2013. március 17. – Nagyböjt 5. vasárnapja<br><br> Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra<br> megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és<br> tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért<br>
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:<br> „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a<br> törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért<br>
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az<br> ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre<br> fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki<br>
közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.<br> Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s<br> csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.<br> Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik<br>
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony.<br> Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne<br> vétkezzél!”<br> Jn 8,1-11<br><br> Elmélkedés:<br><br>
Lehajol, hogy felemeljen<br> Jézus életében többször előfordult, hogy az írástudók és a farizeusok<br> próbára akarják tenni. Nehéz helyzetbe hozzák egy-egy olyan kérdéssel,<br> amire nem lehet helyes választ adni, mert akármi is a felelet, abba bele<br>
lehet kötni. Jézus viszont még ezekben a rendkívül nehéz helyzetekből is<br> bölcsességről tanúskodó válasszal tud kikerülni, gondoljunk csak például<br> arra, amikor az adószedéssel kapcsolatban kérdezik őt.<br>
A házasságtörésen ért asszony esetében is nehéz helyzet elé állítják.<br> Jézus véleményét kérik, hogy mi történjen a bűnös asszonnyal. A csapda<br> tökéletesnek tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemelt,<br>
mert házasságtörésen érték, azonnal meg kell kövezni őt. Amennyiben Jézus<br> ellenzi az asszony megkövezését, úgy semmibe veszi a törvényeket. Ha<br> ellenben úgy foglal állást, hogy a törvényt ebben az esetben is meg kell<br>
tartani és halálra kell kövezni az asszonyt, akkor könyörtelennek,<br> szívtelennek mondhatnák: lám, most, ebben a gyakorlati esetben nem<br> ragaszkodik az irgalmassághoz, amiről oly csodálatosan szokott beszélni.<br>
Jézus bölcs válasza kikerüli a csapdahelyzetet: „Az vesse rá az első<br> követ, aki közületek bűn nélkül van!” (Jn 8,7).<br> Istenhez méltó válasz ez. Isten irgalmáról tanúskodó felelet ez. Az emberi<br> rosszindulatot, a mások feletti ítélkezést, a könyörtelen megtorlást<br>
háttérbe szorító felelet ez, amely utat enged a megbocsátásnak. Olyan<br> válasz ez, amelynek hatására a kézbe vett kődarabok kiesnek a kezekből, az<br> ítélkezés szikladarabjai a földre hullnak.<br> Érdemes szentelnünk egy gondolatot annak, hogy a jelenet során Jézus<br>
kétszer lehajol és kétszer felegyenesedik. Szent Jeromos magyarázata<br> alapján elterjedt, hogy talán a vádlók bűneit írhatta a porba, s bűneikkel<br> szembesülve távoztak el sorra, de ezt nem tudhatjuk. A szöveg szerint a<br>
vádlók nem törődtek azzal, hogy Jézus mit ír a porba, hanem megerősítették<br> kérdésüket. Ha a porba írt szavak tartalmát nem is tudjuk megfejteni,<br> Jézus lehajlásában mégis felfedezhetjük a bűnnel való szembesítést. Isten<br>
emberré lett, emberi testet vett fel, lehajolt emberségünkhöz, de szent<br> maradt, s ezzel szembesít minket azzal, hogy bűnösök vagyunk, pedig Isten<br> képére lettünk teremtve. A szent Isten magára vette bűneinket és meghalt a<br>
kereszten, hogy nekünk megváltást szerezzen. Jézus felegyenesedése is<br> sokatmondó lehet, mert ezzel mintegy felemeli a bűnöst. Nem alázza a<br> porba, nem bünteti meg, hanem felemeli, kiemeli a bűnből. Jézus az asszony<br>
életét menti meg. A bűn örök halált jelent az ember számára, de Isten<br> megbocsátása megment minket a kárhozattól és biztosítja az örök életet.<br> A vádlók tvozásával nem ér véget a történet, Jézus és a bűnös asszony<br>
rövid párbeszéde következik, amelyből megértjük Jézus cselekedetének<br> jelentőségét. Ő nem szemet huny az asszony bűne felett, és nem is arról<br> van szó, hogy most megúszta az asszony a büntetést. Jézus a bűnösök<br>
megmentésére jött. Ennek köszönheti az asszony az életét, a<br> megmenekülését. Jézus elindítja őt egy új úton: „Menj, de többé ne<br> vétkezzél!” (Jn 8,11).<br> A nagyböjt a bűnbánat ideje. Nem más személyek rángatnak az Isten elé,<br>
hanem az Isten iránti szeretet, bűneim őszinte megbánása indít el a<br> gyóntatószék felé, ahol az irgalmas Istennel találkozok. Ő nem elítél,<br> hanem kiemel bűneimből és elindít egy új úton. Be kell ismernem, hogy<br>
sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy<br> a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja<br> szívemben a megbocsátás lelkületét. Isten feltétel nélkül megbocsát<br>
mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném<br> megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Ébredjen szívemben őszinte<br> bűnbánat, és tudjak mindenkinek megbocsátani!<br> © Horváth István Sándor<br>
<br> <br><br> Imádság:<br><br> Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál a bűnös asszonyhoz: Menj és<br> többé ne vétkezz! Szavad azt bizonyítja, hogy a bűnt tartottad rossznak,<br> de nem az embert. Te magát a bűnt ítélted el, de megbocsátottál az<br>
embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn<br> elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra, hogy<br> a te tekinteteddel nézzek minden bűnösre! Segíts engem, hogy ha bűnös<br>
emberekkel találkozom, gyakorolni tudjam ezt a tőled tanult és igazi<br> irgalomból fakadó megbocsátást! Segíts, hogy ne ítélkezzek embertársaim<br> felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!<br><br> <br>