[Grem] Lackfi János és felesége tanúságtétele: cikk + videó

[Emoke Greschik]

 “Én ma nem állnék itt, ha nem lenne *az Oltáriszentség*” – Lackfi János és
feleségének megindító tanúságtétele

Lackfi János költő és felesége, Júlia vasárnap az andocsi kegyhelyen mély
és személyes tanúságtételben osztotta meg, hogyan formálta életüket a hit
és az imádság. Beszéltek csodás gyógyulásokról, lelki küzdelmekről és
arról, hogyan tapasztalták meg a rózsafüzér imádság erejét. Megható
történeteik között szó esett családi megtérésről és az Oltáriszentség
megtartó erejéről. Tanúságtételük üzenete egyértelmű: az imának valódi
hatása van, és Isten kegyelme minden helyzetben működik.

“Mijo Baradának, egy horvát hittanítónak
<https://www.youtube.com/watch?v=rM4-LDmpX8c> a hatására kezdtük el
imádkozni a napi három rózsafüzért: ő mindig állította, hogy ez egy nagyon
erős imádság. Neki lelkigyakorlatokon az a tapasztalata,  hogy a sátán
általában “bejelentkezik”: nem bírja a gonosz lélek, ha harmadszorra is
elhangzik a rózsafüzér imádsága. Egyszer a Duna-parton imádkoztam
sétálgatva a három rózsafüzéremet, miközben arra gondoltam, hogy *“Uram, ha
ez tényleg igaz, akkor kiváncsi lennék, tényleg bejelentkezik-e a sátán a
végén”. *Vártam, hogy lesz-e valami, de nem volt semmiféle hatás, azonban
néhány nap múlva mentünk egy közösségi misére. Éppen mentem áldozni, amikor
szembejött velem valaki, aki már visszafelé jött az áldozásból, meglátott
felvisított: “*Taposd el a gyalázatost!” *Kiderült, hogy korábban volt egy
estemen, amelyen a családról szerinte nem úgy beszéltem, ahogy kellett
volna. De a hölgy ott abban a pillanatban csak egy szócső volt, valóban
“bejött” tehát a történet.

Hat évvel ezelőtt a napi három rózsafüzért egy papbarátomért kezdtem el
imádkozni  – egy hónapon keresztül -, aki erősen ingott a hitében és a
kilépés szélén táncolt. Végigimádkoztam, pedig voltak nehéz pillanatok,
elalvások, kezdeti nehézségek. De megtapasztalhattam – nem csak én
imádkoztam, hanem mások is, hiszen láthatatlan katonák vagyunk egy
hadseregben -, az erejét, mert nem lépett ki és azt a kritikus hónapot
átvészelte és meg is erősödött a hitében.

Néha nem árt átadni a kezdeményezést a Szentléleknek és azt mondani, hogy *“ezt
a tizedet most egy olyan valakiért mondom, akit te eszembe juttatsz drága
Lélek”. *Ezt tettem akkor is, amikor egyszer az autópályán imádkoztam a
rózsafüzért, annál a titoknál tartottam, hogy* “Akit érettünk tövissel
megkoronáztak”, *amikor feleségem, Juli jutott az eszembe. A rózsafüzér
után felhívtam, hogy volt-e migrénes fejfájása vajon, vagy miért juthatott
eszembe, azonban ő azt felelte, hogy nem. Gondoltam “lukra futottam” vagy
félrehallottam a Szentlelket, de amikor hazaértem, akkor azt mesélte a
feleségem, hogy

habár migrénje valóban nem volt, de egy olyan családi összejövetelen vett
részt, ahol egy idő után a hitet rondán kezdték gúnyolni, mindenki
bekapcsolódott és ő úgy érezte mintha fején lenne az a tüskés korona.

Olyan is előfordult, hogy egy paksi csapattal interneten imádkoztunk,
amelynek egyik tagja egy többgyermekes édesanya volt, akin nagyon furcsa
sebek keletkeztek. Amikor hideg víz alá tartotta a sebeit, akkor is úgy
érezte, mintha égetően forró víz érne hozzá. A testén egyre több helyen
ilyen sebek jelentek meg, az orvosok nem tudtak hozzászólni, hogy mi lehet.
Felvitték őt egy budapesti klinikára, hátha tudnak vele valamit kezdeni. Én
éppen egy televíziós szereplés miatt Óbudán, a közmédia környékén
imádkoztam a három rózsafüzért, érte felajánlva. Teljesen emlékszem a
pillanatra, hogy sétálok a fasorban, mondom ezért a hölgyért a rózsafüzért
és szinte fizikailag kezdem érezni, hogy ezek a varratok kezdenek leválni a
testéről és megtisztul.

Most is elszorul a torkom, hiszen éreztem hogy ez a gyógyulás akkor
történik – és valóban kiderült, hogy a klinikán mindenféle előzmény nélkül
leváltak a varratok a testéről.

Orvosok vonogatták a vállukat és hazaküldték Paksra. Természetesen nem én
gyógyítottam meg, hiszen én csak részese voltam valaminek, ami nálam jóval
nagyobb volt, sokan imádkoztunk érte. Nem a mi erőnk volt, ez hanem
Istennek az ereje, amely csatornaként tud bennünket felhasználni.

Én ma nem állnék itt, ha nem lenne az Oltáriszentség, és annak az ereje. Az
apai nagymamám igazi gondoskodó nagymama volt, aki a világ összes
országának térképét rántotthús formájában kisütötte. Mi nem voltunk hitben
nevelve, de a családunk mind az öt tagja – én, a testvéreim és a szüleim –
megtértünk később. Nagymamám szégyenlős mosollyal mondta: “*Tudtam, hogy
így lesz, mert habár én csak egy buta parasztasszony vagyok, aki nem akart
az értelmiségi szülőkkel leállni vitatkozni, de minden vasárnap az
úrfelmutatáskor azt kértem, hogy térjetek meg. Tudtam, hogy így is fog
történni”. *Ő volt a családunkban az otthonkába öltözött lelki atomreaktor.
Lackfi János mellett a felesége, Júlia is gyönyörű tanúságot tett,
lányuknak a gyógyulásáról:   (29'37)
https://www.youtube.com/watch?v=1lsOvNUr7jY
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250304/effe665d/attachment.html>