[Grem] Vitairat az MTA tagjainak teljesítményéről és a magyar versenyképesség összefüggéseiről

[csakany]

Kedves Mindenki!
Már hosszabb ideje zajlanak a kormányzati támadások az Akadémia ellen 
(stílusosan a 200. évfordulóra időzítve). 
A cikkhez két megjegyzés: A magyar versenyképesség visszaeséséért az 
Akadémiát okolni elég érdekes. A kormánynak sokkal nagyobb ráhatása van 
erre, pl. a fejlesztési irányok kijelölésével (a "munkaalapú társadalom", 
az akkumulátorgyárak, összeszerelő üzemek telepítése nem a javulás 
irányába visz). Ha az akadémikusokra (pl. Bod Péter Ákos) hallgattak 
volna, nem itt tartanánk.
Másrészt a felvetés, hogy "az új Akadémia-tagokat a jövőben az MTA közel 
18 ezres köztestületi tagsága válassza" megfontolandó, mint ahogy az is, 
hogy az iskolai osztályzatokat a diákok szavazzák meg maguknak. A többi, 
az Akadémiát gúzsba kötni szándékozó tervet inkább nem is minősíteném.

Inkább felhívnám a figyelmet még egy cikkre, ill. az érintettek 
hozzászólásaira.
Interjú Molnár Antallal, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont 
Történettudományi Intézet igazgatójával, aki a Történettudományok Pápai 
Bizottságának is tagja, liberális elhajlással nehezen vádolható, új (a 
Vatikán hivatalos kiadójánál megjelent) könyve a csángők történatéről 
szól. Az interjú végén még ő is bírálja a HUN-REN átszervezését.
https://www.valaszonline.hu/2025/06/19/molnar-antal-tortenesz-hun-ren-csangok-interju/

Az érintett vezetők és dolgozók pedig vérmérsékletüktől függően 
tiltakoznak:
https://www.lendulet2019.info/tartalom/mta-%C3%A1talak%C3%ADt%C3%A1s-2019/nyilatkozatok
(az első link az aktuális)
https://www.facebook.com/photo?fbid=1126805419496114&set=a.637181435125184&locale=hu_HU
Sziasztok         Rita


On Mon, 23 Jun 2025, KEA wrote:

> Vitairat az MTA tagjainak teljesítményéről és a magyar versenyképesség 
> összefüggéseiről
>
> Index, 2025.06.23. -- Lentner Csaba
> https://index.hu/velemeny/2025/06/23/vitairat-az-mta-tagjainak-teljesitmenyerol-es-a-magyar-versenykepesseg-osszefuggeseirol/
>
>
> Az írás célja, hogy megvizsgáljam a Magyar Tudományos Akadémia jogász és 
> közgazdász akadémikusainak nemzetközi mérőszámokkal mért tudományos 
> teljesítményét, vagyis a tudásuk versenyképességét. A megválaszolandó 
> kérdés, hogy szakterületi akadémikusaink képesek-e hozzájárulni a magyar 
> nemzetgazdaság versenyképességének javításához, ezen keresztül a 
> makrogazdasági és a vállalati hatékonyság fejlesztéséhez.
>
> Kiindulási pont, hogy a nemzetgazdaságok fejlődésének alapja a saját 
> versenyképességük javítása, amelyet nemzetközi térben mérünk, miáltal a 
> termékek-szolgáltatások, a munkaerő, a tőke és a pénz szabad áramlása is 
> nemzetközi térben zajlik. Így a tudásipar teljesítményei is csak 
> nemzetközi térben értelmezhetők.
> Versenyképes gazdaság – versenyképes tudomány nélkül?
>
> Adódik, hogy azok a nemzetgazdaságok, amelyek a termelési és 
> szolgáltatási szektorukat jól meg tudják szervezni, hatékonyan 
> termelnek, versenyképesek lesznek, jobb, magasabb használati értékű 
> javakat tudnak előállítani, mögöttük fejlett tudásipar áll. A 
> mindennapok szintjén a versenyképesség a vállalatokba szervezett 
> munkavállalók képességein, képzettségükön, motivációs rendszerükön és 
> mindezeket koordináló állami jogi szabályozáson, a vállalatirányítás jó 
> módszerein, az állami fiskális-monetáris irányítás hatékonyságán múlik. 
> Technokrata szemléletben közelítve a termelésnek, szolgáltatóiparnak 
> vannak fizikai, kémiai biológiai, matematikai, mezőgazdasági alapjai. 
> Ezek az élő- és élettelen tudomány kategóriái, vagyis a 
> műszaki-technológiai, reáltudományi, egészségügyi-orvostudományi 
> területek. És vannak a társadalom- és bölcsészettudományok.
>
> A magyar akadémiai rendszerben a 11 akadémiai osztályt alkotó 
> tudományterületből a Gazdasági és Jogtudományok Osztálya (IX. osztály), 
> a Nyelv- és irodalomtudományok (I. o.), illetve a 
> Történettudományi-filozófiai osztály (II. o.) a relevánsak. 
> Vizsgálatomban ezek a szakterületek kerülnek górcső alá, különösen a 
> gazdasági-jogtudományi terület, amely mégiscsak az ország, a vállalatok 
> irányítási, menedzselési alapjainak tudományos, kutatási, egyetemi 
> oktatási hátterét adja. Vajon a gazdasági és jogi tudományos osztály 
> akadémikusai által keletkező tudásvolumen és minőség képes-e a magyar 
> gazdaságra pozitív felhúzó hatást gyakorolni?
> A magyar nemzetgazdaság versenyképességéről
>
> A magyar nemzetgazdaság 2010-ben vásárlóerő-paritáson számolva (PPP) az 
> Európai Unió 1 főre jutó átlagos GDP-jének a 66 százalékát érte el. 
> Erről a szintről indultunk. 2023-ban 76,1 százalékra emelkedett a 
> teljesítmény, vagyis 10,1 százalékkal nőtt. Ám az EU legjobb mutatókkal 
> rendelkező 5 országában az uniós átlaghoz mérten 130,9 százalékról 142,7 
> százalékra, vagyis 11,8 százalékkal emelkedett az egy főre jutó GDP. Az 
> EU leggyengébb 5 országában pedig 54,6 százalékról 70,1 százalékra nőtt, 
> vagyis 15,5 százalékos a fajlagos teljesítményemelkedés a közel másfél 
> évtizedes időszakban. Adódik, hogy a legjobbak tovább növelték az 
> előnyüket, a leggyengébbek pedig lassan beérnek bennünket.
>
> Az IMD svájci székhelyű nemzetközi versenyképességet mérő intézet már a 
> 2020-as évek elején figyelmeztető adatot közölt Magyarországról.
>
> 2022–2023 között a magyar versenyképesség 7 hellyel romlott, míg a 
> hasonló karakterű Lengyelországé 7 hellyel javult. Mi a 46. helyre 
> estünk vissza, míg a lengyelek a 43. helyre jöttek fel.
>
> Az IMD hosszabb távú intervallumra vonatkozó adatai még 
> kedvezőtlenebbek. De csak számunkra. A vizsgált 69 ország közül 2021-ben 
> még a 42. helyen álltunk az átfogó értékelésben, de 2025-re már 
> visszaestünk a 48. helyre. Miközben Csehország általános átfogó 
> értékelése a 34. helyről a 25. helyre a felemelkedést, a versenyképesség 
> javulását mutatja.
>
> A magyar részletekben elmélyülve:
>
> gazdasági fajlagos teljesítményekben a 8. helyről a 41. helyre zuhantunk.
>
> A kormányzati hatékonyság megítélésében a 40. helyről a 46. helyre. A 
> magyar vállalatok hatékonysági megítélésében az 56. helyről a 61. 
> helyre. Ezen részterületekből adódik, hogy 6 hellyel romlott az 
> általános magyar versenyképesség.
>
> A cseh gazdaság innovatívabb, mint a magyar. Erősebb a gazdaságuk 
> tudományos-innovációs háttere. A belföldi hozzáadott érték aránya az 
> exportban Magyarországon míg csak 54,1 százalék, addig a cseheknél 62,3 
> százalék. Értékesebb munkát tudnak végezni, több hazai hozzáadott 
> értéket tudnak beletenni a hasonló jellegű exportjukban, jobban 
> szervezettek, irányítottak a gazdasági folyamatok. A mérnökeik noha nem 
> jobbak, de a vállalatok mögött a tudásalapú gazdasági-vezetési tudomány 
> erősebben jelenik meg.
>
> Az IMD nemzetközi versenyképesség-mérő intézet az adott országról 
> kiállított képet vizsgálja, adatalapon. Publikációkat, tudományos 
> elemzéseket, szakmai véleményeket szerez be és értékel. Tehát a 
> véleményalapú adatokból mér és állapít meg rangsorokat. Azokat az 
> információkat főképpen rendszerezi, értékeli, amelyeket az ország 
> tudósai nemzetközi folyóiratokban közzétesznek a kormányzati és a 
> vállalati hatékonyságról. Azt vizsgálja az IMD, hogy milyen a 
> kiszámíthatóság, a hatékonyság a közszférában, az állami beavatkozás és 
> a bürokrácia hogyan alakul, a kkv-szektor milyen formában fér hozzá az 
> állami támogatásokhoz, állami innovációs lehetőségekhez. A mesterséges 
> intelligencia fejlesztésére a kormányzat milyen forrásokat biztosít, 
> mekkora értékben.
>
> A magyar kormány költségvetési törvényeit megvizsgálva és összevetve a 
> cseh költségvetési adatokkal, mondhatjuk, hogy a hazai kifejezetten 
> állami támogatás centrikus, mind a vállalkozások, mind a családok 
> szempontjából. A cseh nemzetgazdasági adatokból bővebb volumenű 
> támogatáspolitika nem olvasható ki. Képtelenség is lenne, ismerve a 
> magyar kormány bőkezű családtámogatási, gyermekre vonatkozó 
> adókedvezményi és vállalati támogatási rendszerét. A versenyképességet 
> mérő intézet nyilvános értékelései a nemzetközi hitelminősítők és a 
> befektetők döntéseinél is meghatározóak. Ha gyenge, romló egy országról 
> kialakított kép, úgy a befektetések nehezebben jönnek, több letelepedési 
> támogatást kérnek a kormánytól, az államkötvényeket drágábban, magasabb 
> kamaton jegyzik le, amely az adófizetőket terheli.
> Hol a probléma?
>
> Ha már ennyire bőkezű a magyar költségvetés támogatási rendszere, miért 
> ennyire gyenge a versenyképességünk? Ad 1) a tudásvolumen nemzetközi 
> szintű előállítása, és a vele történő gazdálkodás a magyar tudomány 
> fellegvárában vitatható színvonalú. Sőt, kifejezetten gyenge. És csak ez 
> a kevéssé színvonalas akadémiai teljesítmény-színvonal tud lecsorogni az 
> egyetemekre, a kiképzett szakembereken keresztül pedig a vállalatokhoz. 
> Ad 2) ráadásul, az akadémiai limitált képességek főleg a kormányzat 
> nemzetközi és belpolitikai térben való lejáratására fordítódnak.
>
> A tudás fontosságát a hozzáadott érték termelésében meghatározónak 
> tartom. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy egy adott ország tudományos 
> elitje versenyképes legyen.
>
> A nemzetközi térben is mérhető tudományos kutatásokkal és azok minőségi 
> nemzetközi (D1, Q1–Q4) folyóiratokban való megjelentetésével komoly 
> problémák vannak Magyarországon.
>
> A fejlődés dinamikája alacsony, mind a nemzetközi élmezőnyhöz, mind a 
> hasonló fejlettségű feltörekvő országokhoz, mind a szomszédos 
> országokéhoz képest. 20 év alatt a Magyarországról kikerülő kiemelkedő 
> nemzetközi színvonalú publikációk számát még a 2,5-szeres mértékre sem 
> sikerült feltornázni, noha ebben az MTA tagjainak, az elviekben 
> legmagasabb tudományos besorolással rendelkezőknek kellene az élen 
> járniuk. Miközben mi az akadémikusaink alacsony teljesítőképességét 
> szenvedjük, Kínában 1528 százalékra, Kolumbiában 1890 százalékra, 
> Iránban 3983 százalékra, Malajziában 2237 százalékra, Szaúd-Arábiában 
> 1896 százalékra emelték a minőségi közleményvolument, a növekményt és 
> értelemszerűen a mögöttük álló minőségi kutatásokat is. De még 
> Romániában is 554 százalékos a növekmény, Csehországban 419 százalékos, 
> Törökországban 722 százalékos. (Lásd részletesebben az 1. sz. táblázatban.)
> Scimago rangsor időbeli változása 2000-2020
> Fotó: Scimago
>
> És akkor mélyedjünk el a részletekben! Vizsgáljuk meg a magyar tudomány 
> fellegvárának, a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusainak 
> teljesítményeit. Mit adnak ők hozzá a privilegizált, legmagasabban 
> pozicionált tudományos helyzetükből adódóan a magyar nemzetgazdaság 
> versenyképességéhez?
>
> Nemzetközi tudománymetriai adatbázisokból megállapítható, hogy
>
> az MTA teljes tagsága jelentősen gyengébb teljesítményű, mint egy 
> nemzetközi, hasonló státuszú és korintervallumú aktív kutatói állomány.
>
> A nemzetközi átlag 39 százalékán állnak, vagyis az átlagszínvonal 
> egyharmadán. Tehát az átlagos színvonaltól is kétharmad választja el 
> őket. Hangsúlyozom, a tudományos deficitet nem a világ legjobbjaihoz 
> számoltam, hanem „csak” az átlaghoz.
>
> A vizsgálat alá vont teljes akadémikusi kör 2020 és 2024 között, tehát 
> öt év alatt átlagosan 1 db saját cikket publikált, azaz olyat, amely 
> esetében az akadémikus a vezető szerző és legalább Q rangú lapban. Hát 
> ez katasztrofálisan kevés. De ha az akadémikusi kör összes közleményét 
> elemezzük, és a vezető szerzőségtől, illetve nemzetközi Q rangú lapokban 
> való megjelentetéstől eltekintünk, úgy
>
> egy akadémikus évente mindössze 2,2 cikket jelentetett meg.
>
> Ez a kevésbé szorgalmas huszonéves egyetemi tanársegédek szintje, a 
> PhD-tanulmányokat folytató hallgatók színvonala. A tanulmányaik 
> befejezéséhez azonban ez a 2,2 cikk korántsem elég, hogy PhD-doktorok 
> lehessenek, még nekik is többet kell teljesíteniük. A doktori 
> fokozatszerzési eljárásokban ugyanis az aktívan közreműködő, zsűriző 
> akadémikusok ennél többet várnak el tőlük. Mondhatni, többet követelnek 
> meg a PhD-hallgatóktól, mint saját maguktól. Ez így nincs rendjén, 
> mármint az akadémikusokkal.
>
> Vizsgáljuk meg azokat az úgynevezett top 1 százalékos, nemzetközileg a 
> legmagasabban minősített szakfolyóiratokat, a bennük megjelent 
> közleményeket, amelyeket a világban a legtöbbet hivatkoznak, és 
> amelyekben a magyar akadémikusok vezető szerzők (lennének). A magyar 
> akadémikusok itt is igazán kirívóan gyenge teljesítményt produkálnak. A 
> számolás eredménye, hogy
>
> egy magyar akadémikus 10 év alatt átlagosan 0,4 cikket ír. Tehát 25 év 
> alatt sikerülhet egy olyan igazán világszínvonalú publikáció, a mögötte 
> álló kutatási eredményt megjelenítve, amely már nemzetközi mércét 
> jelenthetne.
>
> Tovább vizsgálva ugyanebben a 10 évben a tudományos osztályokba sorolt 
> akadémikusok teljesítményét, úgy egyre könnyedébben érthetjük meg, hogy 
> Magyarország gazdasági versenyképességének, előbbre jutásának mi is a fő 
> problémája. A közgazdászokból és jogászokból álló IX. osztály átlagos 
> teljesítménye csak 0,26 tanulmány, egy negyed cikk, vagyis nekik 40 év 
> kell ahhoz, hogy olyan cikket írjanak, amelyet a top 1 százalékban 
> (kiemelkedő folyóiratokban) idézzenek. Megjegyzem, a társadalomtudomány 
> másik meghatározó ága az irodalom- és nyelvtudományok, amely osztály 
> akadémikusai még ennél is kevesebbet, 0,11 kiemelkedő nemzetközi cikket 
> írnak 10 év alatt, vagyis 100 év alatt képesek egy világszínvonalú 
> tudományos közleményt megjelentetni. Eszerint 1925-óta magyar 
> irodalomtudósok nemzedékei várták volna a mostaniaktól, hogy legalább 1 
> darab világszinten ismert cikkük legyen, ám ezt sem sikerült 
> teljesíteniük. De ne legyünk szigorúak, az angol gyepet is állítólag 400 
> évig kellett locsolni, hogy a fogalommá vált igazi angol gyep legyen belőle.
>
> Persze az irodalom és nyelvtudomány akadémikusain kívül vannak magyar 
> orvos, fizikus, matematikus és más élő és élettelen tudományhoz tartozó 
> MTA-tagok is, akik egy kicsit azért jobban teljesítenek, de hát az 
> összesített akadémiai átlag: 25 évet kell várni az MTA-tagság köréből, 
> hogy a világszintet közelítsék, legalább egy világszínvonalú cikket 
> írjanak.
>
> A leírtakból következik, hogy
>
> a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusai a nemzetközi teljesítmény-, 
> illetve tudásversenyben, tudományos életteljesítmény-produktumban és 
> minőségben jelentősen lemaradtak.
>
> A hasonló tudományterületeken aktív azonos korú nemzetközi kutatók 
> átlagos teljesítményéhez viszonyítva a magyar akadémikusok 39 százalékon 
> állnak. Vagyis a magyar akadémia tagjai 61 százalékkal gyengébb 
> tudományos teljesítményűek, mint a világátlag. Hangsúlyozom, nem a 
> topnál gyengébbek 61 százalékkal, hanem az átlagnál. És mint tudjuk, a 
> versenyképes gazdaság, a versenyképes tudás nem a közepes fejlettséget, 
> átlagos teljesítményt jelenti. A nemzetközi Scopus és MTMT (Magyar 
> Tudományos Művek Tára) adatbázisok alapján elvégzett vizsgálatok az 
> egyes tudományterületi osztályokra nézve még borúsabb képet festenek. A 
> magyar jogász-közgazdász akadémikusi teljesítmény a világátlaghoz képest 
> 12,17 százalékon áll. Az irodalmároké hasonló még, de ők talán a GDP-t 
> annyira közvetlenül nem fejlesztenék, mint a gazdaság- és jogtudományok 
> marcona tudósai.
>
> Ha a magyar akadémikusokat az átlagos százalékos output alapján 
> vizsgáljuk, és más hazai alacsonyabb fokozatú, de hasonló 
> tudományterületű és korú kutatókkal összevetjük, elmondhatjuk, hogy az 
> eredményeik alig jobbak az országos átlagnál, egy átlagos, hasonló korú 
> nem akadémikus magyar kutatóhoz képest. De emeljük ki, hogy az irodalom- 
> és nyelvtudományt művelő akadémikusok színvonalát, amely a szakterületen 
> dolgozó nem akadémikusok átlagát sem éri el, vagyis irodalom és 
> nyelvtudományokkal foglalkozó alacsonyabb tudományos besorolású nem 
> akadémikus kutatók szintje alatt állnak. Adódik a kérdés, akkor miért ők 
> az akadémikusok?
>
> Változóak az egyes akadémiai szakterületi osztályok teljesítményei, 
> azokon belül vannak kimagasló, nemzetközi hírű kutatók is, de ezen 
> kevesek teljesítményeit bizony lehúzzák a gyengén vagy alig teljesítők. 
> Ám a jog, gazdaság, de az irodalom- és történelemtudományok területén is 
> a helyzet változásokért kiált.
>
> A filozófia és történettudományok akadémikusai a világátlag 25,33 
> százalékán állnak. Az átlagtól is 75 százalékkal lemaradva.
> Kis magyar körkép – 2 esettanulmányon keresztül
>
> Véletlenszerű mintavétellel két magyar akadémikusjelölt tudományos 
> publikációs teljesítményét vizsgáltam meg a IX. osztályból. Abból a 
> célból, hogy az ország nemzetközi versenyképességét, jó hírét, a kedvező 
> befektetői döntések előidézését mennyiben szolgálják. Vizsgáltam azt, 
> hogy kutatásaik mennyire tudományosak, világszínvonalúak. Tettem ezt 
> azért is, mert ugyan a IX. osztály akadémikusainak kétharmada nemzetközi 
> térben mérhető tudományos munkát nem folytat, és még az aktívabbak 
> teljesítményeit beleszámolva is gyengébbek 87,83 százalékkal a világ 
> átlagos szintjénél, de azt reméltem, hogy a jelöltek, az utánpótlás 
> talán aktívabb, eredményesebb.
>
> Akadémikusjelölt 1. A korlátlan politikai hatalom (félre) használatával 
> foglalkozik, értsd a magyar gazdasági kormányzással összefüggésben, sőt 
> kifejezetten arra vonatkozóan. Még pontosabban a 2010 utáni gazdasági 
> irracionalitásokkal, gazdasági populizmussal, már ami a jelen 
> viszonyainkat illeti, őszerinte, az ő szemszögéből. Veretes gondolatai 
> köre a gulyáskommunizmusból a gulyáspopulizmusba való zuhanás. A 
> szocialista tervgazdaság és a polgári kormány gazdaságpolitikája közötti 
> párhuzamokat vázolja. Diktatúra mindkettő, a hatalommal való visszaélés. 
> Körülötte egy kutatói csoport formálódott, akik hasonló, az ország 
> megítélésére kedvezőnek nem mondható stílusban, sokszor a tudományos 
> terminológiát mellőző módon írnak. A mintaként kiválasztott jelölt ért 
> el eredményeket. Jó esélye van, hogy az MTA tagja legyen. Külföldön is 
> hivatkozták, olvasták már mintegy 200-an, így a magyar kormányt 
> populizmussal, korlátlan hatalomvággyal, helytelen gazdaságpolitikával 
> illető nézeteit a svájci IDM hitelminősítő is érdeklődve fogadhatta. A 
> HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban dolgozik, továbbá egy alapítványi 
> egyetemen főállásban, és egy állami egyetemen, ahol 2020-tól kiemelt 
> ösztöndíjú kutatóprofesszor. Volt, illetve van lehetősége, hogy a 
> közgazdász- és államtudományi hallgatók ezreit tanítva befolyásolja a 
> tanain, könyvein keresztül. A CEU-hoz több szálon kötődött. A független 
> módszerű és eredményt generáló kutatómunka joga megilleti az 
> akadémikusjelöltet, de hogy ez miért történik háromszoros állami 
> finanszírozásban, az adófizetők pénzéből? Logikus, elfogadható választ, 
> magyarázatot nem látok. Költségvetési forrásból miért támogatják 
> országimázs-romboló – egyébként rosszindulatot árasztó – tevékenységét? 
> Talán az esettanulmányban szereplő akadémikusjelölt felettesei, 
> kutatóintézet igazgatói erről bővebb felvilágosítást adhatnak, de 
> elgondolkodhatnának a saját felelősségükön is.
>
> Akadémikusjelölt 2. Kutatási területe napjaink magyar valósága, amelyet 
> ő populizmussal és tekintélyelvű jelzőkkel illet. Írásai sok esetben, 
> még ha az MTA akadémikusok által legjobb hazai kategóriába gondolt 
> magyar nyelvű folyóiratokban jelennek is meg, inkább 
> tudománynépszerűsítőek. Ezer szállal kötődik a magyar kormány gazdaság- 
> és tudománypolitikáját belföldön és külföldön kritizáló liberális 
> értelmiségi körhöz. Sőt, maga is emblematikus alakja e csoportnak. 
> Ugyancsak a CEU-hoz kötődött. Tiltakozott a kutatási hálózat MTA alóli 
> kiszervezése miatt, Orbán Viktor miniszterelnököt elmarasztalók, az 
> akadémiai közgyűléstől távol tartók egyike. Akadémiai bizottsági elnök. 
> Fő harcosa az akkumulátorgyárak magyar gazdaságból való kiiktatásának. 
> Noha tudjuk, hogy ez egy kényszer, de az akkumulátorgyárak 
> Magyarországra hozása mégiscsak segít a foglalkoztatáson, ha alacsony 
> szinten is, de hozzáadott értéket termel, nemzetközi termelési láncba 
> kapcsol bennünket. Azzal a szemponttal pedig nem foglalkozik az 
> akadémikusjelölt, hogy miért nem igényesebb, magasabb hozzáadott értékű 
> külföldi működő tőke jön be az országba. Noha a választ tudhatná, 
> akadémikusjelölt 1-gyel egyetemben, miszerint mert a gazdasági 
> tudományos életet évtizedeken át liberális körével egyetemben nem 
> engedték a megfelelő irányba fejlődni, ezzel a vállalati-államháztartási 
> körbe, de főleg a családokhoz a korszellemhez nem illeszkedő nézetek, 
> módszerek lekerülését (átfolyását) évtizedek óta gátolják. Még a 
> villanyszerelők lapjában is megosztja gondolatait. Nemzetközi tudományos 
> elismertsége az MTMT adatbázis szerint ugyan már mérhető, de a külföldi 
> szakfolyóiratokban megjelent írásaira a hivatkozók kétharmada az 
> egyetemi szobatársaiból, liberális magyar eszmetársaiból kerül ki. Jó 
> esélye van – ha fennmaradnak ezek a torz akadémiai viszonyok –, hogy 
> akadémikus legyen.
>
> Summázva e fejezetet,
>
> a magyar gazdasági és társadalmi versenyképesség alakításával, 
> szervezésével, szabályozásával kapcsolatos Gazdaság- és Jogtudományok 
> Osztályának közössége, akadémikusai és a kontraszelektivitás által oda 
> előbb-utóbb bekerülők bizony nem szolgálják megfelelően Magyarország 
> előbbre jutását,
>
> sőt kifejezetten ellene vannak. Nem igazodnak a magyar nemzetgazdaság 
> gyakorlatához, a gazdaságpolitikai váltáshoz. Hát ezért is kerülünk mi 
> egyre hátrább a nemzetközi versenyképességi rangsorokban. Ezért vannak 
> EU-s kötelezettségszegési eljárások, európai bírósági perek ellenünk. 
> Ezért van a magyar társadalom és vállalkozói kör meghatározó részében 
> ellenállás, ellenszenv a magyar kormány politikájával szemben.
> Mi a megoldás?
>
> A magyar tudományos élet kútfőjének, a magyar gazdaság és társadalom 
> legfőbb tudományos intézményében a Magyar Tudományos Akadémián az 
> elmaradt rendszerváltozást végre kell hajtani.
>
> Az akadémikusi tagság megújítását illetően:
>
>     Az MTA teljes tagságát tudományos teljesítmények szempontjából 
> felül kell vizsgálni. Azokat az akadémikusokat és MTA-doktorokat, akik a 
> megfelelő nemzetközi tudományos normákat nem érik el, akadémiai 
> tagságuktól meg kell fosztani, emeritus akadémikus cím használatát 
> lehetővé tenni számukra. Az akadémikusi teljesítmények felülvizsgálata 
> nemzetközi tudományos szakértők bevonásával történjen.
>     A jelenlegi akadémikusok közül többen a kommunista rendszerhez 
> kötődtek. Esetükben a nemzetbiztonsági átvilágítást, a III/3-as, 
> III/2-es érintettséget meg kell vizsgálni.
>     Az akadémikus tagság és bizottsági vezetők körében az ellenséges, 
> az ország politikai-alkotmányos rendjét megdönteni szándékozó nemzetközi 
> (NGO-) szervezetek és titkosszolgálatok befolyása erős, társadalmi 
> veszélyességük jelentős. A Szuverenitásvédelmi Hivatalt a kapcsolati 
> háló felderítésére, mélységének megállapítására haladéktalanul fel kell 
> jogosítani.
>     Az akadémikusságra, MTA-doktorságra, bizottsági tisztségekre 
> méltatlanok tiszteletdíj-folyósítását le kell állítani, az MTA központi 
> költségvetési finanszírozását felül kell vizsgálni.
>     Széchenyi István szellemiségét megőrizve a Magyar Tudományos 
> Akadémiát valóban a magyar érdekek szolgálatába kell állítani. 
> Megújulásával szolgálja a tudást, a nemzetet és az egyetemes tudományt. 
> Célja legyen, hogy hozzájáruljon az ország gazdaságának, társadalmának 
> fejlődéséhez, a családok életfeltételeinek javításához, a tudásának és a 
> képességeinek fejlesztéséhez. Az akadémiai és a tudományos élet 
> kapcsolatára, a jogok és kötelezettségek meghatározására kétharmados 
> törvényt kell alkotni. Az Alaptörvényben meg kell határozni a tudós 
> testületek (MTA, MAB, HUN-REN, egyetemek) feladatait, működésük kereteit.
>     Az Akadémia új szervezeti vezetőit, az új Akadémia-tagokat a 
> jövőben az MTA közel 18 ezres köztestületi tagsága válassza, nem pedig 
> másfél-két tucat alacsony teljesítményű, azonos politikai nézeteket 
> valló („összeszokott”) szakosztályközösség, illetve a 11 osztály 365 
> akadémikusa. A mintegy 18 ezres köztestületi tagság a magyar tudomány 
> derékhada, akiket az akadémiai döntéshozatalba be kell vonni.
>     A politikai megnyilvánulásoktól távol kell tartani az MTA tagjait, 
> bizottsági tisztségviselőit. Erre törvény kötelezze őket. Működésüket a 
> tudományos tevékenység kizárólagos végzésére koncentrálják.
>
> Az MTA és a magyar tudományos élet megújítása érdekében:
>
>     Az Akadémia maradjon meg a magyar tudomány fellegvára, de jogait a 
> teljes köztestületi tagsága által gyakorolja.
>     A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatba került kutatóintézetek nem 
> kerülhetnek vissza a Magyar Tudományos Akadémiához, az akadémiai 
> osztályok irányítása alá. Számolni kell a reformok végrehajtásának 
> időigényességével, látni kell azt, hogy a HUN-REN kutatóintézeteiben 
> máig erős MTA-befolyás érvényesül. A feudális jellegű hűbéri láncok máig 
> meghatározóak. A még „falakon belül lévő” akadémikusok teljesítményei 
> általában alacsonyak, így maguk közé csak jellemzően olyanokat fogadnak 
> be, akiknek eleve alacsony a teljesítményük, másrészt a 
> tudománypolitikai-ideológiai nézeteikhez közel állókat. Így a viszonylag 
> alacsony teljesítményű feltörekvő nemzedék jobb eséllyel pályázhat a 
> bekerülésre, mint a magasabb teljesítményűek, mint az esetleg más 
> szakterületi tudományos nézeteket vallók. Ebből adódóan a gyenge 
> akadémikusi teljesítmény újratermelődését meg kell akadályozni.
>     A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban, illetve más kutatói 
> szervezeti entitások esetében következetes követelménymutatókat kell 
> felépíteni. Az állam kizárólag kutatási közszolgáltatási szerződések 
> keretében, pályázati alapon folyósítson a kutatási tevékenység 
> ellátásához szükséges forrást. A teljesítményalapú bérezés váltsa fel az 
> eddig normatív, havi – sokszor teljesítmény nélküli – kutatói 
> bérkifizetési gyakorlatot. A kutatási közszolgáltatási szerződések az 
> állam részéről fogalmazzák meg az elvárt tartalmú, minőségű és indokolt 
> kutatások körét, finanszírozási módját. A kutatások a magyar társadalom 
> érdekeit szolgálják, társadalmát, gazdaságát építsék.
>     Az élő- és élettelen tudományok kutatóintézeteihez mérten is 
> kirívóan alacsony teljesítményű irodalom- és nyelvtudományok, történelem 
> és filozófia, legfőképpen a gazdasági és jogász kutatóintézeteket 
> felsőoktatási intézethez kell telepíteni, a HUN-REN szervezeti köréből 
> kiemelni. Egyetemi költségvetésen belüli kezelésükre belső szabályokat 
> alkotni, finanszírozásukat teljesítmény alapokra, közszolgáltatási 
> szerződésekre alapozni. Kutatási tevékenységük színvonala miáltal a 
> világléptékben nem érvényesült, az egyetemi tudományos életet még 
> szolgálhatják.
>     A fenti, társadalom- és bölcsészettudományi kutatóintézetek 
> semmilyen módon nem kerülhetnek vissza az MTA jogi-gazdasági, 
> történettudományi-filozófiai és irodalomtudományi osztályainak, 
> bizottságainak felügyelete alá. Az MTA vezetésének erre irányuló kérését 
> el kell utasítani. Az akadémiai osztályok akadémikusainak 
> teljesítményszínvonala, tudománypolitikai gyakorlata negatív hatásokat 
> gyakorolna a kutatóintézetek munkájára.
>     A Magyar Tudományos Akadémia gazdálkodásának ellenőrzésére az 
> Állami Számvevőszéket haladéktalanul fel kell kérni. Az Akadémia 150 
> főre felduzzasztott központi adminisztrációs létszámát a feladatok 
> szintjéhez kell csökkenteni. Az akadémikusok és családtagjaik 
> üdültetését, jóléti juttatásaik, teljesítmény nélküli apanázsaik körét 
> újra kell szabályozni. A jövőre tervezett akadémiai beruházásokat csak a 
> tényleges indokoltság alapján lehet engedélyezni, illetve az állami 
> pénzt lefolyósítani.
>     A magyar tudományos élet új bástyájává kell emelni a Magyar 
> Akkreditáció Bizottságot. A tudományos teljesítmények mérésében és 
> megítélésében az egyetemi tanárok kinevezésében az MTA-befolyást teljes 
> mértékben fel kell számolni. A professzorok kinevezése előtt vizsgált 
> publikációs teljesítmények mérésénél az MTA által kiadott tudományos 
> folyóiratlistákat figyelmen kívül kell hagyni. A MAB alkosson új, igazán 
> tudományos folyóiratlistát, és az eljárásaiban az egyetemi tanári, 
> egyetemi, kari, doktori iskolai akkreditációk során ezeket alkalmazza. A 
> megtépázott akadémikusi tisztség és MTA-doktori cím nem jelenthet előnyt 
> a felsőoktatási intézmények oktatói karának teljesítményértékelésében.
>     Az egyetemek tudományos erőforrás központ jellegét indokolt tovább 
> erősíteni. Az MTA jelenlegi tagjainak befolyását az egyetemi doktori 
> képzésekben fokozatosan fel kell számolni. A MAB által megítélt 
> professzori címek, majd a későbbiekben létrehozandó professzori 
> kategóriák – a francia minta alapján – legyenek a magyar tudományos élet 
> fokozatai. A MAB ennek bevezetésére dolgozzon ki feltételrendszert.
>
> A szerző közgazdászprofesszor.
>
> A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének 
> álláspontját.
> -- 
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>