[Grem] Arany János: A tengeri hántás

[Klára Hegyi]

Köszönöm, hiába olvasom a forrás.újságot, elsikkad sokszor az érték.
Klari inCr


Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2025. okt. 12., V
14:08):

> A HÉT VERSE – Arany János: Tengeri-hántás
> Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2025. október 11., szombat
> | 20:30
> https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-arany-janos-tengeri-hantas
>
> Arany János klasszikusát ajánljuk ezúttal olvasásra, az *Őszikék*
> ciklusból. Népi tematika, hiedelmek, látomások, misztikum,
> többszólamúság, balladai homály, tragikum… mindezt zseniális költőnk
> varázsolta zseniális balladává.
>
> TENGERI-HÁNTÁS
>
> Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
> Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
> Körülállja egynehány fa,
> Tovanyúlik rémes árnya;
> S körül űli a tanyáknak
> Szép legénye, szép leánya.
>
> „Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
> Nem is illik összebúva susogni.
> Ki először *piros* csőt lel,
> Lakodalma lesz az ősszel.
> – Tegyetek rá! hadd lobogjon:
> Te gyerek, gondolj a tűzzel.
>
> – Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
> Fiatal még a mezei munkára;
> Sanyarú volt beleszokni:
> Napon égni, pirosodni,
> – Hüvös éj lesz, fogas a szél! –
> Derekának hajladozni.
>
> Deli karcsú derekában a salló,
> Puha lábán nem teve kárt a talló;
> Mint a búza, piros, teljes,
> Kerek arca, maga mellyes,
> – Teli a hold, most buvik fel –
> Az egész lyány ugyan helyes.
>
> Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
> Juha mételyt legel a rossz lapályon,
> Maga oly bús... mi nem éri?
> Furulyája mindig sí-ri,
> – Aha! rókát hajt a Bodré –
> Dalos Esztert úgy kiséri.
>
> Dalos Eszti – a mezőre kiment ő,
> Aratókkal puha fűvön pihent ő;
> De ha álom ért reájok,
> Odahagyta kis tanyájok’
> – Töri a vadkan az »irtást« –
> Ne tegyétek, ti leányok!
>
> Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
> Tövis, talló piros vérit fakasztja;
> Hova jár, mint kósza lélek,
> Ha alusznak más cselédek?…
> – Soha, mennyi csillag hull ma! –
> Ti, leányok, ne tegyétek.
>
> Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
> Tovahajtott, furulyáját se fútta;
> Dalos Eszter nem kiséri,
> Maga halvány, dala sí-rí:
> – Nagy a harmat, esik egyre –
> Csak az isten tudja, mér’ rí.
>
> Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
> Nem is áll jól semmi dolog kezében;
> Éje hosszú, napja bágyadt,
> Szive sóhajt - csak egy vágyat:
> – De *suhogjon* az a munka! –
> Te, halál, vess puha ágyat.
>
> Ködös őszre vált az idő azonban,
> Törik is már a tengerit Adonyban;
> Dalos Eszter csak nem jött ki:
> Temetőbe költözött ki;
> – *Az* a Lombár nagy harangja! –
> Ne gyalázza érte senki.
>
> Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
> Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
> Ki-kimén a temetőbe
> Rossz időbe’, jó időbe’:
> – *Kuvikol* már, az ebanyja! –
> „Itt nyugosznak, fagyos földbe.”
>
> Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
> *Behunyt* szemmel jár-kel a* hold*világon,
> Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
> Dalos Eszti hangja közte,
> – Ne aludj, hé! vele álmodsz –
> Azt danolja: »gyere! jöszte!«
>
> Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
> Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
> Kapaszkodnék, de nem éri,
> Feje szédűl: mi nem éri?...
> – Tizenkettőt ver Adonyban:
> Elég is volt ma regélni. –”
>
> Lohad a tűz; a legények subába –
> Összebúnak a leányok csuhába;
> Magasan a levegőben
> Repül egy nagy lepedő fenn:
> Azon ülve muzsikálnak,
> *Furulyálnak*, eltünőben.
>
> (1877. július 15.)
>
>
> *Kép: Hollósy Simon: Tengeri hántás (1885)*
>
> *Magyar Kurír*
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251012/bf7ab262/attachment.html>