<div dir="auto"><div>Köszönöm, hiába olvasom a forrás.újságot, elsikkad sokszor az érték.<div dir="auto">Klari inCr</div><br><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2025. okt. 12., V 14:08):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr">
<h1>A HÉT VERSE – Arany János: Tengeri-hántás</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank" rel="noreferrer">Kultúra</a> – 2025. október 11., szombat | 20:30<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-arany-janos-tengeri-hantas" target="_blank" rel="noreferrer">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-arany-janos-tengeri-hantas</a></div></div><div><a rel="lightbox['g150925'] noreferrer"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150925&v=&img=c_tengerihantas.jpg" width="304" height="466" style="margin-right:0px"><span title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> </span></a></div><h3><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Arany János </font>klasszikusát ajánljuk ezúttal olvasásra, <font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">az <i>Őszikék</i>
ciklusból. </font>Népi tematika, hiedelmek, látomások, misztikum,
többszólamúság, balladai homály, tragikum… mindezt zseniális költőnk
varázsolta zseniális balladává. </h3><div><h3><br><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">TENGERI-HÁNTÁS</font></h3>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Ropog a tűz, messze süt a vidékre,<br>Pirosan száll füstje fel a nagy égre;<br>Körülállja egynehány fa,<br>Tovanyúlik rémes árnya;<br>S körül űli a tanyáknak<br>Szép legénye, szép leánya.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!<br>Nem is illik összebúva susogni.<br>Ki először <em>piros</em> csőt lel,<br>Lakodalma lesz az ősszel.<br>– Tegyetek rá! hadd lobogjon:<br>Te gyerek, gondolj a tűzzel.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">– Dalos Eszti szép leány volt, de árva.<br>Fiatal még a mezei munkára;<br>Sanyarú volt beleszokni:<br>Napon égni, pirosodni,<br>– Hüvös éj lesz, fogas a szél! –<br>Derekának hajladozni.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Deli karcsú derekában a salló,<br>Puha lábán nem teve kárt a talló;<br>Mint a búza, piros, teljes,<br>Kerek arca, maga mellyes,<br>– Teli a hold, most buvik fel –<br>Az egész lyány ugyan helyes.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:<br>Juha mételyt legel a rossz lapályon,<br>Maga oly bús... mi nem éri?<br>Furulyája mindig sí-ri,<br>– Aha! rókát hajt a Bodré –<br>Dalos Esztert úgy kiséri.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Dalos Eszti – a mezőre kiment ő,<br>Aratókkal puha fűvön pihent ő;<br>De ha álom ért reájok,<br>Odahagyta kis tanyájok’<br>– Töri a vadkan az »irtást« –<br>Ne tegyétek, ti leányok!</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,<br>Tövis, talló piros vérit fakasztja;<br>Hova jár, mint kósza lélek,<br>Ha alusznak más cselédek?…<br>– Soha, mennyi csillag hull ma! –<br>Ti, leányok, ne tegyétek.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Tuba Ferkó a legelőt megúnta,<br>Tovahajtott, furulyáját se fútta;<br>Dalos Eszter nem kiséri,<br>Maga halvány, dala sí-rí:<br>– Nagy a harmat, esik egyre –<br>Csak az isten tudja, mér’ rí.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Szomorún jár, tébolyog a mezőben,<br>Nem is áll jól semmi dolog kezében;<br>Éje hosszú, napja bágyadt,<br>Szive sóhajt - csak egy vágyat:<br>– De <em>suhogjon</em> az a munka! –<br>Te, halál, vess puha ágyat.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Ködös őszre vált az idő azonban,<br>Törik is már a tengerit Adonyban;<br>Dalos Eszter csak nem jött ki:<br>Temetőbe költözött ki;<br>– <em>Az</em> a Lombár nagy harangja! –<br>Ne gyalázza érte senki.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,<br>Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;<br>Ki-kimén a temetőbe<br>Rossz időbe’, jó időbe’:<br>– <em>Kuvikol</em> már, az ebanyja! –<br>„Itt nyugosznak, fagyos földbe.”</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,<br><em>Behunyt</em> szemmel jár-kel a<em> hold</em>világon,<br>Muzsikát hall nagy-fenn, messze,<br>Dalos Eszti hangja közte,<br>– Ne aludj, hé! vele álmodsz –<br>Azt danolja: »gyere! jöszte!«</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,<br>Azután vidorabb lesz, majd sebesebb<br>Kapaszkodnék, de nem éri,<br>Feje szédűl: mi nem éri?...<br>– Tizenkettőt ver Adonyban:<br>Elég is volt ma regélni. –”</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">Lohad a tűz; a legények subába –<br>Összebúnak a leányok csuhába;<br>Magasan a levegőben<br>Repül egy nagy lepedő fenn:<br>Azon ülve muzsikálnak,<br><em>Furulyálnak</em>, eltünőben.</font></p>
<p><font size="4" style="color:rgb(204,0,0)">(1877. július 15.)</font></p>
<p><strong><br>Kép: Hollósy Simon: <em>Tengeri hántás</em> (1885)</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
<br></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank" rel="noreferrer">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div></div></div>