[Grem] Szentatya / katekézis / az utolsó ítélettől

[Emoke Greschik]

*Hitvallásunk záró mondatában így imádkozunk: hiszem az örök életet. Nem
szabad félnünk az utolsó ítélettől, elég Isten szavára hagyatkoznunk.* Máté
evangéliuma erről így ír: Akkor *'eljön dicsőségben az Emberfia, s vele
mind az angyalok... Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja
őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. A
juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára... Ezek örök büntetésre
jutnak, az igazak pedig örök életre' *(Mt 25,31-33.46). Ha Krisztus újra
eljövetelére gondolunk és az utolsó ítéletre, olyan *misztérium* előtt
állunk, amelyet gyakran elképzelni sem tudunk, és *szinte ösztönszerűen
félelmet vált ki belőlünk.* Ez a valóság azonban, ha jól végiggondoljuk,
képes kitárni a keresztények szívét, nagy vigaszt és bizalmat ébresztve
benne.

Az első keresztények szertartásaikat és imáikat a Maranathá felkiáltással
kísérték. Ez a két arámi szóból eredő kifejezés aszerint, hogyan tagolják
lehet könyörgés: 'Jöjj, Uram!', vagy pedig egy bizonyosság, amelyet a hit
táplál: *'Igen, az Úr eljön, az Úr közel van'*. Ebben a felkiáltásban éri
el csúcspontját az egész keresztény kinyilatkoztatás, annak a csodálatos
elmélkedésnek a zárásaként, amelyet János apostol tár elénk a Jelenések
könyvében (vö. Jel, 22,20) Ebben - mondta Ferenc pápa -  *az Egyház, az
egész emberiség nevében jegyeséhez, Krisztushoz fordul. Jézus ölelését
várja, amely az élet teljessége, a szeretet teljessége. Így ölel át minket
Jézus* .  Ha ebben a távlatban gondolunk az utolsó ítéletre, akkor minden
félelmünk és fenntartásunk megszűnik, és átadja helyét *a várakozásnak és
az öröm*nek: *eljön végre a nap, amikor Krisztus dicsőségébe öltözhetünk és
részt vehetünk az esküvői lakomán*, az Istennel való teljes és végleges
szeretetközösség jelképeként.

Bizakodásra ad okot az is, hogy *az ítélet pillanatában nem maradunk
magunkra*. Maga Jézus mondja Máté evangéliumában, hogy akik követik őt a
világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, vele együtt
ülnek, hogy ítélkezzenek (vö. Mt 19,28) Pál apostol pedig így ír a
Korinthusi közösséghez:* 'Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a
világ fölött? Menny**ire inkább a mindennapi ügyekben?'* (1Kor 6,2-3)
Milyen jó tudni, hogy akkor Krisztuson kívül *számíthatunk sok más fivérünk
és nővérünk közbenjárására és jóindulatára is, akik megelőztek minket a hit
zarándokútján, *életüket adták értünk és kimondhatatlanul szeretnek minket!
A szentek már Isten színe előtt élnek, az Ő dicsőségének tündöklésében
imádkoznak értünk, akik még a földön élünk. Mekkora vigaszt nyújt ez a
bizonyosság szívünknek! Az Egyház valóban olyan, mint egy édesanya, aki
fiai javát keresi, míg Krisztus dicsőséges testében megtalálja teljességét
minden tagjával együtt.

János evangéliuma egy további gondolatra ösztönöz bennünket - folytatta
szerdai katekézisét a pápa. -* 'Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy
elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne,
azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten
egyszülött Fiában' *(Ján 3,17-18). Ez azt jelenti, hogy *az utolsó ítélet
már most megkezdődik, létezésünk idején.* Életünk minden pillanatában
*megnyilvánul
aszerint, hogy hittel befogadjuk-e az üdvözítő Krisztust vagy hitetlenek
vagyunk és önmagunkba zárkózunk.* Ha nem nyílunk meg Jézus szeretete előtt,
önmagunkat ítéljük el. Üdvözülünk, ha megnyílunk Jézusnak, és ő megvált
minket.* Ha bűnösök vagyunk - és azok vagyunk mindnyájan -, bocsánatát
kérjük, és ha jók akarunk lenni, az Úr megbocsát nekünk.* De ehhez meg kell
nyílnunk Jézus szeretete előtt, amely erősebb mindennél. Jézus szeretete
nagy, irgalmas, Jézus szeretete megbocsát. *Ehhez azonban *meg kell
nyílnunk,* meg kell bánnunk bűneinket *és vállalnunk kell a nem jó
dolgokat, amiket elkövettünk.

Erre az ítéletre gondolva tehát, amely már most megkezdődött, haladjunk
előre: megnyitva szívünket Jézusnak és az üdvösségnek, félelem nélkül,
hiszen Jézus szeretete nagyobb, és ha bocsánatot kérünk bűneinkért, ő
megbocsát. Menjünk előre ezzel a bizonyossággal, amely elvezet bennünket a
mennyek dicsőségére!" - buzdított katekézisében Ferenc pápa.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131216/8354de39/attachment.html