[Grem] Hévíz-bauxit-titán, avagy Hová tűnt a magyar titán?
Adrienn1
adrienn.bisztray at googlemail.com
2025. Már. 25., K, 10:21:59 CET
Azóta, csak a karsztvíz 50 %-a tért vissza az itteni vízgyűjtőkbe, nem
tudják miért.
A tragédia, h éppen most terveztetik a Balaton körüli települések
vízellátását
egy Nyírád-Várpalota vonalon fekvő nagy átmérőjű csővezetékkel, a
karsztvíz kitermelésére.
Minden nyugat európai országban az édesvízi tavakból látják el a
lakosságot ivóvízzel.
Nálunk minden évben leengednek a Balaton vizéből, ki az országból, és
helyette a karsztvizeket csapolják...
A
2025. 03. 23. 7:20 keltezéssel, Rita Kunsay-Sipos írta:
>
>
>
> https://index.hu/belfold/2010/10/24/hova_tunt_a_magyar_titan/?token=a171d610341ca02f886e62544c2924e7
>
>
> Hová tűnt a magyar titán?
>
> QP | Quality Placement
> <https://indamediasales.hu/2019/06/25/quality_placement_minosegbiztositasi_tajekoztato_728>
> Götz Attila
> <mailto:generalgotz at gmail.NEMSPA_M.com?subject=http://index.hu/belfold/2010/10/24/hova_tunt_a_magyar_titan/&cc=cikkszerzonek@mail.index.NEMSPA_M.hu>
> 2010.10.24. 13:04
> Index.hu logo
>
> Kövesse az Indexet Facebookon is!
>
> Követem! <https://facebook.com/Indexhu>
> QP | Quality Placement
> <https://indamediasales.hu/2019/06/25/quality_placement_minosegbiztositasi_tajekoztato_728>
>
>
> További Belföld cikkek
>
> * Bicskénél folytatódik a győri vonal felújítása, március 24-től
> változik a menetrend
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F2025%2F03%2F22%2Fmav-vonat-menetrend-helyreallitas-utazas-vasut%2F>Bicskénél
> folytatódik a győri vonal felújítása, március 24-től változik a
> menetrend
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F2025%2F03%2F22%2Fmav-vonat-menetrend-helyreallitas-utazas-vasut%2F>
> * Jogosítványukat bukták az ittas rolleresek Zalaegerszegen
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F2025%2F03%2F22%2Fzalaegerszeg-birosag-ittas-vezetes-elektromos-roller%2F>
> * Halálos közlekedési baleset történt Vas vármegyében
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F2025%2F03%2F22%2Fbaleset-kozuti-baleset-vas-varmegye%2F>
> * Orbán Viktor: Szia Bátyus! Helyzet?
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F2025%2F03%2F22%2Forban-viktor-trollfoci-mez-gyori-pal-szalai-adam-real-madrid%2F>
> * Otthonában gyilkoltak meg egy ráckeresztúri nőt
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F2025%2F03%2F22%2Frendorseg-gyilkossag-testi-sertes-rackeresztur%2F>
>
> Tovább a rovatra
> <https://dex.hu/x.php?id=rovatcikkajanlo_belfold&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fbelfold%2F>
> Az 1962-es, Apró Antal által megkötött magyar-szovjet alumínium
> egyezmény igazi tétje a hazai bauxitban rejlő értékes titán volt,
> melynek esztelen bányászata a Hévízi-tó és a budai gyógyforrások létét
> fenyegette, állítja Balogh Zoltán, a Hévízi Kórház egykori vezetője.
> Balogh szerint az 1962-es egyezmény igazi célja a több tízmilliárd
> dollár értékűre becsült magyar titánvagyon Szovjetunióba szállítása
> volt, amelyet hadászati célokra használhattak fel. A bauxitot a
> Kapolyi László által szabadalmaztatott módszerrel főként a karsztvíz
> alól bányászták, ami veszélyeztette a hazai tavakat, köztük a Hévizi
> tavat is. Pedig lett volna más módszer is.
>
> Ön 1987 márciusában miniszteri biztosként vette át a Hévízi Kórház
> irányítását. Kinevezése előtt mennyire volt tisztában a tó állapotával?
>
> Fotók: Markovics Balács
> Fotók: Markovics Balács
>
> Eleinte nem akartam elvállalni a megbízást. Medve László akkori
> egészségügyi miniszter a következőket mondta, miután elutasítottam a
> felkérést: "Nem csodálkozom, hogy nem akarsz egy halálra ítélt tó
> partján dolgozni". Szavai megdöbbentettek, mert nem értettem, mire
> utal. Aztán végül mégis igent mondtam. A tó körüli gondok gyökerével,
> vagyis a forráshozam csökkenéssel tisztában voltam, az okáról azonban
> keveset tudtam. Később vált világossá, hogy a
> Dunántúli-középhegységben zajló bányászat áll a háttérben.
>
> Sokan tagadják ezt az összefüggést. Ön miért ilyen biztos ebben?
>
> Szakértői vélemények és tanulmányok sora igazolja ezt az állítást. A
> karsztvíz alatt található bauxit kitermelése érdekében a nyolcvanas
> évek végéig összesen három Balatonnyi ivóvizet szivattyúztak ki a
> térségben. Emiatt nem csupán a Hévízi-tó került végveszélybe, hanem a
> budai gyógyforrások és az Közép-Dunántúl ivóvízbázisának nagy része
> is. A Hévízhez közeli nyírádi bányákban a kezdeti 176-ról 60 méterre
> vitték le a karsztvíz szintet, ezért a Hévízi- tó forráshozama is
> meredeken zuhanni kezdett. 1983-ban az eredeti 110 helyett így már
> csak egy 4 méteres karsztvízoszlop nyomása tartotta életben a tavat.
> Ennek híján a karsztvíz szint a forrás beömlési szintje alá kerül, és
> az így keletkező szívóhatás egyszerűen kiszippantja a tó vizét.
> Korábban hasonló okból apadtak el az esztergomi, a tatai és a tapolcai
> gyógyforrások, és ugyanez a veszély fenyegette a budai termálrendszert
> is, amelyet a 80-as évek végén már csak egy kétméteres vízoszlop
> nyomása működtetett. Ha ez megszűnik, Budapest nem fürdőváros többé.
>
> A korabeli sajtó Hévíz-Nyírád háborúként emlegeti a tó megmentéséért
> folytatott küzdelmet. Mi robbantotta ki ezt a háborút?
>
> Nyirád, 1990. december 23. "Jó szerencsét!" feliratú tábla a nyirádi
> bauxitbánya területén, melyet a december 22-i hatósági bejárást
> követően végleg bezártak
> Nyirád, 1990. december 23. "Jó szerencsét!" feliratú tábla a nyirádi
> bauxitbánya területén, melyet a december 22-i hatósági bejárást
> követően végleg bezártak
>
> Az események láncolatát az ország legfőbb gazdaságpolitikai döntéshozó
> szervének, a Terv Gazdasági Bizottságnak 1987 júniusában hozott
> határozata indította el. Ez többek között arról rendelkezett, hogy a
> mélyebben fekvő készletek kitermelése érdekében Nyírád térségében
> további 10 méterrel kell csökkenteni a 60 méteres karsztvíz szintet,
> pedig az imént vázolt környezeti katasztrófa már így is bármelyik
> pillanatban bekövetkezhetett volna.
>
> Mit lehetett tenni ebben a helyzetben?
>
> A határozat végrehajtásához szükséges megállapodást a tulajdonosi
> jogokat gyakorlók és az Országos Vízügyi Hivatal elnöke is aláírták,
> de a törvény szerint a Hévízi Kórház vezetőjeként nekem is szignóznom
> kellett. Én ezt megtagadtam. A Bányavíz Szakbizottság 1987
> decemberében tartott ülésén be is jelentettem tiltakozásomat, mire
> parázs vita alakult ki köztem és a Magyar Alumíniumipari Tröszt
> vezérigazgatója között, aki azt állította, hogy mindent megtesznek a
> tó megmentéséért, és a nyírádi bauxittermelés még 5 évig képes 30-40
> millió dollárt termelni. Válaszul közöltem, hogy a Hévízi-tó 100 év
> múlva is képes megtermelni ezt az összeget, ha nem pusztul el.
> Szerencsére a vízügyi hatóságok képviselői mellénk álltak a vitában,
> ezért a kérdést levették a napirendről.
>
> Ezzel véget is ért a küzdelem?
>
> Távolról sem. A csatározások egészen 1989 áprilisáig folytatódtak,
> amikor Németh Miklós kormánya – elfogadva a Közép-Dunántúl természeti
> kincseinek védelmében felsorakoztatott érveket – a nyírádi bányák
> bezárása mellett döntött. Örvendetes, hogy ennek eredményeként a tó
> forráshozama a 90-es évek közepére 50 százalékkal nőtt, azóta azonban
> sajnos újra csökken. A háborút tehát megnyertük, én azonban számos
> kérdésre még keresem a választ. Nem értem például, hogy miért akartak
> mindenáron karsztvíz alól bauxitot bányászni, miközben öt másik
> helyszínen is (pl. Csabpusztán) jelentős, felszín közeli készletek
> vártak kitermelésre. Csak hogy érzékeltessem a probléma nagyságát: egy
> köbméter bauxit kitermeléséhez kb. 200 köbméter ivóvíz minőségű
> karsztvizet kellett kiemelni a vízveszélyes bányáknál.
>
> Milyen érdekeket sejt az események hátterében?
>
> Amikor megkérdeztem a kórház előző vezetőit, hogy a tó agóniáját látva
> miért nem tiltakoztak a bányászat ellen, azt válaszolták,
> megpróbálták, de mindig nekik szegezték a kérdést: „Te ellensége vagy
> a Varsói Szerződésnek és a szovjet hadiiparnak?”. Tudni kell, hogy a
> bauxitból előállított alumínium hadászatilag óriási jelentőséggel bír.
> A Szovjetunió ugyanakkor nem rendelkezett elegendő nyersanyaggal,
> ezért a baráti országokból igyekezett beszerezni a szükséges
> készleteket. Az 1962-ben Apró Antal által megkötött és 1983-ban
> meghosszabbított magyar-szovjet timföld-alumínium egyezmény értelmében
> hazánk évente több millió tonna timföldet és bauxitot szállított a
> Szovjetunióba feldolgozásra. Mivel azonban a magyar bauxitvagyon
> jelenős része a karsztvíz alatt helyezkedett el, csak ennek
> kitermelésével tudtuk teljesíteni vállalt kötelezettségünket. Itt
> amúgy Kapolyi László ipari miniszter, akadémikus és az EOCÉN program
> irányítója esetében a személyes haszonszerzés gyanúja is felmerül.
> Munkatársaival együtt ugyanis ő szabadalmaztatta a vízkiemeléses
> bányászati módszert, amelynek alkalmazásáért több milliárd forint
> szabadalmi díj járt. Az imént vázoltak azonban csak részben
> magyarázzák a történteket. Első könyvem megjelenése után sokan
> megkerestek, köztük Mihala Ferenc egyetemi docens is, aki azt
> állította, hogy lényeges információkkal bír az ügyről. Elmondta, hogy
> egyik tanára az a Gillemot László professzor volt, akit 1957-ben
> Kossuth-díjjal tűntettek ki a bauxitból történő titángyártás
> módszerének kidolgozásáért. A professzor kutatásainak középpontjában a
> szerencsés összetételű nyírádi bauxit állt, amely alumíniumoxid
> mellett nagy mennyiségű titánt is tartalmazott. Gillemotnak az 50-es
> évek elején a világon az elsők között sikerült a bauxit timfölddé
> alakítása során fémtitánt is előállítania, amelynek teljes
> magyarországi készletét kb. 4 millió tonnára becsülték. Ennek
> világpiaci értéke a 70-es, 80-as években több tízmilliárd dollár volt.
>
> dr balogh zoltan 5
>
> Ha ez igaz, akkor miért nem lettünk titán nagyhatalom?
>
> A professzor 1952-ben számolt be eredményeiről a Magyar Tudományos
> Akadémiának, egyúttal ismertette a titánban rejlő óriási
> lehetőségeket. Ezt a fémet ugyanis fajsúlya és kitűnő szilárdsági
> mutatói igen értékessé teszik a vegyipar, a gépészet és a hadiipar
> számára. Ezt követően az első magyarországi titán előállító üzem
> építése is megindult, a munkálatokat azonban 1954 nyarán leállították.
> A hazai kutatásokat titkosították, majd 1958-ban, miután a professzor
> vezette kutatóintézet dokumentumait és műszereit szovjet fegyveres
> kíséret mellett ismeretlen helyre szállították, végleg befejezték,
> sőt, betiltottak minden ez irányú tudományos tevékenységet. Mindezek
> alapján azt állítom, hogy Gillemot László módszerét felhasználva a
> Szovjetunióba szállított magyar bauxitból jelentős mennyiségű titánt
> állítottak elő.
>
> Mivel tudja alátámasztani ezt az állítást?
>
> A munkatársak és a hozzátartozók beszámolóin kívül az Országos
> Levéltár, az MTA levéltárának és az Állambiztonsági Szolgálatok
> Történeti Levéltárának dokumentumaival. Nagy részüket csak nemrégiben
> oldották fel a titkosítás alól, de számos olyan okirathoz még mindig
> nem lehet hozzáférni, amely segíthetné a tisztánlátást. A
> magyar-szovjet timföld- alumínium egyezmény például szigorúan titkos
> volt, és sejtésem szerint egyes záradékai még mindig azok. A szerződés
> ugyanis nem tartalmazza, ki viselte a szállítás költségeit. Tartok
> tőle, hogy mi. Az évi több millió tonna nyersanyagot vasúton 2500,
> vízi úton 3500 kilométer távolságra kellett kiszállítani a Volgán
> található vízierőművekhez, majd a feldolgozás után az alumínium ránk
> eső 50 százalékát vissza is kellett hozni. Ez iszonyatos költséggel
> járhatott, amely eleve megkérdőjelezi az együttműködés gazdasági
> racionalitását. Még akkor is, ha tudjuk, Magyarország nem rendelkezett
> elegendő villamos energiával a bauxit feldolgozásához, hiszen azt
> importból is beszerezhette volna, mert a szükséges infrastruktúra
> lényegében már a 60-as évek elején rendelkezésre állt. Én egyetlen
> magyarázatot látok minderre: a Szovjetuniót nem csupán az alumínium
> érdekelte, hanem az annál sokkal értékesebb titán is.
>
> Csak a nyírádi bauxit tartalmazott titánt, vagy ez az ország többi
> lelőhelyéről is elmondható?
>
> A professzor kutatásainak középpontjában a nyírádi lelőhelyek álltak,
> ugyanakkor a titánkészlet becsült nagyságát a teljes magyar
> bauxitvagyon alapján határozták meg. A kibányászható nyersanyag
> minősége és összetétele telepenként persze eltérő volt. Ennek kapcsán
> érdekes közjátékot rögzít egy 1964-es kormányülés jegyzőkönyve. E
> szerint Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese keményen elmarasztalta
> Lévárdi Ferenc nehézipari minisztert, mert a Szovjetunió bauxit
> többletigényét nem hazai termelésből, hanem eseti importból
> elégítettük ki. Az történt, hogy miután az amúgy igen jó minőségű,
> Új-Guineából származó bauxit megérkezett Volgográdba, a szovjet fél
> jelezte, hogy valami nem stimmel a szállítmánnyal. Nyilvánvalóan a
> titánt hiányolták belőle.
>
> dr balogh zoltan 2
>
> Említette, hogy a 62-es szerződést 83-ban meghosszabbították. Minden
> ment tovább ugyanúgy?
>
> Mivel jelentős készletek vártak még kitermelésre, és a szocialista
> tábor szétesésére sem utalt semmi, kézenfekvő volt, hogy a szerződést
> meghosszabbítsák. A hidegháború javában tombolt, és a Szovjetuniónak
> változatlanul nagy szüksége volt a hadászatilag fontos fémekre. A
> meghosszabbított szerződés végrehajtásnál óriási szerep hárult Kapolyi
> Lászlóra, aki 1982-ben államtitkárként, majd 83-tól ipari
> miniszterként volt részese a történéseknek. Számomra egyértelmű, hogy
> az Ipari Minisztérium és az alutröszt vezérkara tisztában volt azzal,
> milyen veszély fenyegeti a vízkiemeléses bányászat miatt a
> Hévízi-tavat és a Közép- Dunántúl természeti kincseit. Megdöbbentő,
> hogy amikor az Országos Tervhivatal 1985- ben Hévíz-Nyírád ügyben az
> MTA véleményét is kikérte, az áldását adta a vízemelések folytatására.
> A tény, hogy a karsztvíz alóli bányászatot szabadalmaztató akadémikus,
> vagyis Kapolyi, és a szovjet hadiipar érdekeit szem előtt tartó ipari
> miniszter ugyanaz a személy volt, akkoriban senkit nem zavart.
>
> Mekkora készletek maradtak a föld alatt Nyírád térségében?
>
> A pontos adatokat nem ismerem, csak annyit tudok, hogy Magyarország
> kitermelhető bauxitvagyona 2007-ben 82 millió tonna volt. A
> kitermelhető persze nem jelenti azt, hogy meg is éri kitermelni,
> hiszen ezt számos tényező befolyásolja, ráadásul a bauxit nagy része
> karsztvíz alatt van. Létezik azonban egy módszer, amelynek
> segítségével ezeket a készleteket vízemelés nélkül lehet kibányászni.
> Az eljárást, amely a fúrólyukas-hidraulikus bányászati technológia
> nevet viseli, Patvaros József, a Miskolci Egyetem Bányaművelési
> Tanszékének professzora dolgozta ki a 80-as évek végén, majd 1991-ben
> maximális pontszámmal védte meg a témában írt akadémiai doktori
> disszertációját. Az eseményen személyesen is részt vettem. Egyik
> opponensétől, Faller Gusztávtól, a Bányászati Kutatóintézet akkori
> igazgatójától meg is kérdeztem, hogy valóban alkalmasnak találja-e a
> módszert a karsztvíz alóli bányászatra. Igennel válaszolt. A mai napig
> nem értem, miért nem próbálta még ki senki.
>
> dr balogh zoltan 4
>
> Ha valóban országhatáron átnyúló politikai érdekek munkáltak a
> háttérben, mi lehetett az oka, hogy az Egészségügyi Minisztérium
> hagyta küzdeni?
>
> Nem tudom, hogy a minisztériumnál tisztában voltak-e a háttérben zajló
> eseményekkel, abban viszont biztos vagyok, hogy azért helyeztek ebbe a
> pozícióba, mert úgy vélték, hatékonyan képviselem majd a tó érdekeit a
> bányászattal szemben. Eleinte furcsálltam, hogy semmilyen utasítást
> nem kaptam arra vonatkozóan, meddig mehetek el és milyen álláspontot
> képviseljek az ügyben. Az sem volt világos, hogy amikor a különböző
> csatározások alkalmával velem szemben mindig miniszterek és
> államtitkárok álltak, az Egészségügyi Minisztériumból miért nem volt
> jelen soha senki. Egyedül kellett megvívnom ezt a háborút, de legalább
> hagytak küzdeni. Később értettem csak meg, hogy miért. Ha ugyanis
> tevékenységem híre Moszkvába is eljut, ott rögtön tárcsázzák a magyar
> Központi Pártbizottságot vagy a Politikai Bizottságot, hogy
> felelősségre vonják miattam az egészségügyi minisztert, aki viszont
> így azzal tudott volna védekezni, hogy ő erre nekem nem adott
> felhatalmazást. Ki tudja, talán valóban ez történt volna, ha 1987-ben
> nem Gorbacsov a főtitkár.
>
> Az elmúlt húsz évben többször is felmerült, hogy Kapolyi úrral egy
> nyilvános vita keretében ütköztessék érveiket, de erre soha nem került
> sor. Miért nem?
>
> Nem rajtam múlott, én mindig kész voltam és most is kész vagyok egy
> nyilvános vitára. Kapolyi urat amúgy okos embernek tartom, a probléma
> az, hogy a timföld-alumínium egyezménnyel kapcsolatban szerintem nem a
> magyar érdekeket képviselte. Ő azt állítja, hogy ez a szerződés nagyon
> előnyös volt az ország számára, és azzal, hogy idő előtt be kellett
> zárni a nyírádi bányákat, közvetve óriási kárt okoztam a magyar
> gazdaságnak. Ha fenntartja ezt az állítását, akkor ragaszkodom hozzá,
> hogy jelenjünk meg együtt a magyar bíróságon, ahol eldönthetik, ki
> okozta a nagyobb kárt. Én többször is feltettem neki három kérdést,
> amelyekre a mai napig nem válaszolt érdemben. Ezeket most is
> megismétlem. Miért ragaszkodtak mindenáron a víz alóli kitermeléshez,
> amikor a Bakonyban öt másik helyen vízemelés nélkül lehetett volna
> bauxitot bányászni? Mennyit fizetett Magyarország a szállításáért
> Volgográdba és vissza? Végezetül pedig hová tűnt a magyar titán?
>
> /(Az interjú két héttel a kolontári katasztrófa előtt készült.)/
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250325/797b604d/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról