[Grem] XVI.Benedek + Ferenc pápa / A 'Hit világossága' enciklika

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa: Lumen Fidei kezdetű enciklikája

Ferenc pápa első - *Lumen Fidei (A Hit világossága) című - enciklikája *ez
év júliusában jelent meg Rómában, s nem egészen három hónap elteltével az
Apostoli Szentszék hazai kiadója,* a Szent István Társulat magyarul is
*megjelentette
a dokumentumot. A fordítás Diós István atya munkáját dicséri. Az enciklika
különlegessége, hogy ketten írták: az anyagon* még XVI. Benedek pápa
kezdett el dolgozni, majd utódja, Ferenc pápa fejezte be*.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/lumenfidei.png>Az
Egyház hagyománya a hit világosságának nevezi azt a hatalmas ajándékot,
amelyet Jézus Krisztus hozott el, aki János evangéliumában így jellemezte
önmagát: *"Én világosságul jöttem e világba, hogy aki hisz bennem, ne
maradjon sötétségben" (12,46)*. Az enciklika emlékeztet rá, hogy *az ókori
keresztények, annak tudatában, hogy a hit ésszel szinte
felfoghatatlan,*végtelen láthatárt nyitott meg előttük,
*Krisztust nevezték az igazi Napnak, "akinek sugarai az életet adják"*,
ahogy azt Alexandriai Kelemen írta.* Mégis, a modern korban a tudására oly
büszke ember számára a hit csalóka fénynek látszik, amely megakadályozza őt
a bátor tudás kimunkálásában*. Napjainkban a hitet sokan a sötétséggel
kapcsolják össze. Ezért* a Szentatya figyelmeztet: sürgősen vissza kell
nyernünk a hit sajátos világosságát, "mert ha a hit lángja kialszik, végül
az összes többi fény is elveszíti erejét."* *A hit világosságának
sajátossága, hogy **"képes megvilágítani a teljes emberi létet."* Ám ahhoz,
hogy egy világosságnak ilyen ereje legyen, nem származhat magunkból,* "más
forrásból, Istenből kell fakadnia." *Az Istentől természetfeletti
ajándékként kapott *hit megvilágítja az utat, amelyen járunk, eligazít,
hogy tudjunk különbséget tenni jó és rossz között.** "A hit egyrészt a
múltból fakad, egy alapvető, mégpedig a Jézus életére való emlékezet
világosságából, amely életben megmutatkozott Isten feltétlenül megbízható,
a halált is legyőzni képes szeretete. Másrészt, mivel Krisztus feltámadott
és a halálon túlra vonz bennünket, a hit a jövőből érkező világosság, amely
hatalmas horizontokat tár fel előttünk, kiemel elszigetelt énünkből, és a
közösség teljessége felé visz bennünket." *Mindezek következtében a hit *"nem
a sötétség lakója; sőt a hit a sötétségeinket megvilágító világosság." *

Ferenc pápa kifejti: *Krisztus halála a feltámadás fényénél tárja fel Isten
szeretetének feltétlen megbízhatóságát. A feltámadt Krisztus **"a hitelre
méltó, megbízható tanú." *Krisztus megbízhatósága mindhalálig tartó
szeretetében és istenfiúságában gyökerezik. *"Éppen azért, mert Jézus a
Fiú, mert mindent felülmúló módon az Atyában gyökerezik, tudta legyőzni a
halált és felragyogtatni az élet teljességét."* A Szentatya megállapítja*:
a mi kultúránk elveszítette Isten ezen konkrét jelenléte, világban való
tevékenysége iránti érzékét. Korunk embere úgy gondolja, hogy Isten csak
odaát létezik*, a valóság egy másik szintjén, a mi konkrét dolgainktól
függetlenül. Ám az enciklika szerzője figyelmeztet:* "Ha így volna, ha
Isten képtelen lenne a világban tevékenykedni, akkor a szeretet nem volna
valóban hatalmas, valóban valóságos, nem is volna igazi, az ígért
boldogságot beteljesítő szeretet." *Ez esetben viszont teljesen közömbös
lenne, hogy hiszünk-e Istenben, vagy sem. Ezzel szemben *a
keresztények **"vallják
Isten konkrét és hatalmas szeretetét, amely valóságosan tevékenykedik a
történelemben és meghatározza annak a végső célját, a vitathatatlanná vált
szeretetet, amely Krisztus szenvedésében, halálában és feltámadásában
mutatkozott meg a maga teljességében."*

Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy elválaszthatatlanul szoros kapcsolat van a
szeretet és a hit világossága között:* **"A szeretet világossága, amely a
hit sajátossága, képes megvilágítani korunk igazságra vonatkozó
kérdéseit."*Kifejti: az igazságot napjainkban sokszor az emberek
szubjektív véleményére
korlátozzák, amely csak az egyéni életre érvényes. Egy általános igazság
pedig félelmet ébreszt, mert a diktatórikus rendszerek ellentmondást nem
tűrő kényszerével azonosítják. *"Ha azonban az igazság a szeretet igazsága,
olyan igazság, amely a Másikkal és a másokkal való személyes találkozásban
tárul fel, akkor mentes az egyénbe zártságtól, és része lehet a közjónak.
Mert a szeretet igazsága nem önmagát ráerőltető igazság, nem az egyént
eltipró igazság. Mivel a szeretetből születik, el tud jutni a szívig,
minden ember személyes központjáig."* Ebből pedig egyértelmű, hogy* az
igazság **"nem kíméletlen, hanem a másik iránt figyelmes együttélésében
növekszik. A hívő nem erőszakos; épp ellenkezőleg, az igazság alázatossá
teszi őt, mert tudja, hogy nem mi birtokoljuk az igazságot, hanem az ölel
át és birtokol minket."* Ezért a hit bizonyossága nem tesz merevvé, *"hanem
útnak indít, és lehetővé teszi a tanúságtételt és a mindenkivel való
párbeszédet."* Ferenc pápa azt is hangsúlyozza, hogy a hit világossága,
mivel egyesül a szeretet igazságával, nem idegen az anyagi világtól, mert a
szeretet mindig testben és lélekben él. A hit világossága *"megtestesült
világosság, amely Jézus fényességes életéből árad. Megvilágosítja az
anyagot is, bízik az anyag rendjében; tudja, hogy út vezet benne az egyre
nagyobb harmónia és megértés felé." *Így* a hit a tudományos látásnak is
jót tesz*, arra hívja* a tudóst, hogy **"legyen nyitott a valóság iránt,
annak teljes, kimeríthetetlen gazdagságában."* A hit megvilágosítja a
társadalmi életet, *"kreatív világossága van minden új történelmi pillanat
számára, mert minden eseményt az Atyával, mindenek forrásával és végső
céljával hoz kapcsolatba, aki szeret minket."*

A Szentatya leszögezi:* **"A hit testvériség, megbocsátás, a másik
méltóságának elismerése, a természet tisztelete. A hit egyedüli, de egyedül
lehetetlenség hinni. A hit igazság nélkül szép mese marad. A hit nem
menedék a bátorság nélküli emberek számára. A hit az egyházon kívül
mértékét veszíti." **Ha pedig a hit megfogyatkozik, az a veszély fenyeget,
hogy az élet alapjai is meggyengülnek*.* "Ha kivonjuk a hitet városainkból,
elvadul az egymás iránti bizalom, csak a félelem fog összetartani és
veszélybe kerül a stabilitás"* - olvasható az enciklikában.

Ferenc pápa arra is figyelmeztet, hogy a* keresztény ember tudja: a
szenvedést nem lehet az életünkből kiiktatni, **"de értelmet nyerhet, a
szeretet tetté válhat: ráhagyatkozás Isten kezére, aki nem hagy el
minket,ezért a szenvedés a hitben és szeretetben való növekedés ideje
lehet.
Krisztusnak az Atyával való egységét - még a legnagyobb kínok közepette, a
kereszten is - szemlélve tanulunk részesedni Jézus látásmódjában."*

A hit világossága pedig nem feledteti el velünk a világ szenvedéseit. *Sokak
számára lettek a szenvedők a világosság közvetítői, Assisi Szent Ferenc
számára a leprás, vagy Boldog Kalkuttai Teréz számára a szegényei.* Ők
megértették a szenvedőkben rejlő misztériumot.* A szenvedés arra
emlékeztet, hogy a hit közjónak tett szolgálata mindig a remény szolgálata,
**"amely előre tekint, tudván, hogy társadalmunk csak Istentől, csak a
Krisztusban érkező jövőben találhat megbízható és tartós alapot."* A hittel
és a szeretettel egységben pedig a remény* "biztos jövő felé irányít
bennünket, amelynek egészen más távlatai vannak, mint a világ bálványai
által felkínált illúzióknak, s új erőt és új lendületet ad a mindennapi
életnek."*

Első enciklikája végén Ferenc pápa Jézus édesanyjának személyével
kapcsolatban tényként állapítja meg, hogy az idők teljességében Isten szava
szólt* Máriá*hoz, *"ő pedig teljes valójában befogadta a szívébe, hogy
testet ölthessen benne és megszülethessék, mint az emberek
világossága."**Mária ezért minden keresztény legfőbb eszményképe
. A Szentatya imát intéz hozzá, arra kérve, hogy tanítson meg minket fia, a
Megváltó Jézus Krisztus szemével látni a világot *(Szent István Társulat,
2013).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130918/57cb1f98/attachment.html