<div dir="ltr"><h1 align="justify"><font>K. Lista! Nagyon érdekesnek találtam a Weinzierl Tamás által listásított Bhután cikket. Kiemeltem a számomra lényegesnek tűnő részeket, hátha ez megkönnyíti az átfutást. Jó országnak tűnik, távolról mindenképpen! E/M<br>
</font></h1><h1 align="justify"><b><font color="black" face="Times New Roman" size="6"><span style="font-size:24pt"></span></font></b></h1><h1 align="justify"><b><font color="black" face="Times New Roman" size="6"><span style="font-size:24pt">Ahol GDP
helyett boldogságot mérnek</span></font></b></h1>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"> </span></font><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Napi 250 dollárt kell fizetniük ar
turistáknak, ami az egyik legdrágább úti céllá teszi Bhutánt. Ha viszont az
utazónak sikerült túlélnie a leszállást a világ <u><b>egyik legveszélyesebb
repülőterén</b></u>, kivételes élményben lehet része. Bhutánban jártunk, ahol <u><b>mindenhol
boldog arcokat</b></u> látni, ahol őrzik a hagyományokat és a természetet, és ahol a
király állt a demokratizálás élére.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Bhután - a
helyiek nyelvén Druk Jul, azaz a mennydörgő sárkány országa a Himalája utolsó
buddhista állama: Ladakhot 1842-ben megfosztották önállóságától, majd Indiához
csatolták, Tibetet 1950-ben Kína szállta meg, a szomszédos Szikkim Királyságot
pedig 1975-ben India kebelezte be. A <u><b>fél magyarországnyi állam </b></u>két nagyhatalom,
Kína és India közé ékelődve bújik meg a hófödte hegycsúcsok között. <u><b>A táj mesés:
ősi templomok, színesre pingált házak, az ország háromnegyedét borító,
érintetlen erdők</b></u>. Talán nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják, <u><b>ez a békesség
földje,</b></u> az utolsó Shangri-La.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A sebezhető,
függetlenségét féltve őrző ország egy különleges kísérletbe kezdett: a
középkorból egyenesen <u><b>a harmadik évezredbe igyekszik átugorni a nélkül, hogy
tradicionális értékei sérülnének.</b></u> Úgy gondolják, hogy kicsiny méretük, csekély
gazdasági erejük és a katonai erő hiánya okán a sajátos kultúrájuk az egyetlen
tényező, amely identitásukat megőrizheti. <u><b>Több mint ezer évig elképesztő
elszigeteltségben éltek</b></u> - nemcsak földrajzi elhelyezkedésük okán, hanem
politikai döntés következtében is. Az 1960-as évekig nem voltak aszfaltozott
utak, elektromos és telefonhálózat, gépjárművek vagy postaszolgáltat sem. Az
ország <u><b>egyetlen országút</b></u>ján még ma is három napba telik eljutni az ország keleti
végéből a nyugatiig, pedig légvonalban csak 250 kilométer a
távolság. </span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Az ország
modern kori történelme az eddigi öt király nevéhez fűződik, Amikor Dzsigme
Szingje Vangcsuk <u><b>király 1972-ben megörökölte a trónt,</b></u> e<u><b>gy végtelenül elmaradott
országot kapott - szegénységben, írástudatlanságban, csecsemőhalandóságban a
világ egyik legrosszabb bizonyítványú országá</b></u>t. A lakosság 70 százaléka még ma
is olyan kis településen él, ahonnan órákig kell gyalogolni a legközelebbi
autóútig.</span></font></p>
<p align="justify"><b><b><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Mi fán terem
a boldogság?</span></font></b></b><font color="black"><span style></span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A király
egyszerre tűzte ki célul az ország modernizálását és az ősi értékek megőrzését.
</span></font><b><font color="black" size="5"><span style="font-size:16pt;font-weight:bold">A világ többi
országában használatos GDP-mérőszám helyett megalkotta <u>a bruttó nemzeti
boldogság kifejezés</u>t. Ez <u>négy pilléren nyugszik: fenntartható fejlődés,
környezetvédelem, a kultúra megőrzése és felelős kormányzás</u>. A fejlesztési
projekteket, új törvényeket <u>a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottsága</u> hagyja jóvá.
<u>Ha úgy ítélik meg, hogy azok felborítják a vallási értékek, környezetvédelem,
család, stb. egyensúlyát, a fejlesztéseket leállítják, illetve
módosítják</u>.</span></font></b></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Eric Weiner A
boldog zarándok című könyvében van </span></font><font color="black" size="5"><span style="font-size:16pt">egy jó hasonlat a GDP-ről. "Az egész
olyan, mintha számon tartanánk ugyan a kalóriabevitelünket, de csöppet sem
törődnénk azzal, miféle forrásból szerezzük be. Teljes kiőrlésű gabona,
disznózsír vagy éppen patkányméreg: egyre megy. A kalória az kalória. <u><b>A GDP nem
tartja számon (...) a költészetünk szépségét, a házasságaink erősségét vagy
nyilvános vitáink színvonalát. A GDP mindent mér (...) kivéve azt, amiért
érdemes élni</b></u>." </span></font><font color="black"><span style>A
bruttó nemzeti boldogság mutató bevezetésével a bhutániak azt ismerték fel, hogy <u><b>
a vagyonnak korlátozó hatása is lehet az emberi lélekre</b></u>. Szeretnék elérni, hogy
az ember tudja, hol a határ, tudja, mennyi elég.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Mindez nem
üres lózung. Az ország a University of Leicester kutatóinak 2006-os<span> </span><a href="http://www.businessweek.com/stories/2006-10-11/rating-countries-for-the-happiness-factorbusinessweek-business-news-stock-market-and-financial-advice" target="_blank">felmérése
szerint </a>a világ 8. legboldogabb országának bizonyult, és mindez saját
tapasztalatainkkal is egybecsengett. Bárkit kérdeztünk országjárásunk során, <u><b>
senkit sem hallottunk panaszkodni, siránkozni.</b></u> A bhutániak <u><b>nem azt nézik, mijük
nincs, hanem hogy mi minden van</b></u>, aminek örülhetnek. Nagyon <u><b>szeretik a
királyukat, bíznak benne</b></u>, és úgy vélik, az ország vezetése mindent megtesz az
ország fejlődéséért.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Mielőtt még
valaki legyintene, hogy csak azért boldogok, mert nem láttak még nyugati
gazdagságot, ez nem igaz. Egyrészt <u><b>a tévé és az internet már minden kis faluban
elérhető, így pontosan látják ők is, hogyan élünk mi a világ gazdagabbik felén.</b></u>
Másrészt, egyetem nem lévén, számos fiatal kap állami ösztöndíjat, hogy nyugati
felsőoktatási intézményekben tanulhasson, és ők szinte kivétel nélkül mind
hazatérnek. Megtapasztalják a nyugati kultúrát, világot, mégis jobbnak látják az
otthoni, a mi szemünkkel szegényes körülményeket.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Amit
beszélgetéseim során mindenki kiemelt, az az, hogy milyen nyugodt dolog <u><b>egy
bűnözésmentes ország</b></u>ban élni. <u><b>A közbiztonság tényleg irigylése méltó, egy
pillanatig nem kellett aggódnunk az értékeinkért.</b></u> Jellemző, hogy a Lonely Planet
útikönyv Veszélyek fejezete - amely máshol oldalakon keresztül sorolja, mire
kell vigyázni - a bhutáni kiadásban mindössze négy pontot tudott
kipréselni:<br>1. Éjjel esetleg ugatnak a kutyák<br>2. A hegyi utak
kanyargósak<br>3. Magas hegyeken szédülhet az utazó<br>4. Az időjárás szeszélyes
lehet</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Az évezredes
elszigeteltség, a kis népsűrűség, az ország megközelíthetetlensége és a
természet hagyományos tisztelete egy egészen egyedülálló, természeti
"bemutatóországot" eredményezett, hiszen mind növényzetből, mind az
állatvilágból fantasztikus a gazdagság. Az állam eltökélt szándéka, hogy az
ország minimum 60 százaléka érintetlen erdő maradjon - jelenleg ez az arány 72
százalék.<br><u><b>A hagyományok védelme</b></u> az építészetben is nyilvánvaló, hiszen <u><b>minden
ház ugyanolyan tradicionális stílusban épül, még a modern bankszékházak,
benzinkutak is</b></u>. <u><b>Templom- és erődépítéskor pedig a mai napig nem használnak
tervrajzot</b></u>, az építést egy szellemi vezető
irányítja.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"> </span></font><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Meglepőnek tűnhet, de a televízióra
vonatkozó tilalmat csak 1999-ben oldották fel, bár <u><b>a globális egyencsatornák</b></u>
(például a Fashion TV) és az erőszakos műsorok <u><b>a mai napig tiltólistán</b></u> vannak. A
kábeltévét az 1998-as foci-világbajnokságnak köszönheti az ország, akkor ugyanis
olyan elképesztő érdeklődés mutatkozott hirtelen a televízió iránt, hogy a
király óriáskivetítőt állíttatott a fővárosi stadionba, majd a következő évben -
megünneplendő megkoronázásának 25. évfordulóját - országszerte kiépítette a
tévéhálózatot. Az 1998-as fociőrületet az ország első és eddig egyetlen
nemzetközileg is ismert rendezője, Khyentse Norbu filmesítette meg The Cup című
filmjében, amelyet 2000-ben Oscarra is jelöltek az idegen nyelvű filmek
kategóriájában, és amelyet hazánkban Isteni játék címen
forgalmaznak.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"><u><b>Mobilhálózat
elvétve van,</b></u> de magyar szolgáltatóval amúgy sincs roamingmegállapodás, így
mobilt én sem tudtam használni. Az internetet 2003-ban vezették be, ez viszont
nincs korlátozva, és meglepően gyors letöltési sebességekkel
találkoztunk.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A király
intézkedéseinek köszönhetően hatalmas fejlődés következett be: <u><b>1982-ről 2008-ra
10 százalékról 60 százalékra nőtt az írni-olvasni tudók aránya. Korábban csak a
kolostorokban volt lehetőség tanulni</b></u>, ma már minden megyében van iskola, és mind
az oktatás, mind a tankönyvek ingyenesek. Egyetemmel még nincs ellátva az
ország, de <u><b>a kiváló tanulók állami ösztöndíjat kapnak,</b></u> így sokan Indiában, a
legjobbak pedig Angliában tanulhatnak. <u><b>A lakosság várható élettartama 43 évről
66-ra a növekedett,</b></u> és míg ezer újszülöttből korábban 163 halt meg, ma már csak
negyven.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"> </span></font><b><b><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A király demokráciát akart, a népe
nem</span></font></b></b><font color="black"><span style></span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A változások
legmeghökkentőbb eleme <u><b>a demokrácia bevezetése - méghozzá a király
kezdeményezésére</b></u>. A közkedvelt uralkodó önként lemondott a trónról, és 2006-ban
átadta a koronát a fiának, Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuknak, ő viszont már <u><b>egy
alkotmányos monarchia feje </b></u>lett. Megalakult <u><b>az ország első demokratikus
kormánya</b></u>, furcsa módon azonban a lakosság nem örült ennek, ők ugyanis nagy
becsben tartják a királyukat. Úgy vélik, <u><b>hatalmas jótett a részéről, hogy
iskolákba és utakba fektette vagyonát</b></u>, ahelyett, hogy palotákra vagy saját
célokra költötte volna. A demokráciáról azt gondolják, hogy az csak káoszhoz
vezet, mint a szomszédos Indiában vagy Nepálban. A király ugyanakkor azért
szorgalmazta a monarchia átalakítását, hogy ne kerülhessen majd egyszer egy
gonosz vagy alkalmatlan uralkodó kezébe a hatalom.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"> </span></font><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A nép ellenállását látva, a király
meglátogatta az ország mind a 20 megyéjét - legtöbbjét csak lóháton vagy gyalog
lehet elérni -, és ott egyesével elmagyarázta a területi képviselőknek és
alattvalóinak, hogy mi is az a demokrácia, hogyan működik, és mire jó. A szó
szerint szemtől szembe zajló <u><b>"nemzeti konzultáció" után lezajlottak az első
választások</b></u>, és <u><b>ma már a királynak papíron semmi hatalma nincs</b></u>. Ezzel együtt a
jelenlegi király is olyan elképesztően népszerű, hogy minden tanácsát
megfogadják.</span></font></p>
<div align="justify">
<table style="width:100%;background:none repeat scroll 0% 0% rgb(215,227,245)" bgcolor="#d7e3f5" border="1" cellpadding="0" cellspacing="1" width="100%">
<tbody>
<tr>
<td style="padding:0.75pt">
<p><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"><u><b>Egy
szégyenfolt Bhutánban is akad: a nepáliak helyzete.</b></u> A hindu vallású
<u><b>etnikai kisebbség a lakosság egynegyedét</b></u> teszi ki. Az egyre növekvő nepáli
bevándorlást a király először az állampolgári törvényekkel igyekezett
gátolni, majd szigorú buddhista (például öltözködési) előírásokkal
nehezítették a hinduk életét. Sokan közülük menekülttáborokba vándoroltak,
és helyzetük a mai napig nem rendeződött
megnyugtatóan.</span></font></p></td></tr></tbody></table></div>
<p style="margin-bottom:13.5pt" class="" align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"> </span></font><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">És ha a mesebeli táj, a több évszázados
kultúra, vagy a különleges reformkísérlet nem lenne elég, akadnak <u><b>egyéb
furcsaságok is</b></u>. <b>A férfiak például szoknyában (ghó) járnak, amely minden
középületben, templomban, iskolában kötelező</b><u><b>.</b></u> A szerzetesek vörös ruhájához
pedig remekül passzol <b>a bételrágástól piros fogazatu</b>k. Országszerte nagy
tiszteletnek örvend a 16. században élt Drukpa Künli láma, azaz az Isteni Őrült,
aki hol démonokat ölt, hol pedig ifjú lányoknak hozta el a megvilágosodás
élményét a "tüzes istennyila" segítségével. <b>A mai napig számtalan lakóházat
díszít az ő jele, a színesre festett hatalmas fallosz, amely itt nem
termékenységi szimbólum, hanem a rossz szellemeket hivatott távol
tartani.</b></span></font></p>
<p align="justify"><b><b><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Kevés turista
jut el oda</span></font></b></b><font color="black"><span style></span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A turizmus
mind nagyobb szerepet kap, bár az ottjártamkor napi 200 dolláros (2012. január
1-jétől 250 dolláros) látogatási adó távol tartja a közeli Nepált lerohanó
hátizsákos tömegeket. Ez <u><b>Bhutánt a világ egyik legdrágább turistacélpontjá</b></u>vá
avanzsálja, ugyanakkor a kevés látogató minimális hatással van a természetre és
a helyi kultúrára. <u><b>A turisták számát adminisztratív úton nem korlátozzák, a
limitet csak a borsos árú belépő</b></u> jelenti. Ez azonban <u><b>egy "all-inclusive" ár</b></u>,
azaz <u><b>magába foglalja a kinti szolgáltatásokat: szállást, ételt, programokat,
idegenvezetőt, túravezetőt, hordárokat, stb</b></u>. Egyénileg is lehet utazni, de
kizárólag kinti utazási irodával egyeztetett és előre kifizetett útiterv
alapján, ilyenkor viszont van még egy napi 40 dolláros felár is. A programot
kívánságunk szerint előre összeállíthatjuk, lehet benne a hegymászástól a
raftingig bármi, ezekhez az eszközöket, a felszerelést is biztosítják. De fontos
tudni, hogy a program véglegesítése után attól nem lehet eltérni, mert a helyiek
a szerint foglalják le a szállásokat, idegenvezetőket, programokat, stb., és
mivel a turistainfrastruktúra nagyon szűkös, improvizálásnak nincs
helye.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A belépőn
kívül a megközelítés is némi határt szab az utazóknak. 1974-ben engedélyezték
először a turisták látogatását, és 1983-tól van légi járat. Az ország egyetlen
repülőterére, Paróba, kizárólag a nemzeti légitársaság, a Druk Air nyolc
speciálisan kiképzett pilótája repülhet be, és csak akkor, ha jók a látási
viszonyok - műszerekre ugyanis itt nem lehet hagyatkozni a rövid kifutópálya és
a környező hegyek miatt. Paro repülőtere a világ tíz legnehezebb leszállópályája
között szerepel, ugyanakkor a Kathmandu-Paro-járat egyben a legszebb
menetrendszerinti repülőút, amelyről megcsodálható a Himalája. Az első évben,
1974-ben mindössze 287 turista érkezett - 2010-re ez a szám már 40 ezerre nőtt.
Csak összehasonlításképpen: Nepálban évente félmillió látogató fordul
meg.</span></font></p>
<p align="justify"><font color="black" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Mit lehet
csinálni Bhutánban? Az ország megismerésére <u><b>a legjobbak a gyalogtúrák</b></u>. Sétáltunk
hegyről hegyre, faluról falura, és meglátogattunk számos kolostort, ősi
palotákat, évszázados falvakat. A bhutáni utazások fénypontja <u><b>egy-egy fesztivál</b></u>,
amelyből minden kolostor évente rendez egyet. Ezek közül a leglátványosabb a
fővárosi, a Thimpu kolostorfesztivál - mi is ezt látogattuk meg. Erről, illetve
a bhutáni körutazás állomásairól a következő részben lesz
szó.</span></font></p>
<font face="Arial"><span style="font-family:Arial;font-size:10pt"><br></span></font></div>