<div dir="ltr"><br><div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Ezen a napon az egész egyház köszönti Jorge Mario
Bergoglio pápát, kifejezve háláját, szeretetét. Számos üdvözlet,
gratuláció érkezik nem csak a hívőktől, hanem a világ minden részéről.<br><br></p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/Ferencpapa.jpg" target="_parent"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/Ferencpapa_fekvo.jpg" style="margin: 7px; float: left;" height="120" width="180"></a><u><b>Ferenc
pápa névnapján</b></u> a vatikáni Apostoli Palota Pál-kápolnájában mutatta be a
szentmisét a Rómában élő bíborosokkal. Homíliájában köszönetet mondott
nekik koncelebrációjukért, azért, hogy befogadták őt. „Köszönöm, jól
érzem magam veletek” – mondta a Szentatya.<br><br><b>A napi olvasmányokból
kiindulva</b> a pápa hangsúlyozta: „éppen abban a pillanatban, amikor <b>kitört
az üldöztetés, egyben az egyház missziós lendülete is nagy erőre
kapott</b>. A keresztények elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, hogy
hirdessék az evangéliumot. <b>Apostoli buzgóság éltette őket, és így
terjedt el a hit.</b> Az evangéliumot hirdették a görögöknek, vagyis a
pogányoknak is. Ezáltal a Szentlélek kezdeményezésére újabb lépésre
került sor”.<br><br>A Szentlélek egyre inkább arra buzdította őket, hogy
<u><b> mindenki számára hirdessék az evangéliumot.</b></u> <b>De Jeruzsálemben valaki,
aki ezt hallotta, kissé ideges lett és elküldte Barnabást „apostoli
vizitációra”.</b> Talán egy kis humorérzékkel azt mondhatjuk, hogy <b>Barnabás
apostoli vizitációja volt a Hittani Kongregáció teológiai kezdete</b>.
Barnabás látta, hogy a dolgok jól mennek.<br><br><u><b>Az egyház így még
inkább anya, sok gyermek anyja lett. Egyre inkább anyává vált. Olyan
anya, aki hitet, önazonosságot ad.</b></u> A keresztény önazonosság azonban nem
személyazonossági igazolvány: a keresztény önazonosság azt jelenti, hogy
az Egyházhoz, az Anyaszentegyházhoz tartozunk. <u><b>Nem találhatjuk meg
Jézust az Egyházon kívül </b></u>– hangsúlyozta Ferenc pápa.<br><br>Idézte VI.
Pál szavait: „<b>abszurd kettősség” lenne, ha Jézussal akarnánk élni az
Egyház nélkül, ha Jézust az Egyházon kívül akarnánk követni,</b> Jézust az
Egyház nélkül szeretnénk.” Az Anyaszentegyház, amit Jézustól kaptunk,
önazonosságot ad nekünk, ami nem pusztán egy pecsét: egyben
hovatartozás”. A pápa elmagyarázta:<u><b> az önazonosság hovatartozást jelent,
és nagyon szép az egyházhoz tartozni.</b></u><br><br>Homíliájában azután
rámutatott: Barnabást öröm töltötte el, amikor látta, hogy sokan hittek
és megtértek az Úrnak. Ez az evangelizáló öröme. VI. Pál pápa szavaival
„az evangelizálás édes és vigasztaló vidámsága”. Ez az öröm,
üldöztetéssel, nagy szomorúsággal kezdődik, de örömmel végződik. Az
egyház így halad előre a világ üldöztetése és az Úr vigasztalása
közepette. Ilyen az egyház élete. <b><u>Ha egy kicsit a világ útjain akarunk
járni, alkudozva a világgal, akkor soha nem lesz részünk az Úr
vigasztalásában.</u> </b>Ha csak a vigaszt keressük, ez mindig felületes lesz. <u><b>
Az emberi vigasztalás nem olyan, mint az Úré.</b></u> Az egyház a kereszt és a
feltámadás, az üldöztetés és az Úr vigasztalása közepette halad előre.
Aki ezen az úton jár, nem téved – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.<br><br>Ezután
<u><b>az egyház missziós természetéről </b></u>elmélkedett: az első keresztények
bátran hirdették Jézust a görögöknek, ami abban az időben botrányosnak
számított. Gondoljunk az Anyaszentegyházra, amely egyre növekszik. Új
gyermekeinek megadja a hit önazonosságát, mert <b>nem lehet Jézusban hinni
az egyház nélkül. Maga Jézus mondja az evangéliumban: „Ti nem hisztek,
mert nem vagytok az én juhaim közül valók”.<br></b><br>Ha nem tartozunk
Jézus juhai közé, akkor a hit nem jut el hozzánk, hitünk gyenge
rózsavíz, tartalom nélkül. Gondoljunk arra a vigaszra, amit Barnabás
érzett: ez „az evangelizálás édes és vigasztaló vidámsága”. Ferenc pápa
homíliája végén így imádkozott: <u><b>„Kérjük az Úrtól ezt az apostoli
buzgóságot,</b></u> hogy késztessen bennünket az előrehaladásra. Mint testvérek,
mindnyájan haladjunk együtt előre, vigyük el Jézus nevét <u><b>az
Anyaszentegyház szívébe, amely Szent Ignác szerint „hierarchikus és
katolikus”.<br></b></u><br>A szentmise elején <b>Angelo Sodano bíboros, a Bíborosi
Kollégium dékánja köszöntötte a névnapját ünneplő Ferenc pápát.</b> A
Rómában élő bíborosok nevében kifejezte jókívánságait és köszönetet
mondott a mennyei Atyának, azokért az ajándékokért, amelyekkel idáig
elhalmozta a pápát, egyben fohászkodott azért, hogy péteri szolgálata
továbbra is sok kegyelemben részesüljön.<br><br>A bíborosok minden jót
kívánnak a pápának névnapja alkalmából és kérik számára, valamint maguk
számára a keresztény hősiesség ajándékait, amelyekkel a Szentlélek
minden idők vértanúit elárasztotta.<br><br>Valójában a Szentlélek
öntötte a római hadsereg fiatal tisztjének szívébe az erőt, amely révén
képes volt szembe nézni minden nehézséggel; otthagyta katonai
szolgálatát, Krisztus tanítványa lett és szétosztotta vagyonát a
szegények között.<br><br>Szent György levetette katonai páncélját; majd
magára öltötte a hit és a szeretet páncélját, annak a figyelmeztetésnek a
hatására, amelyet Szent Pál intézett a Tesszalonikaiakhoz, nekik szóló
első levelében: „legyünk józanok, és öltsük föl a hit és a szeretet
páncélját, sisakként pedig az üdvösség reményét” (1Tessz 5,8) – idézte a
Népek apostolát Sodano bíboros, majd így folytatta:<br><br>„Szentatyánk,
Önnel együtt fohászkodunk a keresztény erősség ajándékáért azok számára
is, akik még ma is szenvednek hitük miatt, mint Szent György idején. Ön
Csak néhány nappal ezelőtt emlékeztetett minket arra, hogy még nem ért
véget a vértanúk ideje” – mondta <b>Sodano bíboros, majd Szent Györgyhöz
fohászkodva fejezte be köszöntő beszédét.</b><br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>