[Grem] Szentatya / Ne féljünk a szolidaritástól !

[Emoke Greschik]

Ne féljünk a szolidaritástól! - Ferenc pápa szentbeszéde Urunk Szent Teste
és Vére ünnepén

Ferenc pápa *május 30-án* este a Lateráni Szent János-főszékesegyházban
mutatta be az úrnapi ünnepi szentmisét. A Szentatya arra *kérte a híveket,
hogy kövessék Jézust, hallgassák szavát, tanulják meg a szolidaritás szó
értékét.* A szertartás végén Ferenc pápa gyalog vezette a körmenetet a
hívek sorfala között a Merulana úton a Santa Maria Maggiore-bazilikáig,
ahol eucharisztikus áldását adta.

Jézus kifejezése *a csodálatos kenyérszaporításról szóló evangéliumi
részben mindig nagy hatással van rám: "Ti adjatok nekik enni." *(Lk 9,13) -
e szavakkal kezdte szentbeszédét a Szentatya.

Először is: *kik azok, akiknek enni kell adni? *A választ az evangéliumi
szakasz elején találjuk: az emberek sokasága, a tömeg. *Jézus az emberek
között van, befogadja őket, beszél hozzájuk, gondoskodik róluk, megmutatja
nekik Isten irgalmasságát; közülük választja ki a tizenkét apostolt,* hogy
legyenek Vele, és Vele együtt merüljenek bele a világ konkrét helyzeteibe.
Az emberek követik Jézust, hallgatják szavát, mert *Jézus új módon beszél
és cselekszik. Annak a tekintélyével, aki hiteles és következetes, aki
igazat mond és igazat tesz, aki Istentől jövő reményt ad*, aki a szeretet
Istene Arcának kinyilatkoztatása. Az emberek pedig örömmel áldják Istent.

Ezen az estén mi vagyunk az evangéliumi tömeg, *mi is arra törekszünk, hogy
kövessük Jézust, hogy meghallgassuk szavát, hogy szeretetközösségre lépjünk
vele az Oltáriszentségben,* hogy elkísérjük Őt, és hogy Ő elkísérjen
bennünket. Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan követem Jézust? Jézus
csöndben beszél az Eucharisztia misztériumában, és minden alkalommal arra
emlékeztet: követni őt annyit jelenti, hogy kilépünk önmagunkból és
életünket nem magunk számára birtokoljuk, hanem Neki és testvéreinknek
ajándékozzuk - hangzott el Ferenc pápa ünnepi szentbeszédében.

Tegyünk egy lépést előre: * honnan születik az a felszólítás, amellyel
Jézus a tanítványokhoz fordul, hogy ők maguk adjanak enni a
sokaságnak?*Két elemből születik: egyrészt a tömegből, amely Jézust
követve a szabad ég
alatt gyűlt össze, távol a lakott településektől, miközben leszáll az est.
Másrészt a tanítványok aggodalmából, akik arra kérik Jézust: engedje el a
tömeget, hogy a környékbeli falvakban ennivalót és szállást keressenek
maguknak (vö. Lk 9,12). *A tömeg szükségleteit látván ez a tanítványok
megoldása: mindenki gondoljon saját magára, Jézus engedje el a tömeget!*

Hányszor érezzük mi, keresztények is ezt a *kísértést! Nem vesszük magunkra
mások szükségleteinek a terhét, hanem elengedjük őket egy ájtatos Isten
segítsen meg! vagy egy kevésbé ájtatos Minden jót! kívánsággal.*

De a Jézus által javasolt megoldás más irányt mutat, amely meglepi a
tanítványokat: "Ti adjatok nekik enni". De hogyan lehetséges az, hogy mi
adjunk enni ennek a sokaságnak? "Csak öt kenyerünk és két halunk van, el
kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek" (vö. Lk 9,13).

De Jézus nem veszíti el bátorságát: azt kéri a tanítványoktól, hogy
ültessék le az embereket ötvenfős csoportokba,* föltekint az égre, áldást
mond, megtöri a kenyereket és a tanítványoknak adja, hogy osszák ki a népnek
* (vö. Lk 9,16). A szeretetközösség intenzív pillanata ez: a tömeg, aki
szomjúhozza az Úr szavát, most *az élet kenyerével táplálkozik*. És az
evangélista szerint mindnyájan jóllaktak (vö. Lk 9, 17).

Ma este mi is *az Úr asztala köré gyűltünk össze, az eucharisztikus áldozat
asztala köré, amelyen Jézus ismét Testét adja nekünk*, jelen valóvá teszi a
kereszt egyedüli áldozatát. Jézus, azáltal, hogy Sszavát hallgatjuk, hogy
Testével és Vérével táplálkozunk, *a sokaságból közösséggé alakít át
bennünket, a névtelenségből szeretetközösséggé válunk. Az Oltáriszentség a
szeretetközösség szentsége, amely révén kilépünk az individualizmusból*,
hogy közösen éljük meg Jézus követését, a Jézusba vetett hitet. Fel kell
tehát tennünk a kérdést mindnyájunknak az Úr előtt: *hogyan élem meg az
Eucharisztiát? Névtelenül, vagy mint az Úrral való szeretetközösség
pillanatát, amelyet megosztok minden testvéremmel,* akik ugyanennél az
asztalnál foglalnak helyet? Hogyan ünnepeljük mi az Eucharisztiát?

A harmadik elem: honnan ered a kenyérszaporítás? A válasz Jézus
felszólításában található: "*Ti adjatok" - adjatok, vagyis osszátok meg a
javakat. Mit osztanak meg a tanítványok? Azt a keveset, amijük van: öt
kenyeret és két halat. *Azonban éppen azok a kenyerek és azok a halak az Úr
kezéből az egész tömeget jóllakatják. A tanítványok pedig
elbizonytalanodnak, látván saját eszközeik elégtelenségét, szegényes
javaikat, amelyekkel szolgálni tudnak, hogy Jézus szavaiban bízva
leültessék az embereket és kiosszák közöttük a kenyereket és a halakat,
hogy kielégítsék éhségüket.

Ez azt mondja nekünk, hogy *az Egyházban, de a társadalomban is, van egy
kulcsszó, amitől nem kell félnünk, és ez a szolidaritás.* Vagyis *bocsássuk
Isten rendelkezésére azt, amink van, szerény képességeinket, mert csak a
javak megosztásával, az ajándékozással válik életünk termékennyé,* hoz
gyümölcsöt. Szolidaritás - ez egy olyan szó, amelyet nem kedvel a világi
felfogás.

Ma este az Úr, ismét kiosztja nekünk a kenyeret, ami saját Teste, önmagát
ajándékozza nekünk. Mi is *megtapasztaljuk Isten szolidaritását az
emberrel. Olyan szolidaritás ez, amelyik soha nem fogy el*, továbbra is
ámulatba ejt: Isten közel jön hozzánk, a keresztáldozatban lealacsonyítja
magát, belép a halál sötétségébe, hogy *életét adja nekünk, ami legyőzi a
rosszat, az önzést, a halált.*

Jézus ma este is önmagát adja nekünk az Eucharisztiában, osztozik utunkban,
sőt, táplálékká lesz, valódi táplálékká, amely támaszt nyújt életünknek
azokban a pillanatokban is, amikor az út göröngyössé válik, az akadályok
lelassítják lépteinket. Az Eucharisztiában *az Úr a saját útját járatja
velünk végig, ami a szolgálat, a javakban való osztozás, az adományozás
útja.* Az a kevés, amink van, amik vagyunk, *ha megosztjuk másokkal,
bőséggé válik, mert Isten hatalma, ami a szeretet hatalma, leszáll
szegénységünkre és átalakítja azt.*

Kérdezzük meg tehát ma este, imádva az Eucharisztiában valóban jelen lévő
Krisztust: *hagyom-e, hogy átalakítson engem?* Hagyom, hogy az Úr, aki
önmagát adja nekem, vezessen, *hogy egyre jobban kilépjek kerítéssel
körülvett kis világomból, hogy ne féljek adni, másokkal osztozni,* szeretni
Őt és a testvéreket?

Kedves testvérek! Jézus követése, szeretetközösség és a javak megosztása -
foglalta össze homíliájának tanítását Ferenc pápa. - Imádkozzunk, hogy az
Eucharisztiában való részvétel mindig arra késztessen bennünket, hogy a
szeretetközösség eszközeivé váljunk, megosszuk Jézussal és testvéreinkkel
azt, amik vagyunk. Akkor létünk valóban termékennyé válik. Ámen.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130601/40876b3a/attachment.html