[Grem] mai evangélium, elmélkedés, ima

[Emoke Greschik]

  2013. március 17. - Nagyböjt 5. vasárnapja

  Abban az  időben:  Jézus  kiment  az Olajfák  hegyére.  Kora  reggel  újra
  megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és
  tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért
  asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
  "Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a
  törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
  kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az
  ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre
  fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  "Az vesse  rá az  első követ,  aki
  közületek bűn nélkül  van!" Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
  Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s
  csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
  Jézus  fölegyenesedett  és  megszólította:  "Asszony,  hol  vannak,   akik
  vádoltak téged? Senki sem ítélt el?"  "Senki, Uram" - felelte az  asszony.
  Erre Jézus  azt  mondta  neki: "Én  sem  ítéllek  el. Menj,  de  többé  ne
  vétkezzél!"
  Jn 8,1-11

  Elmélkedés:

  Lehajol, hogy felemeljen
  Jézus életében  többször előfordult,  hogy az  írástudók és  a  farizeusok
  próbára akarják  tenni. Nehéz  helyzetbe hozzák  egy-egy olyan  kérdéssel,
  amire nem lehet helyes választ adni,  mert akármi is a felelet, abba  bele
  lehet kötni. Jézus viszont még  ezekben a rendkívül nehéz helyzetekből  is
  bölcsességről tanúskodó válasszal tud  kikerülni, gondoljunk csak  például
  arra, amikor az adószedéssel kapcsolatban kérdezik őt.
  A házasságtörésen  ért asszony  esetében is  nehéz helyzet  elé  állítják.
  Jézus véleményét kérik,  hogy mi  történjen a bűnös  asszonnyal. A  csapda
  tökéletesnek tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemelt,
  mert házasságtörésen érték, azonnal meg kell kövezni őt. Amennyiben  Jézus
  ellenzi az  asszony  megkövezését, úgy  semmibe  veszi a  törvényeket.  Ha
  ellenben úgy foglal állást, hogy a  törvényt ebben az esetben is meg  kell
  tartani  és  halálra  kell  kövezni  az  asszonyt,  akkor  könyörtelennek,
  szívtelennek  mondhatnák:  lám,  most,  ebben  a  gyakorlati  esetben  nem
  ragaszkodik az irgalmassághoz, amiről  oly csodálatosan szokott  beszélni.
  Jézus bölcs  válasza kikerüli  a  csapdahelyzetet: "Az  vesse rá  az  első
  követ, aki közületek bűn nélkül van!" (Jn 8,7).
  Istenhez méltó válasz ez. Isten irgalmáról tanúskodó felelet ez. Az emberi
  rosszindulatot, a  mások  feletti  ítélkezést,  a  könyörtelen  megtorlást
  háttérbe szorító  felelet ez,  amely utat  enged a  megbocsátásnak.  Olyan
  válasz ez, amelynek hatására a kézbe vett kődarabok kiesnek a kezekből, az
  ítélkezés szikladarabjai a földre hullnak.
  Érdemes szentelnünk  egy  gondolatot annak,  hogy  a jelenet  során  Jézus
  kétszer lehajol  és  kétszer  felegyenesedik.  Szent  Jeromos  magyarázata
  alapján elterjedt, hogy talán a vádlók bűneit írhatta a porba, s bűneikkel
  szembesülve távoztak el sorra,  de ezt nem tudhatjuk.  A szöveg szerint  a
  vádlók nem törődtek azzal, hogy Jézus mit ír a porba, hanem megerősítették
  kérdésüket. Ha  a porba  írt szavak  tartalmát nem  is tudjuk  megfejteni,
  Jézus lehajlásában mégis felfedezhetjük a bűnnel való szembesítést.  Isten
  emberré lett, emberi  testet vett fel,  lehajolt emberségünkhöz, de  szent
  maradt, s ezzel szembesít minket azzal, hogy bűnösök vagyunk, pedig  Isten
  képére lettünk teremtve. A szent Isten magára vette bűneinket és meghalt a
  kereszten, hogy  nekünk  megváltást szerezzen.  Jézus  felegyenesedése  is
  sokatmondó lehet,  mert ezzel  mintegy  felemeli a  bűnöst. Nem  alázza  a
  porba, nem bünteti meg, hanem felemeli, kiemeli a bűnből. Jézus az asszony
  életét menti meg.  A bűn  örök halált jelent  az ember  számára, de  Isten
  megbocsátása megment minket a kárhozattól és biztosítja az örök életet.
  A vádlók tvozásával  nem ér véget  a történet, Jézus  és a bűnös  asszony
  rövid  párbeszéde  következik,  amelyből  megértjük  Jézus  cselekedetének
  jelentőségét. Ő nem szemet  huny az asszony bűne  felett, és nem is  arról
  van szó,  hogy most  megúszta  az asszony  a  büntetést. Jézus  a  bűnösök
  megmentésére  jött.   Ennek   köszönheti   az   asszony   az   életét,   a
  megmenekülését. Jézus  elindítja  őt  egy  új úton:  "Menj,  de  többé  ne
  vétkezzél!" (Jn 8,11).
  A nagyböjt a  bűnbánat ideje. Nem  más személyek rángatnak  az Isten  elé,
  hanem az  Isten  iránti szeretet,  bűneim  őszinte megbánása  indít  el  a
  gyóntatószék felé, ahol  az irgalmas  Istennel találkozok.  Ő nem  elítél,
  hanem kiemel bűneimből  és elindít  egy új  úton. Be  kell ismernem,  hogy
  sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy
  a bűnös  elnyerje  méltó  büntetését.  A  könyörtelen  ítélkezés  elnyomja
  szívemben  a  megbocsátás  lelkületét.  Isten  feltétel  nélkül  megbocsát
  mindenkinek, nekem  is.  Ezt  a feltétel  nélküli  megbocsátást  szeretném
  megtanulni, s  gyakorolni embertársaim  felé. Ébredjen  szívemben  őszinte
  bűnbánat, és tudjak mindenkinek megbocsátani!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus Krisztus! Te  egykor így szóltál a  bűnös asszonyhoz: Menj  és
  többé ne vétkezz! Szavad azt  bizonyítja, hogy a bűnt tartottad  rossznak,
  de nem  az  embert. Te  magát  a bűnt  ítélted  el, de  megbocsátottál  az
  embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet  a bűnökből felemelkedni, ha a  bűn
  elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra,  hogy
  a te  tekinteteddel nézzek  minden bűnösre!  Segíts engem,  hogy ha  bűnös
  emberekkel találkozom,  gyakorolni  tudjam ezt  a  tőled tanult  és  igazi
  irgalomból fakadó megbocsátást!  Segíts, hogy  ne ítélkezzek  embertársaim
  felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130317/c4e10805/attachment.html