[Grem] Magyarok karácsonya

[KEA]

Magyarok karácsonya

Magyar Hírlap, 2013.12.24. -- Bayer Zsolt
http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=155268&cim=magyarok_karacsonya


„Most tél van és csend és hó és halál.” Ez hát a legszebb, legigazabb,
legmagyarabb verssor. Ez szól leginkább a nemzet lelkéből. Vörösmarty ül
e verssor mögött. Félig bomlott elmével, a vesztett szabadságharc
feletti kétségbeesés iszonyával. Mindig, mindenhol így ülnek a mi
legnagyobbjaink. A váteszeink. Félig megbomlott elmével, halálosnak
bizonyuló lelki bajokkal ülnek ők az örök magyar romokon, és
rászoktattak bennünket a halálra.


„Elhull a virág, eliramlik az élet...” Mások szerint ez a legszebb
magyar verssor. Petőfink hagyta ránk, a nászútján írta, amikor a
legboldogabb volt. És igen. Eliramlik… Igen, rászoktunk a halálra. A
kilátástalanságra. A feleslegesség és az örök egyedüllét érzésére.
Illyés szerint is ez a legszebb magyar verssor. Illyés pedig azt
jövendölte a Koszorúban, hogy nyelvünket elhagyták szellemei. S ha egy
nyelvet elhagynak a szellemei, akkor az a nyelv megszűnik. S ha a nyelv
megszűnik, akkor azt a nyelvet beszélő kultúra, civilizáció, nemzet is
megszűnik. Illyés talán a határon túli magyarokra gondolt. Mi pedig most
adtuk át az ötszázezredik állampolgárságot Böjte Csaba ferences
szerzetesnek Déváról. Illyésnek nem volt igaza.

„Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, / nem ölhet, mi csak ölne minket,
/mormolj magadra varázsinget, / kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.”

Neki ebben volt igaza. A mi drága Dani grófunk pedig így szűkölt már
kétszáz éve:
„Romlásnak indult hajdan erős magyar! / Nem látod, Árpád vére miként
fajul? / Nem látod a bosszús egeknek / Ostorait nyomorult hazádon?”

Aki hozzászokik, hozzáédesedik, hozzábátorodik a halálhoz, annak furcsa
idegenség még a megváltás is. Alig hiszi. S csak azért küzd mindig az
életéért, szabadságáért, hazájáért, hogy igazolva lássa küzdelmei
hiábavalóságát? Még a Himnuszunk is erre tanít. Csoóri figyelt fel erre
a rettenetre:

„S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,”

Istenem… Ez azt jelenti, hogy hiábavaló minden harc, minden áldozat. S
Adynk, a táltosunk is ezt gondolta, ezt hagyta örökül:

„Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.”

Soha egyetlenegy váteszünknek sem volt igaza, nem lett igaza. Egyszer
végre, csak egyszer vallanánk már be végre önmagunknak, hogy mi nem
halálra vagyunk szánva! Legalább most, a Megváltó születésének nagy, ősi
és örök mítoszában nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy a mi ezeregyszáz
éves históriánk igenis sikertörténet! Hiszen ezeregyszáz éve hatalmas
erők szövetkeznek mindig arra, hogy mi ne legyünk. De megtépázva,
összetörve, megcsonkítva, meggyalázva, megtaposva is – élünk. Élünk,
vagyunk, s beszéljük a nyelvünket. Az angolok már nem tudják megérteni
Shakespeare nyelvét, le kell nekik fordítani. Mi megértjük az ezer évvel
ezelőtti szónkat, s valami elpusztíthatatlan, örök konoksággal
ragaszkodunk hozzá.

„És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de
törve nem, / Él nemzet e hazán. / S népek hazája, nagy világ! / Hozzád
bátran kiált: / Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”

Így. S csak annyi változott, hogy már nem kiáltunk a nagy világhoz
semmit. A nagy világ már csak szégyellheti magát. Saját jogán is,
miattunk is. Mindenért. Mert újra úgy születik meg a Megváltó, hogy
alig-alig fogja észrevenni valaki. S aki pedig észreveszi, azt
megköpködik majd, hogy nem elég modern, nem elég befogadó. Ezért vegyük
észre végre mi, magyarok.

Az Apocalypto így kezdődik:

„Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el
önmagát.”

Ezeregyszáz éve nem tudnak bennünket elpusztítani. Holott nem sajnáltak
semmi fáradságot ezért. Akkor ne tegyük meg azt a szívességet, hogy
belülről elpusztítjuk önmagunkat. Boruljunk a Megváltó lábaihoz, és
menjünk végig az úton. Végre egyszer menjünk végig rajta. Hiába
suttogják rettenetes farizeusok, hogy vissza kell forduljunk. Mert ott
nincs semmi, csak ők. A farizeusok, az istentagadók, a megbocsáthatatlan
bűnök hordozói. Előre, barátaim! Krisztus megszületett! Halleluja!

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI