[Grem] Mai olvasmány + evangélium + Barsi B. atya elmélkedése

[Emoke Greschik]

*Barsi Balázs atya elmélkedéseinek forrása:
**https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>**, a Bp. Barron elmélkedések napi
emailjeire a  **wordonfire.org <http://wordonfire.org> ** linken **  lehet
feliratkozni.*
*xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx*


*OLVASMÁNY Jónás próféta könyvéből * *Hiába **menekül **Jónás az Úr
akaratának teljesítése **elől*
*, mégis oda kerül, ahová az Úr irányította őt. Jónás prófétához így szólt
az Úr: „Kelj fel, és menj *Ninivébe, a nagy városba!
* Hirdesd, *hogy gonoszságuk már az égig ér!”
* Jónás *el is indult*, *de csak azért, meneküljön *az Úr színe *elől
*. *Lement *Joppéba, ott *talált is *egy Tarziszba tartó hajót: megfizette
az útiköltséget,* és beszállt, hogy *Tarziszba *utazzék *velük* *az Úr
színe *elől
*. De az Úr szelet bocsátott **rájuk, *és nagy vihar támadt
*a tengeren. Hajójuk majdhogy *össze nem tört, oly erős volt már a vész.
*Megrémültek *erre *a hajósok, és **mindegyikük* a saját istenéhez kiáltott.
* Tengerbe dobta **mindegyik *

*a hajón lévő holmiját, hogy azzal is könnyítsenek a hajón. Jónás eközben
lement a hajó aljába, és mély álomba merült. *A kormányos *felrázta *őt*,
és rákiáltott: „Miért alszol oly mélyen, kelj fel, és te is hívd Istenedet,
**hát hogyha éppen **az az Isten gondol majd reánk, és nem *pusztulunk el!”
*Majd így beszéltek a hajósok: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk*,
ki miatt ért *minket *ez a veszedelem.”
*Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.*
*Erre megkérdezték tőle: „Mondd nekünk, miért *zúdul ránk e csapás?

*Mi a foglalkozásod és honnét jössz? Hol a hazád? Melyik néphez tartozol?”*
* Ő így felelt: „Héber vagyok. Az Úr az Istenem, aki **a tengert és a
földet **teremtette*
*.” Megrémült **erre **mindegyik**, *é*s sorra kérdezgették: „*Hogyan
tehetted ezt?”
* Elmondta ugyanis, hogy ő az Úr elől *menekül.
* Megkérdezték: „Most mit tegyünk *veled*, hogy megszűnjék a tenger *háborgása
ellenünk?”
* A tenger *ugyanis egyre jobban háborgott.

* Ő így szólt: „Fogjatok meg, dobjatok a tengerbe! Így a tenger *háborgása
*biztosan elcsitul körülöttetek. Mert jól tudom, hogy *miattam szakadt *rátok
*ez a nagy vihar.”
* A férfiak megpróbáltak úgy evezni, hogy partra jussanak, *de mindhiába,
mert a tenger csak egyre jobban háborgott.

* Ekkor az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, hallgass meg! Ne *vesszünk el
emiatt az ember miatt!
* Ne *háríts ránk






*ártatlan vért! Mert te, Uram, azt tetted, amit tenni akartál!” Azzal
Jónást a vízbe dobták, és a tenger lecsendesült. Erre félelemmel telt el
mindenki az Úr iránt: áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat
tettek. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt oda, hogy az Jónást elnyelje.
Három napot, három éjjelt töltött Jónás a hal sötét gyomrában. Akkor az Úr
parancsára Jónást a hal kivetette a partra. Ez az Isten igéje. *
*Jón 1,1-2,1.11*


*ALLELUJA Jézus mondja: † „Új parancsot adok* nektek. ** Szeressétek *
egymást*, ahogyan én szeretlek *titeket!*” *Jn 13,34 – 11. tónus.

*† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből *

*Jézus példabeszédet mond az irgalmas szamaritánusról, és ezzel világítja
meg, hogy az idegen ember is felebarátunk. Abban az időben egy törvénytudó
odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit
tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a
törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat,
Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes
elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki:
„Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta
magát, ezért megkérdezte Jézustól: „*De hát ki az én
*felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember
Jeruzsálemből lement Jerikóba. *Rablók kezébe került*. *Ezek kifosztották,
véresre verték, és félholtan otthagyták*. *Egyszer csak egy pap jött lefelé*
az úton. Észrevette,* de elment mellette. Azután egy levita jött *arra. *Ő
is* meglátta,* de elment mellette.* Végül egy szamaritánusnak is arra vitt
az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá,
olajat és bort öntött *sebeire,
* és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy
vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a
fogadósnak ezzel a kéréssel: »Viseld gondját, és ha többet költenél rá,
visszatérve megadom neked.« Mit gondolsz, *e három közül *ki volt a
felebarátja annak, aki *a rablók kezébe került

*?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Ezek az
evangélium igéi. *
*Lk 10,25-37*
*Barsi Balázs atya elmélkedése:*
*Mi is tudjuk, mit kíván tőlünk az Úr*,* mint Jónás,* *és szeretnénk
elnyerni az örök életet, mint az evangéliumbeli írástudó*, *de közben
nagyon is félünk kockára tenni ezt a földi életet,* *ezért sokszor épp az
ellenkező irányba indulunk*, *mint kellene,* *vagy igazolni próbáljuk
magunkat, hátha elkerülhetjük a népszerűtlen feladatot*, *a közönséges
emberek közé vegyülést, a nevetségessé válást. Az Úr Jézus szavai azonban
itt és másutt is nyilvánvalóvá teszik, hogy mindaddig hiábavaló az Isten
parancsainak ismerete és a róla szóló elméleti tudás*, *amíg azt, amit
általunk akar végbe venni az Úr, meg nem tesszük*, *s amíg elmegyünk
testvéreink mellett,* *akik a mi konkrét, gyakorlati segítségünkre
szorulnak.*
*Szent Ferenc atyánk halálának közeledtét érezve végrendeletet írt.
Lelki-szellemi örökségének összefoglalását azzal kezdi, hogy felidézi azt
az eseményt, mely fordulópontot jelentett életében: „Az Úr következő módon
mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást:
míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. És maga
az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor
eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és
lelkem édességére.” Senki sem kerülheti el ezt a keserűséget, amely az
önző, bűnös én végét jelenti, s amely után az új élet édessége következik,
de jaj annak, aki élete végéig halogatja az önmagának való meghalást, mert
végül neki is csak meg kell ízlelnie a halált, csakhogy ez a keserűség nem
válik édességgé, mert az már az örök halál keserűsége lesz.*
*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251006/1fb53d2a/attachment.html>