[Grem] Bort, búzát, békességet az Új Évre!

[Emoke Greschik]

Bort, búzát, békességet az Új Évre!
Szeretettel,
Emőke / Mőci


















*evangélium - december 31. - Kedd   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél
volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt kezdetben Istennél. Minden őáltala
 lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az
élet  volt az  emberek világossága.  A világosság a sötétségben világít, de
a sötétség nem fogadta be.  Föllépett egy ember,  akit  Isten küldött:
 János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy tanúságot tegyen: tanúságot a
világosságról, hogy mindenki higgyen általa  Nem ő  volt a  világosság, ő
 csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a világosságról. Az Ige az
igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden
embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de a világ nem ismerte
fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be. Mindazoknak azonban,
akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak,
akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test kívánságából, és
nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És az Ige testté
lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.  János
tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: "Ő  az, akiről  mondtam, hogy
utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én." Hiszen  mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.   Jn 1,1-18
  Elmélkedés:   A polgári esztendő utolsó napján a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten  felé  mindazért,  amit nekünk  adott,
 illetve  ehhez  a bocsánatkérés kapcsolódik  mulasztásaink, hibáink
 miatt. Tőle  kaptuk  az elmúlt esztendőt  és  annak minden  napját,  s ma
 előtte  kell  számadást tartanunk. Felelősek vagyunk önmagunkért  és időnk
felhasználásáért.  Mire használtuk  ezt   az   évet?  Közeledtünk-e   Isten
  felé?   Segítettük-e embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Erősödött-e
hitünk? Ismét  elmúlt 365 nap.  Benne  volt-e minden  napomban  az Isten?
 Vele  éltem-e?  Hozzá kötöttem-e az  életem? Az  ő útjain  jártam-e?
Felhasználtam-e  az  elmúlt esztendő napjait  arra,  hogy erősítsem
 Krisztussal  való  kapcsolatomat?   Törekedtem-e minden nap akaratának
teljesítésére?   Amellett,  hogy  visszagondolunk  a  mögöttünk  hagyott
 évre,  előre   is  tekintünk. Tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Mire
fogom használni  az előttem álló  év  napjait,  amelyeket  új
 lehetőségként  kapok  Istentől?   Felelős  vagyok  azért,   hogy
 üdvösségem   érdekében  Isten karatának  megfelelően használjam fel életem
napjait.   Ma Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az öröktől
fogva létező Ige (Fiúisten)  megtestesüléséről. Az  isteni örökkévalóság
 és az  emberi világ időhöz kötöttsége találkozik.  Elgondolkozom: időben
való  létezésem az örökkévaló Isten felé tart?   (c) Horváth István Sándor
      Imádság:   Krisztus, aki ugyanaz  "tegnap, ma és  mindörökké", legyen
velünk,  amikor térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és
anyaság, és  minden emberi család  származik.  Ajánljunk  fel Krisztussal
 együtt  a szeretet  tanúságtételét, amellyel  Krisztus  mindvégig
szeretett  minket.  Az  Atya áldása és a  Szentlélek kegyelme áradjon
 családjainkra Krisztusban és szeretete által. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131231/e826cfce/attachment.html