[Grem] Ferenc pápa teljesen oké / talita.hu

[Emoke Greschik]

 Ferenc pápa teljesen oké
2013. október 04. péntek, 05:56 | Írta: Kóczián Mária  talita.hu

*[image: ferenc_ppa_ok2]
Két hete a világ 16 országában egy időben mutatták be a pápa első hosszabb
interjúját, amelyet Antonio Spadaro jezsuita atyának, az olasz nyelvű
Civiltá Cattolica című folyóirat szerkesztőjének adott. A magyar kiadás Jó
napot! Ferenc pápa vagyok címmel jelent meg a Jezsuita Füzetek sorozatban.*

 Mielőtt valaki megbotránkozna a címen, jelzem, hogy csak követem a pápát,
aki többször is így fejezte ki a véleményét: "ez nem oké", amikor fiatal
szerzetesekkel találkozott. Ferenc informalitása egyeseket kétségbe ejt, a
többséget azonban lenyűgözi, így engem is.

A hírekből tudjuk, hogy összeült a Vatikánban a bíborosok
testülete<http://www.magyarkurir.hu/hirek/megkezdodott-biborosi-tanacs-ulese-vatikanban>,
amely az Egyházi Állam reformjait hivatott előkészíteni. Nem véletlen, hogy
szinte ennek előestéjén jelent meg a karcsú kis kötet, mintegy lezárva és
értelmezve Ferenc pápa uralkodásának első szakaszát, amelyet sokan a
kommunikáció időszakának neveznek. A pápa egyértelmű üzeneteket küldött
arról, hogy minden egyes embernek helye van az egyházban, s ő egyházfőként
olyan erőteljesen karizmatikus személyiség, aki képes is megszólítani -
gyakorlatilag mindenkit.

Isten nagyobb, mint a bűn. A szervezeti és szerkezeti reformok
másodlagosak, vagyis csak később jönnek. Az első reform a magatartás
reformja. Az evangélium szolgái legyenek képesek arra, hogy felmelegítsék
az emberek szívét, hogy járjanak velük együtt a sötétségben, hogy tudjanak
velük beszélgetni, és leszállni éjszakájukba, sötétségükbe anélkül, hogy ők
maguk eltévednének. Isten népe pásztorokat akar és nem tisztviselőket vagy
státuszklerikusokat. (Részlet a beszélgetésből. 28.o)

Ferenc pápa beszél a hivatásáról, szerzetesi és papi-vezetői múltjáról, az
ima fontosságáról, kedvenc íróiról, festőiről, zeneszerzőiről. Egy nyitott,
nagy műveltségű, elmélyedésre és önkritikára - öniróniára és humorra -
mindig hajlamos, erős, vezetésre termett ember portréját ismerjük meg, aki
mindig képes szembesülni azzal, hogy mikor uralkodik rajta a saját egója,
és mikor követi valóban Jézust. A II. Vatikáni Zsinat döntéseit
kétsébevonhatatlannak tartja. Minden ízében jezsuita, akinek lételeme a
reflexió. Dél-amerikai, miközben nagyon olasz is. Őszinte, nem titkolja
bűneit, s alapvetően bűnösnek tekinti magát. Ez a manír nélküli
önkitárulkozás alázatának alapja. Ez az emberek felé fordulásának
alapattitűdje: olyan vagyok, mint ti, ti olyanok vagytok, mint én,
felebarátok vagyunk, testvérek.

[image: happy_nun1]

A karcsú kis kötet a beszélgetés mellett helyet ad még néhány más
szövegnek. Egy anekdotának, amely arról szól, hogy a pápa megválasztása
után személyesen telefonált a jezsuita genenálisnak, s ezzel nagy zavarba
hozta a portást, aki a telefonokat is kezelte. Olvashatunk részleteket az
olasz jezsuita iskolák diákjaival és tanáraival való találkozáson
elhangzottakból is, s közvetlenül utána szerepel Ferenc pápa nekik írt, de
el nem hangzott hivatalos beszédének szövege is. Nem véletlen, hogy a
médiamunkásoknak szóló egyik szövege is itt szerepel, ill. a fiatal
szerzetesekkel és szerzetesnőkkel való találkozójakor elmondott nagyon
oldott, személyes hangú, hosszú beszéde is. A pápa számít a médiára, óriási
szerepet szán neki az újevangelizációban, s a fiatalok és a szerzetesek is
potenciális "szövetségesei" tervei megvalósításában.

Joggal hangoztatják sokan, hogy XVI. Benedek és Ferenc között megvan a
folytonosság, és Ferenc megnyilatkozásai nem mondanak ellent a katolikus
tanításnak, katekizmusnak. Ez igaz, de azt hiszem, mindezt teljesen új
kontextusba helyezi, Jézus tekintetének fényébe, s ennek alapján a
hangsúlyok eltolódnak, a prioritások megváltoznak.

Arra szeretnélek bátorítani, hogy lépjetek ki magatokból, hogy az
evangéliumot hirdessétek, de hogy ezt tegyétek, ki kell lépnetek
magatokból, hogy Jézussal találkozzatok. Két kijárat van: az egyik a
Jézussal való találkozás felé, a transzcendencia felé, a másik pedig a
másokkal való találkozás felé, hogy nekik Jézust hirdessük. És ennek a
kettőnek együtt kell lennie. Ha csak az egyiket valósítod meg, akkor nem
fog menni. Kalkuttai Teréz anyára gondolok, aki nagyon jól csinálta. Nem
félt semmitől, kiment az utcára, de ez a nő attól sem félt, hogy mindennap
két órát térdeljen az úr előtt. (A fiatal szerzetesekhez intézett
szavaiból. 87.o)

Az a látszat, mintha a Katolikus Egyháznak lenne elsősorban szüksége erre
az újfajta, szíveket megérintő kommunikációra, hogy híveinek száma
gyarapodjon. Valójában a világnak, az embereknek van arra szükségük, hogy
érezzék, az egyház képes az ő nyelvükön, egyszerűen, az egyházias
kifejezések nélkül szólni hozzájuk. A kommunikáció korszakát éljük, s a kor
szavát az egyháznak is meg kell hallania. Ferenc pápa kiváló kommunikátor.
aki óriási bátorsággal éli meg és használja ki talentumait a hívek,
elkötelezett és anonim keresztények, minden egyes ember javára.

[image: jo_napot_-_ferenc_papa_vagyok]Jó napot! Ferenc pápa vagyok.
Jezsuita Füzetek/Küldetésben. Jézus Társasága Magyarországi
rendtartománya.Budapest, 2013. Fordította (a beszélgetést és a kötet
jelentős részét): P. Vértesaljai László SJ. 88 oldal. Ára: 1200 Ft.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131004/735a2aed/attachment.html