[Grem] 1./ márc.16-i lapszemle a pápáról + 2./ Jálics Ferenc jezsuita nyilatkozata

[Emoke Greschik]

1./
A március 16-i nyomtatott lapok szemléje

Ferenc pápa megválasztásáról

A Népszabadság (13.o.) A névválasztásnak üzenete van címmel ismerteti
Jakab Attila valláskutató nyilatkozatát, aki szerint Ferenc pápa
számára nem a szavak, hanem a példamutatás az elsődleges. Ezt tükrözi
a pápai névválasztás is, ami meglepő, mert jezsuita létére egy másik
rendalapító nevét vette fel. A történelmi példa, Assisi Szent Ferenc
szem előtt tartásával vélelmezhető, hogy az egyház egyfajta belső,
spirituális megújulását kívánja sugallni, az egyházi intézményrendszer
és struktúra tiszteletben tartásával. Jakab Attila úgy véli: "Ferenc
pápának egyrészt az egyházképről, az egyház mai önmeghatározásáról,
másrészt az egyháznak a világban elképzelt helyéről kell/kellene
beszélnie. Addig szavazzunk neki mindenképpen bizalmat. Bergoglio
megválasztása arra is rávilágít, hogy a szintén globalizált egyház
bíborosi kollégiumában szinte nem lehet találni problémamentes, a
lehető legtöbb várakozást kielégíteni képes pápajelöltet. Ferenc pápa
megválasztása okán a figyelem óhatatlanul az argentin egyházra
irányul, és előtérbe kerül a politikai hatalom és az egyház - mint
intézmény - kapcsolata. Így emlékeztetnek a Jorge Videla alatti
vérengző katonai diktatúrára, mind pedig a peronizmus idejére.
Elkerülhetetlen lesz a dél-amerikai katolicizmus átfogó, és
elmélyültebb újraértékelése: ennek része lehet a bennszülöttek
népirtással társult térítése, a rabszolgaság problematikája, a
jobboldali diktatúrákhoz és a baloldalisághoz való viszony. A kép
tehát rendkívül árnyalt és összetett" - mondta Jakab Attila,
hangsúlyozva: Ferenc pápaságának nagy kérdése mindenképpen az lesz,
mit tud majd kezdeni a megosztott és krízisben levő világegyházzal a
forrongó, megosztott és krízisben levő globalizált világban. "A
nyilvánvaló vatikáni problémák mellett ugyanis olyan kérdéseket kell
gyorsan és párhuzamosan kezelnie, mint például az indiai teológia, az
iszlám világban megnyilvánuló keresztényellenesség és
keresztényüldözés, az orosz ortodoxiával való viszony rendezése, vagy
az európai és kanadai elkereszténytelenedés."

Ugyancsak a Népszabadság (13.o.) Magyar jezsuitákat kínoztak a junta
börtönében címmel úgy véli: "A katonai diktatúra véres tettei vetnek
árnyékot Ferenc pápa előéletére." A lap leszögezi: Jorge Mario
Bergoglio bíborosként - akár az argentinok többsége - nem szállt
szembe nyíltan az 1976-1983 közötti katonai uralommal. A junta
becslések szerint több mint harmincezer embert gyilkoltatott meg,
tüntetett el, és elrabolta az anyák börtönben született gyerekeit -
írja a lap, emlékeztetve rá: Bergoglio bíboros hivatalos
életrajzírója, Sergio Rubio még a pápaválasztás előtt azt mondta: az
argentin római katolikus egyházról általában elmondható, hogy nem
mutatott ellenállást az úgynevezett "piszkos háború" idején, ám
igazságtalanság lenne Bergoglióra is a kollektív bűnösség bélyegét
nyomni. Az argentin emberi jogok szervezete szerint sem helyes együtt
említeni Bergogliót azon egyházi vezetőkkel, akik azonosultak a
diktatúrával. A világsajtóban leginkább azzal vádolják Bergogliót,
hogy az argentin jezsuiták fiatal vezetőjeként nem segített két olyan
rendtársának, akik a szegénynegyedekben dolgoztak. A két szerzetest,
Orlando Yoriót és a magyar születésű Jálics Ferencet a katonák
elrabolták, és a haditengerészeti iskola titkos börtönében
megkínozták. Rubio emlékeztet rá: Bergoglio utóbb azt állította, hogy
ő időben figyelmeztette a két szerzetest, hagyjanak fel
tevékenységükkel, mert az veszélyes, de nem hallgattak rá. Túlélték a
kínzásokat, de Yorio utóbb azt állította, hogy letartóztatásuk
Bergoglio vétke volt, mert nem állt ki értük nyilvánosan a
nyomornegyedben végzett munkájuk idején. Yorio azóta már elhunyt,
Jálics Ferenc viszont Németországban él, a bajorországi
Wilhelmsthalban lakik, jelenleg Magyarországon tartózkodik. A jezsuita
rend helyi szóvivője szerint Jálics Ferenc "békében van" Bergoglióval,
s nem kíván nyilatkozni a régi történetről. A Népszabadság megemlíti
azt is, hogy Jorge Mario Bergoglio már az argentin püspöki kar elnöke
volt, amikor 2012-ben az argentin egyház kollektív megbánást
tanúsított a katonai diktatúra időszakában tanúsított magatartása
miatt. A lap idézi Federico Lombardit, a Szentszék Sajtóirodájának
szóvivőjét, aki visszautasította azokat a vádakat, amelyek az új pápa
és a hetvenes évek argentin katonai diktatúrája közti "kevéssé világos
kapcsolatáról" szólnak. "A vád az antiklerikális baloldaltól
származik, és az egyházat támadják" - szögezte le Lombardi.

A Magyar Nemzet (1.,8.o.) Ferenc megválasztása jelzés Dél-Amerikának
címmel szintén foglalkozik a fenti témával, s azt is idézi a Szentszék
szóvivőjétől, hogy Bergoglio "sokat tett az emberek megvédése
érdekében" az 1976-ról 1983-ig tartó katonai diktatúra idején. A
polgári napilap külföldi lapokból is idéz. Az amerikai Washington Post
szerint Ferenc pápa egyszerre testesíti meg a változást és a
folyamatosságot. Megválasztása ugyanis a római katolicizmus határozott
elmozdulását jelzi Latin-Amerika és a fejlődő világ irányába, de az új
egyházfő doktrinális értelemben, például a nők szerepét vagy a
szexualitás kérdéseit illetően konzervatív. Az amerikai lap is
ismertette azokat az állításokat, hogy a hetvenes és a nyolcvanas évek
elején Jorge Mario Bergoglio nem tett eleget az argentin junta ellen.
A The New York Times úgy véli: a latin-amerikai pápa megválasztása
stratégiai lendületet adhat az Egyesült Államok katolikus egyházának,
amely az elmúlt évtizedekben teret vesztett volna a spanyolajkú
bevándorlók nélkül, akik meghatározó erővé léptek elő az amerikai
politikai életben is, amint ezt a legutóbbi elnökválasztás is
bebizonyította. Az osztrák Der Standard úgy látja, hogy az egyház
jelzést akar adni a latin-amerikai bíboros megválasztásával.
Latin-Amerika a világnak olyan része, ahol a katolicizmusnak még nagy
súlya és nagy vonzereje van. A világnak ez a része a katolikus egyház
egyik reménysége. Az új pápa előtt álló egyik kihívás az, hogy ezt a
vonzerőt az egész világegyházra át tudja-e vinni. Az olasz Corriere
della Serának nyilatkozó Vittorio Messori katolikus író, II. János Pál
életrajzírója zseniális megoldásnak nevezte a pápaválasztó bíborosok
döntését, amely XVI. Benedek egykori "progresszív vetélytársára"
esett. Ferenc pápával a bíborosok "két missziót teljesítettek:
latin-amerikait választottak és kúrián kívülit." A milánói lap közölte
azt a levelet is, amelyben az új Szentatya arra kérte az argentinokat:
ne arra költsék a pénzüket, hogy Rómába utaznak a beiktatási miséjére,
inkább jótékonysági célra fordítsák az erre szánt összeget. Az
ugyancsak olasz Il Messagero úgy véli: "a forradalmi konzervatív pápa
most rendet tesz" a Vatikánban. Az egyháznak sikerült ismét
meglepetést szereznie. Senki sem várta, hogy ez a konklávé az előző
pápaválasztás egyik esélyesét választja meg egyházfőnek. A torinói La
Stampa megállapítja: "Fordulat és jelzés is ez egyszerre... a
karriervágytól, hatalmi játszmáktól, kúriabeli csoportoktól
legtávolabb álló bíboros lett a pápa... a konklávén még sohasem nyert
olyan bíboros, aki a korábbi konklávén második lett."

A Magyar Nemzet három publicisztikát is közöl. Stier Gábor Vatikáni
útmutatás (8.o.) címmel leszögezi: "Isteni sugallatra vagy jól
felfogott érdekből, de a katolikus egyház jó irányba nyitott Jorge
Mario Bergoglio trónra emelésével... a Sixtus-kápolnában történtek abban
is iránymutatók, hogy Európának le kell vetkőznie felsőbbrendűségét, s
az eddiginél is jobban kell nyitnia új, feltörekvő térségek,
Oroszország, a Kelet, az iszlám világ vagy Latin-Amerika felé. Hiszen
ez már nem kegy, hanem létszükséglet, a fennmaradás esélye."

Sitkei Levente Ezüst pápa (7.o.) címmel figyelemre méltónak tartja,
hogy XII. Piuszt még trónján körbehordozták megválasztásakor,
1939-ben. "Ferenc pápa viszont már be se ült a trónba, hanem az őt
köszöntő bíborosokat állva fogadta, az aranyfeszület helyett régi
keresztjét viseli. Azzal ugyanis, hogy Szent Péter utóda lett a
korábbi Buenos Aires-i érsek, nem változott meg, ő egyszerű ember
marad a régi feladatokkal, a régi barátokkal, a régi, nyitott és
felelősségteljes munkavégzéssel. Krisztus keresztjét viszi tovább, ami
nehéz, talán egyre nehezebb, és semmit sem segít, ha arannyal
bevonják." A cikkíró úgy véli, hogy a jezsuita szerzetes nemcsak
Xavéri Szent Ferenc előtt tisztelgett névválasztásával, hanem Assisi
Szent Ferenc előtt is, aki "semmit sem akart magának, csak az
elesettekért élt, akikben meglátták Krisztust... Ferenc pápa valójában
már az első mosolyával maga mellé állított mindenkit." A cikk szerzője
idéz egy idős kurd atyát, aki szeretné, ha Ferenc pápa az egész
világot szolgálná jósággal, szeretettel. Sitkei Levente bizonyos
abban, hogy ez így is lesz.

Fáy Zoltán Hídverő (27.o.) címmel kiemeli, hogy a testvériség, a
szeretet és a bizalom útjáról beszélt első pápai megszólalásában
Ferenc. "Vagyis éppen azokat az értékeket emelte ki, amelyeknek fájó
hiányát nap mint nap megtapasztalta a diktatúra után szétesett
argentin társadalom életében. De a pénzügyi válságból való lassú
kievickelés csaknem az egész világon kikezdte a társadalmak és a
nemzetek összetartó erejét. Újra kell építeni az emberek közötti
hidakat. A pontifex maximus feladata az ég és a föld közötti hídverés.
Ez az első, csak ezt követően épülhetnek újjá az emberek közötti
lerombolt hidak."

A Népszavában (1.,8.o.) Rónay Tamás A demokrácia argentin egyházfője
címmel úgy véli: "A jezsuita Jorge Bergoglio pápává választása reményt
adhat nemcsak a szegényeknek s azoknak, akik azt remélik, végre
változások történnek a Vatikánban. A demokratikus elkötelezettség
hívei is sokat várhatnak tőle. Ferenc pápa buenos aires-i érsekként
számos olyan kijelentést tett, amely időszerű a mai Magyarországon
is." A cikkíró megállapítja, hogy az új pápa "Igazi politikus főpap.
Nem valamely párt mellett vagy ellen foglalt állást, nem politizálásra
használta fel a szószéket, amire itthon sajnos akad egynéhány példa,
hanem mindig az elesettek, a szegények érdekeit tartotta szem előtt, s
kiállt a demokratikus értékek mellett. Sokan tanulhatnak tőle." Rónay
rámutat: Ferenc pápa "egyszerűsége, szerénysége már pápává választása
után megmutatkozott: nem a pápának járó Vatican City gépkocsival ment
vissza a Szent Márta Vendégházba, hanem a többi bíborossal együtt
minibusszal utazott. Megválasztását követően nem volt hajlandó a pápai
trónra ülni, amikor egyenként fogadta a kardinálisokat. A főpapokkal
elfogyasztott közös vacsorán köszönetet mondott a bíborosoknak azért,
hogy rá szavaztak, de hozzátette: 'Isten bocsássa meg nektek, amit
tettetek velem'!"

A Magyar Hírlap (6.o.) Ferenc pápa megújítja az egyházat címmel
ugyancsak kiemeli, hogy a "szegények pápája" a tőle megszokott
szerénységgel beszélt a bíborosokkal tegnap, és arra kérte az
argentinokat, hogy ne utazzanak el keddi beiktatására, inkább
jótékonysági célokra költsenek. A lap azt is megemlíti, hogy a pápa
személyesen fizette ki a szállodai számláját.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (11.o.) Kacsoh Dániel Szegények püspöke
címmel bizonyosnak nevezi, hogy az úttörő névválasztásnak komoly
üzenete van, hiszen Assisi Szent Ferenc "nem csupán az elesettekkel
vállalt szolidaritást, de az életvidámság és a természet szeretetének
múlhatatlan példaképe is egyben.... Jelentősége van annak is, hogy első
nyilvános megnyilvánulásakor Ferenc a püspök és a nép közös útjáról
beszélt." Kacsoh Dániel tényként állapítja meg, hogy a mai világban
komoly erők dolgoznak a római katolikus egyház romlásán, "támadják
jobbról és balról, értékeit és hitelességét napról napra igyekeznek
kikezdeni, ráadásul ezt sokszor az égig magasztalt emberi jogok
zászlaja alatt teszik. Lehet, a Vatikán bizonyos kérdésekben maradi,
olykor túlzottan konzervatív, és nyilván vannak hibái, hisz emberek
alkotják. De néha úgy tűnik, az egyház már szinte defenzívába
kényszerül. Ha ez így van, akkor mi is lehetne a leghatásosabb
fegyvere, mint a Jézus Krisztus által vállalt egyszerűség és
szolgálat, illetve a valódi értékek melletti alázatos kiállás?
Leginkább ezek megerősítését várjuk az új Szentatyától."

Magyar Kurír

2./ Jálics Ferenc jezsuita nyilatkozata

A magyar jezsuiták Apostoli Terve prioritásként jelöli meg a dialógust és a
szolidaritást a társadalmi határterületeken, hogy a megújulás olyan
modelljeit teremtsük meg, amelyek másokkal összefogva tesznek alkalmassá
bennünket pozitív társadalmi folyamatok beindítására. Így szeretnénk
megerősíteni erőfeszítéseinket a nemzetek és a sebzett történelmi
emlékezetek közötti kiengesztelődés szolgálatában.

Hazánkban máig mélyen átérezzük a XX. századi diktatúrák okozta sebeket.
Egyik rendtársunk, P. Jálics Ferenc SJ, éppen ezek elől menekülve hagyta el
hazáját, majd tanulmányai befejezése után Dél-Amerikában szolgált. A
napokban megkeresték azzal kapcsolatban, hogy hogyan emlékezik vissza az
argentin juntara. Ezzel kapcsolatban így ír a német jezsuiták
honlapján<https://www.jesuiten.org/aktuelles/details/article/erklarung-von-pater-franz-jalics-sj.html>
:

"1957-től Buenos Airesben éltem. 1974-ben egy rendtársammal az
Evangéliumtól indíttatva, és hogy felhívjuk a figyelmet a borzasztó
szegénységre, egy favellára, nyomornegyedbe költöztünk Aramburu érsek és
Jorge Mario Bergoglio provinciális engedélyével. Onnan jártunk az egyetemre
tanítani.

Az akkori polgárháborús helyzetben a katonai junta néhány év alatt
körülbelül 30.000 embert, baloldali gerillát és ártatlan civilt gyilkolt
meg. Kettőnknek a nyomornegyedben sem a juntával, sem a gerillákkal nem
volt kapcsolatunk. Helyzetünk azonban az akkori általános információhiány,
tudatos dezinformáció közepette az egyházon belül is félreérthető volt.

Egyik világi munkatársunkkal amiatt szűnt meg a kapcsolatunk, hogy a
gerillához csatlakozott. Miután őt háromnegyed évvel később a junta katonái
elfogták és kivallatták, megtudták, hogy korábban kapcsolatban volt velünk.
Feltételezve, hogy közünk van a gerillához, bennünket is letartóztattak.
Ötnapi vallatás után a kihallgatást vezető tiszt ezzel bocsátott el
bennünket: "Atyák, maguknak semmi bűnük nem volt. Gondoskodni fogok róla,
hogy visszatérhessenek a szegénynegyedbe". Számunkra megmagyarázhatatlan
módon ennek ellenére további öt hónapon keresztül összekötött kézzel és
bekötött szemmel tartottak bennünket fogva.

Azzal kapcsolatban, hogy ezekben az eseményekben P. Bergoglio milyen
szerepet játszott, nem tudok állást foglalni.

Szabadulásunk után elhagytam Argentínát. Csak több évvel később volt
lehetőségünk arra, hogy P. Bergoglioval, akit időközben Buenos Aires
érsekévé neveztek ki, megbeszéljük az eseményeket. Utána nyilvános
szentmisét mutattunk be közösen, és ünnepélyesen megöleltük egymást. A
történtekkel kiengesztelődtem, és a magam részéről az ügyet lezártam.

Ferenc pápa szolgálatára kívánom Isten gazdag áldását!"

P. Jálics Ferenc azóta Németországban él. Ott indította el a
lelkigyakorlatoknak egy meghatározó új iskoláját, mely jelentős hatást
gyakorolt mind Európában, mind az amerikai földrészen. Az argentin
püspökök, élükön P. Bergoglioval, a mai Ferenc pápával, közös
nyilatkozatban kértek bocsánatot az Egyház mindazon hibáiért, amikor
képtelenek voltak megvédeni a Junta alatt üldözötteket. P. Bergoglio
személy szerint élesen ítélte el az emberi jogok megsértését a diktatúra
idején, mindkét oldalt bírálva.

Hisszük, hogy a XX. század mindezen sebei be tudnak gyógyulni, a
kiengesztelődés megvalósulhat, ha engedjük, hogy Jézusnak az
evangéliumokban elénk táruló életútja inspiráljon bennünket.


2013. március 15.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130317/3017bd17/attachment-0001.html