[Grem] Balogh A: A Fi magnya

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. pr. 18., P, 12:04:19 CEST 

 Nagypéntek misztériuma: a Fiú magánya
2014. április 17. csütörtök, 20:01 | Írta: Balogh Attila
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1865:nagypentek-miszteriuma-a-fiu-maganya&catid=43:lelki&Itemid=69







*[image: Jezus arc]Jézus utolsó percei nemcsak fizikai fájdalomban és
sötétségben, hanem teljes lelki, szellemi magányban teltek. Haldoklott
bűnösen és istentelenül.*















„Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor
mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül
hagytok. *De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.” (János 16:32)*
János evangéliumának utolsó fele (a 13. fejezettől) végig a kereszt
árnyékában játszódik. Jézus már nem a tömegek felé szolgál, hanem a hozzá
legközelebb állókhoz, *a tanítványokhoz szól. Ők voltak azok, akik
mindenüket feladva az egész életüket rábízták erre a názáreti rabbira*, *akiről
hitték a maguk zavarodott módján, hogy ő Izráel reménysége, aki
helyreállítja Dávid trónját, megalapítja királyságát, és vele együtt
uralkodnak majd.* *Három éve követték és próbálták megérteni személyét és
üzenetét – több-kevesebb sikerrel.* Azokban a napokban viszont egyre
többször mondott furcsákat: *elmegy valahova, ahova nem követhetik, egy kis
ideig még látják, egy kis ideig aztán nem, szomorúak lesznek, de bánatuk
örömre fordul. *Ami ennél is fájóbb volt, *megkérdőjelezte hűségüket és
elkötelezettségüket: árulásról beszélt és arról, hogy megtagadják őt.* Egy
kicsit paranoiásnak tűnt azokban a napokban.
Ha tudták volna…

*Jézus azonban tudta, hogy egész életében hűségesen és engedelmesen követte
Atyja minden utasítását, ezért igazából soha nem lesz egyedül, még ha a
leghűségesebb követői hátat is fordítanak neki.* Semmit sem tett, és semmit
sem mondott, amit ne az Atyától látott és hallott volna, élete nem a
sajátja volt: teljesen és tökéletesen alárendelte magát az Atyának. *Hű
volt mindhalálig, addig a bizonyos kereszthalálig. **Élete utolsó óráiban
azzal a bizonyossággal tekintett az elkövetkezőkre, hogy soha nem lesz
egyedül, az Atya mindig vele van.*

*Ha tudta volna…*
Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott:* „Éli, éli, lamá sabaktáni!”
azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)*
Jézus a kereszten függött, az Atyának való engedelmessége csúcspontján,
azon a helyen, ahova egész életén át készült: ahol dicsőséget szerezhet az
Atyának. *Mindenki hátat fordított neki, elárulta és megtagadta őt, a világ
kimondta felette ítéletét. Az övéihez jött, de az övéi nem fogadták be őt:
a leggyalázatosabb módon kivégezték, bűnözőkkel, gyilkosokkal osztozott
azon a napon a keresztek egyikén. Meggyalázva, meztelenül, megverve,
megkorbácsolva függött a keresztre szegezve, ártatlanul, érdemtelenül, *mert
ennyire szeretett minket és az Atyát, aki a mindene volt.

És ekkor, a legnagyobb fájdalmak és szenvedések között*, amikor leginkább
szüksége lett volna arra, hogy az Atya közelségét érezze, Ő nem volt sehol.
Elhagyta őt. Jézus felkiáltása nem színjáték volt, *nem a betanult szöveg
felmondása – valóban megdöbbent, hogy az Atya elhagyta. A lelke legmélyéből
szakadt fel ez a kiáltás, mert még soha, semmi miatt nem kellett átélnie az
Atyától való elszakítottságot, örök időktől fogva egyek voltak, a szeretet,
a kölcsönös engedelmesség és az öröm örökös körforgásában. Most azonban* az
Atya hátat fordított neki, mert beszennyezte magát: a mi mocskunkat,
lázadásunkat, bűneinket és bűzeinket vette magára.* Ez volt az
engedelmesség poharának utolsó cseppje, az Istentől elszakadt emberiséggel
való azonosulás utolsó lépése: Isten Fia elszakította magát bűneink által
szerető és szeretett Atyjától. Emberfia lett, annak minden átkával és
magányával. *Végképp olyanná vált, mint mi: elhagyatottá, megtörtté,
torzzá, egy pokolra tartó halandóvá. Jézus utolsó percei nemcsak fizikai
fájdalomban és sötétségben, hanem teljes lelki, szellemi magányban
teltek.*Haldoklott bűnösen és istentelenül. *Valóban
átkozottá lett, valóban a pokol lángjaival nézett szembe, csakúgy, mint
mindenki, akit bűnei elszakítanak Istentől.*

*Nem maradt semmije,* *csak egy halvány remény egy oly távolinak tűnő
ígéretben – egy harmadik napról*.


*Forrás: Re: valve blog
<http://revalve.wordpress.com/2013/11/20/a-fiu-maganya/>*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140418/72599eac/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl