[Grem] Pécsi Pride: most akkor betiltott rendezvényeket minden további nélkül meg lehet tartani?

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2025. Okt. 6., H, 16:09:48 CEST


 Pécs Pride: most akkor betiltott rendezvényeket minden további nélkül meg
lehet tartani? – Milyen példa ez Európa számára?

Úgy tűnik, a jogállamiság világos jelentése elillant, és valahol a fasiszta
kommunizmus jellegű jelzős szerkezetek környékén foglalta el helyét a
gondolkodásunkban.

https://mandiner.hu/belfold/2025/10/pecs-pride-most-akkor-betiltott-rendezvenyeket-minden-tovabbi-nelkul-meg-lehet-tartani-milyen-pelda-ez-europa-szamara
2025. október 06. 05:41

[image: null]
Ungváry Zsolt <https://mandiner.hu/szerzo/ungvary-zsolt>

Vannak kifejezések, amelyek a napi politikai használatban lejáratódnak,
átértelmeződnek, vagy éppenséggel ellentétes jelentéssel ruházódnak fel.
Aki megélte a szocializmust, annak a „népi demokrácia”, az
internacionalizmus vagy éppenséggel a proletár olyan terhelt szóvá vált,
amihez az eredeti tartalmat már sosem tudja kapcsolni.

Érdekes a nagy izmusok törzsfejlődése is. A két háború között a kommunizmus
gyűlöletes, a fasizmus legalábbis közömbös, de inkább baráti eszmének
számított. A szovjet megszállás után ezek helyet cseréltek, majd a
rendszerváltáskor

a kommunizmus újra inkább negatív kontextusba került, a fasizmus pedig
benne maradt abban.

Hogy mennyire függenek ezek a szemlélőtől, jól példázza József Attila
1936-os verse, a Világosítsd föl!, amelyben a sokat idézett sorok
szerepelnek: „Talán dünnyögj egy új mesét / fasiszta kommunizmusét – /
mivelhogy rend kell a világba, / a rend pedig arra való, / hogy ne legyen a
gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó.” Mivel csak mai agyunkkal és a
szavakra rárakódott későbbi jelentéstartalmakkal tudjuk ezt olvasni,
képtelenség átlátni, miként értette ezt egy korabeli olvasó, akinek –
hacsak nem volt az illegális kommunista párt szimpatizánsa, vagyis a
társadalom egy elhanyagolható töredékéhez tartozó – a kommunizmus
egyértelműen negatív képzetéhez az adott világkép függvényében
sokféleképpen értelmezhető jelzőként illeszkedett a fasiszta.

Valahogy így kezdünk lenni a jogállammal,  amely a Kádár kor diktatúrájában
a szabadságra éhező, tekintetüket a nyugati demokráciákra irányító
ellenzéki („reakciós”) honpolgárok szemében az áhított tökéletes rendszer
alapvetését jelentette, és amit – ha tehette volna és meri – haragosan
számon kér a rezsimen. Amióta azonban az Európai Unió gyarmatosító
nézőpontú, arrogáns bürokratái a jogállamiság hiányával revolvereznek
bennünket és a folyamatosan, nagy többséggel megválasztott kormányunkat,
azóta

a fogalom világos tartalma elillant, és valahol a fasiszta kommunizmus
jellegű jelzős szerkezetek környékén foglalta el helyét a gondolkodásunkban.

A tavasszal elfogadott törvény, amelyet a magyar országgyűlés szavazott
meg, tiltja a homoszexualitást népszerűsítő vagy azt megjelenítő
gyűléseket. Eszerint a gyermekek védelme megelőzi a szabad gyülekezéshez
való jogot. Így aztán a rendőrség – amiként ez egy jogállamban elvárható –
betiltotta a pécsi pride-ot. De, amiként az Budapesten is történt, ennek
ellenére a felvonulás lezajlott, sőt bizonyos civil szervezetek
kötelezettségszegési
eljárást is kezdeményeztek
<https://mandiner.hu/belfold/2025/09/indul-a-balhe-szelsobalos-civil-szervezetek-kotelezettsegszegesi-eljarast-kernek-magyarorszag-ellen-a-pecs-pride-miatt>
Magyarország ellen a törvény miatt.

Holott sokkal logikusabb volna,

ha azért követelnék az eljárást, amiért betiltott rendezvényeket minden
további következmények nélkül meg lehet tartani. Milyen példa ez Európa
számára? Ettől kezdve minden tiltott dolog szabad?

Tilos ugyan a tömegbe gépkocsival belehajtani, járókelőket megkéselni vagy
kalapáccsal, viperával agyba-főbe verni, de ha az elkövetők elég
erőszakosak, viszonylag sokan vannak és jó a sajtójuk, megtehetik?
Kommunista és náci felvonulásokat is lehet tartani? Ha egyszer egy
jogállamot azért vádolunk meg, mert érvényt szerez a saját törvényeinek,
akkor hol húzzuk meg a jogállamiság határait?

„Szombaton délután megkezdődött az ötödik Pécs Pride annak ellenére, hogy
azt a rendőrség az új törvény alapján nem engedélyezte”, írja a Telex
<https://telex.hu/belfold/2025/10/04/elindult-a-betiltott-pecs-pride>. „A
menet indulásakor nagyon sokan gyűltek össze a pécsi Kossuth téren. A
szélsőjobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) 5-6 tagja a
pécsi sétálóutcán egy molinót tartva akarta feltartóztatni a menetet. (…) a
rendőrök felszólították a HVIM tagjait, hogy álljanak félre. Mivel ezt nem
tették meg, körülbelül húsz rendőr jelent meg, akik odébbtolták őket, így a
Pride felvonulói továbbhaladhattak. A menetben ott van Pécs ellenzéki
polgármestere, Péterffy Attila is, aki beszédet is fog mondani.”

Szombaton az V. Pécs Pride felvonulása előtt a CitizenGO szervezésében
ellentüntetést tartottak a városban.
<https://mandiner.hu/belfold/2025/10/feszultseg-a-pecsi-pride-on-ellentuntetest-tartottak-a-jogtalanul-megrendezett-rendezveny-elott-fotovideo>

A cikk szerzője lazán leszélsőjobboldalizza az ellentüntetőket. De ki a
szélsőséges? Aki egy betiltott rendezvényen, felvonuláson részt vesz, vagy
aki ez ellen (tehát a törvény betartásáért) tüntet?

(A rendőrség, úgy tűnik, az illegális vonulókat védi az illegalitás ellen
tiltakozókkal szemben.) Egy parlamentáris demokráciában az, aki nem tartja
be a törvényeket, sőt másokat is erre buzdít, kifejezetten szélsőségesnek
nevezhető. Ha egy polgármester, aki esküt tett a törvényességre, nyíltan
szembeszegülhet ezzel, mit várhatunk az átlag polgároktól?

Ők is a saját szájízük szerint mérlegelhetnek a törvények között
betartandóra és be nem tartandóra osztva azokat?

A szélsőségesség nem objektív kategória, hanem mindig relatív. Azt
minősíti, aki a középtől, a társadalmi közakarattól távol áll. Nálunk a
közakarat (számtalan választás, népszavazás, nemzeti konzultáció
bizonyítja) a hagyományos családmodell mellett van. Tehát a pride egy
szélsőséges rendezvény. Az a sajtótermék, amely a szélsőséget normálisnak,
a normálist szélsőségesnek állítja be, maga is szélsőséges.

Lehet, hogy az ő világukban ez a természetes és mindennapi, de nekünk
legfeljebb a netflixes sorozatok fura szereplőit idézik,

akik nagyjából annyira életszerűek és valóságosak, mint a vámpírok vagy a
Star Wars karakterei – igaz, azoknál kicsit abszurdabbak és nehezebben
érthetők.

Éppen ezért erőltetettnek és súlyos aránytévesztésnek érezzük ezt a
társadalomra erőszakolt vaskos törésvonalat, ami egy intim, szigorúan
magánéleti kérdésből, egy szubkultúrából központi politikai kérdést
csinált. Nem értjük, miért kell rávenni olyan embereket, akiket ez nem
érdekel, hogy szembesüljenek ezzel és állást foglaljanak.

„Mindenre fel kell készíteni a fiatalokat. Tényekkel, érzékenyítő
foglalkozásokkal” – válaszolta egy férfi kollégánk kérdésére.
<https://mandiner.hu/belfold/2025/10/pecs-pride-egy-resztvevo-szerint-az-lmbtq-oktatasnak-abszolut-helye-van-az-iskolakban-video>

A figyelmet, a megértést, az elfogadást kierőszakolni nem lehet.

A bélyeggyűjtőkkel, numizmatikusokkal, bridzsezőkkel és jógázókkal sincs
semmi baj addig, amíg nem akarnak mindenáron meggyőzni bennünket arról,
hogy aki nem kellően elfogadó a bélyeget vagy érmét gyűjtő, a kártyázó vagy
meditáló embertársaival, az szélsőséges alak.

***
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251006/74b4c360/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról