[Grem] Bibó István / '57-es per során: "Jézus kezében a kegyelem"

[Emoke Greschik]

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1682:magas-barna-ferfi-szakadt-telikabatban-bibo-istvan-forradalma&catid=34:ittesmost&Itemid=58
2013. október 23. szerda, 06:08 | Írta: Kóczián Mária   talita.hu

*[image: bib_kolzsvrott]
Sokféle cím kavargott bennem: "Bibó István elviselhetetlen
szabálytalansága", "Bibó - '56 balekja vagy hőse?", "Hogyan menjünk házhoz
a halálos ítéletért?" Mindaz, ami Bibó István '56-os szerepét, elítélését
és összességében egész életét jellemzi, magában hordoz valami különös,
tiszteletreméltó abszurditást. Valamit, amire mostanában is nagy szükségünk
lenne.*





*Határok és határátlépések vonzásában*

*Vidéki származású középosztálybeli polgári családba született Budapesten*,
1911-ben. *Édesapja református volt, édesanyja katolikus, de a családban
soha nem okozott gondot a felekezeti különbség*. A tehetséges református
fiú *Szegeden a piaristáknál érettségizett*, *Sík Sándor volt egyik kedves
tanára*. *Jogot tanult a szegedi egyetemen*, majd egy-egy tanulmányi évet
töltött *Bécs*ben és *Genf*ben. A *jogtörténet és jogelmélet mellett*mindig is
*érdekelte a történelem és a politika*, s ezek határterületei.

*Két szegedi jó barátja volt Erdei Ferenc és Reitzer Béla*. *Erdei makói
parasztcsaládból *származott, *Reitzer pedig zsidó kispolgárok gyermeke*.
Kapcsolatuk egyben elvbarátság is volt. *Magyarországon a legnagyobb
problémának a szociális igazságtalanságot látták*, amit a lakosság *több
mint kétharmad részét kitevő szegényparasztság helyzetének
megváltoztatásával kívántak volna orvosolni*. Bibó részt vett a Márciusi
Front megalakulásában is, de hamar ráébredt, hogy elképzeléseiket nem
tudják politikai síkra terelni, s így megvalósítani sem.* Reitzer Béla
munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunióban 1943-ban. Erdei Ferenc pedig
egyre közelebb került a kommunistákhoz.*

[image: bib_erdei]

*Bibó istván, Tomori Viola, Erdei Ferenc, id. Erdei Ferenc*

*Bibó 1940-ben*, barátai megrökönyödésére,* feleségül vette Ravasz Boriskát*
,* Ravasz László református püspök lányát*. *1944-ben* - kihasználva azt,
hogy az *Igazságügy Minisztériumban dolgozik *- *igazolásokat állított ki
menekülő zsidóknak*, amiért október 16-án* a Gestapo letartóztatta.* Csak
minisztériumi *feletteseinek közbenjárására engedték el* néhány nap után.
Nem lehetett szem előtt, apósa *a Ráday utcai református teológia
épületének pincéjében bújtatta.*

*A háború végén* Erdei Ferenc a debreceni ideiglenes kormány
belügyminisztere lett, s ő hívta *Bibót a belügyi tárca közigazgatási
osztálya élére*. Bibó ezen a poszton *a választások előkészítésével
foglalkozott*, *kétségbeesetten látta a svábok kitelepítését, de hiába
emelte fel a szavát* érdekükben. Ezután a *szegedi egyetem professzora*lett,
*a Kelet-európai Intézet elnöke, az Akadémia tagja*. Karrierje emelkedése
ellenére - a Nemzeti Parasztpárt tagjaként - nagyon is *jól érzékelte, hogy
a demokrácia súlyos veszélyben van*. *Rákosi hatalomra jutása után mind
professzori állását, mind elnökségi posztját elvesztette, s akadémiai
tagságában is visszaminősítették*. *1949-től nem vett részt a közéletben*.
Az Egyetemi Könyvtárban dolgozott *könyvtáros*ként.

*1953-ban súlyos tragédia* érte a családot, három gyermekük, István (1941),
Anna (1945) és Borbála (1949) közül *a középső gyermek, Anna meghalt*.
*Szinte teljes visszavonultságban éltek.
*


*Nem mintha miniszter akart volna lenni...*

*1956.* október 23-án Bibó István munkahelyéről hazamenet meghallgatta Nagy
Imre beszédét a Kossuth téren, amit nagyon elhibázottnak tartott.* Egészen
október utolsó napjaiig nem vett részt az eseményekben, de próbálta azokat
írásban értelmezni.* Azután elment a Nemzeti Parasztpárt (Petőfi Párt)
újjáalakulására, sőt,* amikor Nagy Imre harmadik kormányába két minisztert
kértek a pártból*, a párt elnöke mellett rá esett a választás. Nem mintha
Bibó szeretett volna miniszter lenni, de mégis úgy érezte,* el kell
vállalnia a feladatot.* *Közben már érkeztek az aggasztó hírek a szovjet
bevonulásról*. Bibó nagyon sürgetőnek érezte, hogy az ország forduljon a
nyugati nagyhatalmakhoz és az ENSZ-hez, de Nagy Imre csak november 4-én
hajnalban küldetett érte.

*Bibó István távoli ágyúdörgés és puskaropogás zaja mellett érkezett a
Parlamenthez, ahol csak Tildy Zoltán és Mindszenty József volt jelen*.
Miután mindenki tanácstalan volt, *Bibó István úgy érezte, hogy ő a kormány
egyetlen cselekvőképes tagja*. Átsétált az amerikai követségre, és egy
*üzenetet
küldetett Eisenhowernek, amelyben kérte a Nyugat és az ENSZ erkölcsi és
politikai segítségét Magyarország számára.*

"Rendkívül ágrólszakadt benyomást kelthettem, mert egy majdnem, hogy
rongyos télikabát volt rajtam, talán egyik gombja hiányzott is. Ott, úgy
látszik, ébren volt az egész társaság, mind az előtérben ácsorogtak,
közöttük valaki, akit a követnek néztem. Közöltem velük, hogy szeretnék a
kormány nevében az amerikai kormányhoz egy átiratot intézni..." (Bibó István
visszaemlékezései)
Majd *visszasétált az Országházba, berendezkedett egy irodában, s egészen
november 6. reggeléig onnan próbálta tartani a nyugati kapcsolatokat.*
*Megfogalmazta
híres kiáltványát, amelyben felhívott a szovjet csapatok elleni minden
lehetséges passzív ellenállásra*. Az épületet elfoglaló szovjet katonák nem
nagyon értették, hogy ő kicsoda, nem törődtek vele.

*Megfogalmazott egy kompromisszumos tervet a lehetséges magyar
kibontakozásról*, holott nagyon hamar megértette, hogy a Nyugat nem segít,
a Szovjetunió pedig egyértelműen a visszarendeződésre és megtorlásra
törekszik. *Miközben tudta, hogy akármikor lefoghatják, megírta a
Magyarország helyzete és a világhelyzet című tanulmányát, amelyben a
forradalom történelmi és politikai mérlegét vonta meg*. A kéziratot *külföldre
jutatta *azzal, hogy *jelenjen meg egy semleges országban angol nyelven.*

[image: bib.preview]

*Bibó István és Ravasz Boriska*

*"Jézusa kezében kész a kegyelem"*

*Az írás végül 1957 szeptemberében jelent meg németül Bécsben*, a Die
Presse hasábjain.* Ekkor Bibó már három hónapja börtönben* volt. *A
kihallgatások alatt mindent vállalt, mindent elmondott magáról, semmit nem
bánt meg*. Egy elveszett kéziratának tartalmát a történészek az erről szóló
kihallgatási jegyzőkönyv alapján rekonstruálták. Perét 1958. augusztus 2-án
fejezték be. *A záró tárgyalás *néhány órája *alatt változtatták meg az
ítéletet kötél általi halálról életfogytiglanra *- ma már tudjuk,* Nehru,
az indiai miniszterelnök személyes közbenjárása nyomán*.

Letartóztatása előtt pár nappal attól az ügyvéd barátjától, akit védelmére
akart felkérni, s akivel addigra sok mindent megbeszélt, pótlólagos *üzenetet
kapott*: ha a legsúlyosabb ítéletet kapná,* feltétlenül folyamodjon
kegyelemért*, hogy az ezzel nyert idő alatt közbenjárásra lehessen kérni
külföldi politikai erőket. Ő egy híres magyar vers mondatával *("Jézusa
kezében kész a kegyelem" -* Arany János: Szondi két apródja) azt üzente
vissza: *nem fog kegyelmet kérni.* (Ifj Bibó István visszaemlékezései)
*Hat évet volt börtönben. 1963-ban amnesztiával szabadult.* *Miután
tapasztalta, hogy a perében elítélt két vádlott-társa (egyikük Göncz Árpád)
nem szabadult ki, azonnal beadványt írt az érdekükben*. *Minden lehetséges
évfordulót kihasznált arra, hogy olyan ismerőseinek amnesztiát kérjen
(három emberről volt szó), akiket nem politikai, hanem köztörvényes
bűnökért ítéltek el, és ezért nem részesedtek az 1963-as közkegyelemben*.
Egy esetben sikerrel is járt.

A sors fintora, hogy Erdei Ferenc - aki 1957-től az Akadémia főtitkára volt
- és Ortutay Gyula segítségével jutott álláshoz, *a Központi Statisztikai
Hivatal könyvtárának munkatársa lett*. Ezt a munkáját is odaadással, nagy
szakértelemmel végezte, miközben saját kutatásait is igyekezett
szabadidejében folytatni.

*1967 nyarán, egy infarktus után* -* veszélyeztetve* azt, *hogy lebukás
esetén visszaesőként nagyon súlyos büntetésre számíthat* -, *levelet írt és
küldött külföldre, amelyben baloldali értelmiségieket kért arra, hogy
memorandumban forduljanak a Szovjetunióhoz a még börtönben lévő kb.
négyszáz '56-os elítélt ügyében*. *Jean Paul Sartre azonban, akit az akció
vezetőjének szeretett volna megnyerni, még csak nem is reagált a levélre*.

*Bibó azon kevesek közé* tartozott, akik *nem egyeztek ki a
Kádár-rendszerrel* -* vállalva az egzisztenciális nehézségeket is*. Élete
utolsó éveiben, betegségek közepette, a lassan formálódó *hazai ellenzék és
több fiatal történész példaképe* lett.

*1979*. május 10-én, felesége halála után három héttel, *szívrohamban hunyt
el*.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131025/8caf9804/attachment.html