<div dir="ltr">Köszönöm ezeket a gondolatokat. Hiteles és igaz. Én is ezekért harcolok. :-) belátva az egyház életébe. Tisztelet a kivételeknek.:-)</div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2019. jún. 22., Szo, 8:57):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Ferenc pápa forradalma<br>
HITVÉDELEM - Az egyház az Isten és a társadalom mérlegén<br>
<br>
<br>
Indítlak, 2017.05.02. -- Barlay Ö. Szabolcs<br>
<a href="http://www.inditlak.eoldal.hu/cikkek/egyhaz/h-i-t-v-e-d-e-l-e-m---az-egyhaz-az-isten-es-a-tarsadalom-merlegen.html" rel="noreferrer" target="_blank">http://www.inditlak.eoldal.hu/cikkek/egyhaz/h-i-t-v-e-d-e-l-e-m---az-egyhaz-az-isten-es-a-tarsadalom-merlegen.html</a><br>
<br>
<br>
Az utolsó száz évben egyre többször olvasunk olyan novellákat, regényeket, melyek arról szólnak, <br>
hogy vége az egyháznak! Sőt neves, Nobel díjas írók tollából olyan írások is megjelennek, hogy a <br>
pápát elüldözik Rómából, vagy kivégzik. Régebben már írtam, és elemeztem is ezeket a regényeket. <br>
A mostani eszmélődésem, meditációm apropója az a két évvel ezelőtt megjelent könyv, melynek <br>
írója a világszerte ismert német Andreas Englisch,- címe:  Der Kaempfer im Vatikan. Papst <br>
Franziskus und sein mutiger Weg. Ennek magyar fordítása: „ A Vatikán harcosa. Ferenc pápa és a <br>
bátorság útja”  Lazi Könyvkiadó Szeged.2016.<br>
<br>
Ezt a könyvet tartom kezemben. Mivel kézről-kézre adják, és rendszerint megbotránkoznak a 370 <br>
oldalas íráson, úgy érzem, hogy Édesanyánkat, az egyházat, mint a legidősebb pásztorok egyike <br>
meg kell védenem. Különösen azért jelentős ez a könyv, mert nem regény, mint az előbb <br>
említettek, hanem egy megtért keresztény műve, aki a pápák legbizalmasabb embere mind a mai <br>
napig. Könyvében leírja, hogy II. János Pál hatására  tért meg, akit a legnagyobb szentek <br>
egyikének tart. Könyve nem rosszindulatú, csupán a tényeket sorakoztatja föl, mint egy nyomozó. <br>
Számomra azért is életbevágóan fontos A. Englisch könyve, mert a mostani pápa igazi képét és <br>
küldetését tárja föl. Ez az írás elmondja, hogy Ferenc pápa hogyan leplezi le azt, amit az <br>
elődök a nagyobb botrányok elkerülése végett elhallgattak. Ferenc pápa magát a tűzfészket <br>
számolja föl.<br>
<br>
Mielőtt a könyv tartalmáról beszámolnék, egy nélkülözhetetlen megjegyzést kívánok tenni. Menjünk <br>
vissza az ősforráshoz, Jézus Krisztushoz, és kérdezzük: kiket választott apostolainak? Igenis, <br>
választásról van itt szó, hiszen ő mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én titeket.” Ez <br>
azt jelenti, hogy a tizenkét apostol összetétele, erkölcsi nívója teljesen ismert volt Jézus <br>
számára. Merjük már végre kimondani, az Úr szánt-szándékkal hívott meg nemcsak igaz, szent <br>
embereket, hanem kétes egzisztenciákat is. Ezek közül az egyik képes volt a legborzalmasabb <br>
tettre: saját Mesterét, mint egy rabszolgát pénzért eladta ellenségeinek. És Júdás mellett ott <br>
van Simon Jónás fia. Jézus a Péter nevet adta neki, mely magyarul sziklát jelent. Ő az, aki <br>
Nagypéntek hajnalán megrettenve Mesterének letartóztatása miatt, egy nőszemélynek letagadta, <br>
hogy egyáltalában ismeri Jézust.- És azt se feledjük el, hogy az Úr előre megmondta, hogy mindig <br>
lesznek botrányok. Elkerülhetetlen, hogy ne legyenek (Mt 18,7). Ezekkel tehát számolni kell!<br>
<br>
Íme, a következtetés: ha Jézus tizenkét apostola között az ő tudtával két ilyen bűnöző, vagy más <br>
szóval, jellemében megroppant személyiség található, akkor miért csodálkozunk -<br>
<br>
hogy az egyház életében kezdettől fogva a mai napig megismétlődnek ezek a botrányok. Mindenféle <br>
botrány! Számomra épp abban található a bizonyíték az egyház isteni eredetére, hogy ennek <br>
ellenére kétezer év óta „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta!” (Mt 16,18).Sőt az emberiség <br>
erkölcsének és hitének letéteményese: az Élet, az Igazság, a Szentség, a Jóság, a Szépség isteni <br>
eszméinek kiapadhatatlan forrása.<br>
<br>
Éppen ezért engem különösebben nem rendített meg A. Englisch könyve, mely valóban hátborzongató <br>
tényeket rögzít a Kúria utolsó száz évének tevékenységéről, különösen annak gazdasági, pénzügyi <br>
manővereiről. Sőt az evangélium abszolút értékrendjébe vetett hitemben megerősített.<br>
<br>
Ahhoz, hogy egyáltalában megértsük a Vatikán dolgait, előbb tájékoztatni kell az olvasót néhány <br>
alapfogalomról.<br>
<br>
Milyen kategóriába kell sorolni a Vatikánt, mint állami, közösségi, politikai képződményt? A <br>
Vatikán Európában az utolsó ún. ”abszolút választási monarchia”. Ez azt jelenti, hogy a <br>
mindenkori pápa a Vatikánban mindennek a tulajdonosa és ura. Egy hasonlattal élve: az USA elnöke <br>
nem adhatja el a Fehér Házat, mert az nem az ő tulajdona. Ezzel szemben a Vatikán minden <br>
helysége, kincse, tárgya a megválasztott pápa tulajdona. Saját magam vagyok ennek tanúja, mert <br>
amikor 1945-46-ban a vatikáni könyvtárban is szerettem volna kutatni doktori értekezésem <br>
elkészítéséhez, számomra előbb pápai engedélyt kellett beszereznie elöljárómnak, rendünk <br>
generálisának. A könyvtár bejáratánál ki volt függesztve egy nagy táblán az engedély kérésének <br>
szövege. Mindenki, aki kutatni szeretne a vatikáni levéltárban, könyvtárban, kérnie kell, hogy a <br>
pápa könyvtárában dolgozhasson. Vagyis a világhírű Vatikáni Könyvtár a pápa tulajdona.<br>
<br>
Ez a tulajdonjog vonatkozik a kormányzásra is, tehát minden pápa úgy alakíthatja, formálhatja, <br>
modernizálhatja, vagy konzerválja az egyház törvényeit, értékeit, ahogy legjobb lelkiismerete <br>
diktálja. Pl. megteheti, hogy a következő hónapokban csak dél-amerikai, vagy afrikai püspököket <br>
nevez ki bíborosnak, hogy ezzel is jelezze az egyház jövőbeli alakulását.<br>
<br>
Azt is meg kell tárgyalnunk, hogy ki is az az Argentínából jött Bergoglio bíboros? <br>
Személyiségének és elveinek ismerete nélkül nem tudnánk megérteni sok mindent, ami a Vatikánban <br>
2013 óta történik. A most 82 éves pápa szülei Észak Itáliából, Piemontból vándoroltak ki <br>
Argentínába. Vagyis „menekült” családból származik. Már fiatal korában jezsuitának jelentkezett, <br>
vagyis abba a szerzetesrendbe, melynek tagjai negyedik fogadalomként megígérik a „feltétlen” <br>
engedelmességet a pápának. Ő az első jezsuita pápa.<br>
<br>
De hogy lett egyáltalában főpap, pláne bíboros, ez az ugyancsak névtelen szerzetes? A történet a <br>
következő: A kommunista időszakban óriási feltűnést keltett egy teológiai mozgalom, élén a <br>
jezsuitákkal, akik az elképzelhetetlen nyomor láttán szerettek vőlna segíteni a nincstelenek <br>
millióin.” A felszabadítás teológia” néven ismert mozgalomnak  nagy irodalma is van. Lényege: <br>
mindent meg kell engedni a nyomor és szegénység leküzdésére! A győzelem reményében még <br>
fegyveresen is lehet küzdeni! Ez azt jelentette, hogy miközben Európában a marxista vörös <br>
diktatúra ezerszámra üldözte és kergette halálba a keresztényeket, püspököket, szerzeteseket <br>
(jezsuitákat is), híveket, addig Dél-Amerikában ugyancsak a marxista tanokra hivatkozva új <br>
teológiai mozgalmat indítottak el. Érthető, hogy a Vatikán, különösen II. János Pál pápasága <br>
alatt ez óriási megütközést vont maga után. A pápa személyesen járt Dél-Amerikában, hogy <br>
megkísérelje tompítani az ellentéteket, és igyekezett meggyőzni őket, hogy a Szentszék <br>
helyteleníti a mozgalom erőszakos jellegét. Mindenki félt egy fegyveres konfliktustól. A <br>
Szentszék tehát nem engedélyez semmiféle erőszakos szervezkedést. Ennek még a fogalmát is <br>
elítéli. Nos, ebben a szellemi párbajban tűnt fel Bergoglio jezsuita szerzetes, aki szembe <br>
fordult saját rendi vezetésével, mert ő sem tartotta elfogadhatónak a mozgalom harcias, pláne, <br>
fegyveres stílusát. Bergoglio ellenállása olyan nagy volt, hogy nyíltan szembefordult saját <br>
rendjével, sőt a rend generálisával, a spanyol Pedro Arrupeval is. Ő Japánban  misszionáriusként <br>
dolgozott, s épp Hirosimában volt, amikor az atombombát ledobták. Csodával határos módon <br>
megmenekült. Emiatt is esett rá a választás a generálisi posztra. Arrupe annak a már-már <br>
veszélyesnek nevezhető egyházi reformnak volt élharcosa, mely teljesen új struktúrát <br>
szorgalmazott az egyház, sőt a jezsuita rend életében is. Itt került szembe a tekintélyelvet <br>
hirdető II. János Pál pápával, aki éppen e miatt nagyon nem kedvelte Arrupét. - Az <br>
elmondottakból is látható, hogy Bergoglio viszont több szempontból is kedveltje lett a pápának, <br>
aki felfigyelt rá, és attól kezdve kiemelten kezelte. Már akkor megdöbbent annak hallatán, hogy <br>
Bergoglio a nyomortanyák apostola. – Így indult el az egyházi méltóságok ranglétráján, anélkül, <br>
hogy ő ezt akarta volna. Ha valaki, akkor Bergoglio volt az, akinek ez eszébe sem jutott.<br>
<br>
Nézzük meg még közelebbről Bergoglio jezsuita szerzetes személyiségét. Vajon mi az ő <br>
karakterének titka?<br>
<br>
Az író, A.Englisch nap, mint nap látja a pápát, és ő maga kezdte kutatni ennek a különös <br>
embernek életét. Tudniillik a mosolygós, vidám, önmagából derűt árasztó pápa-arc eddig nem <br>
létezett. Argentínában püspöki keresztjét soha nem látta senki. Ha hordta is, mindig, csak a <br>
felöltője belső zsebében. Így, aki még nem ismerte, biztosan nem hitte róla, hogy <br>
őexcelenciájával van dolga. Szomorkás, idős, vidéki papnak tűnt. Már Buenos Airesben sem lakott <br>
a püspöki palotában. Kis lakásában élt, ahol maga főzött és mosta szennyesét. „Olyan volt, mint <br>
egy igás ló, akit gyakran vertek, akivel hálátlanul bántak, aki mégis hűségesen végzi feladatát. <br>
Soha az életben nem hittem volna, hogy ez a cingár pap a lógó reverendájában néhány év múlva <br>
pápává válik, aki jókedvet árasztva köröz a római Szent Péter téren.” (47.oldal). Bergoglioból <br>
eddig csak úgy áradt az elégedetlenség. Bár tudta, hogy ő az Evangéliumnak, az Örömhírnek az <br>
apostola, mégis valahogy megengedte magának, hogy kimutassa melankolikus természetét. De akkor, <br>
amikor pápává választották, 180 fokos fordulatot parancsolt önmagára, s lenyűgöző átváltozáson <br>
ment keresztül: egykori mogorva lénye már neki is kínos volt, és örömtől ragyogó pápa lett <br>
belőle. Az öröm kimutatása nem mindig sikerül. A könyv írója jelen volt egy audiencián, melynek <br>
végén keményen megdorgálta titkárát, mert akkor fényképezték le, amikor épp mogorva arcot <br>
vágott. S azt gondolta magában, hogy a látogatók nyilván kételkednek szavahihetőségében. Később <br>
bocsánatkérő mosoly jelenet meg az arcán „… csibészesen ránk kacsintott, mintha azt mondta <br>
volna: nekem sem sikerül mindig boldog kereszténynek lennem.”  Járása megmaradt, enyhén <br>
előredőlve áll, majd furcsa, csámpás járásával, kissé bicegve indul útjára. Karakterének egy <br>
fontos vonása, hogy, amit lelkiismerete helyesnek, jónak mond, ahhoz görcsösen ragaszkodik, - és <br>
akkor nem lehet eltéríteni elhatározásától. Itt van elrejtve annak magyarázata, hogy lényegében <br>
lázadó típusnak tűnik, akivel nem könnyű együtt élni, dolgozni, „egy csónakban evezni”. Egész <br>
életében, Buenos Aires érsekeként is mindent a feje tetejére állított. Amikor pápává <br>
választották elhatározta, hogy szétveri a pápai hivatal köré felépített évezredes mítoszt. Ezért <br>
is választotta a Ferenc nevet, mert hiszen Assisi Szent Ferenc is ilyen forradalmár lelkületű <br>
volt: ő is a feje tetejére állított mindent, amit az egyház őelőtte mutatott a világ felé… <br>
Miközben e sorokat írom újból megdöbbentő híreket adott közre a vatikáni rádió: A pápai <br>
alamizsna hivatal (ez eddig teljesen ismeretlen fogalom volt) közli, hogy Róma belvárosában <br>
megnyílt a hajléktalanok mosodája, ahol ruháikat, takaróikat tisztíthatják. Ez „Ferenc pápa <br>
mosodája” nevet kapta. Egy ismert multinacionális cég adományozta a legmodernebb háztartási <br>
gépeket (6 mosó- és szárítógép, vasalók és a mosószert is ingyenesen szolgáltatja). - Épp ez a <br>
pápa szándéka: megmozgatni a világ lelkiismeretét. A helység a Vatikántól nem messze lévő <br>
Trastevere negyedben nyílt meg. A következő hónapokban borbélyüzlet, orvosi rendelő, valamint <br>
élelmiszer- és ruhaelosztó is működik majd. A hírhez még annyit fűzök hozzá, hogy a Vatikánnak <br>
vannak egészen különlegesen védett műemlékei, épületei. Ilyen a Szent Péter tér, <br>
oszlopcsarnokával együtt. Eddig elképzelhetetlen volt még csak a gondolata is annak, hogy ide <br>
bárminemű új létesítményt állítsanak föl. Ferenc pápa, a forradalmár 2015 februárjában az o s z <br>
l o p c s a r n o k oldalában z u h a n y o z ó helységet állíttatott föl  a  h a j l é k t a l <br>
a n o k,  n i n c s t e l e n e k  számára.<br>
<br>
A legújabb rádióhír is percek alatt bejárta a világot: Ferenc pápa a közeljövőben Egyiptomba <br>
utazik, oda ahol most, a virágvasárnapi szentmisén önkéntes merénylő robbantott és gyilkolt. Ha <br>
ezt az utazási tényt összevetjük az eddigi vatikáni „menetrenddel”, akkor látjuk csak igazán, <br>
hogy ezzel a forradalmárral valóban nem lehet szót érteni, mert szuverén módon kezel mindent, és <br>
lebeszélni elhatározásáról nem lehet…   s ha kell, föláldozza az életét is. Páncélozott autóba <br>
nem ül.- Ő az első, aki saját maga dönt, hogy mikor, hova utazik. Egy ilyen pápai látogatás <br>
előkészítése féléveket vesz igénybe.<br>
<br>
Elődei eddig inkább a világméretű hivatal urainak tűntek, a világ legnagyobb lelki hatalma <br>
képviselőinek. A pápát eddig mindig irányították. Először is ott volt két titkára, akik óriási <br>
hatalommal rendelkeztek. Ferenc pápa megsemmisítette ezt a rendszert, mégpedig úgy, hogy <br>
titkárait megfosztotta mindennemű hatalomtól. Van ugyan két titkára, akik neki dolgoznak, de nem <br>
engedi, hogy föléje kerüljenek. Pl. Ő az első pápa, aki nem engedi, hogy titkárai külföldi <br>
útjaira elkísérjék. És eddig csak a titkárokon keresztül lehetett a pápa elé kerülni. Ferenc <br>
pápa ezt a szabályt is hatályon kívül helyezte: egyedül ő dönti el, kivel mikor akar találkozni. <br>
- Őelőtte a titkárok feladata volt a telefonálás lebonyolítása is, ha valakivel a pápa épp <br>
beszélni kívánt. Ferenc pápának esze ágában sincs igénybe venni ezt a szűrőt. Saját maga nyúl a <br>
telefon után, ha beszélni óhajt valakivel. Egy példa a sok közül: egy alkalommal jelezni akarta, <br>
hogy meglátogatja saját rendjét Rómában. Egyszerűen  felvette a telefonját, ott a jezsuiták <br>
portása vette föl. „Itt a pápa beszél” – mondta.  A portás kissé fölháborodva válaszolt: „Hát <br>
persze, én meg a kínai császár vagyok.”.Nem tudta elhinni, hogy tényleg a pápával beszél. – <br>
Ugyancsak felborította a pápai határidőnapló szabályait. Eddig a sajtóosztály főnöke óriási <br>
precizitással kezelte a pápa napi teendőit. Minden pontosan előre meg volt jelölve: a pápa <br>
mikor, hol van, hol prédikál stb. Most a sajtószóvivő, Lombardi jezsuita atya az érdeklődőknek <br>
ezt a választ adja: „Fogalmam sincs mikor, mit csinál a pápa.”<br>
<br>
De a meglepetéseknek nincs még vége. Szinte elképzelhetetlen az, amiről most írok. Ferenc <br>
pápának is vannak titkárai. Az egyik mondta el a következőt. A pápa nem engedi, hogy <br>
őszentségének, szentatyának nevezzék, sőt azt akarja, hogy titkárai tegezzék. Bármikor <br>
felhívhatják, és ő is napi kapcsolatban van velük. „És mit mondasz neki, amikor felveszi a <br>
telefont? – Spanyolul azt kérdezem: Hole, que tal? (Helló, hogy vagy?)…..És tesz fel kérdéseket? <br>
– érdeklődtem. – Hát persze. … Amikor legutóbb kérdést tett föl, éppen arról számoltam be neki, <br>
hogy a nála járt delegációt este elvittem vacsorázni. Erre azt kérdezte: És ki fizetett? Mire <br>
közöltem, hogy én álltam a számlát. A pápa így válaszolt: Kérlek, engedd, hogy én fizessek. Bár <br>
a Vatikánban mindenki azt állítja rólam, hogy nincs pénzem, de ez nem igaz. Egy kevés pénzem <br>
azért van. A vacsorát ki tudom fizetni…..Hát ilyen az új pápa.”<br>
<br>
Ferenc pápa a meglepetések embere. Azt gondoltuk, hogy Karol Wojtyla egyetlen utódának sincs már <br>
lehetősége arra, hogy történelmet csináljon a bocsánatkérések vonalán. Ezt már akkor is sokan <br>
ellenezték, de Ferenc pápa olyat tett, ami részben fölülmúlja a lengyel pápa tetteit.  Amikor a <br>
XII. században egy gazdag lyoni kereskedő, Petrus Valdes keresztényi szeretetből, a szegények <br>
iránti szánalomból – akaratán kívül – létrehozta a valdens közösséget, még nem sejtette hova fog <br>
vezetni ténykedése. Tény, hogy II. Lucius pápa az 1184-es veronai zsinaton eretneknek <br>
nyilvánította Valdest és mozgalmát. Követőit a legkülönbözőbb módon elítélték, kivégezték, <br>
bebörtönözték, megcsonkították. 831 év után 2015. június 22.-én délelőtt Torinóban a <br>
történelemben Ferenc pápa elsőként belépett a torinói valdensek templomába, és vezeklőként <br>
megtört hangon ezt mondta: „Jézus Krisztus nevében bocsánatot kérek”. Amit eddig egy pápa sem <br>
tett meg, íme Ferenc elégtételt nyújtott a lemészárolt, halálraítélt áldozatoknak.<br>
<br>
Karakterének elemzésekor jó, ha összehasonlítjuk a bíborosi testület másik jezsuita főpapjával, <br>
Carlo Maria Martini milánói érsek karakterével. VI. Pál halála után az ő neve szerepelt <br>
legtöbbször a konklávén. Biztos pápajelölt volt. Mindig magabiztosan, hibátlanul foglalt állást <br>
a vitás kérdésekben, és szuverén módon tudott bánni a médiával. A milánói napilap, a Corriere <br>
della Sera, de a televízió is a lába előtt hevert. A világra nyitott teológus volt. Európa <br>
vezető politikusai egymásnak adták a kilincset Martininál. Államférfi volt, - „Bergoglio pedig <br>
úgy hatott mellette lelógó vállával és lebiggyedő ajkával, mint valami magába roskadó utcai <br>
prédikátor… Mint egy öreg zarándok, aki véletlenül betévedt a bíborosok konklávéjára.” Épp <br>
ellenkezője volt Martininak-, Bergoglio nem ragyogott, nem sugárzott, kolduló szerzetesként <br>
viselkedett. Összehasonlítva Milánó sztárjával, Martinival, unalmasnak hatott. Nem is tartotta <br>
fontosnak magát. Senkinek eszébe sem jutott volna, hogy ez a férfi pápaként még ízekre szedi a <br>
Kúriát, és feje tetejére állítja a Vatikán minden eddigi, évezredes szabályát. Mindig lehajtotta <br>
a fejét, mintha bocsánatot akarna kérni. Akkor figyeltek rá a bíborosok, amikor János Pál pápa <br>
halála után a konklávén Ratzinger komoly ellenfele lett, sőt, elhúzott Carlo Maria Martini <br>
mellett is, hiszen 39 szavazatot kapott. Neve újból élvonalba került, amikor Ratzinger <br>
váratlanul lemondott a pápaságról, és újból összehívták a konklávét. 2013 februárjában már ő <br>
volt a legesélyesebb pápajelölt.<br>
<br>
És ki gondolta volna, hogy ez a jelentéktelennek látszó argentin pap a világ hatalmasait <br>
felelősségre fogja vonni gaztetteikért? 2014 novemberében vagyunk. Elegáns protokollfőnökök, <br>
titkárok és szertartásmester nélkül, egy-szál aktatáskával indult az Európai Parlament <br>
emelvényére. Egyedül pakolta össze táskáját, egyedül írta meg beszédét, majd a Parlament előtt <br>
felolvasta a zsebéből kihalászott papírra írt sorokat. Rávilágított, hogy a politikusok <br>
felelősek azért a sok menekült életéért, akik Afrikából Európába tartva tengerbe fulladtak. És <br>
egy napon felelősségre fogják vonni őket amiatt, hogy a Földközi-tenger tömegsírrá változott. <br>
Hallgatói, a vájt fülű politikusok meghökkenve hallgatták, és ami még megdöbbentőbb, <br>
tapsviharral válaszoltak. Még a keresztény eszmétől távol álló frakciók is megtapsolták. <br>
Beszédével diadalt aratott. Nagy hatású jelenet volt, ahogy a Parlament számos frakciója állva <br>
ünnepli a pápát. A pápa megmutatta: az egyház jó oldalon áll, a leggyengébbek és a <br>
legszegényebbek oldalán. „A Strassbourgból Rómába tartó repülőn úgy éreztem, Ferenc pápát éppen <br>
jókor küldte az ég”.(221 old.)<br>
<br>
Most nézzük közelebbről, hogy miért nevezik Ferenc pápát forradalmárnak?<br>
<br>
Vissza kell mennünk a történelmi folytonosság kedvéért Garibaldi korszakába, amikor megszűnt az <br>
egyházi állam, és mindössze a Vatikán körüli pár ezer négyzetméter maradt az egyház <br>
tulajdonában. Érthető, hogy az eddig is az egyházi állam területén élő főurak  nemesek továbbra <br>
is a mindenkori pápának akartak alattvalói lenni,-őt tartották uralkodójuknak, és magukat <br>
vagyonukkal együtt az egyház védelme alatt akarták tartani. Ekkor villámgyorsan megszervezték <br>
vagyonuk átmentését a vatikáni kincstárba. Ezek a nemesek (hasonlóképpen a svájci gárdához) <br>
sokszor harcoltak, sőt életüket is feláldozták a pápákért. Kölcsönös tisztelet, barátság, „vér- <br>
és dacszövetség” jött létre a Szentszék és a nemesi világ között.  Olaszul gentiluomo-nak hívják <br>
ezeket az urakat. Időközben óriási tőke halmozódott föl a Vatikánban. Minden főúri család <br>
természetesnek vette, hogy a vagyonukat a Szentszék trezorjába helyezték. Igen ám, de az indító <br>
okok között legfőbb szempont az volt, hogy így ki tudják játszani az olasz államot, mert nem <br>
fizetnek vagyonuk után adót.  Ennek neve pedig  a d ó c s a l á s. Ferenc pápa megválasztása <br>
után a napnál világosabb volt, hogy a Vatikáni Bankhoz fűződő viszonya napirendre kerül. <br>
Mindenki föltette magában a kérdést: vajon sikerül megbirkóznia azzal a ténnyel, hogy ő, „a <br>
szegények pápája” egyúttal egy igen gazdag bank tulajdonosa is? Már az első hónapokban azzal a <br>
botránnyal kellett megbirkóznia, hogy az Európa Tanács Pénzmosás Elleni Bizottsága pénzmosással <br>
gyanúsította a Szentszéket, mert nyolc esetben gyanús ügyleteket talált a Vatikáni Bankban. Az <br>
író egy hasonlattal világít rá a lényegre: Ferenc pápa úgy érezheti magát a bank reformátorának <br>
szerepkörében, mintha megszállott vegetáriánusként hirtelen Európa egyik legnagyobb vágóhídjáért <br>
lenne felelős. (257. oldal)<br>
<br>
Az elmúlt évtizedek során a Vatikán azzal ártott legjobban önmagának, hogy részese volt egy <br>
gigantikus, illegálisan előidézett bankcsődnek, amelynek során 1,1 milliárd dollár semmisült <br>
meg. Most lapozzunk egyet, és ezzel a mondattal párhuzamosan próbáljuk a szegények pápájának <br>
lelkületét megérteni: egy új hivatalt hozott létre, melynek élére Conrad Krajewskit nevezte ki. <br>
Ö a Vatikán „alamizsnása” püspöki rangban. Ferenc pápa nem a dollárok milliárdjával számol. Ő <br>
másként bánik a pénzzel, mint azt eddig tették. Amíg a Vatikáni Bank méltóságai eddig azon <br>
törték a fejüket, melyik bankkal fuzionáljanak, melyik kétes pénzintézetét vegyék meg <br>
spekulációik finanszírozására, addig az új pápa azon gondolkodik, mennyi kenyeret és sonkát tud <br>
venni a hajléktalanoknak, ha tíz deka sonka 1,59 euróba kerül. – Összehasonlításul az 1970 és <br>
1987 közötti 17 évben csak a Nyugat-afrikai övezetben mintegy három millió ember halt éhen. Napi <br>
1 dollárra lett volna szükségük a túléléshez, de nem volt ennyi pénzük. Ferenc pápa tudta, hogy <br>
a Vatikáni Bank ezzel egyidőben egymilliárd dollárt játszott el bűnözői támogatói segítségével. <br>
Ebből a pénzből a hárommillió áldozatot egy teljes évig lehetett volna táplálni, ami bőven elég <br>
lett volna a szárazság túléléséhez. Ferenc pápa abból a Dél-Amerikából jött, ahol az emberek <br>
tízezrei halnak éhen, mert nincs meg a napi betevő falatjuk. Éppen ez a rettentő tény tanította <br>
meg arra, hogy másként lássa az egyház feladatát, mint elődei és a Kúria, élén a Vatikáni Bank. <br>
Meg volt győződve, hogy a katolikus egyház gyakran a rossz oldalon áll. Évtizedeken át, mint <br>
pap, mint bíboros-érsek tapasztalta, hogy egy éhező embernek lehetetlen hirdetni az <br>
evangéliumot,- először enni kell adni neki. Itt a sorrenden van a hangsúly! Felesleges és <br>
kiábrándító elmagyarázni a katekizmust annak, aki nem tud enni adni a gyermekeinek És <br>
tapasztalatból tudta azt is, hogy a pénznek igenis döntő szerepe van, mégpedig akkor, amikor <br>
nincs belőle.-Mivel a Vatikáni Bank óriási pénzzel rendelkezik, érthető, hogy Ferenc pápa <br>
bűnösnek nevezi a Kúriát, hiszen ennek bíborosi bizottsága vizsgálja felül a bank tevékenységét. <br>
A Vatikán legfőbb testületét évtizedeken át nem érdekelte a világ nyomora. Most jön egy pápa, <br>
aki azt mondja, hogy az egyháznak: bíborosoknak, püspököknek, papoknak, híveknek segíteniük kell <br>
az éhezők, a szenvedők millióin. -    Ferenc pápa mindenképpen óriási dilemmával küszködik. <br>
Bizonyára elődjei is. Tudniillik arról van szó, hogy ha rendezni akarja a Vatikán pénzügyeit, <br>
akkor vállalnia kell a rend- csinálás következményét: a világ megrökönyödését, a hívek <br>
megbotránkozását. Ezért teszik fel a reformot sürgető pápáknak a kérdést: „Igazán szereti az <br>
egyházát a pápa?” Mert ha igen, tegyen le a reformterveiről. Ferenc pápa és elődjei között a <br>
különbség talán annyi, hogy ő a kérdésre- az író szerint - így válaszolna: „Szeretem, de előbb <br>
ki kell kaparnom a piszokból.” (293 old.).-  És egy másik lényeges különbség: semmiképp sem akar <br>
a bűnösök oldalára állni. Épp az egyház érdekében, szabad kezet enged a világi hatóságoknak a <br>
vizsgálatokhoz. Hogy ezt jobban megértsük, a könyv írója oldalakon keresztül tárgyal olyan <br>
visszaélésekről, melyekért az olasz hatóságok súlyos börtönbüntetést rónak ki, de a Szentszék <br>
számukra eddig menedéket biztosított. Az elitéltek  legtöbbje püspök.<br>
<br>
Néhány eset a sok közül: 1971 óta Marcinkus püspök a Vatikáni Bank elnöke. Ő USA-ban élt, <br>
Chicagóban, és mindig nagy pénzügyekkel foglalkozott. Pap akart lenni,- felszentelték, majd <br>
VI.Pál pápa 1969 január 6-án püspökké szentelte. 1973-ban a New-York-i Államügyészség azzal <br>
gyanúsította meg, hogy részese volt egy gigantikus csalásnak: a New-York-i maffia 950 millió <br>
dollár értékben hamis kötvényeket csempészett a Vatikánba. Marcinkust szabadon engedték, mert <br>
nem volt ellene bizonyíték. – Rómában szintén perbe fogták, már mint a Vatikáni Bank elnökét és <br>
az olasz rendőrség letartóztatási paranccsal kereste. Azzal gyanúsították, hogy előidézője volt <br>
a Banco Ambrosiano csődjének. Az államügyészségnek semmi kétsége nem volt afelől, hogy a <br>
Vatikáni Bank illegális pénzügyi botrányában a szicíliai Cosa Nostra maffia is benne volt. A <br>
média hónapokon keresztül ezeket a híreket szellőztette. Mindenki borzadva olvashatta, hogy <br>
egymás után tűnnek el bankárok, mert a maffiára jellemző módon válogatott módszerekkel <br>
meggyilkolták őket. Pl. 1982 júniusában Roberto Calvit felakasztva találták a londoni <br>
Blackfriarsbridge alatt. A másik, Graziella Corrocher tisztázatlan okokból kizuhant egy épület <br>
ablakából és szörnyethalt. Újból egy másik bankár, aki szintén belekeveredett a botrányos <br>
ügyekbe, Michaele Sindona, 1986 márciusában a börtönben ciánmérgezésben meghalt.   A nyomozás <br>
többek közt azt is kimutatta, hogy Paul Marcinkus és társai kétszáz fantom bankot alapítottak. <br>
Ha az ő nevét kimondjuk, akkor – véleményem szerint – jó, ha a tizenkét apostol közül Júdásra <br>
gondolunk. Júdás is, Marcinkus is a pénzt kezelték. Különbség az, hogy míg Júdás árulásának és <br>
gaztettének minden részletét ismerjük, addig a 2006-ban elhunyt, nagyon rossz hírű Marcinkus <br>
mindig ki tudta magyarázni rettenetes bonyodalmakkal teli pénzügyi manővereit.  A probléma abban <br>
van, hogy a Vatikán a letartóztatás előtt álló Marcinkusnak menedéket adott, utalva a Lateráni <br>
egyezmény ama passzusára, hogy a Vatikán területén az olasz hatóságnak nincs intézkedési <br>
(ügyészi, nyomozási, letartóztatási) joga.  Ilyen zűrzavarban mit tehet egy olyan pápa, aki a <br>
Poverellonak, Assisi Szent Ferencnek a nevét veszi föl, és irtózik minden pénzügyi <br>
tranzakciótól. Számára elviselhetetlen minden hazugság és csalás. Az első, amit tehet és tett <br>
is, hogy nyíltan, és épp a karácsonyi kis Jézus jászola előtt a Kúriának bátran szemébe mondta, <br>
hogy mindenről tud, és nem hajlandó tovább velük együtt dolgozni. A második tette: öntudatosan, <br>
de meggondolva rendet teremt a káoszban. Elődje XVI. Benedek a Vatikáni Bank élére egy német <br>
pénzügyi szakembert nevezett ki, Ernst von Freyberg személyében. Ő szintén nemes volt, tehát <br>
olyan ember, aki az ősi családokat illető tisztelet atmoszférájában nőtt fel. Ráadásul Freyberg <br>
befektetési bankár volt, tehát nyilván erénynek tekintette, ha az ember a pénzét előnyösen <br>
befekteti. A pápa nem tehette meg, hogy pápaságának első hónapjaiban leváltsa, várt két évig, és <br>
2015-ben kinevezte a Vatikáni Bank új elnökét. És ez már elegendő volt ahhoz, hogy a fentebb <br>
említett főnemesek, nemesek százai a Vatikáni Bankba adókikerülés végett, illegálisan <br>
elhelyezett pénzeiket kimentsék. Ezzel máris elindult egy tisztulási folyamat. És amikor Ferenc <br>
pápa arról értesül, hogy ezek között olyan magas rangú állami tisztviselők is vannak, akiket a <br>
Vatikánba illegálisan mentett pénzügyi tranzakcióikon rajtakaptak, és súlyos büntetést róttak ki <br>
rájuk, - ezektől megvonta a Gentiluomo di Sua Santitá nemesi címet.  Ferenc pápa rádöbbent arra, <br>
hogy az utolsó 25 évben semmit sem változott a Vatikáni Bank kétes tevékenysége. Hiszen alighogy <br>
elfoglalta hivatalát, fény derült az előbbiekhez hasonló csalásra, és Scarano püspök is <br>
börtönben ült. Ezért biztosra lehetett venni, hogy a pápa el fog határolódni a bankot felügyelő <br>
bíborosi bizottságtól. És amikor (2013. ápr.26) a Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Marcello <br>
Sanchez Sorondo egy napilap interjújában kijelentette: „Egészen biztos, hogy a Vatikáni Bank <br>
mossa a gazdag olaszok pénzét,” és egy mellékmondatban utalt arra, hogy „a pápa nem olasz”,- ez <br>
már újabb pánikot keltett. És valóban, a Vatikáni Bank számlatulajdonosai azonnal cselekedtek: <br>
ügyfelek százai vették ki, és utalták máshová pénzüket. (341. oldal). Ugyanebben az időben, <br>
pápaságának első hónapjában történt a következő gyanus eset: A római Fiumicino repülőtérre <br>
érkezik magánrepülőgépen egy monsignore és egy sienai bankár, mindketten vatikáni diplomata <br>
útlevéllel. Amikor az ellenőrzésre kerül a sor a vámtisztek megkérték mindkettőjüket, hogy <br>
nyissák ki bőröndjüket. Ők e helyett meglobogtatták vatikáni útlevelüket. Erre a vámosok főnöke <br>
felhívta a Vatikánt, és kiderült, hogy valóban nem kell bemutatni bőröndjüket, és zavartalanul <br>
tovább mehettek. A gyanú azonban megmaradt: miért használ a Vatikán magánrepülőgépet arra, hogy <br>
diplomata útlevéllel védett személyek átugorhassák a vámvizsgálatot? (Csak mellesleg jegyzem <br>
meg, hogy a bőröndben Svájcból küldött húsz millió euró fekete pénz volt a Vatikáni Bank <br>
számára.) Mindezt természetesen jelentették a pápának.  Rá két hónapra egy másik történet: 2013. <br>
június 28. Az olasz rendőrség letartóztatja Nunzius Scarano püspököt, a Vatikán belső számviteli <br>
adminisztrációjának egyik vezetőjét. Nyomozás közben kiderült, hogy kódneveket használt a <br>
pénzmosási transzakció eltereléséhez. Ekkor az Államügyészség már biztos volt, hogy Scarano <br>
püspök mögött figyelemre méltó bűnözői karrier áll. És valóban, mert az említett pénzmosás ügy <br>
eltörpül a sokkal nagyobb bűntény mellett: „Nunzius Scarano egy tartályhajó flottát üzemeltető <br>
baráti hajózási vállalatnak illegális szívességet akart tenni, - méghozzá egy svájci bankházból <br>
adózatlan pénzt akart kihozatni, készpénzben. És a pénzt eltűntetni a vatikáni bankban, hogy az <br>
adóhatóságok számára elérhetetlen legyen…… Megegyeznek abban is, ki hozza a pénzt magánrepülőn <br>
Rómába. A futári szolgálatért Nunzius Scarano 400 ezer eurót akar fizetni.” (348. old.) A dolog <br>
rosszul végződött, mert a nyomozó hatóságok mindent kiderítettek, és időben letartóztatták <br>
Scaranot. Ezzel egy új korszak kezdődik a Vatikáni Bank történetében. A Kúria bíborosai ugyanis <br>
meg voltak győződve, hogy mint eddig mindig, Scaranot sem tartóztathatja le az olasz hatóság, <br>
mert ez a pápa is kimenti. Ők egy több évszázados hagyomány révén biztosra vették, hogy a <br>
törvény rájuk nem vonatkozik. Abban a bizonyosságban éltek, hogy velük soha nem történhet semmi <br>
baj, és a katolikus egyház monsignoréja néhány órán belül szabadlábra kerül. Csakhogy a pápai <br>
székben most olyan főpap ül, aki szakít minden eddigi bűnpártolással, és megtagadja Scarano <br>
püspöktől a diplomáciai mentességet a törvénnyel szemben. Ez hatalmas sokkot váltott ki a Kúria <br>
tagjaiból. „Az egyházi méltóságok rémületére Monsignore Nunzius Scaranonak, a Vatikáni Bank <br>
könyvvizsgálójának, a Kúria tagjának 2013 júniusában egy teljesen hétköznapi foglyokkal teli, <br>
teljesen hétköznapi börtönbe kellett vonulnia…..”  Ne csodálkozzunk, hogy rá egy évre Ferenc <br>
pápa a Kúria tagjainak a szegény Názáreti Jézus jászolánál elmondja rettenetes vádbeszédét. Ha <br>
arra gondolunk, hogy Scaranot, a Kúria tagját hétköznapi bűnözőként börtönbe zárják, akkor <br>
jobban megértjük, hogy miért üzent hadat a pápa a Kúria ellen .2014. december 22. délelőtt a <br>
pápa tróntermében, a Kelemen teremben „robbant az első bomba” (117. old). Évszázadok óta ez volt <br>
az első megsemmisítő roham a Kúria ellen. Ferenc pápa elődjétől, XVI. Benedektől távol állt, <br>
hogy kritizálja a Kúriát. Arról azonban írt egy pár sort (2009. márc.10.-i levél), hogy <br>
„bíborosai és püspökei félreértik, és megtámadják őt”. Elmondja, hogy mennyire bántja a Kúria <br>
támadása. Ennek ellenére nem kritizálta őket, és nem ment ellentámadásba– A mai napon (dec.22.) <br>
11.27 perckor Ferenc pápa belép a Kelemen terembe, ahol a bíborosok várják. Mindenki a <br>
barátságos karácsonyi üdvözletre vár, s az első percekben úgy tűnik nem is kell csalódniuk. <br>
Beszédének első és második bekezdése valóban karácsonyi hangulatot hozott a terembe. Az <br>
ötödiktől a hetedik bekezdésig az egyháznak, mint Jézus Krisztus misztikus testének képéről <br>
elmélkedik. Hirtelen fordulat következik a tizenegyedik bekezdésnél, amikor Ferenc pápa <br>
emlékezteti a jelenlévőket arra, hogy a jó egyesít, a gonoszság pedig elválaszt. A tizenkettedik <br>
bekezdéstől kezdve a pápa hirtelen másról kezd beszélni, olyannyira, hogy mindenki felébred. <br>
Nagyot fordult a világ, mert ez a pápa épp Karácsonyt használja föl arra, hogy elmondja: a <br>
jelenlévő eminenciás és excellenciás urak betegek. Alig térnek magukhoz a bíborosok, a pápa <br>
máris támadásba lendül, és kezdi felsorolni a testület bűneit. A Kúria első számú betegsége az <br>
önhittség. Különleges jelzőt mond róluk. „a kiválasztottak komplexusában szenvednek”, vagyis <br>
mindenkinél magasabb rendűnek érzik magukat. A jelenlévőknek tudniuk kellett, hogy a pápa igazat <br>
mond, hiszen valóban a világ legexkluzívabb közösségének tagjai. Ez a felsőbbrendűség aztán az <br>
emberi gyarlóság következtében sokaknál vagyonosodásba és luxus életbe torkollott. Ma is a <br>
legdrágább autókkal utazgatnak, és nem is szégyenkeznek e miatt. … Eddig senkinek sem jutott <br>
volna eszébe, még álmában sem, hogy egy napon jön valaki Argentínából, és mindezt szemükre veti <br>
épp karácsonykor. amikor a kis Jézus jászolban fekszik. - -A pápa még tovább megy, és kimondja, <br>
hogy a Kúria tevékenysége javarészt bürokratikus ügyintézésre vonatkozik. Legtöbbjük úgy <br>
dolgozik, mint bármelyik magas rangú tisztviselő egy adó- vagy kormányhivatalban. A pápa a <br>
bíborosok szemére hányja, hogy a bürokrácia emberei lettek Isten emberei helyett. A kardinálisok <br>
egy része láthatóan sértve érzi magát, és nem is gondolnak arra, hogy ez csak a támadás kezdete. <br>
Amikor a hatodik ponthoz ér azt vágja az öregurak fejéhez, hogy „spirituális Alzheimer-kórban <br>
szenvednek”. A kardinálisok, püspökök azt hiszik, hogy rosszul hallanak. Azzal vádolja őket, <br>
hogy elfelejtették Krisztust, és nem emlékeznek személyes találkozásukra Istennel. A hetedik <br>
pontban egyszerűen dicsőségvágyat ró fel nekik. A jelenlévők közt ott van az egyik leghiúbb <br>
főpap, aki miatt az előző pápa új kongregációt (minisztériumot) hozott létre, neve: Új <br>
Evangelizáció Pápai Tanácsa. A Kelemen teremben megfagy a levegő, amikor a pápa a nyolcadik <br>
ponthoz ér. „A pápa kérlelhetetlenül visszavág, amiért a Kúria hónapokon át megvetéssel bánt <br>
vele, és szüntelenül sértegette. Nem fél elmondani mi bántja, mi dühíti”. E mögött is valóság <br>
van, tudniillik háta mögött nyíltan beszéltek arról, hogy míg elődje, a híres Ratzinger bíboros <br>
világhírű teológus volt, addig a mostaninak, Ferenc pápának nincs egy teológiai műve sem. Ezek <br>
mondogatják is gúnyosan: „Mindent elolvastam, amit Jorge Mario Bergoglio valaha írt – nem <br>
tartott valami sokáig.”  (120. oldal) Ha ez igaz is, ugyanakkor közismert, hogy egész életében a <br>
pasztoráció, méghozzá a legszegényebbeké töltötte ki életét. Ezért mondja, hogy sok jelenlévő <br>
bíboros akadémiai titulusokkal ellensúlyozza spirituális kiüresedését. Ez a tudathasadás <br>
különösen azokat az egyházi méltóságokat sújtja, akik sohasem folytattak egyházi tevékenységet, <br>
elvesztették kapcsolatukat a valósággal, a mindennapi élettel. Igaza van Ferenc pápának, mert <br>
nem elég, ha egy pap egész életét a dolgozószobájában tölti: ezzel még nem teljesíti Isten <br>
akaratát. – Most Ferenc pápa könyörtelenül kiegyenlíti a számlát. Azt állítja, a tudósok <br>
megosztott életet folytatnak azzal, hogy másoknak olyan dolgokat írnak elő, melyeket maguk sem <br>
vesznek komolyan. A kilencedik pontban a pápa azt veti a Kúria szemére, hogy pletykálással <br>
teszik tönkre kollégáik és társaik jó hírét. Sőt még tovább megy, gyáva személyeknek nevezi <br>
azokat „akiknek nincs bátorságuk ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek, helyette az illető háta <br>
mögött”. A tízedik pontban azt veti a bíborok szemére, hogy végzetesen önzők, semmi másra nem <br>
gondolnak csak arra, hogy elnyerjék elöljáróik jóindulatát, és ezzel feljebb jussanak. Ezután a <br>
pápa újabb lendületet vesz, és a luxus élet visszásságait ostorozza. Mindenki tudja, hogy többek <br>
között arra az államtitkárra céloz, aki elődjének, Benedek pápának legfontosabb embere volt, és <br>
a vatikáni Szent Károly-palota tetőteraszán hétszáz négyzetméteres penthouse-t építtetett <br>
magának. Elképesztő összeget jelentett ez. A pápa eddig hallgatott, de ezen a délelőttön végre <br>
megszólal.  A legutolsó pontban katasztrofális színben tüntette fel a Kúriát: e nagy méltóságok <br>
nem riadnak vissza attól, hogy az újságokon és a televízión keresztül járassanak le másokat, <br>
pusztán azért, hogy ez által még több hatalomhoz jussanak.  Dél körül vége a rémálomnak. Ez a <br>
beszéd olyan volt, mint egy földrengés.  Évszázadokon keresztül olaszok, ritkán franciák, <br>
németek voltak a pápák, de ő az első, aki Dél-amerikai, és semmi oka sincs arra, hogy félnie <br>
kellene az európaiaktól. Évszázadok óta ez volt az első verbális pápai megsemmisítő hadjárat a <br>
Kúria ellen. Az utolsó kemény, nyilvános összetűzés a pápa és a Kúria között öt évszázaddal <br>
előbb, IV. Jenő pápa korában volt. Akkor a bíborosok leváltották Jenő pápát, és V. Félix <br>
ellenpápát ültették a trónra. Azóta a pápa és a Kúria egyetértésben élt. Ferenc pápa elődje, <br>
Benedek pápától távol állt, hogy kritizálja a Kúriát.<br>
<br>
-----------------------------------------------------<br>
<br>
Összegezve a főbb vádakat: Nem az Isten, hanem a bürokrácia emberei. – „Spirituális <br>
kiüresedésben” és „egzisztenciális skizofréniában” szenvednek, – Alzheimer kórosak, akik mindent <br>
elfelejtenek, - a Kúria tagjai elfelejtették magát Jézust. (178 old.)  – A Kúria egyik tagja sem <br>
látott még szegény negyedet, - ezzel szemben Bergoglio ezeknek az apostola volt Argentínában.  Ő <br>
a szegények egyházát építi (115-135 old.)<br>
<br>
Ferenc pápa pápaságának legfeltűnőbb forradalma az a hajthatatlanság, amellyel a Kúria ellen <br>
küzd. Eddig egyetlen pápa sem támadta a Kúriát, mint i n t é z m é n y t. Egyikük se hívott <br>
életre olyan grémiumot, mely a Kúria helyett, és azt megkerülve közvetlenül ad tanácsot a <br>
pápának. Hogyan történhetett ez? Azért, mert ez a viszály nem csupán nézeteltérések háborúja, <br>
hanem sokkal többről van szó: a Kúria létjogosultságáról. Megválasztásának napja óta nyilván <br>
való, hogy ez a pápa mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Kúria ne állhasson fel többé <br>
eredeti formájában. (102. old.) A Vatikánban, különösen a Kúria munkatársai már csak azért is <br>
kíváncsiak  2014. december 22. óta az új pápára, „mert tudni akarják, hogy néz ki közelről az a <br>
férfi, aki ekkora csődtömegnek tartja őket”. (130. old.)<br>
<br>
A támadás után senkinek se volt kedve a karácsonyi ünnepléshez.<br>
<br>
Mindenki azt kérdezte, és kérdezi ma is, hogy mi válthatta ki a pápából ezt a minden elképzelést <br>
felülmúló támadást a Kúria ellen? Hiszen itt nem egyesekről, hanem magáról az egész Kúriáról <br>
mondta el rettenetes kritikáját. A könyv írója fejezeteket szán e kérdés megválaszolására, és <br>
eljutott a végső következtetéshez: 2007-ben a Kúria bíborosai megbocsáthatatlan lépést tettek a <br>
szegények és nincstelenek felé, és erről Bergoglio, mint  bíboros értesült. A történet így <br>
hangzik: 2007-ben XVI. Benedek pápa a Vatikán közelében található szegénynegyedbe akart <br>
ellátogatni. Mindennek előre megírták a szokásos menetrendjét. A Kúria bíborosai is hivatalosak <br>
voltak, és a Vatikán külön autóbusza vitte őket. Amikor beérkeztek a nyomortanyára, <br>
felháborodtak azon, hogy a Vatikán közvetlen közelében Róma városa hogy engedhet meg ilyet. <br>
Megrökönyödésük odáig fajult, hogy Róma polgármestere jónak látta levél útján bocsánatot kérni a <br>
bíborosoktól, és foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy fölszámolják ezt a szeméttel telített, <br>
bűztől áradó telepet. A pápa minden bizonnyal így vélekedett: ha a kardinálisok undorodtak a <br>
nyomortanya láttán, gyakorlatilag Krisztustól undorodtak. (178 oldal).- Az író szerint a pápa <br>
várta a kedvező alkalmat, hogy a hajléktalanok iránti ellenszenvüket szemükre hányja. Úgy <br>
tudják, olyasmit mondott, hogy „amióta  ezt tették, nincs kegyelem” (143.old).  Elgondolkoztató, <br>
hogy épp Karácsonyt tartotta alkalmas időnek az ellentámadásra. Ha a gyermek Jézus <br>
barlang-istállójára gondolunk, akkor jobban megértjük, hogy miért Kará-              csonyt <br>
választotta.  A Szent Szűz nem palotában, de még nem is egy egyszerű házban hozta a világra a <br>
Megváltót, hanem egy barlangban. Ferenc pápa ennek a szegény názáreti Jézus egyházának a <br>
szószolója és apostola. 2014. december 22.-én délelőtt 11 órakor ezzel a beszédével arról akarta <br>
meggyőzni a büszke, felfuvalkodott Kúria tagjait, hogy ő személyesen „csődtömegnek” tartja őket <br>
(138.oldal). És egyúttal tudomásukra hozta, hogy az egyházat a szegények oldalára kívánja <br>
állítani, oda, ahol a története során jóformán soha nem állt. Több mint ezer éve küzd a pápaság <br>
azzal a kérdéssel, hogyan egyeztethető össze a pápák fényűző élete a názáreti  Jézus <br>
szegénységével. A názreti ház és a vatikáni bank!? Egymást kizáró fogalmak. –<br>
<br>
Pápaságának második évében a bíborosoknak rá kellett döbbenniük arra, hogy ez az argentin pápa <br>
nemcsak mosolygós, és mindenkit magához ölelő, hanem az igazságnak kemény, kérlelhetetlen <br>
harcosa, valódi forradalmár.<br>
<br>
Természetesen ennek a háborús üzenetnek megvolt és megvan a következménye. Óriási nyomás van a <br>
pápán, és ez 2015 óta egyre jobban látszik rajta. Lényegében teljesen felfordította az ezer év <br>
óta érvényes előírásokat. Nem költözött be a pápai rezidenciába. A Szent Márta vendégház lakója <br>
lett, és ami szinte eddig elképzelhetetlen volt, az ebédlőben étkezik a többiekkel együtt. Az <br>
ebédlőben nem az asztalfőre ül, hanem az asztal közepétől balra foglal helyet. Fejét lehajtva <br>
csöndesen elmond egy imát, aztán leül, ahogy a kollégái is. Minden szem rátekint. Tisztában volt <br>
vele, hogy a Kúria tagjainak az a része, amely idejár, a háta mögött kigúnyolja, és őrült <br>
argentinnak nevezi. A könyv írója személyes tapasztalatait írja le.„A pápa tudja, hogy a Kúria <br>
itt étkező tagjainak és munkatársainak mintegy kétharmada egyenesen megveti, vagy legalább is <br>
fenntartással szemléli őt. Olyan keményen bírálta őket, hogy ez másképp nem is lehetett. Hiszen <br>
ezeket a  férfiakat megfosztotta hatalmuktól… A pápa csökkentette fizetésüket, és lerövidítette <br>
a szabadságukat. Nem akarja többé az általuk képviselt egyházat, a múlt egyházát…Nem tud mit <br>
kezdeni velük. Hisz ezek a férfiak még életükben nem láttak egyetlen szegény negyedet sem… (132. <br>
oldal)<br>
<br>
A Szentatya pontosan tudja, hogy elkerülhetetlen a kemény harc. Tudja, hogy az évszázadok alatt <br>
megkérgesedett struktúrák és szokások ellen indított háborúval sok ellenséget szerzett magának. <br>
Tudja, hogy azok a férfiak, akiktől el akarja venni a gazdagságot, a hatalmat és a <br>
kiváltságokat, szembe fognak vele szegülni.  Mégis megteszi. Vállalja ezt a harcot, mert biztos <br>
benne, hogy a Názáreti Jézus azoknak a szegény éhezőknek oldalára áll, akik még a Szent <br>
Márta-ház büféjét sem tudják elképzelni. Erről még álmodni sem mernek.<br>
<br>
A könyv utolsó fejezete azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon sikerül-e Ferenc pápának <br>
véghezvinni az akaratát? Képes lesz-e arra, hogy valóban a mélyreható változásokat elfogadtassa, <br>
vagy pápasága után vissza fogják vonni intézkedéseit? Hiszen már most is sokan vannak, akik <br>
eddigi reformjait is visszavonnák. De visszavonhatók még ezek az intézkedések? El lehet törölni <br>
mindazt, amit Ferenc pápa néhány év alatt elért?<br>
<br>
Összegezzük ezeket a reformokat: 1.A bíborosok, püspökök és egyéb méltóságok diplomáciai <br>
mentességének feloldása, melynek következménye, hogy az egyházi fejedelmek már nem állnak a <br>
törvény felett. 2.  2015. június 10.-én létrehozott egy új bírói hatóságot, azoknak a <br>
püspököknek az ügyében, akik nem léptek fel a papi pedofília ellen. Ezzel félreérthetetlenül <br>
jelezni akarta, hogy az új bíróság az egyház vezetőit is megbüntetheti. Az egyházi méltóságok <br>
vatikáni védőburka ezzel megszűnt.3.A pápa hitelességét nagyban növeli az életstílusa és <br>
szerénysége. A Szent Márta otthonban lakik, egyedül eszik a menzán úgy, mint a Vatikán többi <br>
lakója. A katolikus egyház több, mint ezer éve először lép Krisztus valódi követőjeként a világ <br>
elé. Vezető pozícióban is a szegény életmódot képviseli, ahogy azt egyházunk megteremtője, Jézus <br>
tette. 4.Ferenc pápa „kisebbé” tette a katolikus egyházat, egyenlővé téve a többi keresztény <br>
egyházzal. Ezzel véget ér a katolikus egyház harca a konkurenciával, elsősorban a szektáknak <br>
nevezett szabadegyházakkal. Nem csupán az ellenségeskedést akarja megszűntetni, hanem <br>
látogatásaival barátságra törekszik a konkurens egyházakkal. A többi vallással, elsősorban az <br>
iszlámmal szembeni ellenséges magatartás immár a múlté. Ezzel új irányt szabott az egyháznak.5. <br>
A katolikus egyház helye a szegények oldalán van. Az évszázadok óta tartó vitát Ferenc pápa <br>
egyszer s mindenkorra be akarja fejezni. Az egyház a világ minden részén a hatalmasok és <br>
gazdagok támogatóiból állt az egyik oldalon, a másik oldalon pedig azokból a papokból, akik a <br>
nincstelenekkel, számkivetettekkel törődtek. Ferenc pápa világossá tette, hogy az egyháznak <br>
semmi keresnivalója nincs a gazdagok oldalán. 6. A Va-   tikán politizál. Ezzel Ferenc pápa <br>
folytatja II. János Pál irányvonalát, akinek nevéhez fűződik a Szovjetunió politikai <br>
megsemmisülése.  Ferenc pápának a Szent Péter-bazilika előtti békeimája annak érdekében, hogy <br>
megakadályozza az Egyesült Államok katonai beavatkozását Szíriába, új politikai korszakot <br>
indított el a Vatikánban.<br>
<br>
Befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy írásommal védeni szeretném Édesanyánkat, a Mater <br>
Ecclesiát. Mert ez a könyv, és ehhez hasonlók könnyen tévútra vihetik a még templomba járó <br>
híveket is. Magyar földön sajnos az egyháziak hallgatnak az ilyen témákról! És nagyon rosszul <br>
teszik, mert a világ azt gondolja, hogy szándékosan hallgatjuk el a letagadhatatlan botrányokat. <br>
Ezekről az A. Englisch könyvében olvasható botrányokról évtizedek óta nyíltan beszél a nyugati <br>
sajtó. Ez is egyik oka az egyháztól való elfordulásnak. Ha valaki beteg, és mindenki látja, hogy <br>
a végét járja, akkor lehetetlen elhallgatni, pláne letagadni a tényeket. Mennyire igaz a mondás: <br>
a tények makacs dolgok.<br>
<br>
Bizonyára sok támadás fog érni engem e cikkem miatt, de sokkal nagyobb hibát követnek el azok, <br>
akik úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.  Emlékszem, hogy a pápa három évvel ezelőtti <br>
Kúria elleni kirohanását nálunk senki sem értette. Ha ez a csodálatraméltó argentin pápa úgy <br>
látta, hogy fel kell tárnia nemcsak a Kúria, hanem az egész egyház előtt a rettenetes <br>
csalásokat, visszaéléseket, püspökök, prelátusok elítéléseit és börtönbüntetéseit, akkor <br>
kötelessége mindegyikünknek, hogy az értetlenül álló híveink előtt megmagyarázzuk mindazt, ami <br>
de facto megtörtént. Egy bizonyos, hogy én a legjobb szándékkal foglaltam össze 98 éves <br>
koromban, több heti kemény munkával ezt a 370 oldalas könyvet, melynek írója hívő katolikus, és <br>
az utolsó három pápának legszűkebb köréhez tartozó vatikáni szakember.<br>
<br>
<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Kiscsopi mailing list<br>
<a href="mailto:Kiscsopi@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Kiscsopi@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/kiscsopi" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/kiscsopi</a><br>
</blockquote></div>