<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Ferenc pápa teljesen oké
</h2>
<div class="">
2013. október 04. péntek, 05:56 | Írta: Kóczián Mária <a href="http://talita.hu">talita.hu</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" alt="ferenc_ppa_ok2" src="http://talita.hu/images/stories/ferenc_ppa_ok2.jpg" height="138" width="245"> <br>Két
hete a világ 16 országában egy időben mutatták be a pápa első hosszabb
interjúját, amelyet Antonio Spadaro jezsuita atyának, az olasz nyelvű
Civiltá Cattolica című folyóirat szerkesztőjének adott. A magyar kiadás <em>Jó napot! Ferenc pápa vagyok</em> címmel jelent meg a Jezsuita Füzetek sorozatban.</strong></p>
<p> Mielőtt valaki megbotránkozna a címen, jelzem, hogy csak követem a
pápát, aki többször is így fejezte ki a véleményét: „ez nem oké”, amikor
fiatal szerzetesekkel találkozott. Ferenc informalitása egyeseket
kétségbe ejt, a többséget azonban lenyűgözi, így engem is.</p>
<p>A hírekből tudjuk, hogy <a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/megkezdodott-biborosi-tanacs-ulese-vatikanban">összeült a Vatikánban a bíborosok testülete</a>,
amely az Egyházi Állam reformjait hivatott előkészíteni. Nem véletlen,
hogy szinte ennek előestéjén jelent meg a karcsú kis kötet, mintegy
lezárva és értelmezve Ferenc pápa uralkodásának első szakaszát, amelyet
sokan a kommunikáció időszakának neveznek. A pápa egyértelmű üzeneteket
küldött arról, hogy minden egyes embernek helye van az egyházban, s ő
egyházfőként olyan erőteljesen karizmatikus személyiség, aki képes is
megszólítani – gyakorlatilag mindenkit.</p>
<p class="">Isten nagyobb, mint a bűn. A szervezeti és
szerkezeti reformok másodlagosak, vagyis csak később jönnek. Az első
reform a magatartás reformja. Az evangélium szolgái legyenek képesek
arra, hogy felmelegítsék az emberek szívét, hogy járjanak velük együtt a
sötétségben, hogy tudjanak velük beszélgetni, és leszállni
éjszakájukba, sötétségükbe anélkül, hogy ők maguk eltévednének. Isten
népe pásztorokat akar és nem tisztviselőket vagy státuszklerikusokat.
(Részlet a beszélgetésből. 28.o)</p>
<p>Ferenc pápa beszél a hivatásáról, szerzetesi és papi-vezetői
múltjáról, az ima fontosságáról, kedvenc íróiról, festőiről,
zeneszerzőiről. Egy nyitott, nagy műveltségű, elmélyedésre és
önkritikára – öniróniára és humorra – mindig hajlamos, erős, vezetésre
termett ember portréját ismerjük meg, aki mindig képes szembesülni
azzal, hogy mikor uralkodik rajta a saját egója, és mikor követi valóban
Jézust. A II. Vatikáni Zsinat döntéseit kétsébevonhatatlannak tartja.
Minden ízében jezsuita, akinek lételeme a reflexió. Dél-amerikai,
miközben nagyon olasz is. Őszinte, nem titkolja bűneit, s alapvetően
bűnösnek tekinti magát. Ez a manír nélküli önkitárulkozás alázatának
alapja. Ez az emberek felé fordulásának alapattitűdje: olyan vagyok,
mint ti, ti olyanok vagytok, mint én, felebarátok vagyunk, testvérek.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="happy_nun1" src="http://talita.hu/images/stories/happy_nun1.jpg" height="249" width="374"></p>
<p style="text-align:left">A karcsú kis kötet a beszélgetés mellett
helyet ad még néhány más szövegnek. Egy anekdotának, amely arról szól,
hogy a pápa megválasztása után személyesen telefonált a jezsuita
genenálisnak, s ezzel nagy zavarba hozta a portást, aki a telefonokat is
kezelte. Olvashatunk részleteket az olasz jezsuita iskolák diákjaival
és tanáraival való találkozáson elhangzottakból is, s közvetlenül utána
szerepel Ferenc pápa nekik írt, de el nem hangzott hivatalos beszédének
szövege is. Nem véletlen, hogy a médiamunkásoknak szóló egyik szövege is
itt szerepel, ill. a fiatal szerzetesekkel és szerzetesnőkkel való
találkozójakor elmondott nagyon oldott, személyes hangú, hosszú beszéde
is. A pápa számít a médiára, óriási szerepet szán neki az
újevangelizációban, s a fiatalok és a szerzetesek is potenciális
„szövetségesei” tervei megvalósításában.</p>
<p>Joggal hangoztatják sokan, hogy XVI. Benedek és Ferenc között megvan a
folytonosság, és Ferenc megnyilatkozásai nem mondanak ellent a
katolikus tanításnak, katekizmusnak. Ez igaz, de azt hiszem, mindezt
teljesen új kontextusba helyezi, Jézus tekintetének fényébe, s ennek
alapján a hangsúlyok eltolódnak, a prioritások megváltoznak.</p>
<p class="">Arra szeretnélek bátorítani, hogy lépjetek ki
magatokból, hogy az evangéliumot hirdessétek, de hogy ezt tegyétek, ki
kell lépnetek magatokból, hogy Jézussal találkozzatok. Két kijárat van:
az egyik a Jézussal való találkozás felé, a transzcendencia felé, a
másik pedig a másokkal való találkozás felé, hogy nekik Jézust
hirdessük. És ennek a kettőnek együtt kell lennie. Ha csak az egyiket
valósítod meg, akkor nem fog menni. Kalkuttai Teréz anyára gondolok, aki
nagyon jól csinálta. Nem félt semmitől, kiment az utcára, de ez a nő
attól sem félt, hogy mindennap két órát térdeljen az úr előtt. (A fiatal
szerzetesekhez intézett szavaiból. 87.o)</p>
<p>Az a látszat, mintha a Katolikus Egyháznak lenne elsősorban szüksége
erre az újfajta, szíveket megérintő kommunikációra, hogy híveinek száma
gyarapodjon. Valójában a világnak, az embereknek van arra szükségük,
hogy érezzék, az egyház képes az ő nyelvükön, egyszerűen, az egyházias
kifejezések nélkül szólni hozzájuk. A kommunikáció korszakát éljük, s a
kor szavát az egyháznak is meg kell hallania. Ferenc pápa kiváló
kommunikátor. aki óriási bátorsággal éli meg és használja ki talentumait
a hívek, elkötelezett és anonim keresztények, minden egyes ember
javára.</p>
<p class=""><img style="float: left;" alt="jo_napot_-_ferenc_papa_vagyok" src="http://talita.hu/images/stories/jo_napot_-_ferenc_papa_vagyok.jpg" height="133" width="91">Jó
napot! Ferenc pápa vagyok. Jezsuita Füzetek/Küldetésben. Jézus
Társasága Magyarországi rendtartománya.Budapest, 2013. Fordította (a
beszélgetést és a kötet jelentős részét): P. Vértesaljai László SJ. 88
oldal. Ára: 1200 Ft.</p>
<p> </p>
<p> </p></div>