[Grem] A SNAP ipart csinált a papok beperléséből, és rájátszik az áldozati státuszra / Szilvay G.

[Emoke Greschik]

 A SNAP ipart csinált a papok beperléséből, és rájátszik az áldozati
státuszra

Megbízhatatlan és átláthatatlan az »áldozatvédő« szervezet, amiről a 444
megírta, hogy bíborosok (köztük Erdő) ellen indít vizsgálatot.
https://mandiner.hu/belfold/2025/03/a-snap-ipart-csinalt-a-papok-beperlesebol-es-rajatszik-az-aldozati-statuszra
Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>

„Megbízhatatlan és átláthatatlan az »áldozatvédő« szervezet, amiről a 444
megírta, hogy bíborosok (köztük Erdő) ellen indít vizsgálatot
Azt írja a 444: »Magyarországon még nem nagyon vette észre senki, de a nagy
nemzetközi lapok és hírügynökségek, illetve vezető katolikus oldalak már
hozták a hírt, hogy egy ismert áldozatvédő szervezet hat bíboros ellen
szeretne vizsgálatot. Közülük ketten a pápaválasztás esélyesei között
vannak: Luis Antonio Tagle és Erdő Péter.«
Az áldozatvédőnek mondott szervezet neve SNAP, azaz Survivors Network of
Those Abused by Priests – kb. A Papok Által Molesztáltak Hálózata. Azonban
a szervezettel van néhány baj.

A SNAP ipart csinált a papok bepereléséből, és rájátszik az áldozati
státuszra. Saját dokumentumai szerint a szervezet nem sokat tesz a valódi
áldozatok tényleges megsegítéséért, ráadásul nem is igazán transzparens.
Például a támogatóiról is nehéz információt szerezni. Mint azt 2011-ben
írta a Monday Vatican vatikanológus blog: a BBB, egy hitelminősítő intézet,
ami jótékonysági szervezetek standardjaival is foglalkozik, nem is tekinti
jótékonysági szervezetnek a Snap-et, mert többek közt nincs jóváhagyott
összeférhetetlenségi politikája, stbstb. Szóval nemteljesen világos, honnan
szerez pénzt a SNAP, s azt hogyan kezeli.

Az áldozatok egy része ráadásul, például Michael Baumann és Key Ebeling
szakított az egyesülettel. Steve Taylort, a Snap egyik legjelentősebb
közreműködőjét 2008-ban tartóztatták le több mint száz gyermekpornográf kép
birtoklása miatt. Barbara Blaine, a Snap akkori elnöke több levelet írt
Taylor védelmében.

Mindenesetre 2004 és 2008 között 3,3 millió dollár támogatást kapott a
szervezet – például olyan ügyvédi irodáktól, amelyek azt remélték, hogy
ügyfelet, azaz üzletet hoz nekik. Ken Chackes St. Louis-i ügyvéd például
2010-ben bevallotta, hogy irodája támogatja a SNAP-ot, azért, mert cserébe
a SNAP megadta a számát a bejelentkező áldozatjelölteknek.

A SNAP igazgatója két évtizeden át, 2017-ig David Clohessy volt, akit
állítása szerint 1969-1973, azaz 12-16 éves kora között molesztált egy pap.
Clohessy állítása szerint ezen emlékeit elnyomta az emlékezete egészen 32
éves koráig, amikor megnézte a Nuts című filmet, melyben Barbra Streisand
molesztált gyermeket játszik. Ekkor hirtelen emlékezni kezdett. Az
állítólagos predátor ellen nem indult eljárás, ugyanis a 18 év alatt
elévült az ügy – már ha egyáltalán megtörtént.

Ugyanis az »elnyomott« és »helyreállított« emlékezet elképzelését nem lehet
tudományosan alátámasztani.

Richard Ofshe, a kaliforniai Berkeley szociálpszichológusa szerint például
az »elnyomott emlékezet elmélete a 20. század kuruzslása«. Ugyanezt
gondolja Paul McHugh, a Johns Hopkins University pszichiátria szakának
tanszékvezetője, a világ egyik vezető pszichiátere. Azok ugyanis, akiket
szexuálisan molesztáltak, sokkal inkább a részletes emlékekkel küzdenek,
nem az elfelejtésükkel. Baromság az elnyomott emlékek elmélete Richard J.
McNally, a Harvard pszichológia professzora szerint is, aki Remembering
Trauma (Emlékezni a traumára) címmel írt könyvet a gyermekmolesztálásról.
És hasonlóképp vélekedik Elizabeth Loftus, a University of California
Irvine pszichológia professzora, aki a világ egyik vezető
emlékezetkutatója. Loftus írt is egy könyvet közösen Katherine Ketchummal
The Myth of Repressed Memory (Az elnyomott emlékezet mítosza) címmel.

Érdekes mód Clohessy a szervezete által meggyanúsított papok közül
kihagyott egyet – a bátyját, Kevin Clohessyt, akit 1991-ben gyanúsítottak
meg molesztálással. Kevin atyát püspöke eltávolította a szolgálatból,
kezelésre küldte, majd 1995-ben egy másik plébánia élére állította.
2003-ban aztán felbukkant valaki, aki azzal gyanúsította, hogy 1984-1993
között abuzálta őt Kevin atya.

David Clohessy ekkoriban a SNAP szóvivője volt – és nem jelentette a
történteket a rendőrségnek, miközben a SNAP állandóan azzal vádolta az
egyházat, hogy nem jelenti az eseteket a rendőrségnek. Ezt azzal indokolta,
hogy testvérét »kezelték«, terápián vett részt.

Kár, hogy a SNAP egyébként folyamatosan kritizálta az egyházat, amiért az
világi pszichiáterek és pszichológusok tanácsát követve akkoriban pusztán
kezelésre küldte érintett papjait, és utána visszahelyezte a szolgálatba. A
SNAP szerint ugyanis a kezelés nem elég – kivéve, ha szóvivője testvéréről
van szó. Érdekes, hogy az amerikai statisztikák régiótól függően 17-50
százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát. A Georgetown Egyetem
kutatásai szerint ez 17-25 százalék; a Bostoni Érsekségnél, ami az első és
legismertebb eme botrányok sorában, 32-45 százalék; a Los Angeles-i
Főegyházmegyében pedig egy FBI-ügynök becslése szerint a gyanúsítások fele,
azaz 50 százaléka volt hamis.  Ez részben azt jelenti, hogy egyes ügyvédi
irodák üzletet csináltak a papok hamis meggyanúsításából.

A 444 felidézi a Spotlight című filmet, az első nagy botrányt, a Boston
Globe 2002-es oknyomozásait dolgozza fel. Azonban ott is volt pár probléma.
A Boston Globe túlnyomórészt olyan eseteket írt meg a nyolcvanas évekből
989 (átlag nap két és fél) cikkben, amelyeket egy évvel korábban már egyik
városi vetélytársa, a Boston Phoenix is megírt. Ettől persze ezek a
történetek valósak voltak, de a lap szempontjából nem éppen eredetiek.
A lap viszont nem foglalkozott az akkori bostoni iskolai molesztálási
ügyekkel.

A Globe az ezredfordulón kifogásolta azt a nyolcvanas évekbeli gyakorlatot,
hogy a gyermekmolesztáló papokat terápiára küldték, majd utána
visszahelyezték szolgálatba. Igen ám, csakhogy ugyanezt a terápiát a Globe
hangosan éltette a maga idejében. A bostoni érsekség és annak elhíresült
érseke, Bernard Francis Law pedig külső pszichológus és pszichiáter
tanácsadók javaslatára tette, amit tett, ők tanácsolták a terápiát, és ők
tanácsolták a visszahelyezéseket is. Az abúzusok miatt meghurcolt érsek,
aki pusztán az akkor ünnepelt szakértőkre hallgatott, korábban egyébként
Mississippiben a feketék jogaiért küzdő pap volt, azaz emberjogi harcos.
De tovább is van. Annak idején a Boston Globe hasábjain Beth Winship
tízszer ajánlotta az olvasók figyelmébe Wardell B. Pomeroy, Alfred Kinsey
pedofil kutatótársa Girls and Sex című kötetét, ami szerint az apák és
lányaik közti szex »gazdagító« és »kielégítő« lehet.

A lap 1980. június 17-én közölt egy cikket, amelyben egy középiskolás
diákfiú panaszkodott arról, hogy szexre kényszerítette egy tanárnő. Pár
nappal később egy diáklány írt, aki szerelmes volt az egyik tanárába.
Winship válasza az »Ask Beth« rovatban az volt: küldjön a tanárának
képeslapot.
Úgyszintén a hetvenes évek végén történt, hogy Thomas Revees, a NAMBLA
(Észak-Amerikai Férfi/Fiú Szerelmi Szövetség) elnöke nyíltan kiállt a
»nemzedékközi« szexuális kapcsolatok mellett – többek közt a Boston Globe
hasábjain. (A NAMBLA-t a nemzetközi LMBTQ-szövetség, az ILGA csak azután
tette ki soraiból, hogy az ENSZ azt mondta neki, csak akkor kap konzultáns
státuszt, ha kipakolja a pedofilokat.)
(Felhasznált irodalom: David F. Pierre Jr.: Double Standard: Abuse Scandals
and the Attack on the Catholic Church, 2010. Catholic Priests Falsely
Accused: The Facts, The Fraud, The Stories, 2011. Sins of the Press: The
Untold Story of The Boston Globe's Reporting on Sex Abuse in the Catholic
Church, 2015.)”
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250330/eeb617e8/attachment.html>