<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa álma válik valóra egy olasz frontkórház-plébánián</h1>
<div class="">
<span class="">
</span></div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p><u><b>Harminchárom eritreai fiatalt fogadott be
Caltagirone város plébániája. Gondoskodó szülőként veszik körül őket.</b></u>
Luciano Di Silvestro atya, Caltagirone Caritas-igazgatója irányítja a
sok önkéntest, akik<u><b> gondoskodni szeretnének a tragikus sorsú
gyerekekről</b></u>. Ferenc pápa útmutatása nyomán azt szeretné, hogy az Egyház
olyan legyen, mint a frontkórház, ahol <u><b>gyógyítják a sebeket,
felmelegítik az emberek szívét.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/motivumok/lampedusa_fekvo.jpg" style="margin: 7px; float: left;" height="120" width="180">A
SIR hírügynökség tájékoztatása szerint <u><b>a lampedusai tragédia túlélői
között vannak gyermekek és fiatalok is.</b></u> Közülük harminchárom fiút az
olasz Caltagirone város Caritas-szervezete fogadott be. A lampedusai
befogadó központ annyira túlzsúfolt volt már, hogy az olasz Caritas
kérte: segítsenek a magukra maradt gyermekek befogadásával. Ezt követően
<u><b> a plébánia nyári lelkigyakorlatos házát három óra alatt elő is
készítették számukra.</b></u></p><p><u><b>A szicíliai központokban október elsején 26
154 menekültet írtak össze, az utóbbi két hétben pedig még több ezren
érkeztek</b></u>. Caltagirone Caritas-szervezetének eddig nem volt dolga a
menekültekkel, most pedig gyógyítgatják és szeretettel veszik körül
ezeket a 15–17 éves fiúkat.</p><p><u><b>Az önkéntesek éjjel-nappal jelen
vannak a házban, egyelőre hozatják az ebédet, de hamarosan beindítják a
lelkigyakorlatos ház saját konyháját</b></u>. Dolgozik velük pszichológus,
nyelvtanár is; Luciano atya pedig éjjel-nappal velük van. Elmondta:
<u><b>reszketve, végtelenül fáradtan érkeztek ide a fiúk.</b></u> Az elsődleges
feladat az volt, hogy pihenjenek, megnyugodjanak. Ma már néha
mosolyognak is. Ismerkednek Olaszországgal, sportolnak, festeni
tanulnak. Sokat beszélgetnek mindegyikükkel, hogy megismerjék személyes
történetüket, és felvegyék a kapcsolatot Európában élő rokonaikkal. <u><b>
Luciano atya gondosan megválogatja a velük dolgozó önkénteseket,
olyanokat választ, akikről látja, hogy szívből segíteni akarnak, akik a
szemükbe néznek és szeretik őket.</b></u></p><p><u><b>Az egyik fiú megmenekült ugyan,
de látta, ahogyan édesanyja a tengerbe fulladt. Nem rajzol mást, csak
emberekkel teli hajót. A másiknak nem voltak rokonai a hajón, ő rajzol
templomot, virágot, szivárványt is. Kézenfogva mennek mindenhová, mert
attól félnek, elszakítják őket is egymástól.</b><b> Hazájukban ők már
felnőttek, keresztülmentek a sivatagon, életrevalóak, okosak.
Olaszországban azonban még kiskorúnak számítanak.</b></u></p><p>Az egész
egyházközség lelkesen támogatja a kezdeményezést. Calogero Peri püspök
így nyilatkozott: „Lehetőséget kaptunk, hogy tanúságot tegyünk
emberségünkről és hitünkről. Meg akarunk tenni mindent, ami tőlünk
telik.<u><b> Nem jócselekedet, hanem szentségi cselekedet ez a számunkra.</b></u> Ezek
a fiúk jelképezik mindazokat, akik megélték, megélik és meg fogják élni
a tengeri tragédiát.”</p><p>Magyar Kurír</p></div>