[Grem] Okt.12. Bld.Jan Beyzym, a leprás betegek szolgája (19 sz. vége -20.sz.eleje)

[Emoke Greschik]

 Boldog Jan Beyzym, a leprás betegek szolgája
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2025. október 12., vasárnap
| 6:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-jan-beyzym

Október 12-én emlékezik az Egyház Boldog Jan Beyzym [ejtsd: Beüzüm]
szerzetesre. A lengyel származású jezsuita pap tizennégy évig szolgálta
Madagaszkáron a leprás betegeket. II. János Pál pápa avatta őt boldoggá
2002-ben Krakkóban.

*Jan Beyzym lengyel grófi családból származott. Beyzymyben **született* *1850.
május 15-én. Ő volt a legidősebb a család öt gyermeke közül. Édesapját
1863-ban a januári felkelésben való részvételéért halálra ítélték*. *Ezután
édesanyjával Kijevbe költöztek, Jan itt fejezte be a középiskolát. 1872-ben
a galiciai Stara Wieśben belépett a jezsuita noviciátusba. 1881-ben
szentelték pappá Krakkóban.*

*Tizenhét évig a fiatalok nevelésének szentelte magát a tarnopoli, majd a
chyrówi jezsuita kollégiumban. Közben meghívást kapott Istentől egy
másfajta misszióra, ezért 1898-ban, negyvennyolc éves korában Madagaszkárra
utazott, hogy ott a leprások között szolgáljon.*

*Ambahivoraka lepratelepén, a sivatagban, szörnyű körülmények között,
teljesen elhagyatva éltek a betegek, mintegy százötvenen. Sokan nem is a
betegség miatt hunytak el, hanem éhen haltak*. *Jan atya két hét elteltével
levelet írt tartományfőnökének, amelyben segítséget kért. Ő maga pedig
meghozta a döntést, hogy végleg ezeknek az embereknek szenteli életét.
Odaköltözött a telepre, hogy mindennap megerősítse a leprás betegeket
abban, hogy ők is szerethetők, és érdemesek arra, hogy megmentsék őket.*

*Akkoriban nem volt ellenszere a lepra kórokozójának, de Jan atya
észrevette, hogy az egészséges táplálkozás és a megfelelő higiénia
lelassítják a betegség terjedését*. *Kidolgozott egy gondozási módszert,
amelyet a mai napig alkalmaznak a lepra kezelése során. Minden eszközt
megragadott, hogy adományokat gyűjtsön. A legelső befolyt összegből a
gyerekek rizsadagját növelte meg. Idővel olyan körülményeket tudott
teremteni, hogy a temetések száma heti hétről évi ötre csökkent.*

*Egy szemtanú így emlékezett vissza Jan Beyzym atyára: „Odaadása a leprások
iránt egyedülálló volt. Semmije sem volt, de azt a keveset, amit tudott,
habozás nélkül odaadta. Ha bárki kifogást keresett, hogy nem tud segíteni,
ezt a választ kapta: »a legkisebb dolgot, amit az enyémekért teszel, értem
teszed«.”*

*A szolgálat természetesen neki sem volt könnyű*. Egyik levelében
bevallotta, hogy *az első időkben néhány beteg ápolása közben elájult,
annyira viszolygott*. *Az imádság adta számára az erőt. Bár nem volt sok
ideje a csendes elvonulásra, a mindennapi munka közben is megőrizte a Szent
Ignác-i szemlélődő lelkületet.*

Nagy szívfájdalma volt, hogy *a telep kis kápolnája az esős évszakban
teljesen beázott és szinte használhatatlan volt *– *de nem költött pénzt a
helyreállításra, hiszen az adományok a betegeké voltak.*

*Az álma egy rendesen felszerelt kórház volt. 1903-ban nyílt lehetőség
arra, hogy elkezdődjön az építkezés Maranában, Fianarantsoa közelében. *Egy
olyan országban, ahol szinte minden hiányzott egy kórház létrehozásához, *ez
óriási vállalkozás volt, de az Európából – elsősorban Lengyelországból,
Ausztriából és Németországból – érkező adományoknak köszönhetően 1911-ben
felavatták az intézményt, amely ma is működik.*

*Jan atya mindemellett megszerkesztett egy lengyel–malgas szótárt, és
számos missziós cikket is írt.*

*Nem kapta el a leprát, természetes halállal hunyt el a maga építette
kórházban 1912. október 12-én.*

*Forrás: Vatican.va
<https://www.vatican.va/news_services/liturgy/saints/ns_lit_doc_20020818_beyzym_en.html>;
Jesuit.org.sg <http://Jesuit.org.sg>*

*Fotó: Beyzym.pl*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251012/f8045cc9/attachment.html>