<div dir="ltr"><u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hitvallásunk záró mondatában így imádkozunk: hiszem az örök életet.
Nem szabad félnünk az utolsó ítélettől, elég Isten szavára
hagyatkoznunk.</b></u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>Máté evangéliuma erről így ír: Akkor <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b style="background-color:rgb(255,255,0)">'eljön dicsőségben
az Emberfia, s vele mind az angyalok… Elébe gyűlnek az összes nemzetek. </b><b>Ő
pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a
juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára…
Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre' </b></u>(Mt
25,31-33.46). Ha Krisztus újra eljövetelére gondolunk és az utolsó
ítéletre, olyan <u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>misztérium</b></u> előtt állunk, amelyet gyakran elképzelni sem
tudunk, és <u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szinte ösztönszerűen félelmet vált ki belőlünk.</b></u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>Ez a valóság
azonban, ha jól végiggondoljuk, képes kitárni a keresztények szívét,
nagy vigaszt és bizalmat ébresztve benne.<br><br>Az első keresztények
szertartásaikat és imáikat a Maranathá felkiáltással kísérték. Ez a két
arámi szóból eredő kifejezés aszerint, hogyan tagolják lehet könyörgés:
'Jöjj, Uram!', vagy pedig egy bizonyosság, amelyet a hit táplál: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>'Igen,
az Úr eljön, az Úr közel van'</b></u>. Ebben a felkiáltásban éri el csúcspontját
az egész keresztény kinyilatkoztatás, annak a csodálatos elmélkedésnek a
zárásaként, amelyet János apostol tár elénk a Jelenések könyvében (vö.
Jel, 22,20) Ebben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"></span>– mondta Ferenc pápa - <u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Egyház, az egész emberiség nevében jegyeséhez,
Krisztushoz fordul. Jézus ölelését várja, amely az élet teljessége, a
szeretet teljessége. Így ölel át minket Jézus</b></u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span> . Ha
ebben a távlatban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"></span> gondolunk az utolsó ítéletre, akkor minden félelmünk
és fenntartásunk megszűnik, és átadja helyét <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a várakozásnak és az
öröm</b></u>nek: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>eljön végre a nap, amikor Krisztus dicsőségébe öltözhetünk és
részt vehetünk az esküvői lakomán</b></u>, az Istennel való teljes és végleges
szeretetközösség jelképeként.<br><p style="margin-left:40px"></p><p>Bizakodásra ad okot az is, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az
ítélet pillanatában nem maradunk magunkra</b></u>. Maga Jézus mondja Máté
evangéliumában, hogy akik követik őt a világ megújulásakor, amikor az
Emberfia dicsőséges trónjára ül, vele együtt ülnek, hogy ítélkezzenek
(vö. Mt 19,28) Pál apostol pedig így ír a Korinthusi közösséghez:<u style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> </b><b style="background-color:rgb(255,255,0)">'Nem
tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Menny</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ire
inkább a mindennapi ügyekben?'</b></u> (1Kor 6,2-3) Milyen jó tudni, hogy akkor
Krisztuson kívül <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>számíthatunk sok más fivérünk és nővérünk
közbenjárására és jóindulatára is, akik megelőztek minket a hit
zarándokútján, </b></u>életüket adták értünk és kimondhatatlanul szeretnek
minket! A szentek már Isten színe előtt élnek, az Ő dicsőségének
tündöklésében imádkoznak értünk, akik még a földön élünk. Mekkora
vigaszt nyújt ez a bizonyosság szívünknek! Az Egyház valóban olyan, mint
egy édesanya, aki fiai javát keresi, míg Krisztus dicsőséges testében
megtalálja teljességét minden tagjával együtt.</p><p>János evangéliuma
egy további gondolatra ösztönöz bennünket – folytatta szerdai
katekézisét a pápa. –<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> 'Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy
elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz
benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem
hitt Isten egyszülött Fiában' </b></u>(Ján 3,17-18). <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ez azt jelenti, hogy </span></span><u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az
utolsó ítélet már most megkezdődik, létezésünk idején.</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Életünk minden
pillanatában </span><u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megnyilvánul aszerint, hogy hittel befogadjuk-e az üdvözítő
Krisztust vagy hitetlenek vagyunk és önmagunkba zárkózunk.</b></u> Ha nem
nyílunk meg Jézus szeretete előtt, önmagunkat ítéljük el. Üdvözülünk, ha
megnyílunk Jézusnak, és ő megvált minket.<u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha bűnösök vagyunk – és azok
vagyunk mindnyájan –, bocsánatát kérjük, és ha jók akarunk lenni, az Úr
megbocsát nekünk.</b></u> De ehhez meg kell nyílnunk Jézus szeretete előtt,
amely erősebb mindennél. Jézus szeretete nagy, irgalmas, Jézus szeretete
megbocsát. <u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ehhez azonban </b></u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">meg kell nyílnunk,</span></span><u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> meg kell bánnunk bűneinket
</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">és vállalnunk kell a nem jó dolgokat, amiket elkövettünk.</span></p><p>Erre az
ítéletre gondolva tehát, amely már most megkezdődött, haladjunk előre:
megnyitva szívünket Jézusnak és az üdvösségnek, félelem nélkül, hiszen
Jézus szeretete nagyobb, és ha bocsánatot kérünk bűneinkért, ő
megbocsát. Menjünk előre ezzel a bizonyossággal, amely elvezet bennünket
a mennyek dicsőségére!” – buzdított katekézisében Ferenc pápa.</p></div>