenhetné, hogy
összefér egymással személyes közvetlenség és a pápai hivatalhoz,
intézményhez méltó öltözködés.</b></u></span> De ez zavart okozna Ferenc pápa körül az
erőben, ami most az egyszerűség egyszerű üzenetét hangsúlyozza.<br></em></p><p><em>Mindenesetre,
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ha már ekkora avatási kedve van Ferencnek, sokan örülnének, ha XII.
Piuszt is oltárra emelné – ami egyébként nem elképzelhetetlen, már
kifejezte ebbéli szándékát, bár irányvonalába egyáltalán nem illenék
bele. </b></u></span>Reméljük, akkor már egy-két kevésbé népszerű pápát is sikerül
szentté avatni, hisz mégsem a közvélemény kiszolgálása kéne legyen az
elsődleges cél, hanem az alakítása. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ha Ferenc tényleg olyan újító és
olyan merész, mint aminek mutatja magát, akkor bizony nem csak a
vatikáni adminisztrációval és az egyház konzervatívjaival mer szembe
menni, hanem a világ liberális véleményvezéreivel is, és szentté avatja
IX. Piuszt és XII. Piuszt is </b></u></span>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>valamint Mindszenty bíborost.</b></u></span> Amen.</em></p></div>