[Grem] Szentatya / egy olasz fronkórház plébánia 33 eritreai fiatalt fogadott be

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa álma válik valóra egy olasz frontkórház-plébánián

*Harminchárom eritreai fiatalt fogadott be Caltagirone város plébániája.
Gondoskodó szülőként veszik körül őket.* Luciano Di Silvestro atya,
Caltagirone Caritas-igazgatója irányítja a sok önkéntest, akik* gondoskodni
szeretnének a tragikus sorsú gyerekekről*. Ferenc pápa útmutatása nyomán
azt szeretné, hogy az Egyház olyan legyen, mint a frontkórház, ahol *gyógyítják
a sebeket, felmelegítik az emberek szívét.*

A SIR hírügynökség tájékoztatása szerint *a lampedusai tragédia túlélői
között vannak gyermekek és fiatalok is.* Közülük harminchárom fiút az olasz
Caltagirone város Caritas-szervezete fogadott be. A lampedusai befogadó
központ annyira túlzsúfolt volt már, hogy az olasz Caritas kérte:
segítsenek a magukra maradt gyermekek befogadásával. Ezt követően * a
plébánia nyári lelkigyakorlatos házát három óra alatt elő is készítették
számukra.*

*A szicíliai központokban október elsején 26 154 menekültet írtak össze, az
utóbbi két hétben pedig még több ezren érkeztek*. Caltagirone
Caritas-szervezetének eddig nem volt dolga a menekültekkel, most pedig
gyógyítgatják és szeretettel veszik körül ezeket a 15-17 éves fiúkat.

*Az önkéntesek éjjel-nappal jelen vannak a házban, egyelőre hozatják az
ebédet, de hamarosan beindítják a lelkigyakorlatos ház saját konyháját*.
Dolgozik velük pszichológus, nyelvtanár is; Luciano atya pedig éjjel-nappal
velük van. Elmondta: *reszketve, végtelenül fáradtan érkeztek ide a
fiúk.*Az elsődleges feladat az volt, hogy pihenjenek, megnyugodjanak.
Ma már néha
mosolyognak is. Ismerkednek Olaszországgal, sportolnak, festeni tanulnak.
Sokat beszélgetnek mindegyikükkel, hogy megismerjék személyes történetüket,
és felvegyék a kapcsolatot Európában élő rokonaikkal. * Luciano atya
gondosan megválogatja a velük dolgozó önkénteseket, olyanokat választ,
akikről látja, hogy szívből segíteni akarnak, akik a szemükbe néznek és
szeretik őket.*

*Az egyik fiú megmenekült ugyan, de látta, ahogyan édesanyja a tengerbe
fulladt. Nem rajzol mást, csak emberekkel teli hajót. A másiknak nem voltak
rokonai a hajón, ő rajzol templomot, virágot, szivárványt is. Kézenfogva
mennek mindenhová, mert attól félnek, elszakítják őket is
egymástól.Hazájukban ők már felnőttek, keresztülmentek a sivatagon,
életrevalóak,
okosak. Olaszországban azonban még kiskorúnak számítanak.*

Az egész egyházközség lelkesen támogatja a kezdeményezést. Calogero Peri
püspök így nyilatkozott: "Lehetőséget kaptunk, hogy tanúságot tegyünk
emberségünkről és hitünkről. Meg akarunk tenni mindent, ami tőlünk
telik.*Nem jócselekedet, hanem szentségi cselekedet ez a számunkra.
* Ezek a fiúk jelképezik mindazokat, akik megélték, megélik és meg fogják
élni a tengeri tragédiát."

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131016/00fc98f7/attachment.html