[Grem] Itt a botrány: kiderült, Orbánék mit akarnak tenni Magyarországgal – Magyar Péter máris győzött!

[KEA]

Itt a botrány: kiderült, Orbánék mit akarnak tenni Magyarországgal – 
Magyar Péter máris győzött!

Csodálatos igazságbeszéd ez: a TISZA „Párt” geostratégiai igazságbeszéde.

Mandiner, 2025.05.11. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2025/05/itt-a-botrany-kiderult-orbanek-mit-akarnak-tenni-magyarorszaggal-magyar-peter-maris-gyozott


Igazán sajnálatos, hogy

a DK-tól a konklávéig annyian ellopták a show-t Magyar Péter legfrissebb 
atombombájától,

pedig igazán többet érdemelt volna a dolog.

Hiszen képzeljünk el egy görög vidéken élő családfőt, aki a nem szűnő 
környékbeli erdőtüzek láttán, egy forró nyári napon megszólal: 
„gyerekek, mától szakítunk a laza mentalitásunkkal, szakítunk békés 
nemtörődömségünkkel, és ellenálló védvonalak kiépítésébe kezdve átállunk 
a tűzvész bekövetkeztének nulladik fázisára”.

Ennek hallatán vajon felsikoltanának-e a családtagjai, hogy „miért 
akarod ránk gyújtani a gyönyörű házunkat, apa”?

Nem annyira valószínű, ugye. Lásd még magas vízállás idején a derék 
TISZA-szigetest, aki szintén nem azért pakolja a homokzsákokat, hogy 
azzal rontson neki a mobilgátnak harciasan és fenyegetőn.

Erre jön egy magát országvezetésre alkalmasnak gondoló jogász, és 
híveinek várakozásait az egekig feltolva jelenti be: világbotrány, ez a 
szégyentelen görög le akarja égetni csodálatos otthonunkat,

ez az álnok katasztrófavédelmis pedig homokzsákokkal tör a vesztünkre,

miközben azt hazudja nekünk, hogy szerinte az árvíz rossz. Csodálatos 
igazságbeszéd ez: a TISZA „Párt” geostratégiai-honvédelmi 
igazságbeszéde. Feleim, ezek vagyunk mi – hergelünk a saját 
honfitársaink ellen reggel, éjjel meg este, egyre csak fújva, fújva a 
lufit, hogy méretével megbízhatóan takarja el a hozzá nem értésünket. 
Így ünnepelvén annak egyéves évfordulóját, hogy

egy sima rendőrségi rádió fotójával kiáltottam észak-koreai módszereket,

miután néhány hajdúsági gyűlésünkön akadozott az élőzés (a 444 cikke 
alatt is külön erősködve, hogy igenis blokkolnak minket, de nagyon 
durván). Továbbá így köszöntvén fel a pontosan féléves 
Facebook-posztomat, amely szerint Bassár el-Aszad elnök gépe Ferihegyen 
landolt.

Messze jobb véleménnyel vagyok a tiszás szavazókról, mint a vezérük, 
ezért őszintén kérdezem, a józan paraszti eszükre apellálva: ha akkora 
atombomba az, amit a honvédelmi miniszter 2023 tavaszán mondott, és

amiről akkoriban a média is széles körben beszámolt

(szemléletváltásostul, hadműveleti szintestül), akkor Magyar Péter miért 
élvezte utána még közel egy évig önként, elvált, szabad állapotú 
férfiként is a zsíros felügyelőbizottsági állások kényelmét, ahelyett, 
hogy díszmagyart öltve, hófehér paripán átlovagolt volna Pestre, 
megelőzendő az eszkalációt? Nem kellett volna legeslegkésőbb az első 
Partizán-interjúban felhoznia, hogy ez is

micsoda gyalázat, háborús időkben szemléletet vált a békeidőkhöz szokott 
honvédelem?

Ha pedig akkoriban még megvolt neki a latinórákról, hogy „ha békét 
akarsz, készülj a háborúra”, mostanra ki verte ki fejéből a bölcs 
mondást? Persze az is lehet, hogy tájékozottságot színlelő értelmiségi 
létére egészen eddig nem is hallott az évekkel ezelőtti honvédségi 
átállásról – akkor viszont az a kínos, hogy bárki bármilyen felvételt ad 
a kezébe (úgymond teljesen ismeretlenül, az utcáról bekopogtatva), 
azonnal atombombát kiált és vagdalkozni kezd, ahelyett, hogy

legalább utólag utánanézne, mi is a helyzet, legyen szó akár a szír 
elnökről, akár a magyar haderőfejlesztésről.

Kényes geopolitikai helyzetben, békepárti országban nem a legvonzóbb 
tulajdonság ez egy politikustól, valljuk be.

A héten a konzervatív-liberális német Tichys Einblick egyik 
legolvasottabb cikke lett egy egyébként tévedésekkel és 
dezinformációkkal gazdagon tűzdelt beszámoló a közzétett 
hangfelvételről: a Magyar Pétert következetesen „Madár”-nak nevező 
szerző szerint a magyar honvédelmi miniszter a „békefetisizmus” 
meghaladásáról beszélt, amire

Madár” az Országgyűlésben(!) úgy reagált, hogy a kormány „az eszkaláción 
dolgozik”.

És mit látunk a cikk alatti kommentszekcióban? Mármint a ferdítéseket 
becsülettel és hibátlan németséggel helyretevő magyarok és itt élő 
németek hozzászólásain kívül? Az olvasók nem értik, mi a szerző baja 
ezzel az egésszel; helyeslik a cikkben vázolt patrióta eljárásmódot, 
elismerően nyugtázzák a „si vis pacem, para bellum” elv érvényesülését, 
rámutatnak, hogy

a fegyverkezés kifejezett NATO-elvárás,

és kérdezgetik, hogy esetleg lemaradtak-e valamiről, bevonult-e már 
Monacóba ez a rettegett magyar haderő. Továbbá hivatkoznak arra, hogy a 
semleges Svájc már 2015-ben nagyszabású hadgyakorlaton szimulálta az EU 
összeomlását, és lám, azóta sem rohanta le Bern az Európai Uniót.

Ez a sok konzervatív-liberális német talán egy mukkot sem ért magyarul, 
soha még magyar „kormánypropagandával” nem találkozott (német 
agymosással annál inkább), és lám, még a negatív hangvételű, túlzó cikk 
szerinti magyar honvédelmi intézkedésekben sem lát semmiféle 
kivetnivalót, sőt. Miközben magyar közösségi oldalakon a háborúval 
riogató mélytiszások (mintegy békepártiságukat szemléltetendő)

csípőből tüzelve minősítik narancsködös birkáknak azokat, akik szintén 
nem érzik drámaian „ördögi tervnek” a hadsereg ütőképessé tételét.

Hogy a társadalom békéjére nézve a a Lynx gyalogsági harcjárművek 
hadrendbe állítása jelenti-e az akutabb veszélyt, vagy az ezernyi 
kézivezérelt szektás és különösen a vezérük, aki tisztességes magyar 
polgároknak szólogat be péntek este a Facebookon és

aljas, mocskos senkik vagytok” jelszóval ad kilövési engedélyt egész 
kollektívákra, miközben szeretetről papol, az maradjon költői kérdés.

De ha már évfordulókat emlegettem, a pályán látás politikusi képessége 
tekintetében idézzük fel még azt is, amit a TISZA-vezér (Rácz András 
biztonságpolitikai szakértővel karöltve) mindössze két hónappal ezelőtt 
kürtölt bele az éterbe: „Mindenki tudja, hogy Ukrajna egy háború 
sújtotta ország és esélytelen, hogy a következő évtizedekben az Európai 
Unió tagja legyen. Ahogy Törökország sem lesz soha az Európai Unió 
tagja”. A „Fidesz-propagandán” kívül „mindenki tudja” – sulykolta erősen 
2025. március hetedikén –, a helyzet pont ugyanolyan, mint Törökország 
esetében (de azért szégyellje magát erősen a kormányfő, amiért nem 
vétózta meg az „úgyis teljesen esélytelen” csatlakozás előtti 
tárgyalások megkezdését).

Igaz, egy héttel később mégis belekerült a tiszás nemzeti konzultációba 
kérdésként, hogy csatlakozzon-e Ukrajna

– akkor tehát már vagy nem találták totálisan esélytelennek a dolgot, 
vagy direkte át akarták verni a szimpatizánsokat, kecsegtetve őket az 
ukrán EU-tagság nem is létező lehetőségével.

Egyetlen hónappal később, április 22-én az uniós bővítési biztos 
teljesen „reálisnak” nevezte a 2030-as EU-bővítést; pár napra rá azonban

Magyar Péter továbbra is azt magyarázta lekezelően, hogy gyorsított 
EU-csatlakozás, olyan nem is létezhet: „teljességgel álságos és 
félrevezető” erről bárkit is megkérdezni,

„nincs olyan döntési helyzet jelenleg, amire a kormány hivatkozik”, „nem 
belátható”, hogy mikor lesz ezzel kapcsolatban bármiféle történés, 
„úgyhogy egészen elképesztő” ezen rugózni. Majd eltelik alig néhány nap, 
és mit látunk? Az ellenzék vezére nyílt levelet ír saját európai 
pártelnökének, Manfred Webernek, leszögezve, hogy

a TISZA „nem ért egyet Ukrajna gyorsított eljárásban történő uniós 
csatlakozásával”.

Két hónap, és a „ne vicceljünk, az életben nem fognak az ukránok 
csatlakozni, ez Törökország 2.0” magabiztosságából heves mentegetőzés 
lett, mondván, bár a Néppárt Valenciában megszavazta, mi (a szokásos 
sunnyogást alkalmazva) ott se voltunk, nem hagytuk jóvá az öt éven 
belüli ukrán uniós tagságot. A rajongói klub pedig olyan hevesen tapsol, 
mintha már látnák is Manfred Webert, amint felkiált, hogy

jawohl, Herr „Madár”, nyílt levele számunkra parancs, már vesszük is le 
a napirendről ezt az Ukrajna-témát.

Feszültségekkel teli geopolitikai helyzetben, válságok idején valóságos 
kincs egy ilyen, kettő hónapnyi előrelátásra sem képes, szelfis nyílt 
levelekkel ámító politikus – valóságos kincs, minden kívülről támadó 
héjának. Országon belül azonban egy kínzó kérdés mégis felmerül:

Venne Ön ettől az embertől biankócsekkel honvédelmet?

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.