[Grem] Bhután (még 1x)

[Emoke Greschik]

K. Lista! Nagyon érdekesnek találtam a Weinzierl Tamás által listásított
Bhután cikket. Kiemeltem a számomra lényegesnek tűnő részeket, hátha ez
megkönnyíti az átfutást. Jó országnak tűnik, távolról mindenképpen! E/M
***Ahol GDP helyett boldogságot mérnek*

 Napi 250 dollárt kell fizetniük ar turistáknak, ami az egyik legdrágább
úti céllá teszi Bhutánt. Ha viszont az utazónak sikerült túlélnie a
leszállást a világ *egyik legveszélyesebb repülőterén*, kivételes élményben
lehet része. Bhutánban jártunk, ahol *mindenhol boldog arcokat* látni, ahol
őrzik a hagyományokat és a természetet, és ahol a király állt a
demokratizálás élére.

Bhután - a helyiek nyelvén Druk Jul, azaz a mennydörgő sárkány országa a
Himalája utolsó buddhista állama: Ladakhot 1842-ben megfosztották
önállóságától, majd Indiához csatolták, Tibetet 1950-ben Kína szállta meg,
a szomszédos Szikkim Királyságot pedig 1975-ben India kebelezte be. A *fél
magyarországnyi állam *két nagyhatalom, Kína és India közé ékelődve bújik
meg a hófödte hegycsúcsok között. *A táj mesés: ősi templomok, színesre
pingált házak, az ország háromnegyedét borító, érintetlen erdők*. Talán nem
véletlen, hogy sokan úgy gondolják, *ez a békesség földje,* az utolsó
Shangri-La.

A sebezhető, függetlenségét féltve őrző ország egy különleges kísérletbe
kezdett: a középkorból egyenesen *a harmadik évezredbe igyekszik átugorni a
nélkül, hogy tradicionális értékei sérülnének.* Úgy gondolják, hogy kicsiny
méretük, csekély gazdasági erejük és a katonai erő hiánya okán a sajátos
kultúrájuk az egyetlen tényező, amely identitásukat megőrizheti. *Több mint
ezer évig elképesztő elszigeteltségben éltek* - nemcsak földrajzi
elhelyezkedésük okán, hanem politikai döntés következtében is. Az 1960-as
évekig nem voltak aszfaltozott utak, elektromos és telefonhálózat,
gépjárművek vagy postaszolgáltat sem. Az ország *egyetlen országút*ján még
ma is három napba telik eljutni az ország keleti végéből a nyugatiig, pedig
légvonalban csak 250 kilométer a távolság.

Az ország modern kori történelme az eddigi öt király nevéhez fűződik,
Amikor Dzsigme Szingje Vangcsuk *király 1972-ben megörökölte a trónt,* e*gy
végtelenül elmaradott országot kapott - szegénységben, írástudatlanságban,
csecsemőhalandóságban a világ egyik legrosszabb bizonyítványú országá*t. A
lakosság 70 százaléka még ma is olyan kis településen él, ahonnan órákig
kell gyalogolni a legközelebbi autóútig.

*Mi fán terem a boldogság?*

A király egyszerre tűzte ki célul az ország modernizálását és az ősi
értékek megőrzését. *A világ többi országában használatos GDP-mérőszám
helyett megalkotta a bruttó nemzeti boldogság kifejezést. Ez négy pilléren
nyugszik: fenntartható fejlődés, környezetvédelem, a kultúra megőrzése és
felelős kormányzás. A fejlesztési projekteket, új törvényeket a Bruttó
Nemzeti Boldogság Bizottsága hagyja jóvá. Ha úgy ítélik meg, hogy azok
felborítják a vallási értékek, környezetvédelem, család, stb. egyensúlyát,
a fejlesztéseket leállítják, illetve módosítják.*

Eric Weiner A boldog zarándok című könyvében van egy jó hasonlat a GDP-ről.
"Az egész olyan, mintha számon tartanánk ugyan a kalóriabevitelünket, de
csöppet sem törődnénk azzal, miféle forrásból szerezzük be. Teljes kiőrlésű
gabona, disznózsír vagy éppen patkányméreg: egyre megy. A kalória az
kalória. *A GDP nem tartja számon (...) a költészetünk szépségét, a
házasságaink erősségét vagy nyilvános vitáink színvonalát. A GDP mindent
mér (...)  kivéve azt, amiért érdemes élni*." A bruttó nemzeti boldogság
mutató bevezetésével a bhutániak azt ismerték fel, hogy * a vagyonnak
korlátozó hatása is lehet az emberi lélekre*. Szeretnék elérni, hogy az
ember tudja, hol a határ, tudja, mennyi elég.

Mindez nem üres lózung. Az ország a University of Leicester kutatóinak
2006-os felmérése szerint
<http://www.businessweek.com/stories/2006-10-11/rating-countries-for-the-happiness-factorbusinessweek-business-news-stock-market-and-financial-advice>a
világ 8. legboldogabb országának bizonyult, és mindez saját
tapasztalatainkkal is egybecsengett. Bárkit kérdeztünk országjárásunk
során, * senkit sem hallottunk panaszkodni, siránkozni.* A bhutániak *nem
azt nézik, mijük nincs, hanem hogy mi minden van*, aminek örülhetnek.
Nagyon *szeretik a királyukat, bíznak benne*, és úgy vélik, az ország
vezetése mindent megtesz az ország fejlődéséért.

Mielőtt még valaki legyintene, hogy csak azért boldogok, mert nem láttak
még nyugati gazdagságot, ez nem igaz. Egyrészt *a tévé és az internet már
minden kis faluban elérhető, így pontosan látják ők is, hogyan élünk mi a
világ gazdagabbik felén.* Másrészt, egyetem nem lévén, számos fiatal kap
állami ösztöndíjat, hogy nyugati felsőoktatási intézményekben tanulhasson,
és ők szinte kivétel nélkül mind hazatérnek. Megtapasztalják a nyugati
kultúrát, világot, mégis jobbnak látják az otthoni, a mi szemünkkel
szegényes körülményeket.

Amit beszélgetéseim során mindenki kiemelt, az az, hogy milyen nyugodt
dolog *egy bűnözésmentes ország*ban élni. *A közbiztonság tényleg irigylése
méltó, egy pillanatig nem kellett aggódnunk az értékeinkért.* Jellemző,
hogy a Lonely Planet útikönyv Veszélyek fejezete - amely máshol oldalakon
keresztül sorolja, mire kell vigyázni - a bhutáni kiadásban mindössze négy
pontot tudott kipréselni:
1. Éjjel esetleg ugatnak a kutyák
2. A hegyi utak kanyargósak
3. Magas hegyeken szédülhet az utazó
4. Az időjárás szeszélyes lehet

Az évezredes elszigeteltség, a kis népsűrűség, az ország
megközelíthetetlensége és a természet hagyományos tisztelete egy egészen
egyedülálló, természeti "bemutatóországot" eredményezett, hiszen mind
növényzetből, mind az állatvilágból fantasztikus a gazdagság. Az állam
eltökélt szándéka, hogy az ország minimum 60 százaléka érintetlen erdő
maradjon - jelenleg ez az arány 72 százalék.
*A hagyományok védelme* az építészetben is nyilvánvaló, hiszen *minden ház
ugyanolyan tradicionális stílusban épül, még a modern bankszékházak,
benzinkutak is*. *Templom- és erődépítéskor pedig a mai napig nem
használnak tervrajzot*, az építést egy szellemi vezető irányítja.

 Meglepőnek tűnhet, de a televízióra vonatkozó tilalmat csak 1999-ben
oldották fel, bár *a globális egyencsatornák* (például a Fashion TV) és az
erőszakos műsorok *a mai napig tiltólistán* vannak. A kábeltévét az 1998-as
foci-világbajnokságnak köszönheti az ország, akkor ugyanis olyan elképesztő
érdeklődés mutatkozott hirtelen a televízió iránt, hogy a király
óriáskivetítőt állíttatott a fővárosi stadionba, majd a következő évben -
megünneplendő megkoronázásának 25. évfordulóját - országszerte kiépítette a
tévéhálózatot. Az 1998-as fociőrületet az ország első és eddig egyetlen
nemzetközileg is ismert rendezője, Khyentse Norbu filmesítette meg The Cup
című filmjében, amelyet 2000-ben Oscarra is jelöltek az idegen nyelvű
filmek kategóriájában, és amelyet hazánkban Isteni játék címen forgalmaznak.

*Mobilhálózat elvétve van,* de magyar szolgáltatóval amúgy sincs
roamingmegállapodás, így mobilt én sem tudtam használni. Az internetet
2003-ban vezették be, ez viszont nincs korlátozva, és meglepően gyors
letöltési sebességekkel találkoztunk.

A király intézkedéseinek köszönhetően hatalmas fejlődés következett
be: *1982-ről
2008-ra 10 százalékról 60 százalékra nőtt az írni-olvasni tudók aránya.
Korábban csak a kolostorokban volt lehetőség tanulni*, ma már minden
megyében van iskola, és mind az oktatás, mind a tankönyvek ingyenesek.
Egyetemmel még nincs ellátva az ország, de *a kiváló tanulók állami
ösztöndíjat kapnak,* így sokan Indiában, a legjobbak pedig Angliában
tanulhatnak. *A lakosság várható élettartama 43 évről 66-ra a
növekedett,*és míg ezer újszülöttből korábban 163 halt meg, ma már
csak negyven.

 *A király demokráciát akart, a népe nem*

A változások legmeghökkentőbb eleme *a demokrácia bevezetése - méghozzá a
király kezdeményezésére*. A közkedvelt uralkodó önként lemondott a trónról,
és 2006-ban átadta a koronát a fiának, Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuknak,
ő viszont már *egy alkotmányos monarchia feje *lett. Megalakult *az ország
első demokratikus kormánya*, furcsa módon azonban a lakosság nem örült
ennek, ők ugyanis nagy becsben tartják a királyukat. Úgy vélik, *hatalmas
jótett a részéről, hogy iskolákba és utakba fektette vagyonát*, ahelyett,
hogy palotákra vagy saját célokra költötte volna. A demokráciáról azt
gondolják, hogy az csak káoszhoz vezet, mint a szomszédos Indiában vagy
Nepálban. A király ugyanakkor azért szorgalmazta a monarchia átalakítását,
hogy ne kerülhessen majd egyszer egy gonosz vagy alkalmatlan uralkodó
kezébe a hatalom.

 A nép ellenállását látva, a király meglátogatta az ország mind a 20
megyéjét - legtöbbjét csak lóháton vagy gyalog lehet elérni -, és ott
egyesével elmagyarázta a területi képviselőknek és alattvalóinak, hogy mi
is az a demokrácia, hogyan működik, és mire jó. A szó szerint szemtől
szembe zajló *"nemzeti konzultáció" után lezajlottak az első választások*,
és *ma már a királynak papíron semmi hatalma nincs*. Ezzel együtt a
jelenlegi király is olyan elképesztően népszerű, hogy minden tanácsát
megfogadják.

*Egy szégyenfolt Bhutánban is akad: a nepáliak helyzete.* A hindu
vallású *etnikai
kisebbség a lakosság egynegyedét* teszi ki. Az egyre növekvő nepáli
bevándorlást a király először az állampolgári törvényekkel igyekezett
gátolni, majd szigorú buddhista (például öltözködési) előírásokkal
nehezítették a hinduk életét. Sokan közülük menekülttáborokba vándoroltak,
és helyzetük a mai napig nem rendeződött megnyugtatóan.

 És ha a mesebeli táj, a több évszázados kultúra, vagy a különleges
reformkísérlet nem lenne elég, akadnak *egyéb furcsaságok is*. *A férfiak
például szoknyában (ghó) járnak, amely minden középületben, templomban,
iskolában kötelező**.* A szerzetesek vörös ruhájához pedig remekül passzol *a
bételrágástól piros fogazatu*k. Országszerte nagy tiszteletnek örvend a 16.
században élt Drukpa Künli láma, azaz az Isteni Őrült, aki hol démonokat
ölt, hol pedig ifjú lányoknak hozta el a megvilágosodás élményét a "tüzes
istennyila" segítségével. *A mai napig számtalan lakóházat díszít az ő
jele, a színesre festett hatalmas fallosz, amely itt nem termékenységi
szimbólum, hanem a rossz szellemeket hivatott távol tartani.*

*Kevés turista jut el oda*

A turizmus mind nagyobb szerepet kap, bár az ottjártamkor napi 200 dolláros
(2012. január 1-jétől 250 dolláros) látogatási adó távol tartja a közeli
Nepált lerohanó hátizsákos tömegeket. Ez *Bhutánt a világ egyik legdrágább
turistacélpontjá*vá avanzsálja, ugyanakkor a kevés látogató minimális
hatással van a természetre és a helyi kultúrára. *A turisták számát
adminisztratív úton nem korlátozzák, a limitet csak a borsos árú
belépő*jelenti. Ez azonban
*egy "all-inclusive" ár*, azaz *magába foglalja a kinti szolgáltatásokat:
szállást, ételt, programokat, idegenvezetőt, túravezetőt, hordárokat, stb*.
Egyénileg is lehet utazni, de kizárólag kinti utazási irodával egyeztetett
és előre kifizetett útiterv alapján, ilyenkor viszont van még egy napi 40
dolláros felár is. A programot kívánságunk szerint előre összeállíthatjuk,
lehet benne a hegymászástól a raftingig bármi, ezekhez az eszközöket, a
felszerelést is biztosítják. De fontos tudni, hogy a program véglegesítése
után attól nem lehet eltérni, mert a helyiek a szerint foglalják le a
szállásokat, idegenvezetőket, programokat, stb., és mivel a
turistainfrastruktúra nagyon szűkös, improvizálásnak nincs helye.

A belépőn kívül a megközelítés is némi határt szab az utazóknak. 1974-ben
engedélyezték először a turisták látogatását, és 1983-tól van légi járat.
Az ország egyetlen repülőterére, Paróba, kizárólag a nemzeti légitársaság,
a Druk Air nyolc speciálisan kiképzett pilótája repülhet be, és csak akkor,
ha jók a látási viszonyok - műszerekre ugyanis itt nem lehet hagyatkozni a
rövid kifutópálya és a környező hegyek miatt. Paro repülőtere a világ tíz
legnehezebb leszállópályája között szerepel, ugyanakkor a
Kathmandu-Paro-járat egyben a legszebb menetrendszerinti repülőút, amelyről
megcsodálható a Himalája. Az első évben, 1974-ben mindössze 287 turista
érkezett - 2010-re ez a szám már 40 ezerre nőtt. Csak
összehasonlításképpen: Nepálban évente félmillió látogató fordul meg.

Mit lehet csinálni Bhutánban? Az ország megismerésére *a legjobbak a
gyalogtúrák*. Sétáltunk hegyről hegyre, faluról falura, és meglátogattunk
számos kolostort, ősi palotákat, évszázados falvakat. A bhutáni utazások
fénypontja *egy-egy fesztivál*, amelyből minden kolostor évente rendez
egyet. Ezek közül a leglátványosabb a fővárosi, a Thimpu kolostorfesztivál
- mi is ezt látogattuk meg. Erről, illetve a bhutáni körutazás állomásairól
a következő részben lesz szó.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130518/5215fa52/attachment-0001.html