[Grem] Lackfi János és felesége tanúságtétele: cikk + videó

[Greschik Török Orsolya]

Köszönöm, nagyon érdekes a videó!

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2025. márc. 4., K
18:47):

> “Én ma nem állnék itt, ha nem lenne *az Oltáriszentség*” – Lackfi János
> és feleségének megindító tanúságtétele
>
> Lackfi János költő és felesége, Júlia vasárnap az andocsi kegyhelyen mély
> és személyes tanúságtételben osztotta meg, hogyan formálta életüket a hit
> és az imádság. Beszéltek csodás gyógyulásokról, lelki küzdelmekről és
> arról, hogyan tapasztalták meg a rózsafüzér imádság erejét. Megható
> történeteik között szó esett családi megtérésről és az Oltáriszentség
> megtartó erejéről. Tanúságtételük üzenete egyértelmű: az imának valódi
> hatása van, és Isten kegyelme minden helyzetben működik.
>
> “Mijo Baradának, egy horvát hittanítónak
> <https://www.youtube.com/watch?v=rM4-LDmpX8c> a hatására kezdtük el
> imádkozni a napi három rózsafüzért: ő mindig állította, hogy ez egy nagyon
> erős imádság. Neki lelkigyakorlatokon az a tapasztalata,  hogy a sátán
> általában “bejelentkezik”: nem bírja a gonosz lélek, ha harmadszorra is
> elhangzik a rózsafüzér imádsága. Egyszer a Duna-parton imádkoztam
> sétálgatva a három rózsafüzéremet, miközben arra gondoltam, hogy *“Uram,
> ha ez tényleg igaz, akkor kiváncsi lennék, tényleg bejelentkezik-e a sátán
> a végén”. *Vártam, hogy lesz-e valami, de nem volt semmiféle hatás,
> azonban néhány nap múlva mentünk egy közösségi misére. Éppen mentem
> áldozni, amikor szembejött velem valaki, aki már visszafelé jött az
> áldozásból, meglátott felvisított: “*Taposd el a gyalázatost!” *Kiderült,
> hogy korábban volt egy estemen, amelyen a családról szerinte nem úgy
> beszéltem, ahogy kellett volna. De a hölgy ott abban a pillanatban csak egy
> szócső volt, valóban “bejött” tehát a történet.
>
> Hat évvel ezelőtt a napi három rózsafüzért egy papbarátomért kezdtem el
> imádkozni  – egy hónapon keresztül -, aki erősen ingott a hitében és a
> kilépés szélén táncolt. Végigimádkoztam, pedig voltak nehéz pillanatok,
> elalvások, kezdeti nehézségek. De megtapasztalhattam – nem csak én
> imádkoztam, hanem mások is, hiszen láthatatlan katonák vagyunk egy
> hadseregben -, az erejét, mert nem lépett ki és azt a kritikus hónapot
> átvészelte és meg is erősödött a hitében.
>
> Néha nem árt átadni a kezdeményezést a Szentléleknek és azt mondani, hogy *“ezt
> a tizedet most egy olyan valakiért mondom, akit te eszembe juttatsz drága
> Lélek”. *Ezt tettem akkor is, amikor egyszer az autópályán imádkoztam a
> rózsafüzért, annál a titoknál tartottam, hogy* “Akit érettünk tövissel
> megkoronáztak”, *amikor feleségem, Juli jutott az eszembe. A rózsafüzér
> után felhívtam, hogy volt-e migrénes fejfájása vajon, vagy miért juthatott
> eszembe, azonban ő azt felelte, hogy nem. Gondoltam “lukra futottam” vagy
> félrehallottam a Szentlelket, de amikor hazaértem, akkor azt mesélte a
> feleségem, hogy
>
> habár migrénje valóban nem volt, de egy olyan családi összejövetelen vett
> részt, ahol egy idő után a hitet rondán kezdték gúnyolni, mindenki
> bekapcsolódott és ő úgy érezte mintha fején lenne az a tüskés korona.
>
> Olyan is előfordult, hogy egy paksi csapattal interneten imádkoztunk,
> amelynek egyik tagja egy többgyermekes édesanya volt, akin nagyon furcsa
> sebek keletkeztek. Amikor hideg víz alá tartotta a sebeit, akkor is úgy
> érezte, mintha égetően forró víz érne hozzá. A testén egyre több helyen
> ilyen sebek jelentek meg, az orvosok nem tudtak hozzászólni, hogy mi lehet.
> Felvitték őt egy budapesti klinikára, hátha tudnak vele valamit kezdeni. Én
> éppen egy televíziós szereplés miatt Óbudán, a közmédia környékén
> imádkoztam a három rózsafüzért, érte felajánlva. Teljesen emlékszem a
> pillanatra, hogy sétálok a fasorban, mondom ezért a hölgyért a rózsafüzért
> és szinte fizikailag kezdem érezni, hogy ezek a varratok kezdenek leválni a
> testéről és megtisztul.
>
> Most is elszorul a torkom, hiszen éreztem hogy ez a gyógyulás akkor
> történik – és valóban kiderült, hogy a klinikán mindenféle előzmény nélkül
> leváltak a varratok a testéről.
>
> Orvosok vonogatták a vállukat és hazaküldték Paksra. Természetesen nem én
> gyógyítottam meg, hiszen én csak részese voltam valaminek, ami nálam jóval
> nagyobb volt, sokan imádkoztunk érte. Nem a mi erőnk volt, ez hanem
> Istennek az ereje, amely csatornaként tud bennünket felhasználni.
>
> Én ma nem állnék itt, ha nem lenne az Oltáriszentség, és annak az ereje.
> Az apai nagymamám igazi gondoskodó nagymama volt, aki a világ összes
> országának térképét rántotthús formájában kisütötte. Mi nem voltunk hitben
> nevelve, de a családunk mind az öt tagja – én, a testvéreim és a szüleim –
> megtértünk később. Nagymamám szégyenlős mosollyal mondta: “*Tudtam, hogy
> így lesz, mert habár én csak egy buta parasztasszony vagyok, aki nem akart
> az értelmiségi szülőkkel leállni vitatkozni, de minden vasárnap az
> úrfelmutatáskor azt kértem, hogy térjetek meg. Tudtam, hogy így is fog
> történni”. *Ő volt a családunkban az otthonkába öltözött lelki
> atomreaktor.
> Lackfi János mellett a felesége, Júlia is gyönyörű tanúságot tett,
> lányuknak a gyógyulásáról:   (29'37)
> https://www.youtube.com/watch?v=1lsOvNUr7jY
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250305/7b8b58dd/attachment-0001.html>