[Kiscsopi] Barlay Ö. Szabolcs: Ferenc pápa forradalma

[Renáta Molnár]

Köszönöm ezeket a gondolatokat. Hiteles és igaz. Én is ezekért harcolok.
:-) belátva az egyház életébe. Tisztelet a kivételeknek.:-)

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2019. jún. 22., Szo, 8:57):

> Ferenc pápa forradalma
> HITVÉDELEM - Az egyház az Isten és a társadalom mérlegén
>
>
> Indítlak, 2017.05.02. -- Barlay Ö. Szabolcs
>
> http://www.inditlak.eoldal.hu/cikkek/egyhaz/h-i-t-v-e-d-e-l-e-m---az-egyhaz-az-isten-es-a-tarsadalom-merlegen.html
>
>
> Az utolsó száz évben egyre többször olvasunk olyan novellákat, regényeket,
> melyek arról szólnak,
> hogy vége az egyháznak! Sőt neves, Nobel díjas írók tollából olyan írások
> is megjelennek, hogy a
> pápát elüldözik Rómából, vagy kivégzik. Régebben már írtam, és elemeztem
> is ezeket a regényeket.
> A mostani eszmélődésem, meditációm apropója az a két évvel ezelőtt
> megjelent könyv, melynek
> írója a világszerte ismert német Andreas Englisch,- címe:  Der Kaempfer im
> Vatikan. Papst
> Franziskus und sein mutiger Weg. Ennek magyar fordítása: „ A Vatikán
> harcosa. Ferenc pápa és a
> bátorság útja”  Lazi Könyvkiadó Szeged.2016.
>
> Ezt a könyvet tartom kezemben. Mivel kézről-kézre adják, és rendszerint
> megbotránkoznak a 370
> oldalas íráson, úgy érzem, hogy Édesanyánkat, az egyházat, mint a
> legidősebb pásztorok egyike
> meg kell védenem. Különösen azért jelentős ez a könyv, mert nem regény,
> mint az előbb
> említettek, hanem egy megtért keresztény műve, aki a pápák legbizalmasabb
> embere mind a mai
> napig. Könyvében leírja, hogy II. János Pál hatására  tért meg, akit a
> legnagyobb szentek
> egyikének tart. Könyve nem rosszindulatú, csupán a tényeket sorakoztatja
> föl, mint egy nyomozó.
> Számomra azért is életbevágóan fontos A. Englisch könyve, mert a mostani
> pápa igazi képét és
> küldetését tárja föl. Ez az írás elmondja, hogy Ferenc pápa hogyan leplezi
> le azt, amit az
> elődök a nagyobb botrányok elkerülése végett elhallgattak. Ferenc pápa
> magát a tűzfészket
> számolja föl.
>
> Mielőtt a könyv tartalmáról beszámolnék, egy nélkülözhetetlen megjegyzést
> kívánok tenni. Menjünk
> vissza az ősforráshoz, Jézus Krisztushoz, és kérdezzük: kiket választott
> apostolainak? Igenis,
> választásról van itt szó, hiszen ő mondta: „Nem ti választottatok engem,
> hanem én titeket.” Ez
> azt jelenti, hogy a tizenkét apostol összetétele, erkölcsi nívója teljesen
> ismert volt Jézus
> számára. Merjük már végre kimondani, az Úr szánt-szándékkal hívott meg
> nemcsak igaz, szent
> embereket, hanem kétes egzisztenciákat is. Ezek közül az egyik képes volt
> a legborzalmasabb
> tettre: saját Mesterét, mint egy rabszolgát pénzért eladta ellenségeinek.
> És Júdás mellett ott
> van Simon Jónás fia. Jézus a Péter nevet adta neki, mely magyarul sziklát
> jelent. Ő az, aki
> Nagypéntek hajnalán megrettenve Mesterének letartóztatása miatt, egy
> nőszemélynek letagadta,
> hogy egyáltalában ismeri Jézust.- És azt se feledjük el, hogy az Úr előre
> megmondta, hogy mindig
> lesznek botrányok. Elkerülhetetlen, hogy ne legyenek (Mt 18,7). Ezekkel
> tehát számolni kell!
>
> Íme, a következtetés: ha Jézus tizenkét apostola között az ő tudtával két
> ilyen bűnöző, vagy más
> szóval, jellemében megroppant személyiség található, akkor miért
> csodálkozunk -
>
> hogy az egyház életében kezdettől fogva a mai napig megismétlődnek ezek a
> botrányok. Mindenféle
> botrány! Számomra épp abban található a bizonyíték az egyház isteni
> eredetére, hogy ennek
> ellenére kétezer év óta „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta!” (Mt
> 16,18).Sőt az emberiség
> erkölcsének és hitének letéteményese: az Élet, az Igazság, a Szentség, a
> Jóság, a Szépség isteni
> eszméinek kiapadhatatlan forrása.
>
> Éppen ezért engem különösebben nem rendített meg A. Englisch könyve, mely
> valóban hátborzongató
> tényeket rögzít a Kúria utolsó száz évének tevékenységéről, különösen
> annak gazdasági, pénzügyi
> manővereiről. Sőt az evangélium abszolút értékrendjébe vetett hitemben
> megerősített.
>
> Ahhoz, hogy egyáltalában megértsük a Vatikán dolgait, előbb tájékoztatni
> kell az olvasót néhány
> alapfogalomról.
>
> Milyen kategóriába kell sorolni a Vatikánt, mint állami, közösségi,
> politikai képződményt? A
> Vatikán Európában az utolsó ún. ”abszolút választási monarchia”. Ez azt
> jelenti, hogy a
> mindenkori pápa a Vatikánban mindennek a tulajdonosa és ura. Egy
> hasonlattal élve: az USA elnöke
> nem adhatja el a Fehér Házat, mert az nem az ő tulajdona. Ezzel szemben a
> Vatikán minden
> helysége, kincse, tárgya a megválasztott pápa tulajdona. Saját magam
> vagyok ennek tanúja, mert
> amikor 1945-46-ban a vatikáni könyvtárban is szerettem volna kutatni
> doktori értekezésem
> elkészítéséhez, számomra előbb pápai engedélyt kellett beszereznie
> elöljárómnak, rendünk
> generálisának. A könyvtár bejáratánál ki volt függesztve egy nagy táblán
> az engedély kérésének
> szövege. Mindenki, aki kutatni szeretne a vatikáni levéltárban,
> könyvtárban, kérnie kell, hogy a
> pápa könyvtárában dolgozhasson. Vagyis a világhírű Vatikáni Könyvtár a
> pápa tulajdona.
>
> Ez a tulajdonjog vonatkozik a kormányzásra is, tehát minden pápa úgy
> alakíthatja, formálhatja,
> modernizálhatja, vagy konzerválja az egyház törvényeit, értékeit, ahogy
> legjobb lelkiismerete
> diktálja. Pl. megteheti, hogy a következő hónapokban csak dél-amerikai,
> vagy afrikai püspököket
> nevez ki bíborosnak, hogy ezzel is jelezze az egyház jövőbeli alakulását.
>
> Azt is meg kell tárgyalnunk, hogy ki is az az Argentínából jött Bergoglio
> bíboros?
> Személyiségének és elveinek ismerete nélkül nem tudnánk megérteni sok
> mindent, ami a Vatikánban
> 2013 óta történik. A most 82 éves pápa szülei Észak Itáliából, Piemontból
> vándoroltak ki
> Argentínába. Vagyis „menekült” családból származik. Már fiatal korában
> jezsuitának jelentkezett,
> vagyis abba a szerzetesrendbe, melynek tagjai negyedik fogadalomként
> megígérik a „feltétlen”
> engedelmességet a pápának. Ő az első jezsuita pápa.
>
> De hogy lett egyáltalában főpap, pláne bíboros, ez az ugyancsak névtelen
> szerzetes? A történet a
> következő: A kommunista időszakban óriási feltűnést keltett egy teológiai
> mozgalom, élén a
> jezsuitákkal, akik az elképzelhetetlen nyomor láttán szerettek vőlna
> segíteni a nincstelenek
> millióin.” A felszabadítás teológia” néven ismert mozgalomnak  nagy
> irodalma is van. Lényege:
> mindent meg kell engedni a nyomor és szegénység leküzdésére! A győzelem
> reményében még
> fegyveresen is lehet küzdeni! Ez azt jelentette, hogy miközben Európában a
> marxista vörös
> diktatúra ezerszámra üldözte és kergette halálba a keresztényeket,
> püspököket, szerzeteseket
> (jezsuitákat is), híveket, addig Dél-Amerikában ugyancsak a marxista
> tanokra hivatkozva új
> teológiai mozgalmat indítottak el. Érthető, hogy a Vatikán, különösen II.
> János Pál pápasága
> alatt ez óriási megütközést vont maga után. A pápa személyesen járt
> Dél-Amerikában, hogy
> megkísérelje tompítani az ellentéteket, és igyekezett meggyőzni őket, hogy
> a Szentszék
> helyteleníti a mozgalom erőszakos jellegét. Mindenki félt egy fegyveres
> konfliktustól. A
> Szentszék tehát nem engedélyez semmiféle erőszakos szervezkedést. Ennek
> még a fogalmát is
> elítéli. Nos, ebben a szellemi párbajban tűnt fel Bergoglio jezsuita
> szerzetes, aki szembe
> fordult saját rendi vezetésével, mert ő sem tartotta elfogadhatónak a
> mozgalom harcias, pláne,
> fegyveres stílusát. Bergoglio ellenállása olyan nagy volt, hogy nyíltan
> szembefordult saját
> rendjével, sőt a rend generálisával, a spanyol Pedro Arrupeval is. Ő
> Japánban  misszionáriusként
> dolgozott, s épp Hirosimában volt, amikor az atombombát ledobták. Csodával
> határos módon
> megmenekült. Emiatt is esett rá a választás a generálisi posztra. Arrupe
> annak a már-már
> veszélyesnek nevezhető egyházi reformnak volt élharcosa, mely teljesen új
> struktúrát
> szorgalmazott az egyház, sőt a jezsuita rend életében is. Itt került
> szembe a tekintélyelvet
> hirdető II. János Pál pápával, aki éppen e miatt nagyon nem kedvelte
> Arrupét. - Az
> elmondottakból is látható, hogy Bergoglio viszont több szempontból is
> kedveltje lett a pápának,
> aki felfigyelt rá, és attól kezdve kiemelten kezelte. Már akkor megdöbbent
> annak hallatán, hogy
> Bergoglio a nyomortanyák apostola. – Így indult el az egyházi méltóságok
> ranglétráján, anélkül,
> hogy ő ezt akarta volna. Ha valaki, akkor Bergoglio volt az, akinek ez
> eszébe sem jutott.
>
> Nézzük meg még közelebbről Bergoglio jezsuita szerzetes személyiségét.
> Vajon mi az ő
> karakterének titka?
>
> Az író, A.Englisch nap, mint nap látja a pápát, és ő maga kezdte kutatni
> ennek a különös
> embernek életét. Tudniillik a mosolygós, vidám, önmagából derűt árasztó
> pápa-arc eddig nem
> létezett. Argentínában püspöki keresztjét soha nem látta senki. Ha hordta
> is, mindig, csak a
> felöltője belső zsebében. Így, aki még nem ismerte, biztosan nem hitte
> róla, hogy
> őexcelenciájával van dolga. Szomorkás, idős, vidéki papnak tűnt. Már
> Buenos Airesben sem lakott
> a püspöki palotában. Kis lakásában élt, ahol maga főzött és mosta
> szennyesét. „Olyan volt, mint
> egy igás ló, akit gyakran vertek, akivel hálátlanul bántak, aki mégis
> hűségesen végzi feladatát.
> Soha az életben nem hittem volna, hogy ez a cingár pap a lógó
> reverendájában néhány év múlva
> pápává válik, aki jókedvet árasztva köröz a római Szent Péter téren.”
> (47.oldal). Bergoglioból
> eddig csak úgy áradt az elégedetlenség. Bár tudta, hogy ő az
> Evangéliumnak, az Örömhírnek az
> apostola, mégis valahogy megengedte magának, hogy kimutassa melankolikus
> természetét. De akkor,
> amikor pápává választották, 180 fokos fordulatot parancsolt önmagára, s
> lenyűgöző átváltozáson
> ment keresztül: egykori mogorva lénye már neki is kínos volt, és örömtől
> ragyogó pápa lett
> belőle. Az öröm kimutatása nem mindig sikerül. A könyv írója jelen volt
> egy audiencián, melynek
> végén keményen megdorgálta titkárát, mert akkor fényképezték le, amikor
> épp mogorva arcot
> vágott. S azt gondolta magában, hogy a látogatók nyilván kételkednek
> szavahihetőségében. Később
> bocsánatkérő mosoly jelenet meg az arcán „… csibészesen ránk kacsintott,
> mintha azt mondta
> volna: nekem sem sikerül mindig boldog kereszténynek lennem.”  Járása
> megmaradt, enyhén
> előredőlve áll, majd furcsa, csámpás járásával, kissé bicegve indul
> útjára. Karakterének egy
> fontos vonása, hogy, amit lelkiismerete helyesnek, jónak mond, ahhoz
> görcsösen ragaszkodik, - és
> akkor nem lehet eltéríteni elhatározásától. Itt van elrejtve annak
> magyarázata, hogy lényegében
> lázadó típusnak tűnik, akivel nem könnyű együtt élni, dolgozni, „egy
> csónakban evezni”. Egész
> életében, Buenos Aires érsekeként is mindent a feje tetejére állított.
> Amikor pápává
> választották elhatározta, hogy szétveri a pápai hivatal köré felépített
> évezredes mítoszt. Ezért
> is választotta a Ferenc nevet, mert hiszen Assisi Szent Ferenc is ilyen
> forradalmár lelkületű
> volt: ő is a feje tetejére állított mindent, amit az egyház őelőtte
> mutatott a világ felé…
> Miközben e sorokat írom újból megdöbbentő híreket adott közre a vatikáni
> rádió: A pápai
> alamizsna hivatal (ez eddig teljesen ismeretlen fogalom volt) közli, hogy
> Róma belvárosában
> megnyílt a hajléktalanok mosodája, ahol ruháikat, takaróikat
> tisztíthatják. Ez „Ferenc pápa
> mosodája” nevet kapta. Egy ismert multinacionális cég adományozta a
> legmodernebb háztartási
> gépeket (6 mosó- és szárítógép, vasalók és a mosószert is ingyenesen
> szolgáltatja). - Épp ez a
> pápa szándéka: megmozgatni a világ lelkiismeretét. A helység a Vatikántól
> nem messze lévő
> Trastevere negyedben nyílt meg. A következő hónapokban borbélyüzlet,
> orvosi rendelő, valamint
> élelmiszer- és ruhaelosztó is működik majd. A hírhez még annyit fűzök
> hozzá, hogy a Vatikánnak
> vannak egészen különlegesen védett műemlékei, épületei. Ilyen a Szent
> Péter tér,
> oszlopcsarnokával együtt. Eddig elképzelhetetlen volt még csak a gondolata
> is annak, hogy ide
> bárminemű új létesítményt állítsanak föl. Ferenc pápa, a forradalmár 2015
> februárjában az o s z
> l o p c s a r n o k oldalában z u h a n y o z ó helységet állíttatott föl
> a  h a j l é k t a l
> a n o k,  n i n c s t e l e n e k  számára.
>
> A legújabb rádióhír is percek alatt bejárta a világot: Ferenc pápa a
> közeljövőben Egyiptomba
> utazik, oda ahol most, a virágvasárnapi szentmisén önkéntes merénylő
> robbantott és gyilkolt. Ha
> ezt az utazási tényt összevetjük az eddigi vatikáni „menetrenddel”, akkor
> látjuk csak igazán,
> hogy ezzel a forradalmárral valóban nem lehet szót érteni, mert szuverén
> módon kezel mindent, és
> lebeszélni elhatározásáról nem lehet…   s ha kell, föláldozza az életét
> is. Páncélozott autóba
> nem ül.- Ő az első, aki saját maga dönt, hogy mikor, hova utazik. Egy
> ilyen pápai látogatás
> előkészítése féléveket vesz igénybe.
>
> Elődei eddig inkább a világméretű hivatal urainak tűntek, a világ
> legnagyobb lelki hatalma
> képviselőinek. A pápát eddig mindig irányították. Először is ott volt két
> titkára, akik óriási
> hatalommal rendelkeztek. Ferenc pápa megsemmisítette ezt a rendszert,
> mégpedig úgy, hogy
> titkárait megfosztotta mindennemű hatalomtól. Van ugyan két titkára, akik
> neki dolgoznak, de nem
> engedi, hogy föléje kerüljenek. Pl. Ő az első pápa, aki nem engedi, hogy
> titkárai külföldi
> útjaira elkísérjék. És eddig csak a titkárokon keresztül lehetett a pápa
> elé kerülni. Ferenc
> pápa ezt a szabályt is hatályon kívül helyezte: egyedül ő dönti el, kivel
> mikor akar találkozni.
> - Őelőtte a titkárok feladata volt a telefonálás lebonyolítása is, ha
> valakivel a pápa épp
> beszélni kívánt. Ferenc pápának esze ágában sincs igénybe venni ezt a
> szűrőt. Saját maga nyúl a
> telefon után, ha beszélni óhajt valakivel. Egy példa a sok közül: egy
> alkalommal jelezni akarta,
> hogy meglátogatja saját rendjét Rómában. Egyszerűen  felvette a
> telefonját, ott a jezsuiták
> portása vette föl. „Itt a pápa beszél” – mondta.  A portás kissé
> fölháborodva válaszolt: „Hát
> persze, én meg a kínai császár vagyok.”.Nem tudta elhinni, hogy tényleg a
> pápával beszél. –
> Ugyancsak felborította a pápai határidőnapló szabályait. Eddig a
> sajtóosztály főnöke óriási
> precizitással kezelte a pápa napi teendőit. Minden pontosan előre meg volt
> jelölve: a pápa
> mikor, hol van, hol prédikál stb. Most a sajtószóvivő, Lombardi jezsuita
> atya az érdeklődőknek
> ezt a választ adja: „Fogalmam sincs mikor, mit csinál a pápa.”
>
> De a meglepetéseknek nincs még vége. Szinte elképzelhetetlen az, amiről
> most írok. Ferenc
> pápának is vannak titkárai. Az egyik mondta el a következőt. A pápa nem
> engedi, hogy
> őszentségének, szentatyának nevezzék, sőt azt akarja, hogy titkárai
> tegezzék. Bármikor
> felhívhatják, és ő is napi kapcsolatban van velük. „És mit mondasz neki,
> amikor felveszi a
> telefont? – Spanyolul azt kérdezem: Hole, que tal? (Helló, hogy
> vagy?)…..És tesz fel kérdéseket?
> – érdeklődtem. – Hát persze. … Amikor legutóbb kérdést tett föl, éppen
> arról számoltam be neki,
> hogy a nála járt delegációt este elvittem vacsorázni. Erre azt kérdezte:
> És ki fizetett? Mire
> közöltem, hogy én álltam a számlát. A pápa így válaszolt: Kérlek, engedd,
> hogy én fizessek. Bár
> a Vatikánban mindenki azt állítja rólam, hogy nincs pénzem, de ez nem
> igaz. Egy kevés pénzem
> azért van. A vacsorát ki tudom fizetni…..Hát ilyen az új pápa.”
>
> Ferenc pápa a meglepetések embere. Azt gondoltuk, hogy Karol Wojtyla
> egyetlen utódának sincs már
> lehetősége arra, hogy történelmet csináljon a bocsánatkérések vonalán. Ezt
> már akkor is sokan
> ellenezték, de Ferenc pápa olyat tett, ami részben fölülmúlja a lengyel
> pápa tetteit.  Amikor a
> XII. században egy gazdag lyoni kereskedő, Petrus Valdes keresztényi
> szeretetből, a szegények
> iránti szánalomból – akaratán kívül – létrehozta a valdens közösséget, még
> nem sejtette hova fog
> vezetni ténykedése. Tény, hogy II. Lucius pápa az 1184-es veronai zsinaton
> eretneknek
> nyilvánította Valdest és mozgalmát. Követőit a legkülönbözőbb módon
> elítélték, kivégezték,
> bebörtönözték, megcsonkították. 831 év után 2015. június 22.-én délelőtt
> Torinóban a
> történelemben Ferenc pápa elsőként belépett a torinói valdensek
> templomába, és vezeklőként
> megtört hangon ezt mondta: „Jézus Krisztus nevében bocsánatot kérek”. Amit
> eddig egy pápa sem
> tett meg, íme Ferenc elégtételt nyújtott a lemészárolt, halálraítélt
> áldozatoknak.
>
> Karakterének elemzésekor jó, ha összehasonlítjuk a bíborosi testület másik
> jezsuita főpapjával,
> Carlo Maria Martini milánói érsek karakterével. VI. Pál halála után az ő
> neve szerepelt
> legtöbbször a konklávén. Biztos pápajelölt volt. Mindig magabiztosan,
> hibátlanul foglalt állást
> a vitás kérdésekben, és szuverén módon tudott bánni a médiával. A milánói
> napilap, a Corriere
> della Sera, de a televízió is a lába előtt hevert. A világra nyitott
> teológus volt. Európa
> vezető politikusai egymásnak adták a kilincset Martininál. Államférfi
> volt, - „Bergoglio pedig
> úgy hatott mellette lelógó vállával és lebiggyedő ajkával, mint valami
> magába roskadó utcai
> prédikátor… Mint egy öreg zarándok, aki véletlenül betévedt a bíborosok
> konklávéjára.” Épp
> ellenkezője volt Martininak-, Bergoglio nem ragyogott, nem sugárzott,
> kolduló szerzetesként
> viselkedett. Összehasonlítva Milánó sztárjával, Martinival, unalmasnak
> hatott. Nem is tartotta
> fontosnak magát. Senkinek eszébe sem jutott volna, hogy ez a férfi
> pápaként még ízekre szedi a
> Kúriát, és feje tetejére állítja a Vatikán minden eddigi, évezredes
> szabályát. Mindig lehajtotta
> a fejét, mintha bocsánatot akarna kérni. Akkor figyeltek rá a bíborosok,
> amikor János Pál pápa
> halála után a konklávén Ratzinger komoly ellenfele lett, sőt, elhúzott
> Carlo Maria Martini
> mellett is, hiszen 39 szavazatot kapott. Neve újból élvonalba került,
> amikor Ratzinger
> váratlanul lemondott a pápaságról, és újból összehívták a konklávét. 2013
> februárjában már ő
> volt a legesélyesebb pápajelölt.
>
> És ki gondolta volna, hogy ez a jelentéktelennek látszó argentin pap a
> világ hatalmasait
> felelősségre fogja vonni gaztetteikért? 2014 novemberében vagyunk. Elegáns
> protokollfőnökök,
> titkárok és szertartásmester nélkül, egy-szál aktatáskával indult az
> Európai Parlament
> emelvényére. Egyedül pakolta össze táskáját, egyedül írta meg beszédét,
> majd a Parlament előtt
> felolvasta a zsebéből kihalászott papírra írt sorokat. Rávilágított, hogy
> a politikusok
> felelősek azért a sok menekült életéért, akik Afrikából Európába tartva
> tengerbe fulladtak. És
> egy napon felelősségre fogják vonni őket amiatt, hogy a Földközi-tenger
> tömegsírrá változott.
> Hallgatói, a vájt fülű politikusok meghökkenve hallgatták, és ami még
> megdöbbentőbb,
> tapsviharral válaszoltak. Még a keresztény eszmétől távol álló frakciók is
> megtapsolták.
> Beszédével diadalt aratott. Nagy hatású jelenet volt, ahogy a Parlament
> számos frakciója állva
> ünnepli a pápát. A pápa megmutatta: az egyház jó oldalon áll, a
> leggyengébbek és a
> legszegényebbek oldalán. „A Strassbourgból Rómába tartó repülőn úgy
> éreztem, Ferenc pápát éppen
> jókor küldte az ég”.(221 old.)
>
> Most nézzük közelebbről, hogy miért nevezik Ferenc pápát forradalmárnak?
>
> Vissza kell mennünk a történelmi folytonosság kedvéért Garibaldi
> korszakába, amikor megszűnt az
> egyházi állam, és mindössze a Vatikán körüli pár ezer négyzetméter maradt
> az egyház
> tulajdonában. Érthető, hogy az eddig is az egyházi állam területén élő
> főurak  nemesek továbbra
> is a mindenkori pápának akartak alattvalói lenni,-őt tartották
> uralkodójuknak, és magukat
> vagyonukkal együtt az egyház védelme alatt akarták tartani. Ekkor
> villámgyorsan megszervezték
> vagyonuk átmentését a vatikáni kincstárba. Ezek a nemesek (hasonlóképpen a
> svájci gárdához)
> sokszor harcoltak, sőt életüket is feláldozták a pápákért. Kölcsönös
> tisztelet, barátság, „vér-
> és dacszövetség” jött létre a Szentszék és a nemesi világ között.  Olaszul
> gentiluomo-nak hívják
> ezeket az urakat. Időközben óriási tőke halmozódott föl a Vatikánban.
> Minden főúri család
> természetesnek vette, hogy a vagyonukat a Szentszék trezorjába helyezték.
> Igen ám, de az indító
> okok között legfőbb szempont az volt, hogy így ki tudják játszani az olasz
> államot, mert nem
> fizetnek vagyonuk után adót.  Ennek neve pedig  a d ó c s a l á s. Ferenc
> pápa megválasztása
> után a napnál világosabb volt, hogy a Vatikáni Bankhoz fűződő viszonya
> napirendre kerül.
> Mindenki föltette magában a kérdést: vajon sikerül megbirkóznia azzal a
> ténnyel, hogy ő, „a
> szegények pápája” egyúttal egy igen gazdag bank tulajdonosa is? Már az
> első hónapokban azzal a
> botránnyal kellett megbirkóznia, hogy az Európa Tanács Pénzmosás Elleni
> Bizottsága pénzmosással
> gyanúsította a Szentszéket, mert nyolc esetben gyanús ügyleteket talált a
> Vatikáni Bankban. Az
> író egy hasonlattal világít rá a lényegre: Ferenc pápa úgy érezheti magát
> a bank reformátorának
> szerepkörében, mintha megszállott vegetáriánusként hirtelen Európa egyik
> legnagyobb vágóhídjáért
> lenne felelős. (257. oldal)
>
> Az elmúlt évtizedek során a Vatikán azzal ártott legjobban önmagának, hogy
> részese volt egy
> gigantikus, illegálisan előidézett bankcsődnek, amelynek során 1,1
> milliárd dollár semmisült
> meg. Most lapozzunk egyet, és ezzel a mondattal párhuzamosan próbáljuk a
> szegények pápájának
> lelkületét megérteni: egy új hivatalt hozott létre, melynek élére Conrad
> Krajewskit nevezte ki.
> Ö a Vatikán „alamizsnása” püspöki rangban. Ferenc pápa nem a dollárok
> milliárdjával számol. Ő
> másként bánik a pénzzel, mint azt eddig tették. Amíg a Vatikáni Bank
> méltóságai eddig azon
> törték a fejüket, melyik bankkal fuzionáljanak, melyik kétes pénzintézetét
> vegyék meg
> spekulációik finanszírozására, addig az új pápa azon gondolkodik, mennyi
> kenyeret és sonkát tud
> venni a hajléktalanoknak, ha tíz deka sonka 1,59 euróba kerül. –
> Összehasonlításul az 1970 és
> 1987 közötti 17 évben csak a Nyugat-afrikai övezetben mintegy három millió
> ember halt éhen. Napi
> 1 dollárra lett volna szükségük a túléléshez, de nem volt ennyi pénzük.
> Ferenc pápa tudta, hogy
> a Vatikáni Bank ezzel egyidőben egymilliárd dollárt játszott el bűnözői
> támogatói segítségével.
> Ebből a pénzből a hárommillió áldozatot egy teljes évig lehetett volna
> táplálni, ami bőven elég
> lett volna a szárazság túléléséhez. Ferenc pápa abból a Dél-Amerikából
> jött, ahol az emberek
> tízezrei halnak éhen, mert nincs meg a napi betevő falatjuk. Éppen ez a
> rettentő tény tanította
> meg arra, hogy másként lássa az egyház feladatát, mint elődei és a Kúria,
> élén a Vatikáni Bank.
> Meg volt győződve, hogy a katolikus egyház gyakran a rossz oldalon áll.
> Évtizedeken át, mint
> pap, mint bíboros-érsek tapasztalta, hogy egy éhező embernek lehetetlen
> hirdetni az
> evangéliumot,- először enni kell adni neki. Itt a sorrenden van a
> hangsúly! Felesleges és
> kiábrándító elmagyarázni a katekizmust annak, aki nem tud enni adni a
> gyermekeinek És
> tapasztalatból tudta azt is, hogy a pénznek igenis döntő szerepe van,
> mégpedig akkor, amikor
> nincs belőle.-Mivel a Vatikáni Bank óriási pénzzel rendelkezik, érthető,
> hogy Ferenc pápa
> bűnösnek nevezi a Kúriát, hiszen ennek bíborosi bizottsága vizsgálja felül
> a bank tevékenységét.
> A Vatikán legfőbb testületét évtizedeken át nem érdekelte a világ nyomora.
> Most jön egy pápa,
> aki azt mondja, hogy az egyháznak: bíborosoknak, püspököknek, papoknak,
> híveknek segíteniük kell
> az éhezők, a szenvedők millióin. -    Ferenc pápa mindenképpen óriási
> dilemmával küszködik.
> Bizonyára elődjei is. Tudniillik arról van szó, hogy ha rendezni akarja a
> Vatikán pénzügyeit,
> akkor vállalnia kell a rend- csinálás következményét: a világ
> megrökönyödését, a hívek
> megbotránkozását. Ezért teszik fel a reformot sürgető pápáknak a kérdést:
> „Igazán szereti az
> egyházát a pápa?” Mert ha igen, tegyen le a reformterveiről. Ferenc pápa
> és elődjei között a
> különbség talán annyi, hogy ő a kérdésre- az író szerint - így válaszolna:
> „Szeretem, de előbb
> ki kell kaparnom a piszokból.” (293 old.).-  És egy másik lényeges
> különbség: semmiképp sem akar
> a bűnösök oldalára állni. Épp az egyház érdekében, szabad kezet enged a
> világi hatóságoknak a
> vizsgálatokhoz. Hogy ezt jobban megértsük, a könyv írója oldalakon
> keresztül tárgyal olyan
> visszaélésekről, melyekért az olasz hatóságok súlyos börtönbüntetést rónak
> ki, de a Szentszék
> számukra eddig menedéket biztosított. Az elitéltek  legtöbbje püspök.
>
> Néhány eset a sok közül: 1971 óta Marcinkus püspök a Vatikáni Bank elnöke.
> Ő USA-ban élt,
> Chicagóban, és mindig nagy pénzügyekkel foglalkozott. Pap akart lenni,-
> felszentelték, majd
> VI.Pál pápa 1969 január 6-án püspökké szentelte. 1973-ban a New-York-i
> Államügyészség azzal
> gyanúsította meg, hogy részese volt egy gigantikus csalásnak: a New-York-i
> maffia 950 millió
> dollár értékben hamis kötvényeket csempészett a Vatikánba. Marcinkust
> szabadon engedték, mert
> nem volt ellene bizonyíték. – Rómában szintén perbe fogták, már mint a
> Vatikáni Bank elnökét és
> az olasz rendőrség letartóztatási paranccsal kereste. Azzal gyanúsították,
> hogy előidézője volt
> a Banco Ambrosiano csődjének. Az államügyészségnek semmi kétsége nem volt
> afelől, hogy a
> Vatikáni Bank illegális pénzügyi botrányában a szicíliai Cosa Nostra
> maffia is benne volt. A
> média hónapokon keresztül ezeket a híreket szellőztette. Mindenki borzadva
> olvashatta, hogy
> egymás után tűnnek el bankárok, mert a maffiára jellemző módon válogatott
> módszerekkel
> meggyilkolták őket. Pl. 1982 júniusában Roberto Calvit felakasztva
> találták a londoni
> Blackfriarsbridge alatt. A másik, Graziella Corrocher tisztázatlan okokból
> kizuhant egy épület
> ablakából és szörnyethalt. Újból egy másik bankár, aki szintén
> belekeveredett a botrányos
> ügyekbe, Michaele Sindona, 1986 márciusában a börtönben ciánmérgezésben
> meghalt.   A nyomozás
> többek közt azt is kimutatta, hogy Paul Marcinkus és társai kétszáz fantom
> bankot alapítottak.
> Ha az ő nevét kimondjuk, akkor – véleményem szerint – jó, ha a tizenkét
> apostol közül Júdásra
> gondolunk. Júdás is, Marcinkus is a pénzt kezelték. Különbség az, hogy míg
> Júdás árulásának és
> gaztettének minden részletét ismerjük, addig a 2006-ban elhunyt, nagyon
> rossz hírű Marcinkus
> mindig ki tudta magyarázni rettenetes bonyodalmakkal teli pénzügyi
> manővereit.  A probléma abban
> van, hogy a Vatikán a letartóztatás előtt álló Marcinkusnak menedéket
> adott, utalva a Lateráni
> egyezmény ama passzusára, hogy a Vatikán területén az olasz hatóságnak
> nincs intézkedési
> (ügyészi, nyomozási, letartóztatási) joga.  Ilyen zűrzavarban mit tehet
> egy olyan pápa, aki a
> Poverellonak, Assisi Szent Ferencnek a nevét veszi föl, és irtózik minden
> pénzügyi
> tranzakciótól. Számára elviselhetetlen minden hazugság és csalás. Az első,
> amit tehet és tett
> is, hogy nyíltan, és épp a karácsonyi kis Jézus jászola előtt a Kúriának
> bátran szemébe mondta,
> hogy mindenről tud, és nem hajlandó tovább velük együtt dolgozni. A
> második tette: öntudatosan,
> de meggondolva rendet teremt a káoszban. Elődje XVI. Benedek a Vatikáni
> Bank élére egy német
> pénzügyi szakembert nevezett ki, Ernst von Freyberg személyében. Ő szintén
> nemes volt, tehát
> olyan ember, aki az ősi családokat illető tisztelet atmoszférájában nőtt
> fel. Ráadásul Freyberg
> befektetési bankár volt, tehát nyilván erénynek tekintette, ha az ember a
> pénzét előnyösen
> befekteti. A pápa nem tehette meg, hogy pápaságának első hónapjaiban
> leváltsa, várt két évig, és
> 2015-ben kinevezte a Vatikáni Bank új elnökét. És ez már elegendő volt
> ahhoz, hogy a fentebb
> említett főnemesek, nemesek százai a Vatikáni Bankba adókikerülés végett,
> illegálisan
> elhelyezett pénzeiket kimentsék. Ezzel máris elindult egy tisztulási
> folyamat. És amikor Ferenc
> pápa arról értesül, hogy ezek között olyan magas rangú állami tisztviselők
> is vannak, akiket a
> Vatikánba illegálisan mentett pénzügyi tranzakcióikon rajtakaptak, és
> súlyos büntetést róttak ki
> rájuk, - ezektől megvonta a Gentiluomo di Sua Santitá nemesi címet.
> Ferenc pápa rádöbbent arra,
> hogy az utolsó 25 évben semmit sem változott a Vatikáni Bank kétes
> tevékenysége. Hiszen alighogy
> elfoglalta hivatalát, fény derült az előbbiekhez hasonló csalásra, és
> Scarano püspök is
> börtönben ült. Ezért biztosra lehetett venni, hogy a pápa el fog
> határolódni a bankot felügyelő
> bíborosi bizottságtól. És amikor (2013. ápr.26) a Pápai Tudományos
> Akadémia elnöke, Marcello
> Sanchez Sorondo egy napilap interjújában kijelentette: „Egészen biztos,
> hogy a Vatikáni Bank
> mossa a gazdag olaszok pénzét,” és egy mellékmondatban utalt arra, hogy „a
> pápa nem olasz”,- ez
> már újabb pánikot keltett. És valóban, a Vatikáni Bank számlatulajdonosai
> azonnal cselekedtek:
> ügyfelek százai vették ki, és utalták máshová pénzüket. (341. oldal).
> Ugyanebben az időben,
> pápaságának első hónapjában történt a következő gyanus eset: A római
> Fiumicino repülőtérre
> érkezik magánrepülőgépen egy monsignore és egy sienai bankár, mindketten
> vatikáni diplomata
> útlevéllel. Amikor az ellenőrzésre kerül a sor a vámtisztek megkérték
> mindkettőjüket, hogy
> nyissák ki bőröndjüket. Ők e helyett meglobogtatták vatikáni útlevelüket.
> Erre a vámosok főnöke
> felhívta a Vatikánt, és kiderült, hogy valóban nem kell bemutatni
> bőröndjüket, és zavartalanul
> tovább mehettek. A gyanú azonban megmaradt: miért használ a Vatikán
> magánrepülőgépet arra, hogy
> diplomata útlevéllel védett személyek átugorhassák a vámvizsgálatot? (Csak
> mellesleg jegyzem
> meg, hogy a bőröndben Svájcból küldött húsz millió euró fekete pénz volt a
> Vatikáni Bank
> számára.) Mindezt természetesen jelentették a pápának.  Rá két hónapra egy
> másik történet: 2013.
> június 28. Az olasz rendőrség letartóztatja Nunzius Scarano püspököt, a
> Vatikán belső számviteli
> adminisztrációjának egyik vezetőjét. Nyomozás közben kiderült, hogy
> kódneveket használt a
> pénzmosási transzakció eltereléséhez. Ekkor az Államügyészség már biztos
> volt, hogy Scarano
> püspök mögött figyelemre méltó bűnözői karrier áll. És valóban, mert az
> említett pénzmosás ügy
> eltörpül a sokkal nagyobb bűntény mellett: „Nunzius Scarano egy
> tartályhajó flottát üzemeltető
> baráti hajózási vállalatnak illegális szívességet akart tenni, - méghozzá
> egy svájci bankházból
> adózatlan pénzt akart kihozatni, készpénzben. És a pénzt eltűntetni a
> vatikáni bankban, hogy az
> adóhatóságok számára elérhetetlen legyen…… Megegyeznek abban is, ki hozza
> a pénzt magánrepülőn
> Rómába. A futári szolgálatért Nunzius Scarano 400 ezer eurót akar
> fizetni.” (348. old.) A dolog
> rosszul végződött, mert a nyomozó hatóságok mindent kiderítettek, és
> időben letartóztatták
> Scaranot. Ezzel egy új korszak kezdődik a Vatikáni Bank történetében. A
> Kúria bíborosai ugyanis
> meg voltak győződve, hogy mint eddig mindig, Scaranot sem tartóztathatja
> le az olasz hatóság,
> mert ez a pápa is kimenti. Ők egy több évszázados hagyomány révén biztosra
> vették, hogy a
> törvény rájuk nem vonatkozik. Abban a bizonyosságban éltek, hogy velük
> soha nem történhet semmi
> baj, és a katolikus egyház monsignoréja néhány órán belül szabadlábra
> kerül. Csakhogy a pápai
> székben most olyan főpap ül, aki szakít minden eddigi bűnpártolással, és
> megtagadja Scarano
> püspöktől a diplomáciai mentességet a törvénnyel szemben. Ez hatalmas
> sokkot váltott ki a Kúria
> tagjaiból. „Az egyházi méltóságok rémületére Monsignore Nunzius
> Scaranonak, a Vatikáni Bank
> könyvvizsgálójának, a Kúria tagjának 2013 júniusában egy teljesen
> hétköznapi foglyokkal teli,
> teljesen hétköznapi börtönbe kellett vonulnia…..”  Ne csodálkozzunk, hogy
> rá egy évre Ferenc
> pápa a Kúria tagjainak a szegény Názáreti Jézus jászolánál elmondja
> rettenetes vádbeszédét. Ha
> arra gondolunk, hogy Scaranot, a Kúria tagját hétköznapi bűnözőként
> börtönbe zárják, akkor
> jobban megértjük, hogy miért üzent hadat a pápa a Kúria ellen .2014.
> december 22. délelőtt a
> pápa tróntermében, a Kelemen teremben „robbant az első bomba” (117. old).
> Évszázadok óta ez volt
> az első megsemmisítő roham a Kúria ellen. Ferenc pápa elődjétől, XVI.
> Benedektől távol állt,
> hogy kritizálja a Kúriát. Arról azonban írt egy pár sort (2009. márc.10.-i
> levél), hogy
> „bíborosai és püspökei félreértik, és megtámadják őt”. Elmondja, hogy
> mennyire bántja a Kúria
> támadása. Ennek ellenére nem kritizálta őket, és nem ment ellentámadásba–
> A mai napon (dec.22.)
> 11.27 perckor Ferenc pápa belép a Kelemen terembe, ahol a bíborosok
> várják. Mindenki a
> barátságos karácsonyi üdvözletre vár, s az első percekben úgy tűnik nem is
> kell csalódniuk.
> Beszédének első és második bekezdése valóban karácsonyi hangulatot hozott
> a terembe. Az
> ötödiktől a hetedik bekezdésig az egyháznak, mint Jézus Krisztus misztikus
> testének képéről
> elmélkedik. Hirtelen fordulat következik a tizenegyedik bekezdésnél,
> amikor Ferenc pápa
> emlékezteti a jelenlévőket arra, hogy a jó egyesít, a gonoszság pedig
> elválaszt. A tizenkettedik
> bekezdéstől kezdve a pápa hirtelen másról kezd beszélni, olyannyira, hogy
> mindenki felébred.
> Nagyot fordult a világ, mert ez a pápa épp Karácsonyt használja föl arra,
> hogy elmondja: a
> jelenlévő eminenciás és excellenciás urak betegek. Alig térnek magukhoz a
> bíborosok, a pápa
> máris támadásba lendül, és kezdi felsorolni a testület bűneit. A Kúria
> első számú betegsége az
> önhittség. Különleges jelzőt mond róluk. „a kiválasztottak komplexusában
> szenvednek”, vagyis
> mindenkinél magasabb rendűnek érzik magukat. A jelenlévőknek tudniuk
> kellett, hogy a pápa igazat
> mond, hiszen valóban a világ legexkluzívabb közösségének tagjai. Ez a
> felsőbbrendűség aztán az
> emberi gyarlóság következtében sokaknál vagyonosodásba és luxus életbe
> torkollott. Ma is a
> legdrágább autókkal utazgatnak, és nem is szégyenkeznek e miatt. … Eddig
> senkinek sem jutott
> volna eszébe, még álmában sem, hogy egy napon jön valaki Argentínából, és
> mindezt szemükre veti
> épp karácsonykor. amikor a kis Jézus jászolban fekszik. - -A pápa még
> tovább megy, és kimondja,
> hogy a Kúria tevékenysége javarészt bürokratikus ügyintézésre vonatkozik.
> Legtöbbjük úgy
> dolgozik, mint bármelyik magas rangú tisztviselő egy adó- vagy
> kormányhivatalban. A pápa a
> bíborosok szemére hányja, hogy a bürokrácia emberei lettek Isten emberei
> helyett. A kardinálisok
> egy része láthatóan sértve érzi magát, és nem is gondolnak arra, hogy ez
> csak a támadás kezdete.
> Amikor a hatodik ponthoz ér azt vágja az öregurak fejéhez, hogy
> „spirituális Alzheimer-kórban
> szenvednek”. A kardinálisok, püspökök azt hiszik, hogy rosszul hallanak.
> Azzal vádolja őket,
> hogy elfelejtették Krisztust, és nem emlékeznek személyes találkozásukra
> Istennel. A hetedik
> pontban egyszerűen dicsőségvágyat ró fel nekik. A jelenlévők közt ott van
> az egyik leghiúbb
> főpap, aki miatt az előző pápa új kongregációt (minisztériumot) hozott
> létre, neve: Új
> Evangelizáció Pápai Tanácsa. A Kelemen teremben megfagy a levegő, amikor a
> pápa a nyolcadik
> ponthoz ér. „A pápa kérlelhetetlenül visszavág, amiért a Kúria hónapokon
> át megvetéssel bánt
> vele, és szüntelenül sértegette. Nem fél elmondani mi bántja, mi dühíti”.
> E mögött is valóság
> van, tudniillik háta mögött nyíltan beszéltek arról, hogy míg elődje, a
> híres Ratzinger bíboros
> világhírű teológus volt, addig a mostaninak, Ferenc pápának nincs egy
> teológiai műve sem. Ezek
> mondogatják is gúnyosan: „Mindent elolvastam, amit Jorge Mario Bergoglio
> valaha írt – nem
> tartott valami sokáig.”  (120. oldal) Ha ez igaz is, ugyanakkor közismert,
> hogy egész életében a
> pasztoráció, méghozzá a legszegényebbeké töltötte ki életét. Ezért mondja,
> hogy sok jelenlévő
> bíboros akadémiai titulusokkal ellensúlyozza spirituális kiüresedését. Ez
> a tudathasadás
> különösen azokat az egyházi méltóságokat sújtja, akik sohasem folytattak
> egyházi tevékenységet,
> elvesztették kapcsolatukat a valósággal, a mindennapi élettel. Igaza van
> Ferenc pápának, mert
> nem elég, ha egy pap egész életét a dolgozószobájában tölti: ezzel még nem
> teljesíti Isten
> akaratát. – Most Ferenc pápa könyörtelenül kiegyenlíti a számlát. Azt
> állítja, a tudósok
> megosztott életet folytatnak azzal, hogy másoknak olyan dolgokat írnak
> elő, melyeket maguk sem
> vesznek komolyan. A kilencedik pontban a pápa azt veti a Kúria szemére,
> hogy pletykálással
> teszik tönkre kollégáik és társaik jó hírét. Sőt még tovább megy, gyáva
> személyeknek nevezi
> azokat „akiknek nincs bátorságuk ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek, helyette
> az illető háta
> mögött”. A tízedik pontban azt veti a bíborok szemére, hogy végzetesen
> önzők, semmi másra nem
> gondolnak csak arra, hogy elnyerjék elöljáróik jóindulatát, és ezzel
> feljebb jussanak. Ezután a
> pápa újabb lendületet vesz, és a luxus élet visszásságait ostorozza.
> Mindenki tudja, hogy többek
> között arra az államtitkárra céloz, aki elődjének, Benedek pápának
> legfontosabb embere volt, és
> a vatikáni Szent Károly-palota tetőteraszán hétszáz négyzetméteres
> penthouse-t építtetett
> magának. Elképesztő összeget jelentett ez. A pápa eddig hallgatott, de
> ezen a délelőttön végre
> megszólal.  A legutolsó pontban katasztrofális színben tüntette fel a
> Kúriát: e nagy méltóságok
> nem riadnak vissza attól, hogy az újságokon és a televízión keresztül
> járassanak le másokat,
> pusztán azért, hogy ez által még több hatalomhoz jussanak.  Dél körül vége
> a rémálomnak. Ez a
> beszéd olyan volt, mint egy földrengés.  Évszázadokon keresztül olaszok,
> ritkán franciák,
> németek voltak a pápák, de ő az első, aki Dél-amerikai, és semmi oka sincs
> arra, hogy félnie
> kellene az európaiaktól. Évszázadok óta ez volt az első verbális pápai
> megsemmisítő hadjárat a
> Kúria ellen. Az utolsó kemény, nyilvános összetűzés a pápa és a Kúria
> között öt évszázaddal
> előbb, IV. Jenő pápa korában volt. Akkor a bíborosok leváltották Jenő
> pápát, és V. Félix
> ellenpápát ültették a trónra. Azóta a pápa és a Kúria egyetértésben élt.
> Ferenc pápa elődje,
> Benedek pápától távol állt, hogy kritizálja a Kúriát.
>
> -----------------------------------------------------
>
> Összegezve a főbb vádakat: Nem az Isten, hanem a bürokrácia emberei. –
> „Spirituális
> kiüresedésben” és „egzisztenciális skizofréniában” szenvednek, – Alzheimer
> kórosak, akik mindent
> elfelejtenek, - a Kúria tagjai elfelejtették magát Jézust. (178 old.)  – A
> Kúria egyik tagja sem
> látott még szegény negyedet, - ezzel szemben Bergoglio ezeknek az apostola
> volt Argentínában.  Ő
> a szegények egyházát építi (115-135 old.)
>
> Ferenc pápa pápaságának legfeltűnőbb forradalma az a hajthatatlanság,
> amellyel a Kúria ellen
> küzd. Eddig egyetlen pápa sem támadta a Kúriát, mint i n t é z m é n y t.
> Egyikük se hívott
> életre olyan grémiumot, mely a Kúria helyett, és azt megkerülve
> közvetlenül ad tanácsot a
> pápának. Hogyan történhetett ez? Azért, mert ez a viszály nem csupán
> nézeteltérések háborúja,
> hanem sokkal többről van szó: a Kúria létjogosultságáról. Megválasztásának
> napja óta nyilván
> való, hogy ez a pápa mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Kúria
> ne állhasson fel többé
> eredeti formájában. (102. old.) A Vatikánban, különösen a Kúria
> munkatársai már csak azért is
> kíváncsiak  2014. december 22. óta az új pápára, „mert tudni akarják, hogy
> néz ki közelről az a
> férfi, aki ekkora csődtömegnek tartja őket”. (130. old.)
>
> A támadás után senkinek se volt kedve a karácsonyi ünnepléshez.
>
> Mindenki azt kérdezte, és kérdezi ma is, hogy mi válthatta ki a pápából
> ezt a minden elképzelést
> felülmúló támadást a Kúria ellen? Hiszen itt nem egyesekről, hanem magáról
> az egész Kúriáról
> mondta el rettenetes kritikáját. A könyv írója fejezeteket szán e kérdés
> megválaszolására, és
> eljutott a végső következtetéshez: 2007-ben a Kúria bíborosai
> megbocsáthatatlan lépést tettek a
> szegények és nincstelenek felé, és erről Bergoglio, mint  bíboros
> értesült. A történet így
> hangzik: 2007-ben XVI. Benedek pápa a Vatikán közelében található
> szegénynegyedbe akart
> ellátogatni. Mindennek előre megírták a szokásos menetrendjét. A Kúria
> bíborosai is hivatalosak
> voltak, és a Vatikán külön autóbusza vitte őket. Amikor beérkeztek a
> nyomortanyára,
> felháborodtak azon, hogy a Vatikán közvetlen közelében Róma városa hogy
> engedhet meg ilyet.
> Megrökönyödésük odáig fajult, hogy Róma polgármestere jónak látta levél
> útján bocsánatot kérni a
> bíborosoktól, és foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy fölszámolják ezt a
> szeméttel telített,
> bűztől áradó telepet. A pápa minden bizonnyal így vélekedett: ha a
> kardinálisok undorodtak a
> nyomortanya láttán, gyakorlatilag Krisztustól undorodtak. (178 oldal).- Az
> író szerint a pápa
> várta a kedvező alkalmat, hogy a hajléktalanok iránti ellenszenvüket
> szemükre hányja. Úgy
> tudják, olyasmit mondott, hogy „amióta  ezt tették, nincs kegyelem”
> (143.old).  Elgondolkoztató,
> hogy épp Karácsonyt tartotta alkalmas időnek az ellentámadásra. Ha a
> gyermek Jézus
> barlang-istállójára gondolunk, akkor jobban megértjük, hogy miért Kará-
>           csonyt
> választotta.  A Szent Szűz nem palotában, de még nem is egy egyszerű
> házban hozta a világra a
> Megváltót, hanem egy barlangban. Ferenc pápa ennek a szegény názáreti
> Jézus egyházának a
> szószolója és apostola. 2014. december 22.-én délelőtt 11 órakor ezzel a
> beszédével arról akarta
> meggyőzni a büszke, felfuvalkodott Kúria tagjait, hogy ő személyesen
> „csődtömegnek” tartja őket
> (138.oldal). És egyúttal tudomásukra hozta, hogy az egyházat a szegények
> oldalára kívánja
> állítani, oda, ahol a története során jóformán soha nem állt. Több mint
> ezer éve küzd a pápaság
> azzal a kérdéssel, hogyan egyeztethető össze a pápák fényűző élete a
> názáreti  Jézus
> szegénységével. A názreti ház és a vatikáni bank!? Egymást kizáró
> fogalmak. –
>
> Pápaságának második évében a bíborosoknak rá kellett döbbenniük arra, hogy
> ez az argentin pápa
> nemcsak mosolygós, és mindenkit magához ölelő, hanem az igazságnak kemény,
> kérlelhetetlen
> harcosa, valódi forradalmár.
>
> Természetesen ennek a háborús üzenetnek megvolt és megvan a következménye.
> Óriási nyomás van a
> pápán, és ez 2015 óta egyre jobban látszik rajta. Lényegében teljesen
> felfordította az ezer év
> óta érvényes előírásokat. Nem költözött be a pápai rezidenciába. A Szent
> Márta vendégház lakója
> lett, és ami szinte eddig elképzelhetetlen volt, az ebédlőben étkezik a
> többiekkel együtt. Az
> ebédlőben nem az asztalfőre ül, hanem az asztal közepétől balra foglal
> helyet. Fejét lehajtva
> csöndesen elmond egy imát, aztán leül, ahogy a kollégái is. Minden szem
> rátekint. Tisztában volt
> vele, hogy a Kúria tagjainak az a része, amely idejár, a háta mögött
> kigúnyolja, és őrült
> argentinnak nevezi. A könyv írója személyes tapasztalatait írja le.„A pápa
> tudja, hogy a Kúria
> itt étkező tagjainak és munkatársainak mintegy kétharmada egyenesen
> megveti, vagy legalább is
> fenntartással szemléli őt. Olyan keményen bírálta őket, hogy ez másképp
> nem is lehetett. Hiszen
> ezeket a  férfiakat megfosztotta hatalmuktól… A pápa csökkentette
> fizetésüket, és lerövidítette
> a szabadságukat. Nem akarja többé az általuk képviselt egyházat, a múlt
> egyházát…Nem tud mit
> kezdeni velük. Hisz ezek a férfiak még életükben nem láttak egyetlen
> szegény negyedet sem… (132.
> oldal)
>
> A Szentatya pontosan tudja, hogy elkerülhetetlen a kemény harc. Tudja,
> hogy az évszázadok alatt
> megkérgesedett struktúrák és szokások ellen indított háborúval sok
> ellenséget szerzett magának.
> Tudja, hogy azok a férfiak, akiktől el akarja venni a gazdagságot, a
> hatalmat és a
> kiváltságokat, szembe fognak vele szegülni.  Mégis megteszi. Vállalja ezt
> a harcot, mert biztos
> benne, hogy a Názáreti Jézus azoknak a szegény éhezőknek oldalára áll,
> akik még a Szent
> Márta-ház büféjét sem tudják elképzelni. Erről még álmodni sem mernek.
>
> A könyv utolsó fejezete azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon sikerül-e
> Ferenc pápának
> véghezvinni az akaratát? Képes lesz-e arra, hogy valóban a mélyreható
> változásokat elfogadtassa,
> vagy pápasága után vissza fogják vonni intézkedéseit? Hiszen már most is
> sokan vannak, akik
> eddigi reformjait is visszavonnák. De visszavonhatók még ezek az
> intézkedések? El lehet törölni
> mindazt, amit Ferenc pápa néhány év alatt elért?
>
> Összegezzük ezeket a reformokat: 1.A bíborosok, püspökök és egyéb
> méltóságok diplomáciai
> mentességének feloldása, melynek következménye, hogy az egyházi fejedelmek
> már nem állnak a
> törvény felett. 2.  2015. június 10.-én létrehozott egy új bírói
> hatóságot, azoknak a
> püspököknek az ügyében, akik nem léptek fel a papi pedofília ellen. Ezzel
> félreérthetetlenül
> jelezni akarta, hogy az új bíróság az egyház vezetőit is megbüntetheti. Az
> egyházi méltóságok
> vatikáni védőburka ezzel megszűnt.3.A pápa hitelességét nagyban növeli az
> életstílusa és
> szerénysége. A Szent Márta otthonban lakik, egyedül eszik a menzán úgy,
> mint a Vatikán többi
> lakója. A katolikus egyház több, mint ezer éve először lép Krisztus valódi
> követőjeként a világ
> elé. Vezető pozícióban is a szegény életmódot képviseli, ahogy azt
> egyházunk megteremtője, Jézus
> tette. 4.Ferenc pápa „kisebbé” tette a katolikus egyházat, egyenlővé téve
> a többi keresztény
> egyházzal. Ezzel véget ér a katolikus egyház harca a konkurenciával,
> elsősorban a szektáknak
> nevezett szabadegyházakkal. Nem csupán az ellenségeskedést akarja
> megszűntetni, hanem
> látogatásaival barátságra törekszik a konkurens egyházakkal. A többi
> vallással, elsősorban az
> iszlámmal szembeni ellenséges magatartás immár a múlté. Ezzel új irányt
> szabott az egyháznak.5.
> A katolikus egyház helye a szegények oldalán van. Az évszázadok óta tartó
> vitát Ferenc pápa
> egyszer s mindenkorra be akarja fejezni. Az egyház a világ minden részén a
> hatalmasok és
> gazdagok támogatóiból állt az egyik oldalon, a másik oldalon pedig azokból
> a papokból, akik a
> nincstelenekkel, számkivetettekkel törődtek. Ferenc pápa világossá tette,
> hogy az egyháznak
> semmi keresnivalója nincs a gazdagok oldalán. 6. A Va-   tikán politizál.
> Ezzel Ferenc pápa
> folytatja II. János Pál irányvonalát, akinek nevéhez fűződik a Szovjetunió
> politikai
> megsemmisülése.  Ferenc pápának a Szent Péter-bazilika előtti békeimája
> annak érdekében, hogy
> megakadályozza az Egyesült Államok katonai beavatkozását Szíriába, új
> politikai korszakot
> indított el a Vatikánban.
>
> Befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy írásommal védeni szeretném
> Édesanyánkat, a Mater
> Ecclesiát. Mert ez a könyv, és ehhez hasonlók könnyen tévútra vihetik a
> még templomba járó
> híveket is. Magyar földön sajnos az egyháziak hallgatnak az ilyen
> témákról! És nagyon rosszul
> teszik, mert a világ azt gondolja, hogy szándékosan hallgatjuk el a
> letagadhatatlan botrányokat.
> Ezekről az A. Englisch könyvében olvasható botrányokról évtizedek óta
> nyíltan beszél a nyugati
> sajtó. Ez is egyik oka az egyháztól való elfordulásnak. Ha valaki beteg,
> és mindenki látja, hogy
> a végét járja, akkor lehetetlen elhallgatni, pláne letagadni a tényeket.
> Mennyire igaz a mondás:
> a tények makacs dolgok.
>
> Bizonyára sok támadás fog érni engem e cikkem miatt, de sokkal nagyobb
> hibát követnek el azok,
> akik úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.  Emlékszem, hogy a pápa
> három évvel ezelőtti
> Kúria elleni kirohanását nálunk senki sem értette. Ha ez a csodálatraméltó
> argentin pápa úgy
> látta, hogy fel kell tárnia nemcsak a Kúria, hanem az egész egyház előtt a
> rettenetes
> csalásokat, visszaéléseket, püspökök, prelátusok elítéléseit és
> börtönbüntetéseit, akkor
> kötelessége mindegyikünknek, hogy az értetlenül álló híveink előtt
> megmagyarázzuk mindazt, ami
> de facto megtörtént. Egy bizonyos, hogy én a legjobb szándékkal foglaltam
> össze 98 éves
> koromban, több heti kemény munkával ezt a 370 oldalas könyvet, melynek
> írója hívő katolikus, és
> az utolsó három pápának legszűkebb köréhez tartozó vatikáni szakember.
>
>
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Kiscsopi mailing list
> Kiscsopi at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/kiscsopi
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/kiscsopi/attachments/20190622/8dea9e74/attachment-0003.html>