[Grem] Szentatya homíliája a keresztény önazonosságról

[Emoke Greschik]

Ezen a napon az egész egyház köszönti Jorge Mario Bergoglio pápát,
kifejezve háláját, szeretetét. Számos üdvözlet, gratuláció érkezik nem csak
a hívőktől, hanem a világ minden részéről.

  <http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/Ferencpapa.jpg>
*Ferenc pápa névnapján* a vatikáni Apostoli Palota Pál-kápolnájában mutatta
be a szentmisét a Rómában élő bíborosokkal. Homíliájában köszönetet mondott
nekik koncelebrációjukért, azért, hogy befogadták őt. "Köszönöm, jól érzem
magam veletek" - mondta a Szentatya.

*A napi olvasmányokból kiindulva* a pápa hangsúlyozta: "éppen abban a
pillanatban, amikor *kitört az üldöztetés, egyben az egyház missziós
lendülete is nagy erőre kapott*. A keresztények elmentek Föníciáig,
Ciprusig és Antióchiáig, hogy hirdessék az evangéliumot. *Apostoli buzgóság
éltette őket, és így terjedt el a hit.* Az evangéliumot hirdették a
görögöknek, vagyis a pogányoknak is. Ezáltal a Szentlélek kezdeményezésére
újabb lépésre került sor".

A Szentlélek egyre inkább arra buzdította őket, hogy * mindenki számára
hirdessék az evangéliumot.* *De Jeruzsálemben valaki, aki ezt hallotta,
kissé ideges lett és elküldte Barnabást "apostoli vizitációra".* Talán egy
kis humorérzékkel azt mondhatjuk, hogy *Barnabás apostoli vizitációja volt
a Hittani Kongregáció teológiai kezdete*. Barnabás látta, hogy a dolgok jól
mennek.

*Az egyház így még inkább anya, sok gyermek anyja lett. Egyre inkább anyává
vált. Olyan anya, aki hitet, önazonosságot ad.* A keresztény önazonosság
azonban nem személyazonossági igazolvány: a keresztény önazonosság azt
jelenti, hogy az Egyházhoz, az Anyaszentegyházhoz tartozunk. *Nem
találhatjuk meg Jézust az Egyházon kívül *- hangsúlyozta Ferenc pápa.

Idézte VI. Pál szavait: "*abszurd kettősség" lenne, ha Jézussal akarnánk
élni az Egyház nélkül, ha Jézust az Egyházon kívül akarnánk
követni,*Jézust az Egyház nélkül szeretnénk." Az Anyaszentegyház, amit
Jézustól
kaptunk, önazonosságot ad nekünk, ami nem pusztán egy pecsét: egyben
hovatartozás". A pápa elmagyarázta:* az önazonosság hovatartozást jelent,
és nagyon szép az egyházhoz tartozni.*

Homíliájában azután rámutatott: Barnabást öröm töltötte el, amikor látta,
hogy sokan hittek és megtértek az Úrnak. Ez az evangelizáló öröme. VI. Pál
pápa szavaival "az evangelizálás édes és vigasztaló vidámsága". Ez az öröm,
üldöztetéssel, nagy szomorúsággal kezdődik, de örömmel végződik. Az egyház
így halad előre a világ üldöztetése és az Úr vigasztalása közepette. Ilyen
az egyház élete. *Ha egy kicsit a világ útjain akarunk járni, alkudozva a
világgal, akkor soha nem lesz részünk az Úr vigasztalásában. *Ha csak a
vigaszt keressük, ez mindig felületes lesz. * Az emberi vigasztalás nem
olyan, mint az Úré.* Az egyház a kereszt és a feltámadás, az üldöztetés és
az Úr vigasztalása közepette halad előre. Aki ezen az úton jár, nem téved -
fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

Ezután *az egyház missziós természetéről *elmélkedett: az első keresztények
bátran hirdették Jézust a görögöknek, ami abban az időben botrányosnak
számított. Gondoljunk az Anyaszentegyházra, amely egyre növekszik. Új
gyermekeinek megadja a hit önazonosságát, mert *nem lehet Jézusban hinni az
egyház nélkül. Maga Jézus mondja az evangéliumban: "Ti nem hisztek, mert
nem vagytok az én juhaim közül valók".
*
Ha nem tartozunk Jézus juhai közé, akkor a hit nem jut el hozzánk, hitünk
gyenge rózsavíz, tartalom nélkül. Gondoljunk arra a vigaszra, amit Barnabás
érzett: ez "az evangelizálás édes és vigasztaló vidámsága". Ferenc pápa
homíliája végén így imádkozott: *"Kérjük az Úrtól ezt az apostoli
buzgóságot,* hogy késztessen bennünket az előrehaladásra. Mint testvérek,
mindnyájan haladjunk együtt előre, vigyük el Jézus nevét *az
Anyaszentegyház szívébe, amely Szent Ignác szerint "hierarchikus és
katolikus".
*
A szentmise elején *Angelo Sodano bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja
köszöntötte a névnapját ünneplő Ferenc pápát.* A Rómában élő bíborosok
nevében kifejezte jókívánságait és köszönetet mondott a mennyei Atyának,
azokért az ajándékokért, amelyekkel idáig elhalmozta a pápát, egyben
fohászkodott azért, hogy péteri szolgálata továbbra is sok kegyelemben
részesüljön.

A bíborosok minden jót kívánnak a pápának névnapja alkalmából és kérik
számára, valamint maguk számára a keresztény hősiesség ajándékait,
amelyekkel a Szentlélek minden idők vértanúit elárasztotta.

Valójában a Szentlélek öntötte a római hadsereg fiatal tisztjének szívébe
az erőt, amely révén képes volt szembe nézni minden nehézséggel; otthagyta
katonai szolgálatát, Krisztus tanítványa lett és szétosztotta vagyonát a
szegények között.

Szent György levetette katonai páncélját; majd magára öltötte a hit és a
szeretet páncélját, annak a figyelmeztetésnek a hatására, amelyet Szent Pál
intézett a Tesszalonikaiakhoz, nekik szóló első levelében: "legyünk
józanok, és öltsük föl a hit és a szeretet páncélját, sisakként pedig az
üdvösség reményét" (1Tessz 5,8) - idézte a Népek apostolát Sodano bíboros,
majd így folytatta:

"Szentatyánk, Önnel együtt fohászkodunk a keresztény erősség ajándékáért
azok számára is, akik még ma is szenvednek hitük miatt, mint Szent György
idején. Ön Csak néhány nappal ezelőtt emlékeztetett minket arra, hogy még
nem ért véget a vértanúk ideje" - mondta *Sodano bíboros, majd Szent
Györgyhöz fohászkodva fejezte be köszöntő beszédét.*

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130423/ce4ef922/attachment.html