<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: Lumen Fidei kezdetű enciklikája</h1>
<div class="">
<span class="">
</span></div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Ferenc pápa első – <u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><em>Lumen Fidei </em>(<em>A Hit világossága</em>)
című – encikliká</span>ja </b></u>ez év júliusában jelent meg Rómában, s nem egészen
három hónap elteltével az Apostoli Szentszék hazai kiadója,<u><b> a Szent
István Társulat magyarul is </b></u>megjelentette a dokumentumot. A fordítás
Diós István atya munkáját dicséri. Az enciklika különlegessége, hogy
ketten írták: az anyagon<u><b> még XVI. Benedek pápa kezdett el dolgozni,
majd utódja, Ferenc pápa fejezte be</b></u>.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/lumenfidei.png" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/lumenfidei_0.png" style="float: left; margin: 3px 7px;" height="169" width="120"></a>Az
Egyház hagyománya a hit világosságának nevezi azt a hatalmas ajándékot,
amelyet Jézus Krisztus hozott el, aki János evangéliumában így
jellemezte önmagát: <u><b><em>„Én világosságul jöttem e világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben”</em>
(12,46)</b></u>. Az enciklika emlékeztet rá, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ókori keresztények, annak
tudatában, hogy a hit ésszel szinte felfoghatatlan,</b></u> végtelen láthatárt
nyitott meg előttük, <u><b>Krisztust nevezték az igazi Napnak, <em>„akinek sugarai az életet adják”</em></b></u>,
ahogy azt Alexandriai Kelemen írta.<u><b> Mégis, a modern korban a tudására
oly büszke ember számára a hit csalóka fénynek látszik, amely
megakadályozza őt a bátor tudás kimunkálásában</b></u></span>. Napjainkban a hitet
sokan a sötétséggel kapcsolják össze. Ezért<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a Szentatya figyelmeztet:
sürgősen vissza kell nyernünk a hit sajátos világosságát,<em> „mert ha a hit lángja kialszik, végül az összes többi fény is elveszíti erejét.”</em></b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,255)"> <u><b>A hit világosságának sajátossága, hogy </b></u></span><em><span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>„képes megvilágítani a teljes emberi létet.</b></u></span>”</em> Ám ahhoz, hogy egy világosságnak ilyen ereje legyen, nem származhat magunkból,<em> „más forrásból, Istenből kell fakadnia.” </em>Az
Istentől természetfeletti ajándékként kapott <b><u><span style="background-color:rgb(0,255,255)">hit megvilágítja az utat,
amelyen járunk, eligazít, hogy tudjunk különbséget tenni jó </span><span style="background-color:rgb(0,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(0,255,255)">és rossz
között.</span></u></b><em> „A hit egyrészt a múltból fakad, egy alapvető, mégpedig a
Jézus életére való emlékezet világosságából, amely életben
megmutatkozott Isten feltétlenül megbízható, a halált is legyőzni képes
szeretete. Másrészt, <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>mivel Krisztus feltámadott és a halálon túlra vonz
bennünket, a hit a jövőből érkező világosság, amely hatalmas
horizontokat tár fel előttünk</b></u></span>, kiemel elszigetelt énünkből, és a
közösség teljessége felé visz bennünket.” </em>Mindezek következtében a hit <em>„nem a sötétség lakója; sőt a hit a sötétségeinket megvilágító világosság.” </em></p><p>Ferenc
pápa kifejti: <u><b>Krisztus halála a feltámadás fényénél tárja fel Isten
szeretetének feltétlen megbízhatóságát. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">A feltámadt Krisztus </span></b></u><em><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">„a hitelre méltó, megbízható tanú.</span>”</b></u> </em>Krisztus megbízhatósága mindhalálig tartó szeretetében és istenfiúságában gyökerezik. <em>„Éppen
azért, mert Jézus a Fiú, mert mindent felülmúló módon az Atyában
gyökerezik, tudta legyőzni a halált és felragyogtatni az élet
teljességét.”</em> A Szentatya megállapítja<u><b>: a mi kultúránk elveszítette
Isten ezen konkrét jelenléte, világban való tevékenysége iránti
érzékét. Korunk embere úgy gondolja, hogy Isten csak odaát létezik</b></u>, a
valóság egy másik szintjén, a mi konkrét dolgainktól függetlenül. Ám az
enciklika szerzője figyelmeztet:<em><u><b> „Ha így volna, ha Isten képtelen
lenne a világban tevékenykedni, akkor a szeretet nem volna valóban
hatalmas, valóban valóságos, nem is volna igazi, az ígért boldogságot
beteljesítő szeretet.”</b></u> </em>Ez esetben viszont teljesen közömbös lenne, hogy hiszünk-e Istenben, vagy sem. Ezzel szemben <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>a keresztények </b></u></span><em><span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>„vallják
Isten konkrét és hatalmas szeretetét</b></u></span>, amely<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b> valóságosan tevékenykedik a
történelemben és meghatározza annak a végső célját, a vitathatatlanná
vált szeretetet</b></u></span>, amely Krisztus szenvedésében, halálában és
feltámadásában mutatkozott meg a maga teljességében.”</em></p><p>Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy elválaszthatatlanul szoros kapcsolat van a szeretet és a hit világossága között:<u><b> </b></u><em><u><b>„A szeretet világossága, amely a hit sajátossága, képes megvilágítani korunk igazságra vonatkozó kérdéseit.</b></u>”</em>
Kifejti: az igazságot napjainkban sokszor az emberek szubjektív
véleményére korlátozzák, amely csak az egyéni életre érvényes. Egy
általános igazság pedig félelmet ébreszt, mert a diktatórikus rendszerek
ellentmondást nem tűrő kényszerével azonosítják. <em>„<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>Ha azonban az
igazság a szeretet igazsága,<span style="background-color:rgb(0,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(0,255,255)">olyan</span> igazság</span>, amely a Másikkal és a
másokkal való személyes találkozásban tárul fel, akkor mentes az egyénbe
zártságtól, és része lehet a közjónak. Mert a szeretet igazsága nem
önmagát ráerőltető igazság, nem az egyént eltipró igazság. Mivel a
szeretetből születik, el tud jutni a szívig, minden ember személyes
központjáig.</b></u></span>”</em> Ebből pedig egyértelmű, hogy<u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">az igazság </span></b></u><em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„nem
kíméletlen, hanem a másik iránt figyelmes együttélésében növekszik</b></u>. <u><b>A
hívő nem erőszakos; épp ellenkezőleg, az igazság alázatossá teszi őt,
mert tudja, hogy nem mi birtokoljuk az igazságot, hanem az ölel át és
birtokol minket.”</b></u></span></em> Ezért a hit bizonyossága nem tesz merevvé, <em>„hanem útnak indít, és lehetővé teszi a tanúságtételt és a mindenkivel való párbeszédet.”</em>
Ferenc pápa azt is hangsúlyozza, hogy a hit világossága, mivel egyesül a
szeretet igazságával, nem idegen az anyagi világtól, mert a szeretet
mindig testben és lélekben él. A hit világossága <em>„megtestesült
világosság, amely Jézus fényességes életéből árad. Megvilágosítja az
anyagot is, bízik az anyag rendjében; tudja, hogy út vezet benne az
egyre nagyobb harmónia és megértés felé.” </em>Így<u><b> a hit a tudományos látásnak is jót tesz</b></u>, arra hívja<u><b> a tudóst, hogy </b></u><em><u><b>„legyen nyitott a valóság iránt, annak teljes, kimeríthetetlen gazdagságában.</b></u>”</em> A hit megvilágosítja a társadalmi életet, <em>„kreatív
világossága van minden új történelmi pillanat számára, mert minden
eseményt az Atyával, mindenek forrásával és végső céljával hoz
kapcsolatba, aki szeret minket.”</em></p><p>A Szentatya leszögezi:<u><b> </b></u><em><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>„A
hit testvériség, megbocsátás, a másik méltóságának elismerése, a
természet tisztelete</b></u>.</span> A hit egyedüli, de egyedül lehetetlenség hinni. A
hit igazság nélkül szép mese marad.<span style="background-color:rgb(234,153,153)"><u><b> A hit nem menedék a bátorság nélküli
emberek számára</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(230,145,56)"><u><b>A hit az egyházon kívül mértékét veszíti.</b></u></span>” </em><span style="background-color:rgb(106,168,79)"><u><b>Ha pedig a hit megfogyatkozik, az a veszély fenyeget, hogy az élet alapjai is meggyengülnek</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(191,144,0)"><u><b><em>
„Ha kivonjuk a hitet városainkból, elvadul az egymás iránti bizalom,
csak a félelem fog összetartani és veszélybe kerül a stabilitás”</em></b></u></span> – olvasható az enciklikában.</p><p>Ferenc pápa arra is figyelmeztet, hogy a<u><b> keresztény ember tudja: a szenvedést nem lehet az életünkből kiiktatni, </b></u><em><u><b>„de
értelmet nyerhet, a szeretet tetté válhat: ráhagyatkozás Isten kezére,
aki nem hagy el minket,</b></u> ezért a szenvedés a hitben és szeretetben való
növekedés ideje lehet. Krisztusnak az Atyával való egységét – még a
legnagyobb kínok közepette, a kereszten is – szemlélve tanulunk
részesedni Jézus látásmódjában.”</em></p><p>A hit világossága pedig nem
feledteti el velünk a világ szenvedéseit. <span style="background-color:rgb(224,102,102)"><u><b>Sokak számára lettek a
szenvedők a világosság közvetítői, Assisi Szent Ferenc számára a leprás,
vagy Boldog Kalkuttai Teréz számára a szegényei.</b></u></span> Ők megértették a
szenvedőkben rejlő misztériumot.<u><b> A szenvedés arra emlékeztet, hogy a hit
közjónak tett szolgálata mindig a remény szolgálata, </b></u><em><u><b>„amely előre
tekint, tudván, hogy társadalmunk csak Istentől, csak a Krisztusban
érkező jövőben találhat megbízható és tartós alapot.</b></u>”</em> A hittel és a szeretettel egységben pedig a remény<em>
„biztos jövő felé irányít bennünket, amelynek egészen más távlatai
vannak, mint a világ bálványai által felkínált illúzióknak, s új erőt és
új lendületet ad a mindennapi életnek.”</em></p><p>Első enciklikája
végén Ferenc pápa Jézus édesanyjának személyével kapcsolatban tényként
állapítja meg, hogy az idők teljességében Isten szava szólt<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Máriá</b></u>hoz, <em><u><b>„ő pedig teljes valójában befogadta a szívébe, hogy testet ölthessen benne és megszülethessék, mint az emberek világossága</b></u>.”</em><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">
Mária ezért minden keresztény legfőbb eszményképe<span style="background-color:rgb(255,255,255)">.</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A Szentatya imát
intéz hozzá, arra kérve, hogy tanítson meg minket fia, a Megváltó Jézus
Krisztus szemével látni a világot </span></b></u></span>(Szent István Társulat, 2013).</p><p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>