<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">A SNAP ipart csinált a papok beperléséből, és rájátszik az áldozati státuszra</h1><p class="gmail-article-page-lead">Megbízhatatlan
és átláthatatlan az »áldozatvédő« szervezet, amiről a 444 megírta, hogy
bíborosok (köztük Erdő) ellen indít vizsgálatot.</p><div>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2025/03/a-snap-ipart-csinalt-a-papok-beperlesebol-es-rajatszik-az-aldozati-statuszra">https://mandiner.hu/belfold/2025/03/a-snap-ipart-csinalt-a-papok-beperlesebol-es-rajatszik-az-aldozati-statuszra</a></div><div>
<a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely">Szilvay Gergely</a> <br></div><div><br></div><div>
<p>„Megbízhatatlan és átláthatatlan az »áldozatvédő« szervezet, amiről a
444 megírta, hogy bíborosok (köztük Erdő) ellen indít vizsgálatot<br>Azt
írja a 444: »Magyarországon még nem nagyon vette észre senki, de a nagy
nemzetközi lapok és hírügynökségek, illetve vezető katolikus oldalak
már hozták a hírt, hogy egy ismert áldozatvédő szervezet hat bíboros
ellen szeretne vizsgálatot. Közülük ketten a pápaválasztás esélyesei
között vannak: Luis Antonio Tagle és Erdő Péter.« <br>Az áldozatvédőnek
mondott szervezet neve SNAP, azaz Survivors Network of Those Abused by
Priests – kb. A Papok Által Molesztáltak Hálózata. Azonban a
szervezettel van néhány baj.</p><p>A SNAP ipart csinált a papok
bepereléséből, és rájátszik az áldozati státuszra. Saját dokumentumai
szerint a szervezet nem sokat tesz a valódi áldozatok tényleges
megsegítéséért, ráadásul nem is igazán transzparens. Például a
támogatóiról is nehéz információt szerezni. Mint azt 2011-ben írta a
Monday Vatican vatikanológus blog: a BBB, egy hitelminősítő intézet, ami
jótékonysági szervezetek standardjaival is foglalkozik, nem is tekinti
jótékonysági szervezetnek a Snap-et, mert többek közt nincs jóváhagyott
összeférhetetlenségi politikája, stbstb. Szóval nemteljesen világos,
honnan szerez pénzt a SNAP, s azt hogyan kezeli.</p><p>Az
áldozatok egy része ráadásul, például Michael Baumann és Key Ebeling
szakított az egyesülettel. Steve Taylort, a Snap egyik legjelentősebb
közreműködőjét 2008-ban tartóztatták le több mint száz gyermekpornográf
kép birtoklása miatt. Barbara Blaine, a Snap akkori elnöke több levelet
írt Taylor védelmében.</p><p>Mindenesetre 2004 és 2008 között 3,3 millió
dollár támogatást kapott a szervezet – például olyan ügyvédi irodáktól,
amelyek azt remélték, hogy ügyfelet, azaz üzletet hoz nekik. Ken
Chackes St. Louis-i ügyvéd például 2010-ben bevallotta, hogy irodája
támogatja a SNAP-ot, azért, mert cserébe a SNAP megadta a számát a
bejelentkező áldozatjelölteknek. </p><p>A SNAP igazgatója két évtizeden
át, 2017-ig David Clohessy volt, akit állítása szerint 1969-1973, azaz
12-16 éves kora között molesztált egy pap. Clohessy állítása szerint
ezen emlékeit elnyomta az emlékezete egészen 32 éves koráig, amikor
megnézte a Nuts című filmet, melyben Barbra Streisand molesztált
gyermeket játszik. Ekkor hirtelen emlékezni kezdett. Az állítólagos
predátor ellen nem indult eljárás, ugyanis a 18 év alatt elévült az ügy –
már ha egyáltalán megtörtént. <br></p><p>Ugyanis az »elnyomott« és »helyreállított« emlékezet elképzelését nem lehet tudományosan alátámasztani.</p><p>Richard
Ofshe, a kaliforniai Berkeley szociálpszichológusa szerint például az
»elnyomott emlékezet elmélete a 20. század kuruzslása«. Ugyanezt
gondolja Paul McHugh, a Johns Hopkins University pszichiátria szakának
tanszékvezetője, a világ egyik vezető pszichiátere. Azok ugyanis, akiket
szexuálisan molesztáltak, sokkal inkább a részletes emlékekkel
küzdenek, nem az elfelejtésükkel. Baromság az elnyomott emlékek elmélete
Richard J. McNally, a Harvard pszichológia professzora szerint is, aki
Remembering Trauma (Emlékezni a traumára) címmel írt könyvet a
gyermekmolesztálásról. És hasonlóképp vélekedik Elizabeth Loftus, a
University of California Irvine pszichológia professzora, aki a világ
egyik vezető emlékezetkutatója. Loftus írt is egy könyvet közösen
Katherine Ketchummal The Myth of Repressed Memory (Az elnyomott
emlékezet mítosza) címmel.</p><p>Érdekes mód Clohessy a szervezete által
meggyanúsított papok közül kihagyott egyet – a bátyját, Kevin
Clohessyt, akit 1991-ben gyanúsítottak meg molesztálással. Kevin atyát
püspöke eltávolította a szolgálatból, kezelésre küldte, majd 1995-ben
egy másik plébánia élére állította. 2003-ban aztán felbukkant valaki,
aki azzal gyanúsította, hogy 1984-1993 között abuzálta őt Kevin atya. </p><p>David
Clohessy ekkoriban a SNAP szóvivője volt – és nem jelentette a
történteket a rendőrségnek, miközben a SNAP állandóan azzal vádolta az
egyházat, hogy nem jelenti az eseteket a rendőrségnek. Ezt azzal
indokolta, hogy testvérét »kezelték«, terápián vett részt. </p><p>Kár,
hogy a SNAP egyébként folyamatosan kritizálta az egyházat, amiért az
világi pszichiáterek és pszichológusok tanácsát követve akkoriban
pusztán kezelésre küldte érintett papjait, és utána visszahelyezte a
szolgálatba. A SNAP szerint ugyanis a kezelés nem elég – kivéve, ha
szóvivője testvéréről van szó. Érdekes, hogy az amerikai statisztikák
régiótól függően 17-50 százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát. A
Georgetown Egyetem kutatásai szerint ez 17-25 százalék; a Bostoni
Érsekségnél, ami az első és legismertebb eme botrányok sorában, 32-45
százalék; a Los Angeles-i Főegyházmegyében pedig egy FBI-ügynök becslése
szerint a gyanúsítások fele, azaz 50 százaléka volt hamis. Ez részben
azt jelenti, hogy egyes ügyvédi irodák üzletet csináltak a papok hamis
meggyanúsításából.</p><p>A
444 felidézi a Spotlight című filmet, az első nagy botrányt, a Boston
Globe 2002-es oknyomozásait dolgozza fel. Azonban ott is volt pár
probléma. <br>A Boston Globe túlnyomórészt olyan eseteket írt meg a
nyolcvanas évekből 989 (átlag nap két és fél) cikkben, amelyeket egy
évvel korábban már egyik városi vetélytársa, a Boston Phoenix is megírt.
Ettől persze ezek a történetek valósak voltak, de a lap szempontjából
nem éppen eredetiek.<br>A lap viszont nem foglalkozott az akkori bostoni iskolai molesztálási ügyekkel. </p><p>A
Globe az ezredfordulón kifogásolta azt a nyolcvanas évekbeli
gyakorlatot, hogy a gyermekmolesztáló papokat terápiára küldték, majd
utána visszahelyezték szolgálatba. Igen ám, csakhogy ugyanezt a terápiát
a Globe hangosan éltette a maga idejében. A bostoni érsekség és annak
elhíresült érseke, Bernard Francis Law pedig külső pszichológus és
pszichiáter tanácsadók javaslatára tette, amit tett, ők tanácsolták a
terápiát, és ők tanácsolták a visszahelyezéseket is. Az abúzusok miatt
meghurcolt érsek, aki pusztán az akkor ünnepelt szakértőkre hallgatott,
korábban egyébként Mississippiben a feketék jogaiért küzdő pap volt,
azaz emberjogi harcos.<br>De tovább is van. Annak idején a Boston Globe
hasábjain Beth Winship tízszer ajánlotta az olvasók figyelmébe Wardell
B. Pomeroy, Alfred Kinsey pedofil kutatótársa Girls and Sex című
kötetét, ami szerint az apák és lányaik közti szex »gazdagító« és
»kielégítő« lehet.</p><p>A lap 1980. június 17-én közölt egy cikket,
amelyben egy középiskolás diákfiú panaszkodott arról, hogy szexre
kényszerítette egy tanárnő. Pár nappal később egy diáklány írt, aki
szerelmes volt az egyik tanárába. Winship válasza az »Ask Beth« rovatban
az volt: küldjön a tanárának képeslapot.<br>Úgyszintén a hetvenes évek
végén történt, hogy Thomas Revees, a NAMBLA (Észak-Amerikai Férfi/Fiú
Szerelmi Szövetség) elnöke nyíltan kiállt a »nemzedékközi« szexuális
kapcsolatok mellett – többek közt a Boston Globe hasábjain. (A NAMBLA-t a
nemzetközi LMBTQ-szövetség, az ILGA csak azután tette ki soraiból, hogy
az ENSZ azt mondta neki, csak akkor kap konzultáns státuszt, ha
kipakolja a pedofilokat.) <br>(Felhasznált irodalom: David F. Pierre
Jr.: Double Standard: Abuse Scandals and the Attack on the Catholic
Church, 2010. Catholic Priests Falsely Accused: The Facts, The Fraud,
The Stories, 2011. Sins of the Press: The Untold Story of The Boston
Globe's Reporting on Sex Abuse in the Catholic Church, 2015.)”</p><p><br></p><div class="gmail-raw-html-embed"></div>
<br></div><div><br></div></div>