[Grem] Halottak napja /Papp Miklós morálteológus

[Emoke Greschik]

Halottak napja: a szeretet erősebb a halálnál Beszélgetés Papp Miklós
morálteológussal

*részletek a beszélgetésből
*

*Miért fontos a halottak napja?*

Ezek a napok* nem csak az emlékezésről szólnak, hanem a valódi
találkozásról. Találkozni megyünk a sírokhoz*. Hisszük, hogy* élnek*, s
Krisztuson mint tolmácson keresztül *ma is szólnak hozzánk, közbenjárnak
értünk, mi pedig értük.* Akire csupán emlékeznek, az tényleg meghalt. Az
tényleg hátramaradt az élet futóversenyében. Mi hisszük, hogy továbbra is
összetartozunk, közbenjárunk egymásért, s hogy találkozunk még, mert a
szeretet erősebb a halálnál.
**

***Miben segítenek a rítusok?*
**

*A rítusok, a szimbólumok azért fontosak, mert támaszt, vigasztalást adnak*.
A halállal való küzdelem megfoghatatlan, homályos, sötét valami, s a
gyászoló ilyenkor kapaszkodókat keres. Olyan kapaszkodókat, melyek megőrzik
a halállal való küzdelmében, nem hagyják elveszni, belebetegedni, s amelyek
máris előre nyúlnak, a túlvilág vigaszát közvetítik. *A régi ember gyásza
ezért volt kevésbé beteges, cinikus.* *Amikor ma kilúgozzuk a szimbólumokat,
* akkor egy nagyon fontos támasztól, *vigasztól, végső soron az igazságtól
fosztjuk meg a modern embert*. *"Tartsd meg a rítusokat, a rítusok
megtartanak téged" -* mondhatnánk.

*A család halottak napján együtt megy a temetőbe. A gyerekek szembesülnek a
halál tényével. Hogyan válaszoljunk kérdéseikre? *

*A gyerekek igaz bevonása nagyon fontos*. A gyerek is tud a halálról, a
gyerek is gyászol. Éretlen szülői hozzáállás, ha lesöpörjük a gyerek
kérdéseit, és nem foglalkozunk a gyászával. *A gyerek ilyenkor elkezd
szorongani, hiszen egyszer csak "eltűnt" a nagypapa, akit szeretett,* s
senki sem ad magyarázatot. Holnap *ugyanúgy "eltűnhet" anya is, meg én
is?*Valamit tud arról, hogy "elássák a gödörbe", s képes felnagyítani
a
tisztítótűz és a pokol kínjait. Ezért mindenképpen azt javasoljuk, hogy a
gyereket a maga szintjének megfelelően *be kell vonni a gyászba. *Ha
kérdez, akkor vissza kell kérdezni: "Te hogy gondolod?" - s amit jól
gondol, abban megerősíteni, amit tévesen, azt kijavítani. Nem kell ráönteni
az egész tanatológiát, csak az éppen őt izgató kérdésekre kell az ő
szintjén válaszolni. Ha nyugodt hangnemben válaszolunk, akkor megnyugtatja,
bátorítva érzi magát a további kérdezésre. A beszélgetésen túl vonjuk be
őket a szimbólumok, rítusok világába: *hozhatja a virágot, gyújthat
mécsest, imádkozzunk együtt*. A jó szimbólumok által lehet növekedni, ezek
egy életen át elkísérnek. Pont ezért kell szóvá tenni az
halloween-"kultuszt", ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, nem ad
valódi vigasztalást. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók,* milyen
vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény
szimbólumait veszik el, s helyette egy idétlen halloween játékot adnak*.
Pont *ott hagyják magára a gyereket, ahol a legjobban szorong: a halál
közelében, a gyászban*. Mit ér a halloween összes kelléke, ha kiderül a 10
éves gyerek számára, hogy halálosan beteg ő vagy az édesanyja? Használjuk
ezeket a kellékeket, és közben a valódi vigasztalást nyújtó, keresztény
szimbólumokat kilúgozzuk, ezzel pedig cserbenhagyjuk a gyerekeket.

*Korunk azt tanítja: éljünk a pillanatnak. A hitünk által megfogalmazott
"memento mori"-gondolat mit jelent a ma embere számára?*

A haláltudat lényegileg az emberléthez tartozik. Nem egyszerűen a halál
küszöbén fogjuk fel halandóságunkat, hanem már 4-5 évesen, amikor döglött
békát mustrálunk vagy katicabogarat temetünk. *A haláltudat így végig jelen
van az életünkben, de nagyon nehéz a szemébe nézni. Ezért könnyebbnek tűnik
elfordítani a fejünket, s a fiatalságot bálványozni. Ma a fiatalság
bálványozása történik: könnyedén élni, döntéseket nem hozni vagy könnyedén
felcserélni, a lehető legtöbb élvezetet megélni, magunkat állandóan
fiatalítani* - s közben mindent, ami a halálra emlékeztet, azt eldugni. A
betegséget, az öregedést, a halált. *A fogyasztó és hedonista világ mögött
valójában a halál előli menekülés problémája van.* Mintha elvenne valamit
vagy szomorúvá tenne, ha a haláltudattal foglalkoznánk. Pedig ha mélyen
találkozik<http://www.magyarkurir.hu/hirek/halottak-napja-szeretet-erosebb-halalnal#>az
ember a halállal, akkor az érleli őt. Megérleli az élethez való
viszonyunkat, az értékeket megrostálja, összeszedettebben fogjuk az időt,
kerüljük a súlyos bűnöket, őszintébben keressük az Istennek nevezett
Valakit. A haláltudat egy csodaszép életre érlel meg, s ettől fosztja meg
magát, aki le akarja söpörni a halál kérdését. Persze nagyon fáradtságos
annak a hazugságnak a fenntartása, mintha időmilliomosok lennénk, mintha
Isten kérdését el lehetne nyomni, vagy az elmúlás-elbúcsúzás fájdalmát meg
lehetne spórolni. Ezek* a hazug manőverek sokba kerülnek a léleknek, sokkal
jobb őszintén találkozni a halállal és engedni, hogy megtisztuljunk*.
Keresztény hitünk szerint nem egyedül kell az élet útján és a halál kapuján
átmennünk, hanem Krisztus végig velünk jön. Aki a saját halálával vagy
gyászával kínlódik, annak nem okosságokat akarok mondani, hanem csak
annyit: *forduljon befelé, s engedje, hogy megszólaljon ott belül Krisztus.
Ki fog mondani néhány szót, melyeknek páratlan erejük lesz életünkben,
gyászunkban, halálunkban.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131102/05b1610a/attachment.html