[Grem] Nagyböjt 4. vasárnapja evang. + elmélkedések: Barsi B. atya, Bp. Barron

[Emoke Greschik]

 *Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt követni
is tudjuk. Ámen.*


*EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Fölkelek, és atyámhoz megyek, † azt mondom néki, *
„Atyám*, vétkeztem *az ég* ellen és *te **el*lened.” Lk 15,18 – 2. tónus.


*† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből A mennyei Atya megbocsát
**tékozló **fiának,
ha őszintén megbánja **bűneit. *
* Azokban a napokban vámosok és *bűnösök *jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók *méltatlankodtak miatta*. „Ez szóba áll *
bűnösökkel*, sőt eszik is *velük” *– mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta **nekik*:
* „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott *léha életet élt, és eltékozolta *vagyonát. *Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s őmaga is
nélkülözni kezdett. Erre* elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte *volna*
gyomrát *a sertések eledelével,* de még *abból *sem adtak *neki.* Ekkor
magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta
–, *én meg itt éhen halok. *Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki:
Atyám, *vétkeztem *az ég* ellen* és te*ellened*. Arra *már nem vagyok
*méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is
kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett
rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: Atyám *vétkeztem *az ég *ellen* és te*ellen*ed. Arra *már nem
vagyok *méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak:
»Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam *halott volt *és életre kelt*, elveszett
*és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn.
Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.
Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és
atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a
szolga. Erre az idősebbik fiú *megharagudott, és nem akart* bemenni. Ezért
atyja kijött és kérlelni kezdte. *De ő szemére vetette *atyjának: *Látod,
én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te
nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a
barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre
pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
* Ő *erre
*azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most
úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most
életre kelt, elveszett és újra megkerült.” Ezek az evangélium igéi.*
*Lk 15,1-3.11-32*
*BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/> *
*Izrael csak a külső fogság gyalázatából szabadult meg,* *mi azonban Urunk,
Jézus Krisztus vére által a bűn gyalázatától.* *Megszabadulásunk állomásait
a mai Evangéliumban Üdvözítőnk ajkáról hallott példabeszéd tárja elénk.
Ahhoz, hogy Isten levegye rólunk a gyalázatot, mindenekelőtt az szükséges,
hogy a gyalázatot gyalázatnak tartsuk. Isten első, nélkülözhetetlen
kegyelme, hogy megengedi, hogy az atyai ház és a disznóól közötti különbség
tudatosuljon bennünk, és rádöbbenjünk, hogy a sertések eledelét is képesek
vagyunk megkívánni. Ha ezt a gyalázatot felismerjük, esélyünk van rá, hogy
Isten egyszer leveszi rólunk. Ezért oly fontos, hogy a Szent Negyvennap
folyamán a tékozló fiúval együtt magunkba szálljunk.*

*De kevés meglátni* *gyalázatunkat, el is kell indulnunk az Atya háza felé*,
*melynek kapuja az Egyház és a templom kapuja, s csak az lépheti át, aki
útközben keserűen átérezte méltatlanságát. Majd pedig be kell vallanunk
bűnünket, gyalázatos hűtlenségünket, és el kell ismernünk, hogy méltatlanná
váltunk az Atya szeretetére. (Ezért elengedhetetlen, hogy a Szent
Negyvennapban őszinte szentgyónást végezzünk.)*

*BP. BARRON:    wof at wordonfire.org <wof at wordonfire.org>    *

Friends, *at the core of today’s Gospel *is *a portrait of our God, who is
prodigal. The father stands for the God whose very nature is to give, the
God who simply is love. *And *the younger son stands for all of us sinners
who tend to misunderstand how to access the divine love*.

*Since God exists only in gift form, his life, *even in principle*, cannot
become a possession. Instead, it is “had” only on the fly, only in the
measure that it is given away. When we cling to it, it disappears,
according to a kind of spiritual physics.*

*The Greek that lies behind “distant country” in the parable **is chora
makra;* * that **means, literally, “the great emptiness.” Trying to turn
the divine gift into the ego’s possession necessarily results in nothing,
nonbeing, the void. *


*St. John Paul II formulated the principle here as “the law of the
gift”—that your being increases inasmuch as you give it away. If clinging
and possessing are the marks of the chora makra, then the law of the gift
is the defining dynamic of the father’s house, where the robe and the ring
and the fatted calf are on permanent offer. *


*Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire!  *
*Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen**, öntsd lelkünkbe szent
kegyelmedet, **hogy
akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak
megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a
föltámadás dicsőségébe vitessünk! **Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250330/7ce0b906/attachment.html>