[Grem] Bhután (még 1x)

2013. Május. 18., Szo, 13:24:51 CEST

csakugyan szép leirás, nem bántó marketing, és teljesseéggel korszerű,
az Ingelhart által bevezetett poszt-materialista szellemben fogant,
amit a GDP-ről és ennek torzszülött, káors voltáról és szemléletéről
ír... .)))    -m-

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> írta, 2013.05.18.:
> K. Lista! Nagyon érdekesnek találtam a Weinzierl Tamás által listásított
> Bhután cikket. Kiemeltem a számomra lényegesnek tűnő részeket, hátha ez
> megkönnyíti az átfutást. Jó országnak tűnik, távolról mindenképpen! E/M
> ***Ahol GDP helyett boldogságot mérnek*
>
>  Napi 250 dollárt kell fizetniük ar turistáknak, ami az egyik legdrágább
> úti céllá teszi Bhutánt. Ha viszont az utazónak sikerült túlélnie a
> leszállást a világ *egyik legveszélyesebb repülőterén*, kivételes élményben
> lehet része. Bhutánban jártunk, ahol *mindenhol boldog arcokat* látni, ahol
> őrzik a hagyományokat és a természetet, és ahol a király állt a
> demokratizálás élére.
>
> Bhután - a helyiek nyelvén Druk Jul, azaz a mennydörgő sárkány országa a
> Himalája utolsó buddhista állama: Ladakhot 1842-ben megfosztották
> önállóságától, majd Indiához csatolták, Tibetet 1950-ben Kína szállta meg,
> a szomszédos Szikkim Királyságot pedig 1975-ben India kebelezte be. A *fél
> magyarországnyi állam *két nagyhatalom, Kína és India közé ékelődve bújik
> meg a hófödte hegycsúcsok között. *A táj mesés: ősi templomok, színesre
> pingált házak, az ország háromnegyedét borító, érintetlen erdők*. Talán nem
> véletlen, hogy sokan úgy gondolják, *ez a békesség földje,* az utolsó
> Shangri-La.
>
> A sebezhető, függetlenségét féltve őrző ország egy különleges kísérletbe
> kezdett: a középkorból egyenesen *a harmadik évezredbe igyekszik átugorni a
> nélkül, hogy tradicionális értékei sérülnének.* Úgy gondolják, hogy kicsiny
> méretük, csekély gazdasági erejük és a katonai erő hiánya okán a sajátos
> kultúrájuk az egyetlen tényező, amely identitásukat megőrizheti. *Több mint
> ezer évig elképesztő elszigeteltségben éltek* - nemcsak földrajzi
> elhelyezkedésük okán, hanem politikai döntés következtében is. Az 1960-as
> évekig nem voltak aszfaltozott utak, elektromos és telefonhálózat,
> gépjárművek vagy postaszolgáltat sem. Az ország *egyetlen országút*ján még
> ma is három napba telik eljutni az ország keleti végéből a nyugatiig, pedig
> légvonalban csak 250 kilométer a távolság.
>
> Az ország modern kori történelme az eddigi öt király nevéhez fűződik,
> Amikor Dzsigme Szingje Vangcsuk *király 1972-ben megörökölte a trónt,* e*gy
> végtelenül elmaradott országot kapott - szegénységben, írástudatlanságban,
> csecsemőhalandóságban a világ egyik legrosszabb bizonyítványú országá*t. A
> lakosság 70 százaléka még ma is olyan kis településen él, ahonnan órákig
> kell gyalogolni a legközelebbi autóútig.
>
> *Mi fán terem a boldogság?*
>
> A király egyszerre tűzte ki célul az ország modernizálását és az ősi
> értékek megőrzését. *A világ többi országában használatos GDP-mérőszám
> helyett megalkotta a bruttó nemzeti boldogság kifejezést. Ez négy pilléren
> nyugszik: fenntartható fejlődés, környezetvédelem, a kultúra megőrzése és
> felelős kormányzás. A fejlesztési projekteket, új törvényeket a Bruttó
> Nemzeti Boldogság Bizottsága hagyja jóvá. Ha úgy ítélik meg, hogy azok
> felborítják a vallási értékek, környezetvédelem, család, stb. egyensúlyát,
> a fejlesztéseket leállítják, illetve módosítják.*
>
> Eric Weiner A boldog zarándok című könyvében van egy jó hasonlat a GDP-ről.
> "Az egész olyan, mintha számon tartanánk ugyan a kalóriabevitelünket, de
> csöppet sem törődnénk azzal, miféle forrásból szerezzük be. Teljes kiőrlésű
> gabona, disznózsír vagy éppen patkányméreg: egyre megy. A kalória az
> kalória. *A GDP nem tartja számon (...) a költészetünk szépségét, a
> házasságaink erősségét vagy nyilvános vitáink színvonalát. A GDP mindent
> mér (...)  kivéve azt, amiért érdemes élni*." A bruttó nemzeti boldogság
> mutató bevezetésével a bhutániak azt ismerték fel, hogy * a vagyonnak
> korlátozó hatása is lehet az emberi lélekre*. Szeretnék elérni, hogy az
> ember tudja, hol a határ, tudja, mennyi elég.
>
> Mindez nem üres lózung. Az ország a University of Leicester kutatóinak
> 2006-os felmérése szerint
> <http://www.businessweek.com/stories/2006-10-11/rating-countries-for-the-happiness-factorbusinessweek-business-news-stock-market-and-financial-advice>a
> világ 8. legboldogabb országának bizonyult, és mindez saját
> tapasztalatainkkal is egybecsengett. Bárkit kérdeztünk országjárásunk
> során, * senkit sem hallottunk panaszkodni, siránkozni.* A bhutániak *nem
> azt nézik, mijük nincs, hanem hogy mi minden van*, aminek örülhetnek.
> Nagyon *szeretik a királyukat, bíznak benne*, és úgy vélik, az ország
> vezetése mindent megtesz az ország fejlődéséért.
>
> Mielőtt még valaki legyintene, hogy csak azért boldogok, mert nem láttak
> még nyugati gazdagságot, ez nem igaz. Egyrészt *a tévé és az internet már
> minden kis faluban elérhető, így pontosan látják ők is, hogyan élünk mi a
> világ gazdagabbik felén.* Másrészt, egyetem nem lévén, számos fiatal kap
> állami ösztöndíjat, hogy nyugati felsőoktatási intézményekben tanulhasson,
> és ők szinte kivétel nélkül mind hazatérnek. Megtapasztalják a nyugati
> kultúrát, világot, mégis jobbnak látják az otthoni, a mi szemünkkel
> szegényes körülményeket.
>
> Amit beszélgetéseim során mindenki kiemelt, az az, hogy milyen nyugodt
> dolog *egy bűnözésmentes ország*ban élni. *A közbiztonság tényleg irigylése
> méltó, egy pillanatig nem kellett aggódnunk az értékeinkért.* Jellemző,
> hogy a Lonely Planet útikönyv Veszélyek fejezete - amely máshol oldalakon
> keresztül sorolja, mire kell vigyázni - a bhutáni kiadásban mindössze négy
> pontot tudott kipréselni:
> 1. Éjjel esetleg ugatnak a kutyák
> 2. A hegyi utak kanyargósak
> 3. Magas hegyeken szédülhet az utazó
> 4. Az időjárás szeszélyes lehet
>
> Az évezredes elszigeteltség, a kis népsűrűség, az ország
> megközelíthetetlensége és a természet hagyományos tisztelete egy egészen
> egyedülálló, természeti "bemutatóországot" eredményezett, hiszen mind
> növényzetből, mind az állatvilágból fantasztikus a gazdagság. Az állam
> eltökélt szándéka, hogy az ország minimum 60 százaléka érintetlen erdő
> maradjon - jelenleg ez az arány 72 százalék.
> *A hagyományok védelme* az építészetben is nyilvánvaló, hiszen *minden ház
> ugyanolyan tradicionális stílusban épül, még a modern bankszékházak,
> benzinkutak is*. *Templom- és erődépítéskor pedig a mai napig nem
> használnak tervrajzot*, az építést egy szellemi vezető irányítja.
>
>  Meglepőnek tűnhet, de a televízióra vonatkozó tilalmat csak 1999-ben
> oldották fel, bár *a globális egyencsatornák* (például a Fashion TV) és az
> erőszakos műsorok *a mai napig tiltólistán* vannak. A kábeltévét az 1998-as
> foci-világbajnokságnak köszönheti az ország, akkor ugyanis olyan elképesztő
> érdeklődés mutatkozott hirtelen a televízió iránt, hogy a király
> óriáskivetítőt állíttatott a fővárosi stadionba, majd a következő évben -
> megünneplendő megkoronázásának 25. évfordulóját - országszerte kiépítette a
> tévéhálózatot. Az 1998-as fociőrületet az ország első és eddig egyetlen
> nemzetközileg is ismert rendezője, Khyentse Norbu filmesítette meg The Cup
> című filmjében, amelyet 2000-ben Oscarra is jelöltek az idegen nyelvű
> filmek kategóriájában, és amelyet hazánkban Isteni játék címen
> forgalmaznak.
>
> *Mobilhálózat elvétve van,* de magyar szolgáltatóval amúgy sincs
> roamingmegállapodás, így mobilt én sem tudtam használni. Az internetet
> 2003-ban vezették be, ez viszont nincs korlátozva, és meglepően gyors
> letöltési sebességekkel találkoztunk.
>
> A király intézkedéseinek köszönhetően hatalmas fejlődés következett
> be: *1982-ről
> 2008-ra 10 százalékról 60 százalékra nőtt az írni-olvasni tudók aránya.
> Korábban csak a kolostorokban volt lehetőség tanulni*, ma már minden
> megyében van iskola, és mind az oktatás, mind a tankönyvek ingyenesek.
> Egyetemmel még nincs ellátva az ország, de *a kiváló tanulók állami
> ösztöndíjat kapnak,* így sokan Indiában, a legjobbak pedig Angliában
> tanulhatnak. *A lakosság várható élettartama 43 évről 66-ra a
> növekedett,*és míg ezer újszülöttből korábban 163 halt meg, ma már
> csak negyven.
>
>  *A király demokráciát akart, a népe nem*
>
> A változások legmeghökkentőbb eleme *a demokrácia bevezetése - méghozzá a
> király kezdeményezésére*. A közkedvelt uralkodó önként lemondott a trónról,
> és 2006-ban átadta a koronát a fiának, Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuknak,
> ő viszont már *egy alkotmányos monarchia feje *lett. Megalakult *az ország
> első demokratikus kormánya*, furcsa módon azonban a lakosság nem örült
> ennek, ők ugyanis nagy becsben tartják a királyukat. Úgy vélik, *hatalmas
> jótett a részéről, hogy iskolákba és utakba fektette vagyonát*, ahelyett,
> hogy palotákra vagy saját célokra költötte volna. A demokráciáról azt
> gondolják, hogy az csak káoszhoz vezet, mint a szomszédos Indiában vagy
> Nepálban. A király ugyanakkor azért szorgalmazta a monarchia átalakítását,
> hogy ne kerülhessen majd egyszer egy gonosz vagy alkalmatlan uralkodó
> kezébe a hatalom.
>
>  A nép ellenállását látva, a király meglátogatta az ország mind a 20
> megyéjét - legtöbbjét csak lóháton vagy gyalog lehet elérni -, és ott
> egyesével elmagyarázta a területi képviselőknek és alattvalóinak, hogy mi
> is az a demokrácia, hogyan működik, és mire jó. A szó szerint szemtől
> szembe zajló *"nemzeti konzultáció" után lezajlottak az első választások*,
> és *ma már a királynak papíron semmi hatalma nincs*. Ezzel együtt a
> jelenlegi király is olyan elképesztően népszerű, hogy minden tanácsát
> megfogadják.
>
> *Egy szégyenfolt Bhutánban is akad: a nepáliak helyzete.* A hindu
> vallású *etnikai
> kisebbség a lakosság egynegyedét* teszi ki. Az egyre növekvő nepáli
> bevándorlást a király először az állampolgári törvényekkel igyekezett
> gátolni, majd szigorú buddhista (például öltözködési) előírásokkal
> nehezítették a hinduk életét. Sokan közülük menekülttáborokba vándoroltak,
> és helyzetük a mai napig nem rendeződött megnyugtatóan.
>
>  És ha a mesebeli táj, a több évszázados kultúra, vagy a különleges
> reformkísérlet nem lenne elég, akadnak *egyéb furcsaságok is*. *A férfiak
> például szoknyában (ghó) járnak, amely minden középületben, templomban,
> iskolában kötelező**.* A szerzetesek vörös ruhájához pedig remekül passzol
> *a
> bételrágástól piros fogazatu*k. Országszerte nagy tiszteletnek örvend a 16.
> században élt Drukpa Künli láma, azaz az Isteni Őrült, aki hol démonokat
> ölt, hol pedig ifjú lányoknak hozta el a megvilágosodás élményét a "tüzes
> istennyila" segítségével. *A mai napig számtalan lakóházat díszít az ő
> jele, a színesre festett hatalmas fallosz, amely itt nem termékenységi
> szimbólum, hanem a rossz szellemeket hivatott távol tartani.*
>
> *Kevés turista jut el oda*
>
> A turizmus mind nagyobb szerepet kap, bár az ottjártamkor napi 200 dolláros
> (2012. január 1-jétől 250 dolláros) látogatási adó távol tartja a közeli
> Nepált lerohanó hátizsákos tömegeket. Ez *Bhutánt a világ egyik legdrágább
> turistacélpontjá*vá avanzsálja, ugyanakkor a kevés látogató minimális
> hatással van a természetre és a helyi kultúrára. *A turisták számát
> adminisztratív úton nem korlátozzák, a limitet csak a borsos árú
> belépő*jelenti. Ez azonban
> *egy "all-inclusive" ár*, azaz *magába foglalja a kinti szolgáltatásokat:
> szállást, ételt, programokat, idegenvezetőt, túravezetőt, hordárokat, stb*.
> Egyénileg is lehet utazni, de kizárólag kinti utazási irodával egyeztetett
> és előre kifizetett útiterv alapján, ilyenkor viszont van még egy napi 40
> dolláros felár is. A programot kívánságunk szerint előre összeállíthatjuk,
> lehet benne a hegymászástól a raftingig bármi, ezekhez az eszközöket, a
> felszerelést is biztosítják. De fontos tudni, hogy a program véglegesítése
> után attól nem lehet eltérni, mert a helyiek a szerint foglalják le a
> szállásokat, idegenvezetőket, programokat, stb., és mivel a
> turistainfrastruktúra nagyon szűkös, improvizálásnak nincs helye.
>
> A belépőn kívül a megközelítés is némi határt szab az utazóknak. 1974-ben
> engedélyezték először a turisták látogatását, és 1983-tól van légi járat.
> Az ország egyetlen repülőterére, Paróba, kizárólag a nemzeti légitársaság,
> a Druk Air nyolc speciálisan kiképzett pilótája repülhet be, és csak akkor,
> ha jók a látási viszonyok - műszerekre ugyanis itt nem lehet hagyatkozni a
> rövid kifutópálya és a környező hegyek miatt. Paro repülőtere a világ tíz
> legnehezebb leszállópályája között szerepel, ugyanakkor a
> Kathmandu-Paro-járat egyben a legszebb menetrendszerinti repülőút, amelyről
> megcsodálható a Himalája. Az első évben, 1974-ben mindössze 287 turista
> érkezett - 2010-re ez a szám már 40 ezerre nőtt. Csak
> összehasonlításképpen: Nepálban évente félmillió látogató fordul meg.
>
> Mit lehet csinálni Bhutánban? Az ország megismerésére *a legjobbak a
> gyalogtúrák*. Sétáltunk hegyről hegyre, faluról falura, és meglátogattunk
> számos kolostort, ősi palotákat, évszázados falvakat. A bhutáni utazások
> fénypontja *egy-egy fesztivál*, amelyből minden kolostor évente rendez
> egyet. Ezek közül a leglátványosabb a fővárosi, a Thimpu kolostorfesztivál
> - mi is ezt látogattuk meg. Erről, illetve a bhutáni körutazás állomásairól
> a következő részben lesz szó.
>