[Grem] A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága 12 új taggal bővült

[Emoke Greschik]

 Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2025. október 11., szombat |
19:28
*Tizenkét új taggal bővült a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi
Helytartósága*
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2025. október 11., szombat |
19:28
https://www.magyarkurir.hu/hirek/tizenket-uj-taggal-bovult-jeruzsalemi-szent-sir-lovagrend-magyarorszagi-helytartosaga
63
Ünnepélyes keretek között, az esztergomi bazilikában tartották a
Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának idei
lovagavatását október 11-én. Az invesztitúra során tizenkét új tagot vettek
fel a középkori eredetű pápai rend soraiba. Fernando Filoni bíboros
celebrált szentmisét, amelyen koncelebrált Erdő Péter bíboros, prímás és
Varga Lajos váci segédpüspök is.

Az eseményre a magyar rendtársak meghívására több külföldi helytartóság is
delegációt küldött: Ausztriából, Horvátországból, Németországból, Svájcból
és Szlovéniából érkeztek vendégek.

A lovagavatást követő hálaadó szentmisét Fernando Filoni bíboros, a rend
nagymestere, a Népek Evangelizációjának Kongregációja korábbi prefektusa
latin nyelven celebrálta.

A Szentszék háttérintézményeként működő

Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend legfőbb célja a Szentföld keresztényeinek
támogatása és a tagok lelki életének elmélyítése.

A rend története egészen a középkorig nyúlik vissza, és az évszázadok során
mindig hű maradt alapvető küldetéséhez: Krisztus földjének és az ott élő
közösségeknek szolgálatához.

Homíliájában Fernando Filoni bíboros emlékeztetett arra, hogy a rend tagjai
nem pusztán egy ősi hagyomány örökösei, hanem a hit és a szeretet mai
tanúságtevői. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendhez tartozni igazi és
magasztos kiváltságot jelent. „A köpeny, amelyet ma magatokra öltöttetek,
Krisztus iránti elkötelezettségetek jelképe. Ne feledjétek: nem földi
uralkodó, hanem a feltámadt Krisztus hívott meg benneteket” – fogalmazott.

A nagymester hangsúlyozta, hogy a rend küldetése ma is időszerű: Jézus
földje nem válhat a hit régészeti lelőhelyévé. A mi feladatunk, hogy a
Szentföld ne maradjon keresztények nélkül, hogy ott élő hittestvéreink
megtapasztalják a béke, a testvériség és a remény jelenlétét.

Filoni bíboros arra buzdította az új lovagokat és dámákat, hogy
szolgálatukat az evangéliumi szeretet jegyében végezzék, különös
tekintettel a szegényekre, a menekültekre és a békéért küzdő közösségekre.

„Ma Krisztus misztikus Testéről kívánunk gondoskodni: a Szentföld hívőiről,
a nélkülöző családokról, az iskolákban tanuló gyermekekről. Mindannyian
arra kaptunk meghívást, hogy folytassuk Arimateai József és Nikodémus
gesztusát – szívünkbe fogadva az Urat, aki az Egyházban él.”

*

*Fernando Filoni bíboros, nagymester homíliáját teljes terjedelemben
közöljük:*

Kedves Testvéreim és Nővéreim!

A mai szertartással kiteljesítettük az invesztitúra szertartását, melyet
tegnap este kezdtünk meg az ünnepélyes imavirrasztással. Ma lett
szentesítve az új lovagok felvétele a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendbe a
rendi kereszt felvételével és a nagymester áldásával, valamint a köpeny
felöltésével, a rendi vezetők segítségével. A köpeny a mi díszruhánk és a
rend jelvényével ékes: a jeruzsálemi ötös kereszttel. Ünnepélyes pillanatot
élünk át tehát, amely kitörölhetetlen marad életetekben. Még a nehéz
időkben is emlékezzetek arra a kiváltságra, amelyet Krisztus az Egyház
révén adott nektek, mert a Jeruzsálemi Szent Sír Rend tagjává lenni egy
igazi és magasztos kiváltságot jelent; érezzétek át a rendi tagság
megtiszteltetését és szépségét, és legyetek mindig méltók rá.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend egy ősi eredetű pápai intézmény, amelynek
nincsenek haszonszerzési, anyagi hódítási vagy politikai céljai. Szépsége
nem is a szabályzatában fogalt intézményi struktúrában rejlik, hanem abban,
hogy nagylelkűen elfogadjuk és részt veszünk életében és céljaiban:
szeretni Jézus földjét és támogatni a jeruzsálemi anyaegyházat.

Úgy gondoljuk, hogy

Jézus földje nem válhat a hit régészeti lelőhelyévé; ezért rendünk
újjászervezésekor a pápák arra hívták meg, hogy vegyen részt a szent helyek
iránti „gondoskodásukban”.

Ez magyarázza, miért tekinti az Apostoli Szentszék a Szent Sír Lovagrendet
az Egyház központi intézményének, amely minden katolikus számára nyitott,
földrajzi, nyelvi vagy kulturális korlátok nélkül. Azon egyházi víziónak
részese, amely szívügyének tekinti a Szentföldön élő Egyház szükségleteit,
együttműködésben a Jeruzsálemi Latin Patriarkátussal, illetve a találkozás
és a tisztelet szellemében viszonyulva minden ott jelenlévő vallási
csoporthoz: zsidókhoz, muszlimokhoz és keresztényekhez.

Ez minden lovagnak és dámának alapvető felelőssége, saját
szerepvállalásunkat egy nyitott és erőteljes egyháziasság kontextusában
értelmezve és érzékelve, mind az egyetemes Egyház szintjén, mind a
magyarországi helyi egyház szintjén.

Ezeket a szempontokat azért szeretném hangsúlyozni, mert a ti lovaggá
avatásotok nem az Egyházon kívül, hanem azon belül történik, és a mai
ünnepélyes szertartás ennek a csúcspontja. Szeretném ezért, ha ez a vízió a
ti identitásotoknak részévé válna. Hiszen gyakran feltehetnek nekünk olyan
kérdéseket, mint például: Kik vagytok ti? Mi értelme ma egy ilyen rendnek?
Nem vagytok anakronisztikusak? Sőt, fel kell tennem magamnak is a kérdést:
Ki is vagyok én mint dáma avagy lovag? Miért is vagyok tagja egy olyan
rendnek, amelyet a jeruzsálemi Szent Sírról neveztek el?

Hiúságból, s a múlt iránti nosztalgiából teszem ezt, vagy azért, mert
szeretnék felvállalni egy identitást és egy küldetést? Valóban szeretnék
hozzájárulni a Szentföld életéhez, amelyet ma minden eddiginél inkább
sújtanak háborúk, politikai, társadalmi és vallási küzdelmek, miközben oly
sok keresztény elhagyja a Közel-Keletet, beleértve Jézus földjét is?

Rendünk helyes megértésével megmagyarázhatjuk identitásunkat, ahogyan oly
sokan mások is hozzájárultak ahhoz, hogy Jézus földje ne maradjon
keresztények és zarándokok nélkül, és hogy megmaradjon az a jelenlét, mely
Krisztus akaratában gyökerezik, aki ott élt, hogy kinyilatkoztassa Isten
titkát és bevégezze megváltó művét.

A rendhez való tartozásunknak történelmi, spirituális és társadalmi
dimenziója is van, hozzájárul az Úr álmához, aki Jeruzsálemet a béke és a
jóság helyének tekintette.

Ezen okok miatt érdemes itt újra hangsúlyozni, hogy minden egyes
lovagavatás, amelyre az új tagok átfogó felkészülési és képzési folyamatát
követően kerül sor, együtt jár a rend lelkiségéhez való csatlakozással, a
jeruzsálemi anyaegyház, valamint a helyi egyház támogatására irányuló
elkötelezettséggel.

A lovaggá vagy dámává avatás azt jelenti, hogy a tanúságtétel, a
nagylelkűség és az evangélium szeretete révén felajánljuk életünket a
Krisztusba vetett hit megvallása által; azt jelenti, hogy Krisztust
helyezzük létezésünk és minden személyes, családi és társadalmi
elképzelésünk középpontjába. Nem volna sok értelme a Szent Sír lovagjának
vagy dámájának lenni, ha nem helyeznénk a középpontba azt az Urat, akiért
magunkra öltöttük a köpenyt, melyet a vért és a lelki nemességet kifejező
vörös színű jelvény díszít. A mai lovagavatást megelőző párbeszédben
késznek mondtátok magatokat, hogy elérjétek a keresztény élet
tökéletességét, hogy megtartsátok a keresztség szentségi méltóságát és a
rend jó hírnevét.

Nem dinasztikus örökség révén, vagy földi uralkodó akaratából lesz valaki
lovag vagy dáma. Méltóságunk természete a feltámadt Krisztustól származik,
aki az üres sír mellett találkozott Mária Magdolnával és a tanítványokkal,
akik először féltek és rejtőzködtek ugyan, aztán viszont erőteljes tanúi
lettek feltámadásának. A hit ugyanezen küldetését örököljük, hogy továbbra
is szeressük Krisztust, és hirdessük az ő titkát társadalmunkban.

A Szentföld vonatkozásában azt kívánjuk, hogy beteljesüljön Krisztus álma,
aki Jeruzsálemet a béke és a testvériség helyének képzelte el; ezért egy
olyan civilizáció építői kívánunk lenni, amely túlmutat az ott élő és az
azt felkereső népek sokféleségén.

A Szentföldön „a remény szervezői” kívánunk lenni – ami egy hálás
hozzáállás – együttműködésben a patriarkális egyházzal és összhangban az
egyetemes egyházzal.

Ezt a küldetést ugyanakkor Isten mélyen szereti: Boldogok a
békességszerzők, mert őket Isten gyermekeinek hívják.

Jóllehet Jézus idejében a keresztet a megaláztatás, a büntetés és a halál
eszközének szánták, Krisztus számára mást jelentett: ártatlan emberként
alávetette magát ennek, hogy az Atyának tetsző áldozattá legyen, hogy
általa üdvözüljön a világ. Ez a nagy misztérium! Ez a misztérium, amely
Isten szívében gyökerezik miértünk, bűnösökért. Ez a misztérium, amelyet a
Számok Könyve előrevetít, arra emlékeztet minket, hogy életünkben mindig ki
vagyunk téve a gyilkos gonosz mérgező marásának; Krisztus azonban
visszaállította méltóságunkat az Istenben való élettel.

Azzal szeretném ezt az elmélkedést lezárni, hogy mindenkit arra kérek,
újítsa meg magában a rendhez tartozás legmélyebb érzéseit. Érezzük annak
felelősségét és látjuk annak szépségét, hogy

továbbvisszük az Úr barátainak gesztusát, akik elkísérték őt Palesztina
útjain, befogadták otthonukba és vendégül látták, támogatták
igehirdetésében.

Mindvégig, még a kereszt alatt is barátai maradtak, minden félelmük dacára,
s a feltámadásra várva gondoskodtak róla. Jó arra gondolni, hogy meg
akarjuk ismételni Arimateai József és Nikodémus gesztusát, akik az Úr
élettelen testét megkenték és sírba helyezték, vagy a betániai Máriáét, aki
illatos olajokkal kente meg Jézus lábát, hogy enyhítse fáradtságát:
mindannyian a mély szeretet és tisztelet gesztusát mutatva a Mester iránt.

Ma tehát egy másik „testről”, Krisztus misztikus Testéről kívánunk
gondoskodni: mindenekelőtt a Szentföldön – gondolva a hívőkre, a
szegényekre, a menekültekre, a munkanélküli családokra, a patriarkátus
iskoláiban tanuló gyermekekre, a nehéz helyzetű fiatalokra és a vallási
békére – valamint a helyi egyházunkban (egyházmegyékben és plébániákon),
amelyeknek „lábai” néha fáradtak, porosak és gyakran kisebesedtek. Igen,
mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy folytassuk a betániai Mária,
Arimateai József és Nikodémus gesztusát, szívünkbe fogadva az Úr személyét,
aki az Egyházban él. Az Egyházban, amely időnként törékenynek tűnik
emberségében, gyermekei nyomorúsága miatt, de amelyet éppen ezért ő szeret
és megszentel. Ez a szeretet oly nyilvánvaló az Utolsó Vacsora jelében,
amikoris felövezte magát, megmosta tanítványai lábát, és ránk hagyta az
Eucharisztiát. Ezért mondtuk ma tehát, hogy

készek vagyunk szeretni ezt az Egyházat, amelyért Krisztus az életét adta:
az Egyházat, amely Jeruzsálemben „minden Egyház Anyja”, a helyi
egyházunkban pedig mindannyiunknak „Anyja”.

Ámen.

Az ünnepi liturgia után Depaula Flavio, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend
kanonokja nyilatkozott a Kardinális Csatornának, kiemelve, hogy a rend
tagjai számára különösen fontos a kereszt és a feltámadás megváltó ereje,
mellyel reményt és békét kínálnak a világnak, különösen Jézus
szülőföldjének.

*Forrás: Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye*

*Fotó: Lambert Attila*

*Videó: Daubner Tibor/Kardinális Csatorna*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251012/210b370b/attachment.html>